Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-15 / 20. szám

nursday, May 15, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 EZ IZÜK A KÜLFÖLDIEKNEK MAGYARORSZÁGON A Magyarországra érkező látogatók első “él­ménye” — legyenek azok bármilyen nemzetisé­gűek — mi tagadás először a fehér asztalnál kez­dődik, amikor eléjük tálalják az izesnél-izesebb magyar ételeket. A magyar konyha régóta hires, s a külföldi gourmanok ^zivesen keresik fel a magyar ételeket felszolgáló vendéglőket. — Nos, a Magyarországra látogatók bőven falatozzák a magyar étel különlegességeit. Például Monsieur Charpantier utazásvezetőnek az a kérése, hogy a Franciaországból érkező csoportok első étkezé­seként élő paprikáscsirke szerepeljen a menüben. A hires magyar csirkepaprikás a Gundel ven­déglő főszakácsának receptje szerint öt személy­re igy készül: Kell hozzá: két egész csirke, kb. 1.35 dkg, mely­ben 10 dkg zsii', 3 dkg só, 3 dkg liszt, 10 dkg hagyma, 1 dkg piros paprika, 5 dkg zöldpaprika, 5 dkg paradicsom és 4 dl tejfel. Elkészítési módja a következő: A hagymát nnomra vágva zsírban megpirítjuk. Zöldpaprikát is paradicsomot is teszünk bele és rövid lére főz­zük, úgy, hogy a hagyma elfőjjön. Ha a hús már elég puha, liszttel elkevert tejfelt ráöntjük és egyszer felforraljuk, galuskával, (nokedlivel) tá­laljuk. De a francia vendégek sokáig nem felejtik el az Eger városában eléjük tálalt székelygulyást sem. Madame Valais magával vitte az újszerű gulyás receptjét, amelyet mi is ismertetünk. 90 dkg szinsertéshus, 1 kg savanyukáposzta, 2 dkg só, 3 gr. liszt, 3 gr. köménymag, 14 dkg hagyma, ldkg fokhagyma, 6 dkg zsir, 1 dkg pi­ros paprika és 3 dl tejfel. Elkészíteni pedig igy kell: A hagymát a zsíron megpirítjuk, paprikát teszünk bele. A kockára vágott sertéshúst rátesszük a hagymára és kevés lével párologtatjuk. A köménymagot és fokhagy­mát szintén hozzáadjuk. Mikor a hús már félig megfőtt, hozzáadjuk a savanyukáposztát és addig főzzük, mig a hús megpuhul. Ha a hús puha, ak­kor hozzáöntjük a tejfelt és úgy tálaljuk. Ericsohn urnái és többi svéd vendégeknél a töltött paprikának volt sikere. Ennek a receptjét a Gellért-szálló főszakácsától szei’eztük be, ugyan­csak öt személyre számítva. Kell hozzá: 50 dkg' sertéshús, 10 drb zöldpaprika, 3 dkg só, 1 gr. bors, 2 drb tojás, 5 dkg hagyma, 8 dkg zsir, 1 gr. majoránna, 10 dkg paradicsompüré, 3 dkg rizs, 10 dkg liszt. A megdarált sertéshúst félig meg­főzött rizzsel, fűszerrel, tojással, pirított hagy­mával összekeverjük. A zöldpaprikát kimagozzuk, leforrázzuk s a töltelékkel megtöltjük, zsíron lisz­tet pirítunk, a paradicsompürét beletesszük és paradicsommártást készítünk belőle. A mártásba tesszük *a nyert töltött paprikákat és puhára főzzük. Jan Koudelka Prágából elmesélte, hogy Ma­gyarországra utazása előtt egy Budapesten járt ismerőse figyelmeztette: “NE felejtsen el rác pontyot enni”. — Volt is benne része, akár a többi turistának. Ennek is közöljük az elkészítési módját, szintén öt személyre számítva. Nyolcvan dkg ponty, 3 dkg só, 15 dkg hagyma, 8 dkg zsir, 10 dgr szalonna, 2 dkg piros paprika, 3 dkg liszt, 2 kg. burgonya, 5 dkg paradicsom, és zöldpaprika, 5 gr. bors, 4 dl tejfel. A szalonnát csikókra vág­juk, karikára vágott hagymával, zöldpaprikával, paradicsommal együtt megsütjük. A főtt burgo­nyát ugyancsak karikára vágva kissé megsütjük és az egészet tepsibe tesszük. Adunk hozzá piros- paprikát, törött borsot és tejfellel leöntjük. A felszerelt pontyot félig megsütjük és rátesszük a tepsiben lévő burgonyára és az egészet a sütő­ben megsütjük. Tálaláskor karikára vágott zöld­paprikával és paradicsommal díszítjük. Meg kell jegyeznünk, hogy a budapesti Mátyás étterem főszakácsa ennek a receptnek alapján készítette rásponttyal első dijat nyert aszaká- csok országos versenyén. Úgy gondoljuk, hogy az amerikai magyar asz- szonyok is szívesen készítik el az izes óhazai éte­leket, melyekhez jóétvágyat kívánunk. Ják Sándor A rrnem-választók” pártja A sok furcsasággal, kuriózummal bővelkedő ré- jgi Magyarország — ilyen párttal is dicsekedhe­tett. Éppen