Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-10 / 28. szám
“ÖRVENDETES HÍR” Otto Nathan, kiváló ügyvéd, Einstein Albert jó barátja és hagyatékának kezelője, akitől a külügyminisztérium, Dulles utasítására, évekkel ezelőtt megtagadta az útlevelet (de akinek mégis ki kellett adniok az útlevelet a Legfelsőbb Törvényszék döntése következtében) a N. Y. Times-hoz in- etézett érdekes és fontos levélben leplezi le Dullesék bécsiénél manővereit és hamis érveléseit az útlevelek kiadása, illetve megvonása ügyében “A külügyminisztérium bejelentése, hogy meg fogja szüntetni törvénytelen eljárását az útlevél kérelmek elintézése terén, kétségkívül örvendetes hir” — irta többek között Mr. Nathan. — “Mindamellett mélységes keserűséggel fogják ezt tudomásul venni azok, akiktől éveken keresztül megtagadták az útlevelet, akiknek jó hírnevét éveken keresztül gyalázta a kiügyminisztérium és akiknek sohasem adódott alkalom a rágalmak megcáfolására.” (Mit tehetett az egyén a hatalmas külügyminisztériumi apparátussal szemben, amely mögött ott volt a kormány teljes roppant hatalma. — Szerk.) “De még azok is keserűséggel fogadják e hirt, akik nem kiméivé idegeiket, energiájukat és pénzüket, belementek abba az egyidőben reménytelennek tetsző vállalkozásba, hogy bírósági eljárás utján kényszerítsék a külügyminisztériumot hazánk alapvető törvényeinek, szabadságjogainak tiszteletben tartására. Mert ezek az illetők jól ismerik a külügyminisztérium alávaló eljárását, amellyel igyekeztek a panaszttevő polgárt a tönk szélére juttatni a per tudatos meghosszabbításával, az alsóbbrendű bíróságok utasításainak tudatos mellőzésével. “Amikor az ilyen panaszos polgár elszánta magát az ügynek a Legfelsőbb Törvényszék elé előterjesztésére, a külügyminisztérium hirtelen kiadta neki az útlevelet, hogy megakadályozza ezzel az ügy végleges bírósági elintézését. Nem egy esetben történt meg ilymódon az, hogy Dullesék egyik napról a másikra kiadták az útlevelet olyan polgároknak, akiket néhány nappal ezelőtt még hazánk biztonsága ‘súlyos veszélyeztető’-jének minősítették.” A harc még nincs befejezve. Bizonyos körökben már készítik az uj útlevél törvényeket. Többek között Francis E- Walter az Amerikaellenes Cselekményeket Vizsgáló rossz hírnevű kongresszusi bizottság elnöke, aki már a múltban is gyakran ajánlott alkotmányellenes útlevél törvényeket. “Ez az ember most beterjesztett a kongresszushoz egy javaslatot, amely visszaadná a külügyminisztériumnak pontosan azokat a kiváltságokat az útlevél kiadásában, a- melveket a Legfelsőbb Törvényszék feladniok kényszeritett. Eme uj merénylet visszaverésére nem elegendő az a pár ember, aki eddigelé folytatta az aránytalan és egyenetlen harcot. Minden amerikainak, aki hisz a szabadságjogokban (Bill of Rights) támogatni kell őket. “Minden gondolkodó amerikainak tudomásul kell venni, hogy a külügyminisztérium hivatkozása ‘Amerika nemzeti biztonsága védelmé’-re nem egyéb, mint esetlen ürügy amerikai polgárok szabad utazási jogának csorbítására. “Mily hihetetlenül nevetséges annak hangoztatása, hogv akkor, amikor évente legalább két millió amerikai hagyja el ezt az országot útlevéllel, amikor százezrek látogatják meg külföldről országunkat, amidőn a modern hír- szolgálat eszközei, táviró, rádió, televízió, pillanatok alatt érik el a világ minden zege-zugát, hogy ily körülmények között néhány ember útlevele tenné lehetővé állítólagos veszélyes információk külföldre juttatását. “Ezzel a badarsággal igazolták a külügyminisztérium urai az útlevél jog megnyirbálását. De ez csak ürügy volt. Igazi céljuk egyes polgárok zaklatása, üldözése volt. Igazi céljuk az volt, hogy elriasszák a polgárokat a kormányunk külpolitikájának kritizálásától. Ha szavakban nem is fejezték ki, de az értelme az volt: Fogd be szájadat polgár, ha akarod, hogy útlevelet kapjál. Ha befogod a szájadat, ha nem kritizálsz, ha nem folytatsz olyan politikai tevékenységet, ami nekünk nem tetszik, akkor kapsz útlevelet. De ha kritizálsz, akkor nem kapsz útlevelet. És ami több, tönkretesszük az útlevél megvonásával jó hírnevedet, tönkreteszünk gazdaságilag, anyagilag, társadalmilag és egészségileg. Válasz! “A szabadság elnyomóinak hosszú története kell, hogy megértesse velünk azt, hogy az elnyomás sohasem marad korlátozott. Ott, ahol egyesek jogát megsértik, ott előbb- utóbb másokat is elér a jogfosztás. Ha tehát nem is elvből, de önérdekből az amerikai társadalom legszélesebb rétegeinek kell csatlakozni a küzdelemhez minden uj, jogfosztó útlevél törvényhozási kísérlet ellen.” ‘%HUUHW\\VHUH\WVUVVV* VWWt VWWW VVW VV%A W\V VV* A dohányzók halálozásáról WASHINGTON. — Az Egyesült Államok Egészségügyi Bizottsága 200,000 kiszolgált katonát tanulmányozva arra a megállapításra jutott, hogy 32 szá- zalkékkal több hal meg a dohányzók közül. 30 hónapon keresztül folytatták a tanulmányozást ami azt eredményezte, hogy a cigarettát szívók között 58 százalékkal többen halnak meg, mint a nem dohácyj zok közül. Az erős dohányzókra. I még rosszabb a hatás, mint a gyenge dohányosokra. A szivar | szívókra és a pipázókra nem | vonatkozott hasonló arányban. Bezárták a bányákat MIAMI Oklahoma.—250 munkást elbocsátottak az Éagle- Picher Companytói. Azonkívül másik kilenc ólom és ón bányában függesztetek fel a munkát. A lezárás oka a piac hanyatlása. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y„ N. Y. Vol. VII. No. 28. Thursday, July 10, 1958 NEW YORK, N. Y. ’ ’g=i=L--J-1 ÍC It", ,'ir^i " 1 ..... .....................=3------------------- ■ ■ ÄZ ELNÖK UTLEVÉLTILTÓ TÖRTÉN?! SÜRGET Kedves olvasónk, ha befejezted első cikkünk olvasá sát, jogos megütközéssel fogod elolvasni ezen cikkünk fejeimét. Lapzárás reggelén közölték a lapok Eisenhower elnöki üzenetét a kongresszushoz, amelyben kéri, hogy törvényhozással erősítse meg a külügyi államtitkár jogát arra, amit eddig törvényes fel- hatalamzás nélkül gyakorolt, hogy amerikai polgárok útlevél kérelmét saját belátása szerint kezelje Még alig száradt meg a tinta a legfelsőbb Törvényszék döntése felett, mely jogtalannak minősítette a State Department önkényes utle- vélkorlátozó eljárását, máris három irányból történt intézkedés, hogy errevonatko- zó törvényhozás jöjjön létre. A képviselőházban Francis E. Walter, pennsylvániai demokrata, a szenátusban J. O. Eastland Mississippi-i demokrata nyújtott be errevo- natkozó t ö rvénvjavaslatot. Ezt tetézi meg Eisenhower elnöki üzenetével, melyben azt mondja: “Az államtitkár törvény« javaslatot fog benyújtani a Kongresszushoz, meiy ta* íalmazni fogja aiánlata;mat.” Az elnök szerint az államtitkárnak azért van szüks^go felhatalmazásra u 11 evM*»’: megtagadására, mert “külpolitikánk szabályos vecetéso és belbiztonságunk fenntartása” ezt megköveteli. “Szeretném kihanesulvoz- ni e törvényhozás sürgősségét”, írja az elnök, “Minden nap és minden hét, mely e nélkül pereg le, nagy veszedelemnek tesz ki bennünket” Az elnök üzenete neme/’-Pc azokra az útlevelekre tér ki, amelyek a Legfelsőbb Törvényszék döntésének tárgvát képezik, vagyis akiknek “po1 itikai felfogásuk vagy összeköttetéseik” miatt nem adtak útlevelet, hanem annál sokkal messzebb mérv. olyan laza meghe>fóro- kal, amelyeket Mr. Dulles tetszés szerint nyújthat és. alkalmazhat, tehát nem cs.Vc a kommunisták ellen irányul. “Az útlevelek korlátozását vagy megtagadását szolgáló okok nincsenek mindenkor feltétlen összeköttetésben a nemzetközi kommunista mozgalommal,” írja az Elnök, s aztán még hozátetie, hogy “a kormány végrehajtó ága fontosnak tartja, ho°w az amerikai polgár veleszületett joga fenntartassék.” avvwvwvwvwvw\\*wv»»v»wwww»vvs»w»*\v\w*v\v»\»»\v»wi Elégedetlenség a UN libanoni jelentése körül Sem az Egyesült Államok, sem Anglia, sem Libanon cormánya nincs megelégedne Hamarskjold, az Egye- ült Nemzetek főtitkára és a negfigyelő küldöttség jelentésével a libanoni helyzetről. Egyik jelentés sem támogatta a