Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-11 / 37. szám
IQ. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. 11, 1958 Az "agymosás” csődje Kanadai könyv leleplezi a Szovjetunióról terjesztett hamis híreket Nem félünk a farkastól? California az Egyesült Államok leggyorsabban . ..szaporodó állama. Már csak New York állam haladja túl népesség szempontjából és nem kell sok idő ahhoz, hogy California népessége New York államét is túlhaladja. Amerika minden részé- ől állandóan ezrével tódulnak az “örök tavasz államába”, aminek egyik oka az, hogy mi, akik itt élünk, valóban szeren- •esés emberek vagyunk Szerencsések vagyunk, mert a tél hidege, ami másutt meggyötri az embereket, itt jóformán ismeretlen valami. A nyári meleget, sőt bizonyos részeken a nyári forróságot jól ismerjük, de a nappali meleget mindig hűvös esték és még hűvösebb éjszakák váltják fel, aminek fontosságát .azok értékelik a legjobban, akik a keleti partvidéken és a közép-nyugaton álmatlanul izzadják át a forró éjszakákat. Szerencsések vagyunk itt Californiában, mert nyáron meglátogathatjuk a Sierrák havasait és télen a sivatag forró homokját. És mert államunk minden részét valóban csodálatos szépségekkel áldotta meg a természet. Az utolsó évtizedekben a lakosság rohamos ■szaporulatát az is befolyásolta, hogy ide telepítették az ország legnagyobb repülőgép gyárait, .amelyek kitűnő munkaalkalmakat nyújtottak az emberek tízezreinek. Ez utóbbi előnyre sokan némi aggodalommal gondoltak, mert külügyminiszterünk két-balkezes meredek-politikája fel-fel- Idézte az atombombák rémét és úgy magunk kö- 2ött be-beismertük, hogy ha valaha atomháborúig kerülne a sor, Dél-California lenne talán a bombák első célpontja. Az atombombák elleni védekezés módjairól sok beszéd esik, de a védelem komoly formáját eddig még nem találták meg. A lakosság nagy része nem hiszi hogy 170 millió embert veszély esetén a föld alá lehet dugni s ott tartani, mig a veszély el múlt. A védekezés tervezői kapkodok, mindenre gondolnak, csak a védelem leghatásosabb formájára, a háború elkerülésére nem. Ehelyett megnyugtatnak. hogy atomháború esetén “csak” 50 vag>’ 60 millió ember pusztulna el. Az utóbbi időben már a feltétel nélküli megadás módjára is gondolnak, ha az “ellenség” túl goromba módon válaszolna Dulles ismételt provokálásaira. Az ország más részeiben lakó honfitársaink bizonyára irigykedve fogják hallani a hirt, hogy nekünk califomiaiaknak, főként az állam déli részeiben lakóknak, rrfár az atomháborútól sem kell félnünk. Mi, kérem szépen, módot kaptunk arra, hogy élve maradjunk, még ha az ország egyéb részeiben ki is pusztulna a lakosság. Élve maradunk, mert California alatt terül el (a Gondviselés különös kegyéből) Baja-California, magyarul: Alsó-California, amelyet meghagytunk Mexikónak, amikor California államot kihasítottuk a magunk privát használatára. . Braulio Maldonado, Baja-California kormányzója Ensenada-ban amerikai ujságirók előtt ugyanis kijelentette, hogy bombázás esetén Dél- California polgári lakossága szívesen látott vendég lesz Alsó-Californiában. “Nem tudom, hogy megszorult barátainkat hol helyeznek ei és miként táplálnék, de amink van, azt megosztanék velük”, — mondotta a vendéglátó kormányzó. Arra a kérdésre, hogy beszélt-e már erről az amerikai hivatalos körökkel, a kormányzó igy válaszolt : “Nem volt hivatalos beszélgetés, de az amerikai nép tudomására akarjuk adni, hogy ha bombák pusztítják el otthonukat, vagy invázió kergeti el őket, boldogan nyújtunk segítséget. Az amerikai kormánnyal is ko-operá!nánk menekült- táborok felállításában, élelmiszerek és gyógyszerek felraktározásában. Ami pedig a bombák elleni védekezés módját illeti, arra a mi hegyeink lennének a legalkalmasabbak”. , íme: újabb példája annak, hogy milyen szerencsések vagyunk mi, californiaiak. Mi aztán igazán elénekelhetjük, hogy “nem félünk a farkastól”, — illetőleg a bombáktól! De mielőtt még az irigységtől elsárgultan tekintenének reánk kevésbé szerencsés honfitársaink, vegyenek figyelembe néhány zavaró körülményt. Pédául azt, hogy még egy közönséges munkanapon is a Los Angelest övező “free-way” hálózaton az automo(BOOKREVIEW — KÖNYVSZEMLE) Az amerikai sajtó még egy-két évre visszamenőleg is csaknem kizárólagosan olyan' leírást adott a Szovjetunióról, hogy ott a nép egyes helyi, — csupán csak mintának szóló..