Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-16 / 42. szám
14 AME1UKAI MAGYAR Sió Thursday, Oct. 23, 1958 A tudomány világából Az önbizalom hiánya kult kedvezőtlen önértékelés ugyanis tartóssá válhat, és gátló hatása felnőtt korban az élet más területeire is átterjedhet. Nevelési feladatok Gyakorta tapasztaljuk, hogy nyilvános vitákon egy-egy résztvevő hangja bizonytalanul cseng, mondanivalójába belezavarodik, s kínosan, sután fejezi be. Vagy meg sem mer szólalni, mert “a torkában dobog a szive”, és bár tudja, hogy gondolatai helytállóak, és a vitatott kérdés megoldásában hasznosak is lennének, szorongó érzése mégis hallgatásra kényszeríti. Szülők panaszolják, hogy gyermekük ugyanabból az anyagból, amelyet otthon hibátlanul felmondott, az iskolában rosszul felel. A gyerek nekibuslakodik, és kudarca miatt magabiztossága még inkább gyengül. Ez sok esetben nemcsak munkájának színvonalára, hanem tempójára is kedvezőtlenül hat. Lassan, húzódozva kezd a tájoláshoz, mert már eleve nem bizik sikerében, azaz végső soron önmagában. Az elmúlt jelenségek az önbizalom hiányának könnyebben nyomon követhető megnyilvánulásai. De következményei más, közvetettebb formákban is megmutatkozhatnak. Ismeretes például a tanulási, magatartási nehézségekkel küszködő iskolásgyermek “bohóckodása”. Az ilyen gyermek úgy érzi, komoly teljesítmények utján nem érvényesülhet, a pajtásai figyelmét, elismerését ez álutakon iparkodik megnyerni. Vagy a nagyokat mondó, “felvágó” gyerek, akinek lódi- tásaival szemben a szülők azért is értetlenül állanak, mert többnyire a gyermekeknek e fantasztikus történetekből látszólag semmi haszna sincs. Pedig van. Ha az ilyen gyermeket közelebbről megismerjük, kiderül: úgy érzi. amilyen ő valójában, az a többiek szemében nem eléggé érdekes, figyelemre méltó, nem eléggé vonzó. Fellen- gősségét, nagyzolását ez váltja ki. A gyermek ez összefüggéseknek nincs tudatában, maga sem _ tudja—miért másít ja meg a valóságot. Gyakori eset, hogy utólag megbánja, s ha füllentése kiderül, javulást fogad — és rendszerint újra hazudik. Az önbizalom hiánya többnyire fokozott érzékenységgel is párosul. Jelentéktelenebb sérelem is elég ahhoz, hogy a bizonytalan lelki egyensúly megbomoljék. A csökkent önbizalmu ember kínosan mérlegeli mások és saját képességeit, megnyilvánulásait, érzelmeit. Ez a lelki állapot teljesítményeire sem kedvező, minthogy tépelődő gondolatai figyelmét lekötik, érdeklődését elvonják. Az önbizalom hiányának okait kutatva gyakran találkozunk ama föltevéssel, hogy ez örökletes, nem befolyásolható lelki tulajdonság. Élettani és lélektani tudományos kutatások bebizonyították, hogy bár a vele született idegrendszeri sajátosságok eltérőek, a személyiségi vonások kialakulását a külső hatások lényegesen befolyásolják. Az önbizalom hiánya lényegében az egyén és a környezet valamilyen konfliktusát fejezi ki: e konfliktus egyik megnyilatkozási formája. A gyermek biztonságérzésének, önbizalmának kialakulását károsan befolyásoló környezeti ártalmak bizonyos kategóriákba sorolhatók. Ilyenek a túlzottan szigorú, merev, erőszakos eszközöket alkalmazó nevelési módszerek. Ezek a gyermekekben is szélsőséges indulatokat váltanak ki: iélelmet vagy éppen dacot, ellenszegülést, agresz- sziót. E szélsőséges indulatok nyomán súlyos szorongások keletkezhetnek, amelyek a gyermek biztonságérzését aláássák. A gyermek egészséges önbizalmának kialakulására károsan hat az úgynevezett kényeztető bánásmód, azaz a gyermek indokolatlan féltése, segítése olyan területeken is, ahol arra nem szorul rá. Ez egyrészt önállótlanná teszi, másrészt megnehezíti a közösségbe illeszkedését. Gyakran tapasztalható az említett két szélsőséges forma váltogatása, amely a gyermeket még bizonytalanabbá teszi. A környezeti ártalmak közül azonban főképpen a gyermek elhanyagolásának veszélyeit hangsúlyozzuk, elsősorban