Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-13 / 7. szám

LÁTOGATÁSI SZABADSAGOT MHHÁG8A Természeti jelenségek még ritkán, de újságcikkek, hir­detések annál gyakrabban vetítik szemeink elé a tavasz közelségét, a nyár ígéreteit. Erre legjobban azok a megnyilvánulások mutatnak rá, amelyek az utazásokra, a vakációk hol és mikénti eltöltésére vonatkoznak. Jó is virág- nyilásra, napsütésre gondolni a februári fagyok, hóviharok és bőrrepesztő szélvágások közepette. Hova menjünk vakációnkat eltölteni? A kenyérkereset-1 tel küzdő ember képzelete nem csaponghat nagyon mesz- szire, ha reálisan akar e kérdésre választ találni. Ha van egy-két heti szabadsága és arravaló pénzkészlete, akkor csak valahol a közelben kereshet alkalmat egy kis üdülésre és pi­henésre. De vannak, akik hosszú évek óta arra gyűjtenek, hogy távoli, rég nem látott de mindig visszavágyott szülőföldjü­ket látogassák meg még egyszer. Vannak, .akiket rokonok hivnak, vannak, akik honvágyuk régen emésztő sóvárgását szeretnék kielégíteni. Meglátogatni a kis falut, hátha a nagy változások közepette még találnak valami ifjúkori emléket. De minek részletezni? Van-e ember, aki nem elmélázva, dobogó szívvel gondol szülőföldjére, a száz és száz emlékre, ami odafüzi, vagy egyszerűen arra, hogy de jó volna még egyszer visszamenni, körülnézni, édesen csengő ftnyanyel- vet hallani, honi ételt-italt élvezni, a szép tájakban újra gyönyörködni? A honvágy nem magyar jelenség csupán, minden Amerikába vándorolt egyénben él ez az alapvető emberi érzelem, és legtöbben ki is elégitik ebbeli vágyai­kat, ha azt anyagi helyzetük valamiképpen is megengedhető­vé teszi. Ezt tették az amerikai magyarok is. Minden nyáron százával mentek “haza”. De most nem mehetnek, bár tud­juk, hogy sokan szeretnének. Különösen az utóbbi években, amikor a szocialista rendszer uj életet, uj és nagyszerű vál­tozásokat hozott létre az_ óhazában. Tragikus események is történtek, de ez még annál jobban felcsigázta más érzelmek mellett a honvágyat is. Saját szemükkel akarják látni* sa­ját fülükkel hallani a résztvevőktől, hogy mi történt akkor és azóta az édes szülőföldön. De nem mehetnek. 1945 óta többet volt tilos, mint sza­bad a Magyarországba való utazás. A State Department le­húzta a függönyt. Megállapította, hogy úgy hazánknak, mint egyéneknek ártalmas volna az odautazás. Sok vita, bírósági eljárás folyik afölött, hogy van-e jo­ga a State Departmentnek megvonni egy amerikai polgár­tól az utazási jogot. A demokratikus szabadság és az alkot­mányos jogok megsértésével vádolják a State Departmen- tet. Dulles, a külügy vezetője, különösen epés Magyaror­szággal szemben. Tilalma nem is terjed ki minden népi de­mokráciára. Nem tudja megbocsátani, hogy ördögi terve hajótörést szenvedett a Kárpátok alján. A történelmi ese­mények tekintetbevételével, megértjük különleges haragját. De eljárása igazságosságát nem ismerjük el. Nem állja meg a helyét az a kifogás, hogy az amerikai polgár biztonságát védi tilalma. Az Egyesült Államoknak diplomáciai összeköttetése van Magyarországgal, de még egyszer sem került sor arra, hogy védelmet nyújtson egy odautazott amerikainak. Nem volt rá szükség. Dulles bosszújának azonban csak az öreg amerikások, lehet mondani Dulles kortársai isszák meg a levét. Na most ha elgondoljuk, hogy ő maga mennyire él a saját utazási szabadságával, hogy az utóbbi években hányszor körül­utazta már a világot, nyíltan vethetjük szemére, hogy nem­csak politikai hozzáértés hiányzik egyénisége összetételé­ből, hanem az emberi érzés és megértés is. Könyörtelen hi­degháborús makacssággal útját állja sokszáz magaskoru, honvágy-gyötörte embernek, hogy sokáig táplált álmukat végre megvalósíthassák. De hol van alkotmányunknak az igazi emberiességen alapuló szakasza, mely szerint minden ember bizonyos “meg nem tagadható jogokkal született s ezek az élethez, szabad­sághoz és boldogság kereséséhez való jogok”. Milyen jogs van Dullesnek mindezt megtagadni amerikai állampolgárok­tól?. A sokat emlegetett “new look”, a nemzetközi helyzel átértékelésének szempontjából