nyolcvan esztendeje, husvét táján alakult a “nem választó”, illetve “választásra jo­gosulatlanok” pártja. Tulajdonképpen az akkori Magyarország leg­nagyobb pártjává kellett volna lennie, hiszen 1878-ban mindössze a lakosság 6 százalékának volt szavazati joga. Az 1874-től érvényben levő választási törvény — a XXXIII. te. ugyanis meg- .dta a választójogot minden “20 éves, bevett gyházhoz tartozó, önjogu férfinak”, 1. akinek neghatározott mennyiségű vagyona, földje, tő­éje, háza stb. volt, illetve, aki meghatározott lenyiségti adót fizetett; 2. aki magán- vagy köz- .isztviselő volt; 3. vagy aki főiskolai oklevéllel rendelkezett. A munkások, a szegényparasztok, a törpebirtokosok, a kispolgárok túlnyomó több­sége és az összes nők — tehát a lakosság 94 szá- ' "ka — kívül szorultak az alkotmány sáncain, niuk kellett, amint róluk — nélkülük rendel- ...; .ek. A képviselőházban egymásután hozták a népellenes törvényeket, amelyek aztán mind sú­lyosabb és súlyosabb bilincseket vertek a magyar dolgozók kezére. Az első szocialista szervezet Az elnyomottak védekezni próbáltak. A nagy­birtokrendszer igája alatt nyögő, lassan iparoso­dó országban iparoslegények, üzemi munkások, mesteremberek és szegényparasztok többször >róbáltak szervezkedni. Azokat az apró helyi /agy szakmai szervezeteket még csak megtűrte alahogy a kormány, amelyek az özvegyek, árvák és rokkantak számára nyújtottak szociális segít­séget. Olyan betegsegélyző, betegellátás, segély, ■/agy nyugdíj ugyanis nem létezett, ami a tőké­iket vagy az államapparátust terhelte volna. megismétlődő munkanélküliség, gazdasági vál- iágok is teljesen magukra utalták a dolgozókat. Jsak saját szolidaritásukra számíthattak és — mint a dolgozók elkeseredésének levezetőjére — :rre számított a tőke is. Ezért, ha sok hatósági »kvetetlenkedéssel is, de tűrték az apró szerve­iteket. Arra viszont már éber szemmel ügyeltek íogy ezek a szervezetek ne politizáljanak» és or- ■zágos tömörüléssé ne fejlődjenek. Ebben az igyekezetükben szembetalálták ma­gukat a munkássággal, amely a hatvanas évek­ben megkezdte első pártalakitó próbálkozásait. Első és eredményesen harcoló szocialista jellegű szervezetüket, az Általános Munkásegyletet a ha­tóságok 1871—72-ben, az úgynevezett “hütlensé- gi perrel” verték szét. A mozgalom élniakarásá- nak jele volt, hogy a magyar munkásság az el­nyomás ellenére kapcsolatot tartott fenn a Marx és Engels vezette I. Internacionáléval és két szo­cialista munkásujságot jelentetett meg Budapes­ten: a “Munkás Heti-Krónikát” és német test­vérlapját, az “Arbeiter Wochen-Kronik”-ot. A szocializmus ellen vezetett éles harc lehetet­lenné tette egy nyiltan szocialista vagy szociál­demokrata párt életbehivását. Ezért 1876-ban Frankel Leó, Farkas Károly, Essl András, Kür­schner Jakab, Ihrlinger Antal, dr. Csillag Zsig- mond és velük együtt a magyar dolgozó nép szé­les rétegei jó érzékkel a legnépszerűbb követelés teljesítéséért indították el a mozgalmat: a poli­tikai jogok, elsősorban az általános választójog kiharcolásáért. Ha az ország törvényei tiltották is egy szocialista párt megalakulását, nem tiltot­ták meg, hogy a választójog követelése mellett alakuljon párt. A választásra jogosulatlanok kongresszusa A reakciós magyar úri osztályok persze na­gyon jól tudták, hogy egy munkáspárt alakítása milyen veszélyeket rejt számukra. Ezért minden rendelkezésükre álló eszközzel megpróbálták el­gáncsolni és megakadályozni, hogy 1878 husvét- ján országos szocialista kongresszus ülésezzen Budapesten. Újabb és újabb rendeleteket bocsá­tottak ki, amelyek mindig újabb feltételekhez kö­tötték a kongresszus megtartásának engedélyét. Kémeket és provokátorokat küldtek a magyar munkásmozgalomba, akik rágalmazták a vezető­ket és széthúzásra uszítottak. Ezek a próbálkozások azonban elbuktak a mun­kásmozgalom vezetőinek jó taktikáján és áldozat- készségén. Megnyerték ügyüknek a kormánypárt­tal ellenzékben levő szabadelvü-függetlenségi párt leghaladóbb tagjainak segítségét, akik saját ér­dekükben, szívesen támadva a kormányt és a miniszterelnököt — a