Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-11 / 50. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. U, 1958 A Pasternak rrsztori99 nagyobb irodalmi dijat. íme ez az igazi kép, amint azt a szovjet néj jelenleg látja. Ez az igazi “Pasternak-sztóri”. Irta: W. G. BURCHETT (Szerkesztő megjegyzése: Világraszóló nagy szenzációvá nőtte ki magát az a dolog, hogy a Svéd Akadémia a Nobel-dijat Boris Pasternak neves orosz költő és Írónak Ítélte, méghozzá a Dr. Zsivago cimü regényének jutalmazására, amelyet nem a Szovjetunióban, hanem Olaszországban és olasz fordi- tásben hoztak forgalomba. Pasternak előbb örömmel vette a Nobel-dij hirét, de amikor a szovjetirók részéről igen éles kritikában részesült, lemondott arról. Ezt a dolgot a polgári világsajtó a Szovjetunió és általában a népi köztársaságok gyalázására használta fel. Erró'l a kérdésről irta a “National Guardian” newyorki hetilap jelenleg Moszkvában időző tudósitója, W. G. Burchett, az alábbi igen tárgyilagos tudósítást, amelyet teljes egészében közlünk.) ★ MOSZKVA. — Már jeleztem, hogy alkalmam volt arra, hogy Boris Pasternákkal egy egész délutánt töltsék el. Már akkor úgy tetszett nekem, hogy Pasternak nem a jelen, hanem a 19. század úgynevezett “szalon forradalmárai” közé tartózik, hogy nem illeszkedett be a 20. század realitásába, a szovjet életbe. Ami azóta történt csak bizonyítja ezen első benyomásomat. De különösen bizonyítja a hiressé vált könyve (Dr. Zsivago), amelyet akkor még a Pasternakot meglátogató öt újságíró közül egyikünk sem olvasott. Angolul csak egy hónappal később jelent meg. Azóta sokat gondoltam arra a délutánra, különösen amikor ezt a könyvet a Nobel-dij kiutalása világméretű szenzációvá fújta fel. Pasternak akkor azt mondta nekünk, hogy a regényt a Szovjetunióban is ki fogják adni, csupán három vagy négy oldalt kell kihagyni, vagy megváltoztatni. Bizonyára ezt csak bebeszélte önmagának, vagy esetleg mások hitették el vele, hiszen ő már előzőleg igen hosszú, részletes kritikát kapott erről a regényről a “Novy Mir” (Uj Világ) szerkesztőitől, akikhez még 1956-ban benyújtottá a kéziratát kiadás céljából. A szerkesztők már 1956 szeptember havában, — tehát 15 hónappal a mi látogatásunk előtt, — megírták neki, hogy semmi eshetőség sincs könyvének kiadására. El nem fogadható A “Novy Mir” bírálata nagyon érdekes dokumentum, sokkal bölcsebb és meggondoltabb, mint azok a mérges kifakadások, melyekben Pasterná- kot részesítették a Nobel-dij megítélése után. Mindjárt kezdetben ezt Írták: “Ennek a regénynek az a lényege, hogy a szocialista forradalmat nem lehet elfogadni. A regény általános hangja az, hogy az októberi forradalom, a polgárháború s a társadalmi átalakulás, amelyhez vezettek, nem hoztak a népnek semmi mást, mint szenvedést s azonkívül úgy fizikailag, mint morálisan is megsemmisítette az orosz intelligenciát. A szerző nézete szerint az októberi forradalom nagy tévedés volt s helyrehozhatatlan csapás volt az, hogy abban az intelligencia részt vett. És mindaz, ami attól kezdve ’ET következő évtizedekben történt, — amely időszakban a regény lejátszódik, — csak káros rossz dolog volt”. A szerkesztők aztán emlékeztették Pasternakot az előbbi költeményeire: Az 1905-ös év, Schmidt hadnagy, A második születés, Hullámok és a “Reggeli vonat” cimüekre. Ezeknek olvasása után az egészen más szellemben irt Dr. Zsivago olvasása “valóban leverőleg hatott” — Írták neki. Pasternakot azért kritizálták, hogy regényének hőse, Dr. Zsivago és az intelligencia körébe tartozó néhány másodlagos alak támogatták a forradalmat mindaddig, amig az csak beszéd tárgyát képezte, amig arról a szalonokban hevesen tárgyaltak, de megütköztek az aktuális vérfolyáson, az éhségen, piszkon, szenvedésen, ami egyeseket ért a tényleges forradalommal kapcsolatban, ami elkerülhetetlen volt. “Amint ezen igazságot kereső individualisták (a regény hősei) a viták helyett