— megerőltetésen kívül még mindig nagy szegénység s nyomor közepette él s szellemileg is nagyon elmaradott. A cári korszak dicsőségét mutató bazilikák mellett ott láttuk a sárbedékat meg a faragatlan fatörzsekből összerótt házakat, amelyek körül éhes kinézésű, cipőtlen, rongyokkal burkolt emberek állnak, szemükben a lemondás és örök reménytelenség kifejezésével. A szovjetlátogatásból hazatért utazók, rádió-kommentátorok, hires Írók, képviselők, szenátorok s más neves diplomaták mind csupa ily gyászos képet adtak az “uj rendszerrel kísérletező” országról, nemcsoda tehát, hogy az ilyen kép nagyon erősen berögződött úgy az amerikai nép, mint azon külföldi országok népeinek gondolatvilágába, amelyek hír- szolgálatát az amerikai sajtó táplálta. De egyszer csak felrepült az első Sputnik, ami ügy megrázta a Földet, aminőhöz hasonlót még a legnagyobb földrengés, sem más esemény nem volt képes eléírni. Szinte máról-holnapra kit űrt, hogy az amerikai sajtó TUDATOSAN FÉLREVEZETTE a közönséget. Évtizedeken át a régmúlt időkre vonatkozó leírásokkal s azzal kapcsolatos képekkel traktálták olvasó közönségüket, mintha ott soha semmi jelentős változás nem történt volna az utolsó negyven év alatt. Durva csalás A csalásnak erre a durva nemére mutat rá, — méghozzá igen ügyesen, — Dyson Carter: “The Big Brainwash” cimii könyve, ami a napokban jelent meg Kanadában, a “Northern Book House” (1334 Bloor West, Toronto 4) kiadásában. Ha valaki, úgy Dyson Carter valóban hivatott ennek a csalásnak a leleplezésére, mert mint a tudományok népszerűsítését szolgáló újságíró, többször bejárta a Szovjetuniót s úgy Írásban, mint szóban ismertette azt a nagy fejlődést, amin a szocialista rendszert alkalmazó orosz nép átmegy. Sőt mi több, erről “Russia’s Secret Weapon” (Az oroszok titkosfegyverei) címen könyvet is irt. A “titkosfegyvereket” persze az oroszok uj iskola-rendszerében, a szovjet ifjúság nevelésében találta meg. A népbolonditást szolgáló nagy zsivajban azon ban a Dyson Carter és hozzá hasonlók komoly intelmei elvesztek. Most azonban már felfigyelnek rájuk, mert az egyre növekvő sputnikok igazán nagyon hatásosan leplezték le ezt az egész világra kiterjedő népcsalást. Egyébiránt Dyson Carter jelenleg a “Northern Neighbors” cimü képes havi folyóirat szerkesztője. A szép kiállítású havi magazin leginkább a népi köztársaságok fejlődé-, sét ismerteti. Carter módszere Dyson Carter ebben a könyvében a nagy nép- bolonditás (amit ő “nagy agymosás” néven említ) leleplezésére igen elmés módszert használ. Leközli a nagy újságok cikkeit meg a milliós cirkulációval dicsekvő folyóiratok azon leírásait és képeit, amelyekkel azt akarták bizonyítani, hogy a Szovjetunióban az uj kollektív rendszer nem vált be, mert a nép tovább is nyomorog, tuda.- lan és azonkívül még “rabszolga” is lett s minő járt be is mutatja, hogy azok a képek és leírások még az 1918—25-ös években készültek, amelyeket újból meg újból leközöltek. Ott látjuk például azt a még 1925-ben készített képet, amelyen az építkezéseknél a nagy gerendákat, köveket és minden súlyos terhet asszonyok és férfiak csupa kézierővel hordják fel az épületre. Mellette aztán bemutatja Carter azt a képet, amely mutatja, hogy ma már minden valamire való szovjet építkezésnél az emelő daruk és egyéb gépek egész erdejét lehet látni. Egy másik kép az iskolának csúfolt kis kunyhó előtt álldogáló mezítlábas gyerekeket »?