a szeretethiányból eredő elhanyagolást. A gyermek első érzelmi kapcsolata anyjához fűződik. Ez fejlődése folyamán kiterjed az apa és mások személyére is. A gyermek hosszú ideig védettségre szőrül, s ennek következtében a róla gondoskodó felnőttekhez érzelmi szálakkal erőmmmm sen kapcsolódik. E kapcsolatok egyéb társas viszonyainak kialakulásában és nem utolsó sorban pedig önmaga megitélésében fontos szerepet töltenek be. A gyermek önértékelését ugyanis nevelőinek, elsősorban szüleinek értékítélete nagymértékben befolyásolja. A példaképek hatására — ha ezt ellentmondó tapasztalatok, ellentétes irányítások meg nem bontják — a gyermekben fejlődése folyamán bizonyos követendő ideálkép alakul ki. Minél inkább úgy érzi, hogy megközelíti ezt, biztonságérzése annál erősebb. Ha viszont önmaga megitélésében egyénisége, képességei ettől nagyon távol esnek, önértékelése, pszichikai egyensúlya gyengül. A gyermek biztonságérzésére rendkívül káros a családon-belüli .éles ellentétek hatása, vagy ha fontos kérdésekben a CSáládf és a közösségi intézmények (óvoda, iskola)' nevelőinek állásfoglalása eltérő. De a gyermek biztonságérzését károsan befolyásolhatja a szülőknek nevelési kérdésekben való kisebb-nagyobb tájékozatlansága is. Ha nincsenek tisztában például annak a jelentőségével, hogy bánásmódban ne tegyenek különbséget gyermekeik között. A háttérbe szorított gyermek — éppen szüleihez való vonzalma következtében — érzelmileg sérül és ez egyéb helyzetekben is bizalmatlanná, érzelmileg bizonytalanná teszi. Előfordul az is, hogy a szülők nem eléggé tájékozottak arról, hogy a gyermektől milyen teljesítmények várhatók. Pédául II. osztályos gyermekek szülei panaszolják, hogy a gyerek kedvtelései között az önálló olvasás nem szei'epel. S felteszik a kérdést: nem csökkent érdeklődés jele-e ez? Holott gyakori eset, hogy a gyermek csupán III. osztályos korára jut el az olvasási készség olyan fokára, hogy az már szórakozást, nem pedig nehéz munkát jelent számára. Az a II. osztályos gyermek is szenvedélyes olvasóvá válhat később, aki számára egyelőre a mesék, történetek csak olyankor hoznak zavartalan örömet, ha azokat elmondják vagy felolvassák nekik. Ha viszont az ilyen gyermeket örökös szemrehányásokkal, unszolással kényszerítik a könyv mellé, esetleg a későbbi önálló olvasástól veszik el a kedvét. Mennyi idő kell hozzá? E sorok Írójának élénken emlékezetében élnek ama beszélgetések, amelyeket III. osztályos gyermekek szüleivel folytatott arról, hogy bizonyos teljesítmények elvégzésére mennyi idő tekinthető átlagosnak. Arra a kérdésre, hogy mennyi idő szükséges a gyermek reggeli elkészüléséhez (tavaszi öltözködést és reggelit beleértve), az egyik anya felsóhajtott: “Az én kislányom a világ leg- lassubb gyermeke. A reggeli elkészüléshez háromnegyed órára van szüksége”. Egy másik anya elégedetten felelte: “Kislányom mindenben gyors. Reggeli elkészülése mindössze háromnegyed óriág tart”. E két véleménnyel szemben adatgyűjtésünk soi'án kiderült, hogy a kérdéses dologban a háromnegyed óra az átlagos időnek felel meg. A szülői megítélés, mint látjuk, nem mindenkor helytálló. Minden szerető, gondos szülőnek vágya, hogy gyermeke az általa kívánatosnak tartott irányban fejlődjék. E nevelői törekvésbe akkor csúszhat hiba, ha a gyermek egyéni képességeit, hajlamait teljesen figyelmen kívül hagyják. Egy 9 éves kislány édesapja előtt például a sportember ideálja lebegett, őt magát ebben betegsége meggátolta, és most gyermekében .szerette volna megtalálni meghiúsult törekvéseinek valóra válását. Az egyéb területeken jó képességű vékonyka kislány erre alkatilag sem volt különösképp alkalmas, tornában, sportban gyenge átlagot produkált. Szemrehányások, megszégyenítések teljesítményeit még inkább csökkentették, mig végül maga is szinte bűntudatosan vette tudomásul, hogy “tehetségtelen gyerek.” Ez részben nem felelt meg a valóságos helyzetnek, másrészt pedig az ilyen élet-“start” semmiképpen sem kívánatos utravaló. E gyermekkorban kiala.... ............ 