képviselőházban, interpel­lációkban állandóan szóvá tették azokat a tör­Uj köntösbe öltöztetik a budai kirándulóhelyeket A fővárosiak kedvelt kirándulóhelyét, a budai erdőket ebben az évben uj köntösbe öltözteti a Budapesti Állami Erdőgazdaság. Szeptember 30- ig folyamatosan mintegy 62 kilométer hosszan felújítják, tisztítják és őrölt, zúzdáit kővel hintik meg a másfél-három méter széles sétautakat. Százötven uj padot is állítanak fel. A lakóhelyek­től távol eső részeken, főként a Normafa és a Csúcshegy között — tiz helyen — fedett pihe­nőket építenek. Nyárra gyomtalanitják és rendbehozzák a bu­dai hegyek összes nagyobb erdei tisztásait és játszótereit. A balesetek elkerülésére a veszélyes szakadékos területeket drótkerítéssel vonják kö­rül és figyelmeztető jelzőtáblákat állítanak fel. A tervek szerint a Budapesti Állami Erdőgaz­daság a következő években a nagy Hárshegy ol­dalán, a Hűvösvölgy vadaskerti részében, a Csúcshegy és a Rózsika-forrás közötti szakaszon épít uj sétautakat, körülbelül 25 kilométer hosz- szuságban. A magyar egyházi vezetők látogatásai a Szovjetunióban A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett műkö­dő egyházügyi tanács meghívására napok óta a Szovjetunióban tartózkodó magyar katolikus és protestáns egyházi vezetők harminctagu küldött­sége néhány napot töltött Moszkvában. Szomba­ton a küldöttség protestáns tagjai, köztük Dará­nyi Lajos, a tiszáninneni református egyházke­rület püspöke, Esze Tamás egyházkerületi fő­gondnok, Czeglédy István, a budapesti Teológiai Akadémia dékánja Leningrádba utaztak. A katolikus egyházi személyiségek, köztük Hamvas Endre Csanádi püspök, Brezanóczy Pál egri káptalan helynök, Beresztóczy Miklós és Horváth Richárd, az Opus Pacis elnökségének tagjai szombaton Vilnyusba utaztak. vényellenes intézkedéseket, melyekkel a kormány és alsóbb hivatalnokai el akarták gáncsolni az országos munkáskongresszust. A miniszterelnök nem szabadulhatott a leleplezésektől; nem vállal­hatta, hogy a fennálló törvényekkel ellenkező utasításokat adjon ki beosztottjainak. Arra kény­szerült tehát, hogy tűrje a kongresszus egy be­hívását. Ugyanakkor akadtak házzal, iparral ren­delkező, az előírásnak megfelelően magas adót fizető mesterek, akik vállalták “magáért a nép- gyülésért, az abból származó kihágásokért és utó­lagos károkért a felelősséget”, s igy arra kény- szeritették a kormányt, hogy engedélyezze a kong resszust. így ült össze 1878 április 21-én az a munkás­kongresszus, amelyen 109 küldött képviselte Ma­gyarország harminc városát és Budapest számos üzemét és amelyik “a választásra jogosulatlanok kongresszusának” nevezte magát. “Érthető — irta erről az eseményről Frankel Leó, a magyar és nemzetközi szocialista —, hogy egy olyan kongresszusnak, amelyet a magyar kor­mány engedélyezett és megtűrt, nem lehetett va­lami nagyon forradalmi napirendje. Ezért az ösz- szejövetel látszólagos célja “a választójog eléré­se érdekében folytatandó agitáció” volt... A program valóban szocialista részét nem érintet­ték és nem érinthették a kongresszuson: a kor­mány nem tűrte volna ezt. De le kellett rakni egy szervezet alapjait s ehhez meg kellett ragad­ni az első kézenfekvő alkalmat: meg kellett mu­tatni, hogy vagyunk és ezt meg tudjuk csinálni — méghozzá a rendőrség szemeláttára...” Frankel Leónak ez a megállapítása tárta fel a “nem választók” pártja megalakulásának első­rangú fontosságát: hét évvel a Párizsi Kommün leverése után, amikor még az egész európai bur­zsoázia rettegett a szocializmustól, a proletárfor­radalomtól, és igyekezett eltaposni minden ilyen törekvést, Európának egyik legreakciósabb orszá­gában, Magyarországon sikerült a magyar dolgo­zóknak szocialista pártot teremteni. A munkásoknak ez a pártja nem élt soká, de nem is veszett el nyomtalanul. Két évvel később mint a Magyai'országi Általános Munkáspárt folytatta a tevékenységét, hogy nevét többször változtatva, soha többé abba ne hagyja azt. A proletárpárt élt, hol legálisan, hol illegalitásban, de eltaposni r.em lehetett. Aranyossi Magda ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom