Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-25 / 39. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. 25, 1958 14 . c 1 V'** A világ problémái az Egyesült Nemzetek asztalán 13 éves fennállása óta ritkán nézett szembe az Egyesült Nemzetek Naggyülése' súlyosabb, ko- majyabb világproblémákkal, mint azokkal, amelyeket a múlt héten megnyílt 13-ik ülésszakán írtak fel napirendjére. , A legégetőbb — és ebben a hidrogénbombás, félig megkergült világban az “égető’ kifejezésnek több mint egy értelme van — és legsürgő- gősebb kérdés termézetesen a kínai szigetek, Quemoy és Matsu körül, valamint általában a formózai térségben kifejlődött veszélyes helyzet. De napirendre helyezték a csaknem hasonlóképen veszélyes Közel-keleti válság, a libanoni és jordáni nyugati katonai intervenció ügyét , valamint általában a leszerelés alapvető problémáját. Mondanunk sem kell, hogy Dulles és társai ez alkalommal is hívek maradtak zavart széthúzást keltő politikájukhoz: az ülésszak napirendjére felírták — képzeljük el—a “a magyar kérdés’’-t is. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a világ száz és egy sarkában lángolnak a világ békéjét közvetlenül veszélyeztető villongások, politikai, gazdasági. katonai ellentétek. Ott van a formózai katasztrofális válság, ott van Libánon és Jordán, Algériában nyílt harcok folynak, Cipruszban véres testvérharc folyik, Angliának még Izlanddal is viszálya támadt és ekkor Dulles urnák még mindig fontos teendője, hogy Csiang Káj-sek mellett Fábián Bélának is kedveskedjen és a,ma már békés újjáépítő munkát folytató Magyarország ügyét “vitás kérdéseként az UN elé ráncigái ja. (Vasárnap 15 ember piketelte a UN épületét 50 rendőr felügyelete alatt, magyar és szovjet ellenes plakátokkal. Dienes Lászlót nem nagyon láttuk a piketek soraiban. — Szerk.) Csak olyanok tehetik ezt, akiknek igen fontos, hogy saját katasztrofális, az egész világ előtt népszerűtlen és ma már az amerikai nép többsége által is elitéit és kritizált vészes politikájukról legalább kis mértékben eltereljék a figyelmet. Ez azonban ezúttal nem fog sikerülni Dulles urnák. De egy kérdésben ismét “győzött’’: a nyugati, azaz'wall streeti zsoldban álló kormányok képviselőinek segítségével ismét elhalaszthatta a világ legnépesebb állama, Kina UN tagságának napirendre helyezését. • A megnyitó ülésen mondott beszédében Dulles “fegyveres támadás’’-nak minősítette a kinai népköztársaság abbeli törekvését, hogy kifüstölje Chiang Kaj-sek hadibázisát Quemoy és Matsu szigetekről, amelyek pár kilométerre fekszenek Kina két nagy kikötőjétől, Amoytól illetve Fu- csau-tól. Miután a csillagokat mégse lehet letagadni az égről Dulles ur kegyeskedett beismerni, hogy e két sziget valóban közel van a kinai partokhoz. “Dehát — mondta a wall streeti jogász — azt az elvet mégsem fogadhatjuk el, hogy a nemzeteknek joguk van bizonyos területeket elfoglalniuk, csak azért, mert az közel van hozzájuk.” Rosszul áll Mr. Dulles és wall streeti klikkjének szénája, ha már ilyen hihetetlenül bárgyú érvelésekkel áll a világ közövéleménye elé. Először Quemoy és Matsu szigetek nem bizonyos “területek” — hanem elválaszhatatlan szerves részei a kinai államnak. (Érdekes megjegyezni, hogy Madame Chiang Kaj-sek ezt maga iS bevallotta egy vasárnapi televíziós interjún). Chiang Kaj-sek csupán amerikai fegyverek és támogatással volt képes ezeket markában tartani. De a kinai népköztársaság, amely hajlandó volt szemet hunyni a területrablás fölött, képtelen volt tétlen maradni, akkor, amikor Chiang Kaj- sek zsoldos hadseregének egyharmadát e két szigetre szállította, hogy azokról zaklassa a kinai kontinenst, megakadályozza Kina két nagy kikötőjének békés forgalmát s miként a; NY Times hasábjain is- beismerték, kém és felforgató tevékenységet irányítson a 600 milliós kinai nép ellen. előttRJnak ÁoikhamelyeketatrUgyan meddig tűrné Amerika azt, ha Staten Island szigetén 60,000 kinai katona állomásozna és kinai hadihajók, más államok támogatásával, akadályoznák New York kikötőjének forgalmát? A józan ész minden szabályát fejtetőre állitva Dylles tulajdonképpen azt az álláspontot védi, hogy Kínának nincs joga a partjától 3 mérföldre