1 Az önbizalomhiány megelőzésének kérdései a figyelmet az érzelmi nevelés jelentőségére irányítják. Az élet első szakaszában a testi szükségletek kielégítésének kellemes érzetei csakhamar a tápláló, gondozó anya személyéhez kapcsolódnak. A rendszeres, gyengéd gondozás azonban nemcsak a gyermek éhségét elégíti ki, hanem nyomában bizonyos biztonságérzésnek, bizalomnak a kezdetleges formái is kibontakoznak. A gyermeki biztonságérzés kialakulásában lényeges továbbá, hogy a környezet kis kortól biztosítsa a gyermek mozgásának, cselekvési szükséglete kielégítésének örömeit, korához mért önállóságát. A gyermek önállóságának lefékezése szélsőséges indulatok kiváltódására vagy éppen a gyermek érdeklődésének, aktivitásának lecsökkentésére vezethet. E folyamatok 'pedig biztoriságérzéséí, önbizalmát gyengítik. Hasonló következményekre vezet a gyermek erejét meghaladó követelmény támasztása is. , Igyekezzünk a gyermek érzelem világának, elgondolásainak megismerésére. A gyermek fejlődése folyamán kikerülhetetlenül találkozik az élet és a halál nagy kérdéseivel, amelyekről mind eszmél. Különösen a serdülés és az azt közvetlenül megelőző időszak az, amikor a gyermeket mind egyéni érzelemvilága, mind az erkölcsi, társadalmi és egyéb általános emberi kérdések is erősen foglalkoztatják. Adjunk neki rá alkalmat, hogy elgondolásait velünk közölhesse. Beszélgessünk el vele bizalmas kettesben. Ennek közös séták, de más együttes foglalkozás során is szerét ejthetjük. Törekedjünk olyan légkör kialakítására, amelyből a gyermek bátorságot meríthet az őszinte megnyilvánulásra. A csökkent önbizalom megerősítésére azonban semmiképpen ne alkalmazzunk ál-dicséreteket. Ellenben: keressük ki a gyermek erősebb pontjait, és eleinte jobbára a területeken iparkodjunk őt olyan tapasztalatokhoz juttatni, hogy sikeres teljesítményekre is képes legyen. Szülőkkel folytatott beszélgetésekben ilyen esetekben gyakran halljuk: igen ám, de a gyereknek semmilyen erős pontja sincs! Mindenben gyöngébb, mint a testvérei vagy a pajtásai. A tapasztalat e pesszimizmusra élesen rácáfol: minden gyermekben föllelhetők valamilyen területen viszonylag fejlettebb készségek. Ha a gyermek erről, teljesítményeinek alapján, maga is meggyőződik — ha például ügyesen rajzol, barkácsol, szaval, megbízásokat pontosan teljesít stb. —, és ezt szülei, tanítója elismerik, ez hozzásegíti őt ahhoz, hogy tudatában önmaga kedvezőtlen értékelése megváltozzék. A gyönge önbizalmu gyermek átnevelése végett lépjünk érintkezésbe az óvoda, iskola pedagógusaival. 'Az óvodai, iskolai foglalkoztatás és közösségi élet is módot ad a különböző képességek kibontakoztatására, a játék és a munka örömeire, valamilyen teljesítmény alapján az érvényesülésre. Egyes esetekben a gyermeket tudásbeli hiánya teszi önbizalmatlanná. Például hosszabb betegség vagy egyéb ok miatt az iskolai anyagban elmaradt. A tanítás menetét nem tudta követni, kedvét veszti, és esetleg éveken át nyögi ennek következményeit. Ilyenkor minden áldozatot meg kell hoznunk, hogy tudásbeli hiányait pótolhassa. Olykor a gyermek gyönge testi állapota miatt nem tud társaival lépést tartani. Például gyorsabban kifárad. Ez a kedvezőtlen helyzet önbizalmát is károsan befolyásolja. Ilyenkor kérjük az orvos tanácsát a gyermek egészségi állapotának megerősítésében. A gyermeki bizalom megnyerésének jelentőségén kívül nem kevésbé fontos a bizalmi viszony másik vetülete: a nevelői bizalom. Ha a gyermek érzi, hogy szülei, nevelői bíznak benne, bíznak abban is, hogy kisebb-nagyobb hibáit sikereséi leküzdi, és emellett nevelői kívánságaikban igé nyesek maradnak, ez jelentékenyen hozzájárul ; gyermek egészséges önbizalmának megszilárdulá sához. Hirsch Margit
