Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-04 / 49. szám

Thursday, December 4, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Elmélkedés a lélektanról A századforduló elején egy bécsi kávéház törzsasztalánál született meg a modern orvostu­domány gyermeke: a lélektan. Itt szoktak össze­jönni egy kis tere-ferére a leghíresebb professzo­rok közül Freud, Joung, Adler, Neuer és mások és itt kezdtek együttesen kutatni és botorkálni az emberi lélek labirintusaiban. A nagyok között abban az időben és azután is Freud Zsigmond volt a legnagyobb, legnépszerűbb és Adlernak volt a legkevesebb követője, bár ötven év múltán neki adnak igazat olyan esetekben, melyeket csak ennyi idő távlatából tudnak bizonyítani. Együt­tesen azonban valamennyien hozzájárultak egy- egy színes mozaik-kockával az emberi érzelem lelkivilágának kivizsgálásához és gyógyításának lehetőségeihez. Dr. Adlert tartották a legemberibbnek, mert kutatásai során is megtartotta humorérzékét és magatartását legjobban jellemzi az a kis epizód, amikor azt újságolták neki, hogy együk jó isme­rősük, — aki egyben tanulmány anyag is volt, mert nála megátalkodottabb önzőt abban az idő­ben nem ismertek, — megnősült. Dr. Adler nyom­ban azt kérdezte: “Vajon kit vett feleségül?” Dr. Freud és Dr.'Adler abban különböztek egy­mástól, hogy mig az előbbi csupán a lelki meg­nyilvánulásokra összpontosította figyelmét, ad­dig az utóbbi a betegség diagnózisánál megköve­telte az “egész” ember megvizsgálását, úgy testi­leg, mint lelkileg, mivel szerinte nagyon fontos volt, hogy milyen befolyással van egyik a má­sikra. Ezt látszanak bizonyítani a néhány héttel ezelőtt nyilvánosságra hozott összegezett jegyze­tek is, melyeket lélekbúvárok gyűjtöttek évtize­dek során. Ezekből most már hivatalosan is meg- állapitották a komoly betegségben szenvedőknél azt az összefüggést, ami személyes tragédiák kö­vetkeztében visszaesésre kényszeríti a gyógyu­lás utján lévő beteget. Az egyik páciens, aki szív­bajával a teljes gyógyulás utján volt megtudta, hogy a fia beállt katonának, — órák alatt rosszul lett és néhány nap múlva meghalt. Beteg anyák, amikor tudomásukra jutott, hogy leányaik férj­hez mennek és elhagyják a házat, szintén vissza­estek a gyógyulásban. A cukorbetegségben szen­vedőknél megfigyelték, hogy a vér cukortartal­ma nemcsak emelkedik, hanem egyik-másik alélt- ságba esik, ha számára megoldhatatlan problémá­val áll szemben. Dr. Adler 50 évvel ezelőtt felismerte ezeket a jelenségeket. Akkoriban azonban nem fogadták el tőle, mert talán nem volt túl erőszakos felte­véseinek bizonyításában, ami azzal is magyaráz­ható, hogy a saját gyengeségeit is bármikor kész­séggel elismerte. Egy alkalommal például ajánló levelet adott egy fiatal embernek, akinek egyéni karakterét komoly vizsgálat tárgyává tette. Mi­kor azután a fiatalember meglopta gazdáját, ter­mészetesen őt okozták a hibás karakter-diagnó­zisért és az ajánló levél megírásáért. Dr. Adler erre azt válaszolta, hogy “neki is jogában van té­vedéseket csinálni, mint bárki másnak.” Amikor pedig vallási nézeteiről kértek tőle komoly véle­ményt, a következőket mondotta: “Közülünk a legjobbak is bűnbánók lesznek a halálos ágyon." ő volt megalapitója az “Egyéni Lélektan” alap­jából induló vizsgálatoknak, s midőn erre vonat­kozó bővebb magyarázatot kérdek kortársai, igy felelt: “Ez egy kosár kevert gyümölcshöz hason­lítható, melvet a iárda szélére helyezünk és az arrajárók közül bárki azt veheti ki belőle, amelyi­ket a legjobban szereti, vagy amelyik megegye­zik ízlésével.” A politikához semmi .