Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-02 / 40. szám
NIXON “DEMOKRÁCIÁJA” Richard Nixon aielnök, a republikánus párt dédelgetett kedvence s egyetlen reménysége, hogy ’60-ban megnyeri számukra az elnöki tisztséget, múlt héten egy őszinteségi rohamában leleplezte sajátmagát az ország népe előtt. Félreérthetetlen ismertetést adott arról, hogyan értelmezi ő a demokráciát, a nép uralmát, hogy milyen megvetéssel kezeli Lincolnnak, a republikánus párt megalapítójának fennen hangoztatott szólamát: “a nép kormánya, a nép által kormányoz és a népnek kormányoz.” Alkalmat adott a szavazó polgároknak arra, hogy meggyőződjenek sajátmaguk az ő kétszínű, reakciós politikájáról, félrevezető demagógiájáról, amivel akkor fordul a néphez, amikor szüksége van reája és sutba dobja, lenézi, sőt elitéli a közvéleményt, ha alkotmányos jogát gyakorolva kritizálni meri a kormány bármilyen eljárását. A jelen esetben ugyan nem “akármilyen eljárásról” van szó, hanem népünknek és az egész világ népeinek legéletbevágóbb, legfontosabb ügyéről: a Quemoy-Matsu-Taiwan kérdésről. Az Egyesült Államok kormányának intézkedésétől függ, hogy ránkszakad-e az atomháború minden rettenetes szörnye, vagy sem. A közvélemény tollat fogott, hogy ismételten meggátolja Dulles meredek-táncát. A külföldi országok népei, politikai vezetői és saját közéleti kiválóságaink erőteljes tiltakozásaival párhuzamosan az amerikai szavazók ezrei küldtek leveleket Washingtonba az elnöknek, a State Department- nek, szenátoraiknak, képviselőiknek, követelve, hogy a kormány változtasson távolkeleti politikáján és ne vezesse háborúba a világot a Quemoy-Matsu kérdésben. Az újságokban megjelent hir beszámol arról, hogy a levelek többsége, “80 százaléka kritizálja az adminisztráció politikáját és félelmét fejezi ki, hogy ez háborúhoz fog vezetni.” Nixon, a “bátor” Nixon vállalkozott arra, hogy megmondja az istenadta népnek, hogy amihez nem ért, abba ne ártsa magát. A kínai kérdést annyira a kormány belső ügyének tartja, hogy még az is “megbotránkoztatta”, hogy a beérkezett levelekről szóló történet nj < Jvánosságra jutott. Vádaskodott, hogy “a State Department alárendeltje nyilvánvalóan szándékosan igyekezett aláásni és szabotálni az államtitkárt.” Ennél önleleplezőbb a következő kijelentése: “Akik a jelentést leadták, nyilván feltételezik azt, hogy a levelek (a közvélemény — szerk.) nyomása és nem a bizonyítékok súlya kell, hogy irányítsák az amerikai külpolitikát”, és a következő: “ha abban a hitben ringatózunk, hogy külpolitikai határozatokat a közvélemény alapján hozhatunk, akkor akár máris átadhatjuk világvezető pozíciónkat a kommunistáknak és váljunk másodrangu hatalommá.” Ezzel Nixon elárulta azt, amit mi már többször hangoztattunk, hogy az adminisztráció külpolitikája veszélyezteti a népek érdekeit és hogy a mi “demokratikus” kormányunk távolról sem “a nép kormánya”, nem “kormányoz a nép által” és nem a “népnek kormányoz”. Sem az amerikai népnek, sem másoknak nem kell Chiang Kai-shek barátsága, mint ahogy a kinai népnek sem kellett és kikergette az országból, a mi pénzünkön felszerelt hadseregével együtt. De még egyebekben is igazol bennünket Nixon. Azt is mondta, hogy a kormány nem támaszkodhatik a levelekre, “melyeknek irói olyan ügyet támogatnak, amiről csak minimális és legtöbbször félrevezető információik vannak.” Ilyet mondani a “szabad sajtó” hazájában! A “legjobban informált” országban! Ne gondolja Nixon, hogy az amerikai nép nem ad majd erre neki jólmegérdemelt feleletet. Mert bál* a hivatalos körök mindent megtesznek, hogy csak “minimum és legtöbbször félrevezető” információt kapjon a nép, a közlekedés mai korszakában ez már igen nehéz dolog. És Nixon nem számol avval, hogy a népet nemcsak egészséges ösztöne, hanem emberi értelme és békeszeretete is segíti abban, hogy átlásson a félrevezető információk szövevényén. ^ Egy néhány enyhe dorgálást már kapott Nixon elhamarkodott kijelentéseiért. Walter Lippman megrója azért, hogy “áruló”-nak hívja a szegény State Department alkalmazottat, aki pedig munkájával járó kötelességét teljesítette, amikor az újságírók kérdéseire válaszolt. A N. Y. Post eszébe juttatja, hogy 1952-ben, alelnökjelölt korában a néphez fordult, hogy Ítélkezzen felette abban a vádban, hogy kampányára olyan pénz-adományokat fogadott el, melyeknek megvesztegetési célzatuk volt. Még a Wall Street Journal is megleckézteti, hogy vajon igy kezelte volna-e a leveleket akkor is, ha azok túlsúlyban támogatták volna Dulles , külpolitikáját? Nagyon helyesen eszébe juttatja Nixonnak hogy a levélírók a nép többségének a véleményét tükrözi! vissza és elöbb-utóbb a nép szavazata határozza meg, hogy az ügyek milyen irányba haladjanak. Az az álláspont, melyet a nép ellenez, annak, nincs jövője és politikusok, akik í nép által ellenzett politikát folytatnak, azoknak sincs jö vőjük. Ezt jól vésse eszébe a nép. És főleg írjon minél több le velet Washingtonba. “Vonjuk felelősségre Eisenhoweri”- mondja Morse szenátor Wayne Morse demokrata párti szenátor kijelentette hegy Eisenhowert és Dullest felelősségre kell vonni, ha “te Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the PO. of N. Y., N. Y, Vol. VII. No. 40. Thursday, October 2, NFAVYQRK~n7y7~ TÖBBSÉGET KAPOTT BE GÄM? ALKOTfM? At. algériai eredménv “zavarba hnr.tn” n franria hntámáant A Párizsból érkezett jelentés szerint a vasárnap lefolytatott népszavazáson a francia szavazók 4:1 arányban elfogadták DeGaulle alkotmányjavaslatát. 84.9 százaléka a szavazásra jogosultaknak szavazott, 17,668,828 igennel és 4,624,475 nem-mel. Ezzel kezdetét vette az 5-ik Francia Köztársaság. Ennek következtében De- Gaulle miniszterelnök az uj alkotmány alapján rövidesen megejtendő választáson elnöknek fogja magát választatni, olyan hatalommal felruházva, amilyen eddig egy elnöknek sem volt. Ezzel az uj alkotmány megfosztja a parlamentet attól a jogtól, hogy megdöntse a többségnek nem tetsző kormányt. A francia gyarmatok több- ! sége elfogadta az alkotmányban felajánlott uj viszonyt az anyaországgal, amely biztos korlátozott önkormányzati je got nyújt számukra. Kivételi képez Francia Guinea, Afrika nyugati partján, mely határozott “nem”-el szavazott, ezzel jelezve polgárainak kívánságát, hogy téljesen függetlenítsék magukat Franciaországtól. Az algér szavazás Algériát DeGaulle különleges elbírálásban részesíti Nem tekinti gyarmatnak, fűlném Franciaország szerv.-s részének és azárt nem is volt szó függetlenitéséről, dac r i annak, hogy az algériai ni » már négy éve hadat visel, i (Folytatás az 5-jk oldalon) Példa nélküli kegyetlenkedés A ciprusi Emberi Jogok Bizottságának paphoszi albizottsága j jelentést adott ki, amelyben be- j számol azokról a “példa nélküli j kegyetlenkedésekről”, amelyeket : szeptember 13-án éjszaka az angol katonák öt nyugat-ciprusi faluban követtek el. Az említett éjszakán angoi katonai egységek kutatták át a nyugat-ciprusi falvakat, mive’ í az egyik katonát egy összetűzés ! során megöltek. Az albizottság jelentése szerint a katonák ke- gyetlenkedései következtében 128 ciprusit kellett orvosi kezelésben részesíteni. A Supreme Court mind a kilenc tagja aláírta j azt a véleményezést, amit hét- | főn ismertetett Warren főbíró I a Little Rock ügyben szeptem- | bér 12-én hozott döntéséről, í amikor a beolvadás elhalasztását visszautasította. A vélemény határozottan kijelenti, hogy sem nyílt ellenállás, sem kibúvó cselszövés nem másíthatja meg azt a döntését, hogy a nyilvános iskolákban a faji megkülönböztetés gyakorlása alkotmányellenes. Éles hangon hívta fel az állami és helyi vezetőket törvényes kötelességük teljesítésére, hogy szüntessék be az iskolákban a megkülönböztetést a legrövidebb dón belül. Ezzel hatálytalanított a déli j államok által ezen ügyben hozott minden ellentétes törvényt és határozatot, úgyszintén a Little Rock-i, szavazást, amelyben fehér a felsőbbrendűség támogatói a beolvadás ellen döntöttek. KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB — MÁS IS TANULHAT BELÖLI! lines megegyezés CM és Chryslerrel Miután az autómunkások szakszervezete megkötötte az uj munkaszerződést Forddal. figyelmét a General Motors | és Chryslerre irányította. Ám az eddigi Áárgyalások nem hoztak mt-fí eredményt. A munkások efeletti türelmetlenségükben -.ok műhelyben abbahagyták a munkát é sztrájkolni kezdtek. A gyár vezetők a szakszervezeti vezetőséget vádolják azzal, hogy igy akar nyomást gyakorolni rájuk követelményei elfogadására. Walter Reuther a General Motors elleni általános sztrájk határidejét kedd reggelről csütörtök reggelre halasztotta és ugyanakkor egy napra felfüggesztette a GMUj kormány Libanonban Múlt héten Pouad Chehab. Libanon uj miniszterelnöke vette át az ország vezetését Camille Chamoun-tól, aki hatalmának megvédésére állítólag behívta az amerikai haderőt. Chehab kijelentette, hogy “Libanon függetlenségének megőrzését’' fogja mindig szem előtt tartani és követelte az amerikai katonaság teljes kivonását. Miniszterelnöknek Rashid Karamit, Chamoun ellenzékének egyik vezetőjét nevezte ki. Ez elégedet lenséget váltott ki Chamoun volt támogatóinál, akik utcai harcot kezdtek. Dag Hammarskjöld, a UN főtitkára e héten fog jelenteni a libanoni és az általános középkeleti helyzetről legutóbbi látogatásakor szerzett taps' „ulatai alapján. Washingtoni jelentések szerint a kormányunk október végéig al folytatott tárgyalást. A GM 45,000 sztrájkoló mun sát sürgönyileg hívta fel a - ra, hogy terjenek vissza ,i munkába, mert engedélyezef- íen sztrájkok gyengítik a .n u n k aszerződés mielőbbi megkötésének lehetőségét. Reuther közben a Chrysj t vezetőséggel folytat tárgválást. 27,000 Chrysler munk,A sztrájkol, leginkább helyi sérelmek miatt. Úgy Chrysi •, mint General Motors a Fóráéhoz hasonló munkaszer - dóst ajánlott fel a szakszervezetnek. A helyi sztrájkok következtében az autógyártás minden üzemben akadályokba ütközik, mivel nincsenek meg a szükséges alkatrészek. ,V\VVWVWV\WVV»V\VVV\V»\*%VV', l szándékszik az amerikai kator^- ságot kivonni Libanonból, hacsak — “a libanoni kormány nem kér halasztást”. Ez iránt kételyeink vannak. Vincent Hallinan a Progresszív Párt 1952-es cl- nökjelőlijének 22 éves fiát, Patrick (Butch) Hallinant a hadsereg nem találta elfogadhatónak, szülei politikai felfogása miatt. A fiatal Hallinan, aki középsúlyú boxolóbajnok, s a Berk*-- ley-i egyetem kitűnő diákja, azért volt alkalmatlan, miv-í “képtelennek látszott visszautasítani szoros és állandó kapcsolatát két olyan személlyel, akik kommunista frontszervezeteke 1 állnak összeköttetésben”. A fiatalember kijelentette, hogy “azt akarták, hogy szakítsam meg az összeköttetést szüleimmel. Holott, ha érdeklődted volna az én politikai nézeteirr felől, úgy nein lett volna szűk ség arra, hogy apám nézetei rm att tartsanak alkalmatlannak’ Majd hozzátette, hogy “min ! denben szimpatizálok édesapát érzéseivel”. Uj tudomány - és technológiai egyetem nyilt meg Peipingb' a napokban, a Kinai Népköztá saság jelentése szerint. Az evetemen i,60fl diákot tanítanak. vábbra is ragaszkodnak jelenlegi, a Quemoy és Matsu-szige- tek körüli háborús akciókra épített külpolitikájukhoz”. Morse szenátor nyilatkozatában Dulles külügyminiszteri “gonosz, háborúra spekuláló embernek” nevezte. Dulles New Yorkban elmondott beszédében azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok “nem hátrál meg a fegyveres erővel szemben”. A külügyminiszternek ezt a kijelentését kommentálva, Morse szenátor, aki 'tagja a szenátus külügyi bizottságának, a következőket mondotta: “A nemzetközi törvények szerint nincs jogunk Quemoy és Matsuhoz. és AGRESSZOROK LESZÜNK, ha katonailag beavatkozunk ebbe az ügybe”.