fekvő 2 kis szigethez, de OulleSnek igenis joga van az Amerikától 7.000 mérföldre fekvő szigeteket katonai bázisnak használtatni a zsoldjában levő Chiang Kaj-sek banda által!.......... Válaszában Gromiko, szovjet fődelegátus hangoztatta, hogy Amerika amolyan világcsendőri politikát folytat, hadiflottáival hol az egyik, hol a másik országot fenyegeti, ahol neki nem tetsző politikát folytatnak. Ez a magatartás, a világot hajszálközei hozta a katasztrófához. A formózai válságot csak úgy lehet megoldani, ha Amerika kivonja katonaságát Formozáról.. Abban az egyben egyetért úgy a Kelet, mint a Nyugat, hogy mihelyt Amerika megvonja támogatását a ztilött Chiang Kaj-sek klikktől, abban a percben kiveti őt és bandáját Formóza népe, miként kivetette őket az egész 600 milliós kinai anyaföld. Ki lehet “mosni” a ködöt a levegőből Dr. George Elton, a Battersea politechnikum vegyészeti kísérleti intézetének dolgozója és egy mosó- és tisztítószereket gyártó londoni cég együttesen uj eljárást szabadalmazott a köd leküzdésére. Az eljárást laboratóriumokban kipróbálták és a kisérletek eredménnyel jártak. Most vált azonban csak ismeretessé, hogy kb. három hónappal ezelőtt, egy olyan napon, amikor Londont igazi “borsóleves köd” borította (ugyanaznap nagyon súlyos vasúti szerencsétlenség is történt), a szabadban is kipróbálták az uj eljárást. London közelében egy magánrepülőtéren kis gép állt startra készen. Ez a repülőgép eredetileg a mezőgazdaságban rovarirtási feladatokat végzett a rovarirtószer permetezésével. A gép ennek megfelelően csőberendezéssel volt ellátva. Ez úttal a tartály nem rovarirtószerrel, hanem egy bensolderiváttal volt megtöltve, amely klórt is tartalmaz és vegyileg közeli vegyi rokonságban van a modern mosó és tisztitószerekkel. A repülőgép felszáll!/, néhány kört irt le a repülőtér felett, majd megkezdte a permetezést. És lám, a köd eső formájában, nagy cseppekben lehullott, a mosószer a szó leg- szrosabb értelmében “kimosta” a levejgőből. Hasonló kísérletet és ugyanilyen eredménnyel hajtottak végre London egyik utcáján. Ott az utca egyik részét úgy ködmentesitették, hogy egy traktorvontatta mezőgazdasági 'permetező- gép “kipermetezte” a ködöt a levegőből. Az eljárásnál alkalmazott benzolderivát a ködöt képező apró vizcseppeket nagy cseppeké alakította át, amelyek igy tulnehezekké váltak ahhoz, hogy a levegőben maradjanak, és ezért eső formájában a földre kellett hullniok. Dr. Elton nagyon elégedett az eddigi eredményekkel, óva int azon ban a túl optimista várakozásoktól. Véleménye szerint még további beható kutatómunkára van szükség, mégis indokolt az a remény, ha nem is tudnak teljes városokat és szántóföldeket köd- mentesiteni, de valószínűleg kevés költséggel meg tudják oldani azt, hogy a repülőterek, kikötők és rendkívüli fontos utak megszabaduljanak a ködtől. A hipnotizmus orvosi használatáról Az Amerikai Orvosszövetség áldását adja ahhoz, hogy orvosok és fogorvosok a hipnózist munkájuknál segédeszközül használják, de elitéli azt. hogy a szórakozásnak egyik formája legyen. Az Onvosszövetség részéről ez engedményt jelent előbbi álláspontjukkal szemben, mert eddig csupán a szédelgés és a miszticizmus eszközének tekintették. A szövetség havi közlönyében megjelent cikk beismeri, hogy a hipnózisnak ma már “elismert szerepe” van az orvostudományban, különösen a sebészetrlél, szülésnél és más orvosi műtéteknél használják sikeresen. A gyakorlata könnyen elsajátítható. Orvosok és fogorvosok egy levelező tanfolyam 6—7 leckéje után már gyakorolhatják. Bár Freud és Mesmer már régen használták hisztéria kezelésére, az orvosok csak a 2-ik világháborúban kezdték alkalmazni a félelem eltüntetésére különösen a repülő pilótáknál. Sikerrel alkalmazzák most már operációknál. Egy 14 éves kislány szivoperáció alkalmával felébredt, de nem érzett fájdalmat. Egyes esetekben azonban kellemetlen lélektani hatása van és azért a közlöny figyelmezteti az orvosokat, hogy csak óvatosan használják. Mesmer hipnotizőr volt a 18-ik. században. Bécs- ből kikergették és amikor Párizsban keresett menedéket, ott egy polgárokból álló bíróság Ítélkezett felette, melynek Benjamin Franklin is tagja