szembekerülnek az aktuális forradalommal”, — mondják tovább a szerkesztők a kritikájukban, — “csaknem kivétel nélkül olyan emberekké lesznek, akiknek semmiféle idealizmusuk sincs, sem forradalmi, sem ellenforradalmi s még csak nem is gondolnak arra, hogy bármilyen eszméért is feláldoznák az életüket”. Látszólag csak arra törekszenek, hogy eddigi szellemi világukat tovább folytassák. Minden tettük csak- arra irányul, hogy személyes kényelmüket továbbra is biztosítsák. Egyre ellenszenvesebben érinti őket a forradalom okozta személyi szenvedések, mint például a fázás, az éhezés, a lakások zsúfoltsága, — szóval elvesztése a háború előtti megszokott jóltáplálkozó, kényelmes életmódnak. “Hirtelenében nem is tudunk egy másik olyan munkát megnevezni”, — Írták a kritikában, — “amelynek hősei olyan sokat beszélnének az étkezésről, a krumpliról, tűzifáról és mindenféle kényelmi dolgokról,’ mint beszélnek a Dr. Zsivago hősei. Maga a hős, Dr. Zsivago, a forradalom és a polgárháború éveit a nyugalma és a személyi jólétének keresésével tölti el, amig körülötte élet- halálharó folyik. “Személyileg azok nem gyávák, — ezt a szerző többször kiemeli, de ugyanakkor egyetlen céljuk saját életük és kényelmük megmentése. Ez irányítja minden akciójukat”. 5,000 szó A Novy Mir szerkesztői 5,000 szóból álló kritikát írtak erről a regényről, amelynek eredményeképpen visszaküldték a kéziratot, vagyis bejelentették, hogy azt nem találták alkalmasnak a kiadásra. Ez körülbelül husszorta nagyobb kritika, mint általánosságban szoktak adni. A szerkesztők megjegyezték, hogy találtak a könyvben “elsőrendű oldalakat, különösen ott, ahol a szerző az oroszok életét festi igen reálisan és nagy poétikai erővel”. A szerkesztők szerint “Dr. Zsivago az orosz intelligenciának az a típusa, aki szeret és tud is beszélni a nép szenvedéseiről, de aki nem tudja orvosolni azokat a szenvedéseket. Ahelyett inkább saját személyének fontossága lepi el, magát tehát túlértékeli; elvonja magát a néptől s válságos időkben kész annak elárulására is, vagy legalább is elkülöníti magát a néptől és annak szenvedéseitől”. Figyelmeztették aztán Pasternakot arra, hogy Dr. Zsivago mennyire különbözik az előző munkáitól, hogy annak szelleme mennyivel ellenkezik előző írásainak szellemével, “őszintén kérünk arra” — írták neki, — “hogy komolyan gondolkozzál ezen a dolgon, ha arra még képes vagy”. Ezt a kritikát B. Agapov, B. Lavrenyov, K. Fedin, K. Simonov és A.'Krivitsky, (a Novy Mir szerkesztőségének a tagjai) Írták alá. Külföldre küldte Ezen kritika után adta át a kéziratot Pasternak az olasz kiadócég Fetrinelli nevű igazgatójának, aki Milánó városba vitte, ahol lefordittatta olasz nyelvre és nyomban kiadta. Hihetetlenül hangzik tehát Pasternak azon állítása, hogy komolyan hitte, miszerint “3—4 oldal kijavítása esetén oroszul is ki fogják adni a regényét”. A Novy Mir bírálatát annakidején nem hozták nyilvánosságra, azért a külföldi megfigyelőket megzavarta az a tény, hogy a regényt előbb a külföldön és csak fordításban adták ki, mire mindjárt megítélték neki a Nobel-dijat. Itt természetesen a Nobel-dij megítélésében politikai támadást láttak, hiszen arra az irodalmi díjra lett volna elég sok más méltóbb orosz iró is, mint pl. Tolstoy, vagy Sholokhov, akiket 1933- ban a kivándorolt Ivan Bunin-nal és most Paster- nakkal helyettesítettek. Pasternak Dr. Zsivagoját úgy vették, mint ami a szovjet társadalom alapjait döngeti. Ez a kitüntetés, — a szovjet szempontjából — figyelmeztetés arra, hogy a Svéd Akadémia szerint nincs szovjet irodalom, de még szovjet társadalom sincs. Legalább is a szovjet intellektuelek igy magyarázzák. A Pasternak elleni felháborodás egy része tehát a Svéd Akadémiának szólt. Az persze nincs kéznél, ellenben Pasternak ott van. De a szovjet közönséget az is felháborította, hogy nem is tudta, hogy Pasternak ilyen könyvet irt. Most hirtelen arra ébredt, hogy — képletesen