<$, tat a “szovjet iskolák” aláírásával. Ezzel szén hen a mai szovjet iskolák a minden kényelemmel és a tanítás segédeszközeivel berendezett pedagógiai intézetek. És végre, ott vannak a tehénkével (és fa-ekével) szántó szegény orosz parasztok is, mintha a mezőgazdaság gépesítésének ott még hirét sem hallották volna. Ezzel szemben a tény az, — mutatja be Carter —, hogy a régi rendszernek ily maradványait már csak a leggondosabb kutatás után sem lehetne megtalálni másutt mint a múzeumokban. Csodás fejlődés A 176 oldalra terjedő és két dollárba kerülő könyvecskének Csak az első része foglalkozik a durva csalás leleplezésével. A továbbiakban igen egyszerű nyelvezeten irva némi képet igyekszik adni arról a rendkívül nagy haladásról, amin a szovjet nép átment úgy az iparok, mint a kultúra terén. Azért írjuk, hogy “csak némi képet”, mert például csak az atomtudomány terén elért eredményekről is lehetetlen ilyen kis terjedelmű munkában az alapvető tudományokban járatlan közönséget “alaposan” felvilágosítani. De látjuk például az atomromboló gépek fényképeit, a kozmikus sugarakat vizsgáló segédeszközök és más tudományos készülékek képeit és leírásait. És végre a képek és leírások mellett a könyv számos statisztikai táblázatot is hoz, amelyek elég szemmelláthatólag bizonyítják a fejlődést. Ilyen adatok pl. a következők: Amig a cári Oroszországban csak 190,000 ember bírt magasabb iskolázottsággal, 40 évvel később. 1957-ben a Szovjetunióban már 6,257,000 diplomás ember volt. Amig ’17-ben 105 akadémia, vagy hasonló főiskola volt, amelyekben összesen 127,000 tanulót képeztek ki; a számuk 1957-re 3,640-re emelkedett, amelyek 2 millión felüli tanulót neveltek diplomás pályákra. Csak igy lehet megérteni, hogy a Szovjetunióban jelenleg évenként 25,000 orvost, 71,000 mérnököt s általában szólva összesen 770.000 magasabb képzettségű specialistát képeznek ki. Habár ez a szép könyv igen sokszor utal a kanadai állapotokra és kanadaiak által könnyebben érthető hasonlatokkal világit i , a szovjet viszonyokra, mégis minden munkástar- sunk részére, aki csak valamennyire is bírja az angol nyelvet, melegen ajánljuk az igen egyszerű nyelven irt és nagyon sok képpel illusztrált kis könyvecske olvasását. Geréb József bilok százezrei torlódnak össze és csak csiga lassúságban haladnak előre az egyelőre még épségben levő otthonok felé. Vagy azt, hogy mielőtt az automobilok milliói a mexikói határhoz érkeznének, vezetőik és utasaik személyes tapasztalatból ismernék meg a kínszenvedést, amelynek Hiroshima lakossága lett áldozata. És végül vegyék figyelembe, hogy akik valami csoda révén mégis befutnának Baja-California békés, bombamentes földjére, azok ott beláthatatlan sivatagot, kietlen pusztaságot találnának, amelynek Mexikó belterületével semmi kapcsolata nincsen. Találnának továbbá olyan lakosságot, amely baj esetén csak egyet, egyetlen egyet oszthatna meg az amerikai menekültekkel: a szegénységét, a nincstelensé- gét, a nyomorát! Ezért hát vegyük tudomásul, hogy a mi szerencsénknek is van határa és a mi sorsunk, a mi jövőnk azonos az ország egyéb részeiben lakó embertársaink sorsával, jövőjével. Ez persze azt is jelenti, hogy a feladatunk is azonos az övékkel: egyetlen egy szóval bombamentesiteni otthonainkat. BÉKE! Amikor elismeréssel adózunk a mexikói nép nagylelkű gesztusáért, egyben lássuk be, hogy Maldonado kormányzó nyájas meghívása számunkra nem jelent többet, mint “nesze semmi, fogd meg jól”. A bombák elleni védekezés szerencsés és hatásos módja mégis csak az lenne, ha Dulles régen esedékes eltávolítása most már nagyon gyorsan megtörténnék és a helyét olyan talpig ember foglalná el, aki a háború veszedelmes meredekje helyett, a kölcsönös megértés és jóindulatú együttműködés biztonságos réve felé vezetné gyengélkedő elnökünket és vele együtt Amerika jobb sorsra érdemes népét. AHOOYAH ÉH LATOM...