libanoni kormány /ádját, hogy “súlyos külföl- ii beavatkozás” létezik. A megfigyelők, két heti vizsgálódás után kijelentették, áoov semmi kétségük sincs iziránt, hogy a felfegvver- sett felkelők túlnyomó többsége libanoni polgár. A fegyverekről azt jelentették, hogy különböző külföldi gyártmányút találtak ugyan, le nem tudták megállapítani, logy honnan jöttek. (Ez azt a gyanút kelti, hogy van köztük amerikai gyártmány is. — Szerk.) Az angol külügyi hivatal ragaszkodik ahhoz, hogy Chamoun kormánya igazolta vádját, hogy az Egyesült A- rab Államok beavatkozott az ország ügyeibe. Az Egyesült Nemzetek megfigyelő bizottsága két heti ottléte alatt nem vizsgálhatott felül mindent alaposan. Ugyanezt a véleményt nyilvánították washingtoni hivatalos szószólók. Ott is vannak nyomós bizonyítékok Nasser beavatkozásáról és arról, hogy a felkelők nem engedték őket közel a sziriai határ egyes pontjaihoz. A libanoni kormány ellenzi a megfigyelő bizottság megállapítását, hogy a felkelés az ország belügye és hogy a kormánynak kell elintéznie. Ragaszkodik ahhoz, hogy külső beavatkozás idézte elő és azért külső beavatkozás szükséges a lázadás beszüntetéséhez. Hallani sem akar holmi megegyezésről, mert az Chamoun elnök lemondását vonná maga után. Az elnökválasztás julius 24-én esedékes, ami a 66 tagú parlament feladata. Az alkotmány szerint a parlament kétharmadának szavazata szükséges az elnök megválasztásához. Ha első szavazásnál ezt nem kapja meg, akkor a másodiknál a parlament egyszerű többsége, vagyis 34 szavazat elég a megválasztásához. De a közvélemény az, hogy julius 24- én a parlamentnek nem lesz meg a szüséges kvóruma, minthogy május 10-ike óta egyszer sem jöttek össze a parlament tagjai megfelelő számban. XII-ik Piusz pápa felhívással fordult a libanoni néphez, hogy békésen intézze el nézeteltéréseit. A felkelés kilencedik hetébe lépett. Állítólag az ország kétharmada van a lázadók kezén. Az északi részében, Tripoli körül heves harcok dúlnak. A kubai felkelők fedezéknek használják az amerikai foglyokat A Kubából érkező hirek beszámolnak arról, hogy a felkelők szabadon bocsátottak öt északamerikai egyént, akiket harminchét mással elfogtak és túszként tartottak. A Moa Bay Mining Company (amerikai tulajdon) építészeti felügyelője, John H. Schissler, kaliforniai lakos egyike a kiszabadult csoportnak, melynek még három amerikai és egy kanadai tagja van. Schissler szerint, Raul Castro, Fidel Castro, a felkelők vezetőjének öccse azt a kijelentést tette, hogy a foglyul ejtett amerikaiak jó fedezéket képeznek a kubai kormány bombázói ellen. A tény az, amint Robert H. Phillips, a N. Y. Times tudósítója jelenti, hogy az utolsó napokban a kubai kormány beszüntette Oriente tartomány bombázását. Itt a hegyek között vannak a felkelők szállásai és itt tartják a túszokat elosztva. Fidel Castro magával az Egyesült Államok kubai követével, Earl E. T. Smith-el akar bizonyos megállapodásra jutni, mielőtt a többi foglyot is szabadon engedi. A követség Park Wollam amerikai kerazult kizta naeg azzal, hogy Castroval megegyezzen, de Castro Wollam hivatalos m e g b i zatásával nincs megelégedve. Castro azt követeli, hogy az ottani amerikai tengerészeti erődítmény ne szolgálja ki a kubai bombázókat gazolinnal és egyéb szükségletekkel. “Nem akarjuk, hogy az Egyesült Államok beleavatkozzon Kuba belügveibe. Arra kérjük az Egyesült Államok kormányát, hogy tartsa be szigorúan azt a semlegességet, amit hirdet, amihez—- szerintünk — Batista katonai és anyagi megsegítésének tilalma is hozzá tartozik. ..idézi a hir a felkelők egyik szószólóját. Schissler is azt mondta az újságíróknak, hogy a többi fogoly kiszabadítását késleltei az, hogy az amerikai nagykövet nem hajlandó Castroval egyezkedni és “bizonyos okmányokat” alá- irni. Megcáfolja azt a híresztelést is, hogy Raul és Fidel Castro között nincs egyetértés és hogy Raul az amerikaiak elfogatását Fidel tudta és beleegyezése nélkül követte el. _ >
