Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-02 / 40. szám

6

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Thursday, October 2, 1958

Növekszik a háború veszélye

A kínai lapok ismertetik a helyzetet. — Nő a tiltakozás. — Az angol Munkáspárt követelése. — Selwyn Lloyd kéri Gromyko közbenjárását.

James P. Warburg felhívása!

' Az ainerikai újságolvasóknak kevés alkalmuk van arra, hogy olyan esetekben, amikor az Egyesült Államoknak más országokkal van viszálya, teljes és tiszta képet alkothassanak maguknak a helyzetről. A hírszolgálat természetesen bőven foglalkozik a dullesi álláspont ismertetésével és lehetőleg minél kevesebbet az ellenfél avval ellentétes és a saját igazát ismertető híradásával.

Ezt a hiányt akarjuk pótolni olvasóink számára és alant közlünk néhány idézetet a Kínai Nép- köztársaság “Renmin Ribao” cimü napilapjából.

Amikor Henry Cabot Lodge farizeusi szemforgatással azt hangoztatja az Egyesült Nemzetek közgyűlésén, hogy “a kínai kommunisták lövöldözéseikkel diszkvalifikálják magukat a UN-be való felvételre”, el akarja takarni azt a tiz éve folyó küzdelmet, amit a Kínai Népköztársaság és a méltányosságot és igazságot támogató országok folytattak évről-évre, hogy a kinai népet jogos vezetői képviselhessék ebben a világszervezetben és hogy ennek sikerét csak az Egyesült Államok hajlithatatlan ellenzése és a neki gazdaságilag lekötelezett kis államok szavazat-támogatása akadályozta meg. De Lodge azt is el akarja takarni a világ közvéleménye előtt — amely egyre növekvő kritikával szemléli az Egyesült Államok agresszív tevékenységét a kinai kérdésben —, hogy “amig az Egyesült Államok ‘tűzszünetről’ beszél, addig a partmenti szigetekről lövik a kinai anyaországot”.

A pekingi jelentés beszámol arról, hogy nem múlik el nap, amelyen hosszabb-rövidebb ideig ne ág.yuzzák Amoy szigetét és a fukieni falvakat. (Fukien partmenti kinai tartomány.)

Hogy mi köze Amerikának a nacionalisták lövöldözéséhez, ahhoz elég megismételni azt, amit már mindenki tud, hogy Amerika anyagi és fegyveres segítsége és a lövöldözéshez adott beleegyezése nélkül Chiang Kai-shek nemhogy lövöldözni, de még lélegzeni sem tudna.

“Amoy szigetén és a fukieni falvakban a nacionalista tüzelés óriási károkat okoz. A lakosok a földbeépitett tűzbiztos fedezékekben húzódnak xheg és a tűzszünetben kétszeres erővel dolgoznak, hogy helyrehozzák az okozott kárt. A rizs- vetést az ágyutüz tönkretette, a gátakat felsza- kitotta, a parcellák nem tartják a vizet. A parasztok ujraszántották a földet és most zöldséget termesztenek. Sokat szenvedtek a partmenti halászok és szállító munkások, akiknek nagyrésze a vizen, dzsunkákon (hajóház) lakik. A front megnövekedett szükségleteinek kielégítésére a szállítómunkások ágyutüzben is a forgalom négyszeresét bonyolítják le. A szétlőtt amoyi középiskolát a nép rendbehozta és újból folyik a tanítás”.

*‘Kina és Amerika között nincs háború’

A Renmin Ribao szeptember 18-i számában cikket közöl, amely követeli, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul hagyja abba a tűz szitását.

A lap hangsúlyozza, hogy Kina és az Egyesült Államok között ismét megkezdődtek a tárgyalások, minthogy azonban újabb és újabb fegyveres erőket dob a Taiwani-szoros környékére, hogy kiterjeszthesse agresszióját, a helyzet még komolyabbá vált ebben a térségben.

“Kina és az Amerikai Egyesült Államok között — folytatja a lap — nincsen háború. Hogyan beszélhetnek akkor “tűzszünetről”? Az Egyesült Államok ma szünet nélkül egymásután-küldi csa- , patait a Taiwani-szorosba, mert arra törekszik,

1 hogy háborús provokációval és háborús fenyegetőzéssel megakadályozza a kinai népet Taiwan és ,a többi partmenti sziget felszabadításában”.

A,lap ezután röviden emlékeztet arra, hogy 1946.-ban elkezdődött a kinai népi felszabadító karc, s a kinai nép elhatározta, hogy felszabadítja Taiwant és a többi partmenti szigetet Chiang Kai-shekék reakciós uralma alól.