volt. Működését elitélték, bár be kellett ismerniük, hogy bizonyos esetekben gyógyító eredményeket ért el. ALLAH NEVÉBEN A mozlem vallás papjai még mindig jó üzleteket csinálnak A szerk. megjegyzése: Az Associated Prés Wilton Wynn nevű riportere az alábbi érdeke^ adatokat tartalmazó jelentést küldte az ame rikai lapoknak: BAGDAD, Irak. — Két amerikai asszony ösz- szebarátkozott egy iraki nővel, aki bevitte őket a város legszentebb mozlem templomának, a “Kadhimain Mosque” szentélyébe, ahová idegeneket nem engednek be, mert azok megszentség- telenitenék a szent helyet. A két asszony azonban a helyi szokásnak megfelelőleg a fejüket és a felső testrészüket eltakaró fekete köpenyt ve1 magára s a templomi körút alatt csak az arab nő beszélt, nehogy a kiejtéseikről felismerjék őket mert akkor esetleg még az életük is veszélybe k<r rült volna. Visszatérve a templomból ezt az információt adták: A templomban a zarándokokat fekete-köpenyes, szakállas szent emberek fogadják, akiknek fejét .fehér vagy vörös turbán takarja, ami a rangjukat mutatja. Ezeknek a neve: “Mullah”, akik lábaikat maguk alá huzva ülnek a padozaton és imádkozó gyöngysoraikat forgatva, Korán (a mozlem biblia) verseket énekelve várnak az imádságra jövőkre. A “mullah” üzlete tulajdonképpen abból áll, hogy az istentiszteletre jövők részére elmondja a megfelelő imákat. Egy idős mullah hamarosan útját állta a három asszonynak és az egyik “szent sirhoz” vezette őket, majd azon erősködött, hogy nekik az ott fekvő szenthez kell intézni a könyörgésüket. Ezt hamarosan meg is kezdte a három asszony helyett és amikor befejezte 5 dinárt (15 dollárt) dobott egy tányérba, mint áldozatot a szentnek, hogy a könyörgést meghallgassa. Persze követelte, hogy az asszonyok térítsék meg az öt dinárját. Ez a kis epizód mutatja, hogy Allah szentjei milyen trükkökkel dolgoznak. De egyben mutatja azt is, hogy Irak és Iránban még mindig milyen nagy hatalma van a vallásnak az Írástudatlan nép között. A legvallásosabbak a már kisebbséget alkotó “Shi’ites” szel ' tartoznak. Ezek nemcsak keresztényeket, há?g/,y a “Sumni” (orthodox) mozlem vallásuakat is gyűlölik és roppant féltékenyen őrzik moszkjai- kat és egyéb szent helyeiket a “hitetlenektől”. Irak államban egyes Shi’ite falvakban a kávéházakban a keresztényeknek nemcsak a kávéért, hanem a csészéért is meg kell fizetni, mert azt a tulajdonos a használat után kiviszi az udvarra, ahol a földre dobja és darabokra tapossa. így mutatja ki a “hitetlen” elleni gyűlöletét. Shi’ite mullahk igazán jó üzleteket a nagy za- rándoklások idején csinálnak. Ilyen alkalomra a szekta törvényei megengedik az ideiglenes és csak megszabott időre szóló házasságokat. A házasulandó felek előre megegyeznek a házasélet tartamára, ami lehet egv-két órától kezdve akár 10 év hosszú is. A mullah összeadja őket, aláírja a szerződést s amikor a kiszabott idő lejár a házasság megszűnik elválás nélkül. Természetes, hogy ez valójában a prostitúció egyik formája, de a mullah igy magyarázza: A zarándoklás ideje alatt a férj sokáig elmarad a feleségétől s igy megeshetik, hogy nemi-vágyának törvénytelen utón keresne kielégítést, ami azonban nagy bűn Allah szemében. így ez az ideiglenes időhöz kötött házasság az iraki férfiak erkölcsének a megóvását szolgálja. Az igazán vallásos Shi’ites halála után Najaf vagy Kerbela városok szent földjében akar nyugodni, ezért a szállítás terén a legnagyobb forgalmat a halottak szállítása képezi. Ezeknek eltemetése is a mullahk üzletéhez tartozik. Megnyerte a kormány-elleni pert Fort Wayne, Indianában egy szövetségi bíró a kormányt arra utasította, hogy adja vissza a lefoglalt két traktort annak a farmernek, akit túl sok búza termelése miatt megbüntettek. Az ügy hátterében a kormány 1954-ben hozot^ határozata áll, mely szerint Stanglandet $394.2? pénzbüntetésre Ítélték, mert állítólag 30 acre földet vetett be búzával, holott a szövetségi kormány szerint csak 14 acre terület bevetésére volt engedélye. A kormány lefoglalta $9.27 összegű bankszámláját, majd a két traktorját is. Stagland kijelentette, hogy ő sohasem szavazott a kormány buzá-programjára és igy nem is mondhatják meg neki, hogy mit termeljem
