Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-04 / 49. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, December 4, 1958 Szent és sérthetetlen A zsarnoksághoz vezető rendőr-állam kiépítésének módszere Irta: GERÉB JÓZSEF Réges-régen Magyarországon, —- még a Ferenc,]'óska-koszakban, — már az elemi iskolákban igyekeztek a gyermekek fejébe verni ezt a különös tételt: “A király személye szent és sérthetetlen !” Amikor először hallottam, még olyan fiatal voltam, hogy nem is értettem mit is akarnak mondani ezzel a különös paranccsal. Mert a szentekről már tudtam annyit, hogy azok ott állnak kőből kifaragva a templomok körül, vagy a városokba vezető utak mellett. Valahogy úgy képzeltem, hogy azok is királyok voltak és a mostani királyok is majd olyan kőszentek lesznek valamikor. Csak később jöttem rá arra, hogy a király szentsége és sérthetetlensége alatt mit értenek, de akkor már rájöttem arra is, hogy azt a szent- és sérthetetlenséget a király által kinevezett miniszterek és egyéb kormányhivatalnokok saját magukra is klierjesztették. Nagyon jól emlékszem, hogy Magyarországon abban az időben igen sok jóravaló embert börtönbe vetettek azért, mert — nem a király, —hanem egyes minisztereinek a gonoszságait, panamáit vagy népellenes cselekedeteit a nyilvánosság előtt bírálni merték. Nemcsoda tehát, hogy, a király szent és sérthetetlen jogát sok százezer, vagy millió igazságszerető ember szívből gyűlölte. Éppen azért, amikor úgy félévszázaddal ezelőtt Amerikába érkeztem, örömmel vettem észre, hogy itt az elnöknek a személye nem szent és sérthetetlen. Sőt éppen ellenkezőleg, az ellenkező pártok részéről állandóan alapos bírálatban részesítették őket. Emlékszem az 1912-es elnökválasztásra is, amikor “Teddy” Roosevelt újból elnök akart lenni, a potrohos William H. Taft elnök hiányosságait és tévedéseit annyira kiszínezték a “Teddy” kortesei', hogy nem maradt rajta egyetlen fehér foltocska sem, pedig igazán hatalmas “felszínnel” rendelkezett. T radició-ellenes Aztán emlékszem arra is, hogy az újságírók legaljasabbjai, — közöttük a hírhedt Westbrook Pegler, — milyen gyalázatos személyi sértésekkel telitett kampányt űztek a másik, a “jó” Roosevelt, —- Franklin Delano Roosevelt ellen. Pegler a legalantasabb módon támadta nemcsak magát Rooseveltet, hanem a feleségét és gyermekeit is. Roosevelt soha semmiféle megtorló eljárást nem indított ellene. Csak most, az Eisenhower megválasztása után vezették be ide azt az amerikai tradícióval ellenkező próbálkozást, hogy az elnökre nem szabad semmi kritikát sem mondani. Ike első évi adminisztrációja idején a talpnyaló sajtó meg a túlzó- hazafias egyesületek mérges vipera gyanánt ugrottak az Ike tetteit kritizálni merő embereknek. Ezen a téren csak a legutóbbi hónapokban történt némi változás, noha Eisenhowert még mindig nem mint politikust, hanem mint NEMZETI HŐST kezelik, akinek minden hibáját el kell nézni és aki igen nagy szolgálatot tett az országnak, hogy elfogadta az elnökséget, amihez sem képessége, sem tudása nem volt s mint kisült, nem ő, hanem Sherman Adams és más tanácsosai intézkedtek helyette még a legfontosabb ügyekben is. De mindezek dacára nem ő az, akinek sikerült a “szent és sérthetetlenség” hatalmas várának a felépítése, amely olyan hatalomhoz juttatta, minőhöz hasonlót eddig amerikai kormányhivatal- nek még soha sem gyakorolt. A rendórhatalom A szent és sérthetetlenség eme hatalmas bástyájának az épitője nem más, mint J. EDGÁR HOOVER, a Federal Bureau of Investigation (FBI) igazgatója. Ebben a tekintetben Hoover- nél ügyesebbet, vagy csak hozzá hasonlót is, nem ismer Amerika történelme. Évtizedeken át olvastuk az újságokban, majd hallottuk a rádión és végre láttuk és hallottuk a televízión az FBI-ról romantikus meséket; hogy ennek a szervezetnek a tagjai milyen halált-meg- vető