érzéke sem volt és még akkor sem ismerte fel a horogkeresz­tes veszedelmet, amidőn ezek már Bécs utcáin verekedtek. Amikor egyik barátja kétségbeesve mutatta neki az ordítozó tömeget, csupán azt a szelíden bölcs megjegyzést tette: “Elvekért har­colni mindig könnyebb, mint azokat betartani". Dr. Freud és Adler között a barátság évtize­dekig nem volt az, aminek lenni kellett volna, mert Freud féltékeny volt ifjúkori barátjára, mi­vel ő a saját maga által alapított lélektani tör­vényekkel kívánta megszerezni a halhatatlansá­got. Ez azonban csak részben sikerült, mivel Ad­ler feltevései mind nagyobb terjedelemben bizo­nyíthatók gyakorlatilag. Dr. Freud minden vona­lon a tudományosságot kereste, mig riválisa a Eörsi Béla: Akik a földi paradicsomban nyomorognak Ha valakinek Európában azt mondanánk, hogy 10 millió család nyomorog az Egyesült Államok­ban, azt hinné, hogy nem mondunk igazat, sőt kommunista propagandának tartaná azt. Holott a hivatalos amerikai statisztika ezt mu­tatja. Akiknek-évi $2,000 jövedelmük, vagy ennél kevesebb van (vagyis heti $38.00), azok az Egye­sült Államokban már nyomorognak. Az egyik sze­nátusi bizottság próbálta megállapítani, miként él itt a szegény ember és családja és arra a ta­pasztalatra jött, hogy az ilyen családok táplálko­zásából majdnem teljesen hiányzik a hús és a gyümölcs, s főként keményítőket tartalmazó éte­leket fogyasztanak. A dohányzásra alig jut, s tejet — csak a csecsemők kapnak. Egynapos, ré­gi kenyeret vásárolnak, másoktól levetett ruhák­ban járnak és igen zsúfolt, egészségtelen lakások­ban laknak. Az eredmény: betegség, tudatlanság, bűnözés, kulturszegénység, a tehetségek elpazar- lása és az élettartam megröviditése. Ugyanakkor 12 és félmillió családnak évi $5000, vagy ezen felüli jövedelme van és ez a réteg a nemzet jövedelmének kb. felét élvezi. Azt mond­ják, hogy a nemzet jövedelme rendkívüli mérték­ben emelkedett az 1935—36-os évek és az 1947— 48-as évek között. De kik azok, akik ezt a nagy jövedelem-emelkedést élvezik? A 69 billió jöve­delem-emelkedésből a szegény embernek csak 4 százalék (minden $100-ból csak $4) jutott, a kis jövedelemmel rendelkezők csak 20 százalékot kaptak abból, viszont a gazdag, felső réteg 36 százalékát élvezte ennek az emelkedésnek. Vegyük pl. azt a gazdasági elnyomást, amiben a résztermelők és szezonmunkások részesülnek. Vagy a társadalmi elnyomást, ami a négerek­nek, portorikóiaknak, s más kisebbségeknek ki­jár, akiket a jobban fizető munkából teljesen ki­zárnak. Vagy vegyük a 40 éven felülieket, akiket a gazdasági élet másodrangu munkásokká ala- csonyit, vagy a rokkantakat, akiknek nem adnak munkalehetőséget. Természetesen a szegénysorsuak könnyebben elviselnék helyzetüket, ha általánosságban nehe­zebb lenne az élet, vagy valamilyen eél érdekében az egész nemzet nélkülözne, mint pl. a Szovjet­unióban láttuk nehéziparuk felépítése idején. De az amerikai szegényeknek nincs reményük hely­zetük lényeges javulására; az amerikai nyomor reménytelen, céltalan. Ugyanakkor pl. 1949-ben az országban 37 millió dollárt költöttek ló- és kutyaverse­nyekre ; 233 millió dollárt lóverseny-fogadásokra; 8 és félmillió dollárt szeszes italokra; félbillió dollárt taxikra; 22 billió dollárt ruhákra és ékszerekre. A részvénytársaságok jövedelme pedig 1945— 1955 között átlagban 34 billió dollár volt; ennek felét befizették adókba, amely összegnek nagy­részét azután visszakapták hadimegrendelések alakjában. Nehéz szegény embernek lenni — szegény or­szágban, de még sokkal nehezebb ott, ahol a jó­lét, pazarlás mindenütt nyilvánvaló. Nehéz gya­logolni olyan országúton, ahol fényes autók re­pülnek el az ember mellett, ha ugyan el nem gá­zolják ; nehéz ócska ruhában járni egy fiatal lánynak, amikor a kirakatok $500-os ruhákat mu­togatnak és a mozik vásznain kápráztató gazdag életet vetítenek. Nehéz a kastély árnyékában — nyomorogni. »««WWHVmUHUVWUHHUmiWmtHVUH' megállapítások igazát, mert szerinte a test egész­sége s betegsége természetes folvamat, mig a lé­lek betegségének okozója; a gyávaság! Ami egy­szerű szavakkal kifejezve annyit jelent, hogy mindaddig, amig az ember képes a saját magáról alkotott véleményét megcserélni, — feltétlenül képes lesz viselkedésében változást eszközölni, vagy azon javítani. Ötven esztendő múltán szinte nanonta olvasha­tunk egy-egy komoly felfedezésről, amely Dr. Adler lélektanára alapozottan, szellemi és fizikai gyógyulást hoz embertársainknak. Sajnos azon­ban az orvosi kezelés eme formája csak kivételes vagy gazdag embereknél alkalmazható, mivel az átlag halandó nem