szólva, — egy viperát dédelgetett a keblén. Most ráébredtek arra, hogy egy iró, aki látszólag elfogadta a forradalmat, valójában azonban negyven éven át takargatta a panaszait, hogy most egyszerre egy “mesteri munkában” kiöntse azt a külföld előtt,, amellyel aztán elnyerte a legIRODALMI CSEVEGÉS A Pasternak-üggyel kapcsolatban a N. Y. Pos1 a következő humoros párbeszédet irta abból a- alkalomból, hogy Eisenhower elnök azon rémé nyének adott kifejezést, hogy Boris Pasternal eljön az Egyesült Államokba és akkor beszélhe’ vele. IKE: Örülök, hogy láthatom, Dr. Pattsynack Hallom, hogy a könyve “best seller” lett. PASTERNAK: Nem az én hazámban. IKE: Hát igen, persze. Ott, amint hallottam bárkit, aki nem egyezik a kormány politikájával veszélyes radikálisnak tekintenek. Itt olyasm nem történhet. Mi szeretjük a kritikát, mármin az építő kritikát. PASTERNAK: Találkozik ön olyan kritikával amelyet rombolónak vél? IKE: Állandóan. Különösen az utóbbi időbei csak olyat hallok. Hej, könyvet tudnék irni róla Talán még fogok is. PASTERNAK: Boldogan olvasnám. Már olvas tam néhány amerikai Írónak a könyvét, elég ér dekesek voltak. Szeretnék egyes szinmüiróikka is találkozni. Arthur Millerrel például. IKE: Miller? Nem emlékszem, hogy hallottan volna róla. De volt egy Arthur nevű Írónk, ak itt dolgozott egy ideig. Könyvet irt a Modern Re publikánizmusról. PASTERNAK: Már nem dolgozik itt? IKE: Nem. El kellett, hogy küldjem. Nag\ volt a szóbősége. Mondja Mr. Nasterpack, golfo zik ön ? PASTERNAK: Nem, nem játszom. De melyil amerikai irót ajánlaná ön, Elnök ur, hogy meg látogassam ? IKE: Hát lássam csak, Mh Nattsypack. Hog: szeretné Erle Stanley Gardnert? Hallott róla? PASTERNAK: Nem emlékszem a nevére! Ta Ián Howard Fast-et? IKE: Howard Fast? ő is egyike a mi Íróink nak ? ^ PASTERNAK: Úgy tudom, hogy most az..Re habilitálták. IKE: Ugyan ne mondja! Hát beteg volt? PASTERNAK: Hát igen. Képletesen szólva., IKE: Hát én azt mondhatom, az írók nem vé geznek elég testgyakorlatot. Mr. Nerpasack, élve zet volt önnel a modern irodalomról beszélgetni Mi is az ön könyvének a cime ? J PASTERNAK: Doktor Zsivágó. IKE: Na Jó. Majd megnézem a moziban. I©niiefközi vonósnégyes-versenyt ránéznek Budapesten A jövő év őszén Magyarországon nagyszabási ünnepségeken emlékeznek meg Joseph Haydn ha lálának 150. évfordulójáról. A Tudományos Aka démián konferenciát rendeznek, amelyre mári számos világhírű zenetudós, kutató és müvés jelentette be részvételét. Közöttük van Friedricl Blume, dr. Karl Geiringer, Anthony van Hőbe ken, Hyatt King, Francois Lesur, dr. Zofia Lisss Tafjana Livanova, dr. Victor Luithlen, Leopol Nowak, Ernst Fritz Schmied, W. Siegmum Schultze. A tervek szerint a bécsi Haydn-ünnej ségek részvevői átmennek majd Pozsonyba, or. nan pedig Budapestre jönnek. A Haydn-ünnepségek egyik jelentős esemény lesz a nemzetközi vonósnégyes-verseny, amelye szeptember 22 és október 4 közt rendeznek me Budapesten. Az előkészületeket intéző bizottsá 700 meghívót küldött külföldre, s természetese a hazai vonósnégyeseket is meghívta. A zsűri kiváló külföldi és magyar művészekből állitjá össze. Máris elfogadta a meghívást Telmám Emil, Pierre Pasquier, Poltronieri, L. Poulet, te vábbá Tátra Vilmos, Mihály András, Molnár Ar tál, Garay György és Temesváry János. Budapesten koncertsorozatot rendeznek, ezer kívül hangverseny lesz Fertődön az Esterháze kastélyban. Az épület homlokzatának helyreáll tását még az idén befejezik, a jövő év elején pi dig a belső helyiségek kerülnek sorra. A munkí latokat Rados Jenő műegyetemi professzor irt nyitja. Ezenkívül helyreállítják a parkot, illeti leg barokk-kertet építenek. A kastélyról isméi tető készül, Sallai Marianne tollából, s ezt a hí zánkban tartózkodó külföldi vendégek is megkaj ják. A Haydn-emlékkiállitás megrendezésér Major Ervin zenetudós kapott megbízást, s már! több, eddig ismeretlen dokumentum került elő. 1 12