“Kina és az Egyesült Államok viszálya Taiwan- ról — folytatja a lap — a mai napig sem oldódott meg, s ennek csakis az az oka, hogy az USA mindenáron össze akarja keverni a Kina és az Egyesült Államok közti nemzetközi vitát a kinai

népnek Taiwan felszabadításáért vívott harcával, ami Kina belügye”.

“A legkomolyabban figyelmeztetnünk kell azokat az amerikaiakat, akik az Egyesült Államok politikájáról döntenek, hogy Amerikának haditengerészeti tüntetések és atomzsarolás politikájára támaszkodva nem fog sikerülni megkapni azt, amit nem tudott megkapni a Kina és az Egyesült Államok között lefolytatott tárgyalások alkalmával. A kinai nép soha és semmi esetre sem mondhat le arról a jogáról, hogy felszabadítsa saját területét, Taiwant, és valamennyi partmenti kinai szigetet. Hogy saját területének felszabadítása mikor és milyen módon történjék — ez a kinai nép belügye.

Ma az a legfontosabb feladat, hogy a Taiwani- szoros térségében szüntessék meg az amerikai katonai tevékenység fokozását, szüntessék meg a háborús provokációkat és a Kina elleni háborúval való fenyegetőzést — hangsúlyozza végül a lap. — Csakis ez vezethet a Taiwani-szoros térségében uralkodó háborús helyzet haladéktalan enyhítéséhez”.

Mit mond Mr. Lehman?

Nem hisszük, hogy összeesküvés történt a “Renmin Ribao” és Herbert Lehman között, de úgy találjuk, hogy az utóbbinak szeptember

23-án a N. Y. Timesban megjelent levelében az előbbiéhez hasonló vélemény van kifejtve. Mr. Lehman, New York állam volt kormányzója és volt országos szenátora ezt Írja:

“. . . Ezeket a kis partmenti szigeteket, valósággal az anyaország torkában, Chiang Kai- shek az utóbbi három évben katonai támaszpontnak használta kommunista KÍNA ELLENI ERŐSZAK ALKALMAZÁSÁRA, UGRÓDESZKÁNAK AZ ANYAORSZÁG MEGTÁMADÁSÁRA, TERMÉSZETESEN AMERIKAI SEGÍTSÉGGEL.

*

“Chiang haderejének több, mint egyharma- da van most ezeken a szigeteken. Valóban Chiang harci felkészültsége túlnyomó részének Quemoy és - Matsura való telepítése NYÍLT PROVOKÁCIÓ KÍNA ELLEN. Eisenhower elnök ezt a helyzetet akarja felhasználni jogi alapul arra, hogy mi menjünk a szigetek megvédésére.

“Mi nem tiltakozhatunk az ellen, hogy Kina erőszakot használ akkor, amikor mi támogatjuk Chiang Kai-shek erőszakos fellépését Kínával szemben.

. .“Ezen szigetek egyetlen stratégiai értéke az, hogy az anyaország elleni erőszakos támadásra használhatók fel.

“Történelmileg és földrajzilag az anyaország elszakíthatatlan részei.

“Ellenzem Kina kommunista kormányát és minden ténykedését. De Quemoy és Matsuval kapcsolatos fellépése — miránk nézve sajnálatos — de törvényileg jogos. Folytatása ez annak a belháborúnak, amely a kommunista kormány és Chiang között hosszú idő óta fennáll. Nekünk nincs nemzetközi jogunk ahhoz, hogy haderőnket e szigetek megvédésére felhasználjuk. EZEN ELKÖTELEZETTSÉGET MINDEN HALOGATÁS NÉLKÜL MEG KELL SEMMISÍTENI”.

Herbert Lehman és három másik szenátor volt az a kisebbség, mely 1955-ben a “Formóza-javaslát” ellen szavazott. Ezen javaslat alapján kötelezte magát Eisenhower Chiang Kai-shek népbitorló önkényének megvédésére. “Ez az ígéret ma szövetségeseink egységét és a világ békéjét fenyegeti”, mondja Mr. Lehman.

“Egyetlen amerikai életet — nem beszélve a világbékéről — sem szabad feláldozni Quemoyért és Matsuért. Sem erkölcsi, sem jogi elv nem forog kockán itt, csupán Chiang tekintélye. Ennél pedig a világ sorsa sokkal fontosabb...”

Nő a tiltakozás

Mr. Lehman véleménnyilvánitásával csatlakozott sok más amerikai közéleti vezetőhöz, akik már előbb kifejtették tiltakozásukat Dulles oktalan és veszélyes politikájával szemben. Egynéhánnyal már bővebben foglalkoztunk lapunkban, mint Morse szenátor, Hamilton Fish, Acheson volt külügyminiszterével stb. Ellene van továbbá M. B. Ridgway generális, Thomas K. Finletter a légierő volt főtitkára, Nicholas Roosevelt diplomata, volt magyarországi követ, James P. Warburg, Edward E. Cruise nyugalmazott katonatiszt, aki 1951—52-ben Taiwanban szolgált az amerikai haderő katonai tanácsánál s sokan mások, kiknek levelei a napilapokban megjelentek. Azonkívül az amerikai nép milliói, kiknek hangja nem talált még utat a nyomdafestékhez, akárcsak a Kinai Népköztársaság közlései, az amerikai “szabad” sajtóban.