bírja el a költségeket. Ezen szomorú megállapítás ellenére is nem árt tudni a modern orvostudomány lehetőségeiről, mivel egyszer csak eljön az az idő,' amikor az ember gyógyulását nem az erszénye határozza meg. A JEHOVA TANÚJA l Hát igy állunk a világ sorsával. Ez a huszon­két éves lány megjósolja, mikor “jövend Jeho­va országa”, amikoris “tökéletessé lesz téve a föld növényzete, amely már tartalmaz mérgező anyagot,hogy tőle elégjen az emberi szervezet és lészen örökké ifjú az ember. ..” Nos, ez kisé bonyolult, de mindegy: a lány azt mondja igy lesz. — És ezt én meg is érem. Lehet, hogy én már meg sem halok. Mert a hetedik világhatalom ép­pen1 most omlik össze, utána következik a nyol­cadik — igy ir erről Máté evangélista —, de a nyolcadik csak egyetlen óráig él és utána már Jehova országa következik és. . .. Beszél. .. beszél.. . idéz a bibliából,furcsa, fel- lengős ősi misztikum tölti meg a szoba levegőjét. Kinyitom az ablakot, szemerkél az őszi eső, csinos diáklányok hangoskodnak csoportosan az utcán, az autóoszlopok morajlása és sötétbarna füstje tolakszik fel a bérházak emeletes homlok­zatára. Él, lüktet a város, él a mának s a holnap­nak: az emberek dolgoznak, esznek, öltözködnek, politizálnak, beülnek/a moziba, vásárolnak, új­ságot olvasnak, gyüléseznek, bánkódnak és ne­vetnek, megszületnek és meghalnak, házasságot kötnek és boldogok vagy nem boldogok. Ebben a szobában pedig egy huszonkét éves lány — valósággal extázisba esve — fanatikus tanokat hirdet, elszakadva teljesen a külvilág reális talajától. Az asztalon folyóiratok, kis bros- surák, penészillatu, sárgult lapok, gyűröttek. Egyiknek cime: “őrtorony”. Találomra belelapo- zok, az egyik bekezdés igy szól: “Miért nincs béke? Nem emberi kezek által, hanem Isten min­denhatósága által van letéve a világegyetemben való nyugalom alapja...” Tehát a békét nem az emberiség, hanem a. Mindenható teremti meg, majd egyszer, ha eljön Jehova országa. Ilm. Megnézem az “őrtorony” című lap impressziu- már; “Waten Tower Bible and Tract Society 117 Adams Street, Brooklyn 1, N. Y.” aem/va .anui” szekta még 1946. augusztus 10-én egy “világot átfogó” kongresszust tartott. Clevelandban, A sportstádiont mintegy 67 ezer ember töltötte meg. A “Jehova tanúi” előtt a Watch Tower Bible and Tract Society elnöke ki­hirdette a kongresszus határozatát is, amelynek utolsó pontja igy szól: “...Az embereket szün­telenül Jehova Isten és egész igéjéhez utasítjuk oly módon, hogy a bibliai nevelő munkánkat nyil­vánosán és házról-házra folytatjuk...” A hatá­rozat eme pontját is aztán igyekeznek hűen vég­rehajtani a “Jehova tanúi”. Egy másik ifjúmunkással is beszélgetek errőlb a szektáról, ő is buzgóan hisz. — Olvasol valamit? . —- Bio]iát,az jó. — Színház, mozi, érdekel? £ — Nem érdekel! No hiszen! — Táncolni jársz? —Nem. Nem is tudok. — És a lányok? Tizennyolc éves vagy elvégre.— Elpirul. — Csak ha hittestvér. Akkor is bibliáról be­szélgetünk ... Menthetetlen. A világ eseményeiről mit tudsz? — Majd eHön -Jehova országa. Az lesz nagy esemény — feleli egykedvűen és néz, bámul, ne^n, is néz, hanem csak nyitva van a szeme, elmereng. — A pioneer, a szuptnvik, amit kilőttünk meg' az oroszok kilőttek, erről sem tudsz? — De igen. Csak hogy... Most töpreng, valami sántít a kérdésben, mert Jehova ugye mégiscsak ellene van ilyesminek, hogy az ember bátorságot vesz magának arra, hogy a világmindenség “örök” rendjét megboly-- gassa... Viszont erre vonatkozó visszavágó ér­vet a fiatal fiú nem olvasott az őrtoronyban, igy aztán nehéz most a válasz. — Ha a Holdban élnek emberek, akkor Jehova gondoskodik majd róluk is. — Akkor miért nem Jehovát küldtétek hoz­zám magatok helyett uj “Jehova tanút” szerez­ni? R. D.­54 NÉGYTENGELYES, tehát nagy befogadó­képességű vasúti személykocsi épült a Dunakeszi Járómüjavitóban, amelyeket forgalomba is állí­tottak. December végéig összesen hetvenet gyár­tanak, i jövő évben ebből a kocsitipusból 110 ké­szül. A * A A A A, A A A A A A A A, A. A, OLVASÁS KÖZBEN , "t t ▼ ▼ írja: Márky István r"r-«r ▼ s

Next

/
Oldalképek
Tartalom