bátorsággal szolgálják Amerika népét; micsoda bámulatos rendőri-tudással fogdossák ösz- sze a gonosztevőket; védik meg a veszélybe került polgárokat és igy olyan nagy szolgálatot tesznek az Egyesült Államok polgárainak, hogy azt PÉNZZEL NEM IS LEHET MEGFIZETNI, — hanem csak hálás elismeréssel. Ezért az amerikai fiatalság valóságos félistennek, vagy legalábbis “super-man”-nek tartja az FBI-ügynökö- ket. Pedig látni lehetett már régen, hogy ezt a minden hibát eltakaró hatalmas glóriát az FBI igen ügyes sajtópropagandával érte el, amit állítólag maga Hoover irányit. És a legérdekesebb ebben a dologban az, hogy ez az öndicsérő propaganda igen sok pénzbe kerül s annak költségeit Hoover az adófizetőkkel fizetteti meg. A védelmezők Az utóbbi időkben végre egyes polgárok és polgári intézmények is hangoztatni kezdték (a munkás-sajtó már régen megírta), hogy az FBI direktorának a feje köré vont glória hamis, légből kapott s csupán arra szolgál, hogy ennek a rendőrközegnek és az igazgatójának olyan hatalmat adjon, amely veszélyezteti az Egyesült Államok demokráciáját. így pl. október havában Amerika legtekintélyesebb hetilapja a NATION, egy egész számot szentelt erre a dologra, amelyben az igen előnyösen ismert Fred J. Cook újságíró lerántotta ezt a mesterséges glóriát a Hoover fejéről. Lett is nagy felhorkanás a túlzó-hazafias és a reakciós intézményekben, amelyek állandóan dicsérték az FBI-t s segítettek kiépíteni annak hatalmát. Ezek között első helyet foglal el a jólismert “American Legion”, meg a “Daugh ters of the American Revolution”. Mert Hoover elég ügyes arra, hogy nem védi önmagát, hanem rábízza azt az ilyen túlzóan reakciós elemekre; Alig jelent meg a Nation említett száma, az American Legion parancsnoka, Preston J. Moore kijelentette, hogy gonosz merényletet intéztek J. Edgar Hoover ellen, amennyiben annak “dicső nevét be akarták mocskolni” (smear). Közben megfenyegette a New York Post nevű lapot, amely ugyancsak bejelentette, hogy a Hoover dicsőítését vizsgálat tárgyává teszi. Ugyancsak öklét rázva fenyegette az American Civil Liberties Uniont is, mert ez az intézmény dicséret helyett felsorolt eseteket, amelyeknél az FBI tagjai a törvényellenes cselekedetet elnézték, vagy éppen támogatták. Kisült, hogy a Hoover védelmezői szerint az FBI-t és dire!flórát csak DICSÉRNI SZABAD s minden más megjegyzés vagy bírálat már BE- MOCSKOLÁS, (SMEAR). Az <<amerika-ellenesek,> is De nemcsak a túlzó hazafias intézmények, vagy túlzó reakciós egyének keltek a Hoover védelmére, de azok a szenátorok és képviselők is, akik az úgynevezett “Un-American Activities” hírhedt bizottságoknak voltak a tagjai. Azért nem lepett meg, ,hogy a héten ezt az A. P. hirt láttam a napilapokban: WASHINGTON. — Marshall Buttler (R. Md.) szenátor kijelentette, hogy a szenátus “Internal Security” nevű albizottsága elé terjeszti annak kivizsgálását, hogy kik azok, akik most “be akarják mocskolni” (smear) J. Edgar Hoover és az FBI hírnevét?” Buttler tagja annak a bizottságnak s úgy tartja, hogy a Nation október 18-i száma “torzításokkal, hamisításokkal és rágalmazásokkal bemocskolta az FBI jó hírnevét. Ki akarja vizsgálni tehát, hogy kik fedezték az említett magazin nyomásának a költségeit márcsak azért is, mert az említett számból igen sok extra példányt nyomtak. Buttler is, akárcsak az American Legion parancsnoka, Preston J. Moore, megfenyegette nemcsak a Nationt, hanem a New York Post újságot és az American Civil Liberties Uniont is, mert kritizálni merik az FBI-t és annak di- rekorát. íme, Hoover ur ilyen ügyesen intézi, hogy a bírálatokra nem ő, hanem MÁSOK FELELNEK ÉS FENYEGETŐZNEK. A tények Hoover évről-évre megjelenik a kongresszus költségvetési bizottsága előtt, ahol rém-meséket mond a kommunisták terjeszkedéséről és arról a kegyetlen nagy harcról, amivel ő az országot megmenti a kommunistáktól, miért is egyre nagyobb összegeket követel, amit eddig még meg is kapott. A rémmesékkel szemben az I. F. Stone Weekly október 27-i számában például ezt olvashat jitk: A déli fajgyűlölők között a legrosszabbakat a rendőrtisztviselők között találjuk. Gunnar Myrdal monumentális munkájában találjuk, “hogy a legyilkolt négerek nagyobb felét (úgy Délen, mint Északon) rendőrök ölték meg. Az ilyen gyilkosságok valóban törvényesített lin- cselések. Mr. Hoovernek a Kongresszus albizottsága elé terjesztett adatai szerint az FBI 1957-ben 1,289 ‘Civil-right’ üggyel foglalkozott. Ebből 1,062-be bele volt keveredve 1,921 “law enforcement officer” (valamilyen rendőrközeg). Ebből 1,003 esetet lezártak (vagyis feladták a vizsgálatot), 12 esetben azonban Ítéletet hoztak”. Ugylátszik, hogy a “rendőrközegek” könnyen menekülnek az ilyen vádak alól. A fasiszta mozgalmaknak az egész világon az a jellemzője, hogy a titkos egyesületek, titkos erőszakszervezetek a rendőrök szimpátiáját és támogatását birják. A déli államok egyik városának a polgármestere beismerte: “Kénytelen vagyok beismerni, bármennyire nem tetszik nekem, hogy az én rendőreim közül igen sok örömmel néz ily (templomok, iskolák és néger polgárok házai) bombázásokat”. A nagy veszély Nemcsoda tehát, ha ma már egyre több józan gondolkodású amerikai polgárt aggaszt az FBI hatalmának egyre nagyobb növekedése. Ezt igen szépen fejezi ki a “Frontier” cimii magazin szerkesztője, Phil Kerby ezen pár sorral:Ma már egyre több felelősségérzettel biró amerikai polgár látja, hogy jnüyen nagy veszedelmet jelent demokráciánkra az, hogy az országos rendőrség (FBI) egyre nagyobb hatalmat szerez, holott azt senki más nem kontrollálja, mint a szervezet igazgatója. Határozottan meg kellene tiltani, hogy Mr. Hoover országos politikai kérdésekben állást foglaljon és annak érdekében nyilatkozatokat tegyen, vagy beszédeket tartson. Az ilyesmi kiesik a rendőrség munkaköréből. Az eredmény Ha az ember csak tized részét is elhinné annak az öndicséretnek, amit az FBI és direktora a sajtó, a rádió és a televízió révén közzétesznek, akkor azt gondolná, hogy az ilyen nagyszerű rendőr-intézmény, amelynek párja nincs a világon, képes az általános bűnözés lefokozására. Azért nagyon elcsodálkoztam, amikor a november 24-i lapokban ezt az (AP) hirt olvastam: WASHINGTON. — Az FBI direktorának jelentése szerint ez év első kilenc hónapjában a bűnesetek száma 11 százalékkal emelkedett, ha azt az előző (1957) év statisztikájával hasonlítjuk össze. A 25,000 lakost meghaladó városok eddigi jelentéseiből az FBI bűnözési indexe ezt mutatja: A rablás 18 százalékkal, betömés 14 százalékkal, erőszakvétel 13 százalékkal, 50 dolláron felüli lopás 13 százalékkal, autó-lopás 5 százalékkal, gyilkosság 3 százalékkal és gyilkossági támadás 2 százalékkal emelkedett. Ezen azonban nem kell csodálkozni. Az FBI túlságosan el volt foglalva a “vörösök üldözésével” és igy nem maradt ideje, hogy a közönséges gonosztevőket zaklassa. Mint Gunnar Myrdal kimutatta, azok közül igen sokkal szimpatizálnak az FBI-ügynökök, valószínűleg J. Edgar Ploover tudtával. És eddig mégis ez az egyetlen amerikai közhivatalnok, aki a “szent és sérthetetlenség” bizonyos lépcsőfokát már elérte. A cél: Vénusz és Hars Az Egyesült Államok 1959-től kezdve évente 8-tól 12 próbakilövést tervez a világűrbe. Mivel a nemzetközi geofizikai év dec. 31-én végetér, igy a “National Aeronautics and Space Administration” veszi kezébe a munkát. Ez az újonnan felállitott szervezet fogja az űrhajózást tanulmányozni. Mübolygókat és műszerekkel ellátott lövedékeket fognak a Hold közelségébe, valamint olyan közeli bolygókra, mint a Vénusz és Mars, irányítani. A tervek szerint elsősorban a Földet körülvevő körzetet fogják kivizsgálni mübolygók felküldésével.