Az amerikai újságírók eltiltása a Kínába való utazástól, Dulles céltudatos intézkedése.

“Rendelje vissza a kongresszust, Elnök ur!”

Hatalmas hirdetést helyezett el ezzel a címmel a N. Y. Times szeptember 25-iki számában James P. Warburg, wall-streeti bankár és filantrópus, aki ismételten kifogásolta a kormány kinai politikáját. A kongresszus rendkívüli összehívását azért tartja fontosnak, hogy elkerüljük azt a bennünket fenyegető eshetőséget, hogy egy “teljesen őrült és baljóslatú háborúba keveredjünk”. A helyzetet két pontba sűríti.

1. A mi politikánk eltér legnagyobb szövetségeseink álláspontjától és nem áll összefüggésben a számunkra döntően fontos semleges államok kormányainak és népeinek véleményével.

2. A mi politikánk egy évtizede merev és haj- hajlithatatlan maradt, mialatt mélyenszántó változások történtek és Kina — tiz évvel ezelőtt gyenge, viszály-tépte, elszegényedett nemzet — jólszervezett nagyhatalommá fejlődött, mely a világ népességének egynegyedével rendelkezik.

Még mindig kötjük magunkat ahhoz, hogy a taiwani nacionalista kormány a kinai nép jogos képviselője, hogy hatalma visszaállítható az anyaországban és alávetjük magunkat Chiang Kai- shek makacs követelődzésének, ami csak háborúhoz vezethet, melyben szövetségeseink nem fognak benünket támogatni.

Mr. Warburg úgy látja, hogy az amerikai nép magának és a világnak tartozik azzal, hogy ezen élet-halál feletti döntést ne hagyja sem a saját adminisztrációjára, sem egy külföldi ország egymással viszálkodó rétegeire, hanem vegye igénybe országunk demokratikus eszközeit. Ezért sürgősen kéri a Kongresszus azonnali összehívását.

Mr. Warburg felhív mindenkit, hogy a fenti felszólítást írja alá, küldje el az elnökhöz, szenátoraihoz és képviselőihez és hogy intézmények, egyesületek, csoportok hasonló hirdetéseket helyezzenek el más újságokban is.

Az országos és nemzetközi tiltakozások következményeként vezető körök — Dullest beleértve — keresik a kiutat, hogy ebből a dilemmából kikerüljenek, lehetőleg kevés tekintély- és befolyásveszteséggel. Bizonyos körökben gyökeret vert az az elgondolás, hogy fel kell adni a Quemoy és Matsu szigeteket, de tovább is ragaszkodni kell Taiwanhoz és Chiang Kai-shekhez. Ezt ajánlja a N. Y. Times vezércikkében. Van, aki a Taiwan- ból való kivonulásunkat is ajánlja és vagy a UN vállalja a felelősséget érte, vagy rendezzenek népszavazást. Az amerikai imperialistáknak igen nehéz lenyelni és elfogadni a kinai nép meg nem szűnő ragaszkodását a Chiang által bitorolt területekhez. A népi kormány kezdettől fogva hangoztatta, hogy e területek felszabadítása és visz- szacsatolása az anyaországhoz csak idő kérdése. Ennek alapján követelik most, hogy az amerikai haderő távozzon Taiwanról és a Taiwani-szoros térségéből.

Az angol szakszervezetek tanácsa felszólította Macmillan miniszterelnököt, hogy értesítse az Egyesült Államokat, hogy Anglia nem fog segítséget nyújtani, ha háborút kezd a parti szigetekért. Ez a meggyőződés erősen elterjedt Angliában. Ez párosul azzal az aggodalommal, ami az országukban felépített amerikai hadibázisok és távlövegek felszereléséből ered, t. i. hogy háború esetén az egész ország súlyos veszélybe kerül. Hugh Gaitskell, a Munkáspárt parlamenti vezetője már többször adott kifejezést ennek.

Selwyn Lloyd Gromykohoz fordul

Varsóban a nagykövetek tanácskozása nem járt eddig eredménnyel Állítólag Kina részéről ajánlat történt, hogy mindkét fél szüntesse be a tüzelést és ez esetben Kina megengedi a taiwani csapatok békés kivonulását Quemoyból és Matsu- ból. Amerika ragaszkodik a két szigethez és tűzszünet esetén egyezkedéstől tenné függővé a csa-