igen fontos lépés volna s Magyarországba való utazás tilalmának visszavonása. Meg vagyunk győződve, hogy olvasóink helyesléséve találkozik álláspontunk, amikor felszólitjuk a State Depart- mentet arra, hogy nyissa meg az utat a Magyarországba való utazásra. A Magyar Szó 55 eves jubileumi bankettje most szombaton este, február 15-én lesz a MAGYAR HÁZBAN, 2141 Southern Boulevard, Bronx, N. Y. —- ünnepi program. — Finom vacsora! — Részvételi dij $2.50. — Legyünk ott mindannyian! ♦ j Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N. Y., N. Y. Vol. VII. No. 7. Thursday, February 13, 1958 NEW YORK, N. y7~ A tuniszi vérengzés So halott és több mint száz sebes ült áldozata van a barbár f rancia repül'őtám adásnak. A francia kormány és or­szággyűlés rendkívüli gyűlé­seken keres utat-módot arra, ' hogyan csillapítsa le a Tu­niszban elkövetett tömeges embermészárlása fölött felhá­borodott világ-közvéleményt. Nem sokkal kisebb az ameri­kai kormány igyekezete sem. mely a világ, különösen az arab világ haragját érzi ma­gafelé fordulni abból kifolyó­lag, hogy a gyilkoló eszközök túlnyomó részben amerika gyártmányúak voltak. Az ál landóan nagyban hangozta­tott “csakis védelemre” véd­jegy, mely az óriási fegyver­termelést és más országok ellátását kifelé jellemezte, el­vesztette minden jelentősé­gét, a legelső alkalommal, amikor a katonai segélyt im­perialista érdekek szolgálaté-! ba állították. Közben Sakeit-Sidi-Yous- 1 séf, határmenti falu eltemet- ; te 68 halottját, köztük 20. gyermeket és 12 asszonyt. Fehér lepedőbe csavart holt-; testük (az arabok nem hasz­nálnak koporsót) tömött so­rokban feküdt a földön, mi- ; alatt Bahi Ladgham tuniszi 1 államtitkár és Abdelaziz Dja- . it, főmufti a halottasbeszéde­ket elmondta. A kórházakban j több, mint 100 sebesült gon- I dől vissza a rémület perceire, j amikor a tiszta égből, várat- | lanul 25 repülőből álló raj | ontotta rájuk a halált és rom- | bolást hozó golyókat és bom­>**wwwww*wwvwvwwv*vw* uanai. Tunisz századokon keresz­tül volt Franciaország gyar­mata, mig hosszú harcok eredményeként egy évvel ez­előtt független állam lett. Tő­szomszédja, Algéria, három éve véres felszabadulási küz­delmet folytat ugyancsak a francia elnyomás ellen, mi­alatt sokezer legjobb szabad­ságharcosa elpusztult. A francia kormány azzal vádol­ja Tuniszt, hogy menedéket ad algér szabadságharcosok­nak és hogy egyik repülőjét ép a fentemlitett határmenti faluból lőtték le. Ezzel okolja meg embertelen támadását. Tizenöt ország diplomáciai képviselete látogatta meg a lebombázott falut köztük G. Lewis Jones Jr., amerikai kö­vet, két másik követségi tit­kár kíséretében. Jelentésében azt mondja, hogy a tunisz:- kormány “nem túlzott a tá madásról szóló jelentésében”. A háromszor átvonuló bm" húzók a helység nagyobb-- felét romhalmazzá lőtték é csodálatosan nem a katona _ erődítményeket, hanem az is kólákat, lakóházakat, a Vörös Kereszt és Vörös Félhold ru­hanemű segélyt szállító jár­müveit és a piacon levő töme­get bombázták, ahol éppen nagyvásárra gyűltek össze a népek és még a közeli vidék­ről is bejöttek. Franciaországban, a szélső JUUUUJUcillcUv K1V0L01GVG1, íilLíi­lános a tiltakozás a kormány gyilkos politikája ellen. A kormányt megdöbbentette a világon végigvonuló elítélés. A reakciósodat, akik kezdet­ben védték a francia kormány megtorlási jogát, zavarba hozta az általános felháboro­dás hulláma. Ezek közé tar­tozik a N. Y. Times, a gyar­matosítók, fegyvergyárosok védőszentje, mely vezércikk­ben mosta fehérre a francia kormányt és a felelősséget néhány meggondolatlan re­pülőtisztre hárította, akik “maguk is véletlenül kerül tek a határmenti falu fölé, nem is az volt a célpontjuk”. Sze­rinte az egész tragédia vélet­lenek sorozata volt, tehát sen­kit felelősség nem terhel. Washingtonban, Tunisz köve­te, Mongi Síim, Dullessel tár­gyalt az ügyben. Az Egyesült Nemzetek titkárának, Dag Hammarskjoldnak i r á sban nyuj tóttá be kormánya tilta­kozását, mely a nagygyűlés elé fog kerülni megvitatásra. Magyar vizipoló játékos öngyilkossága Rómából jelentik, hogy Gaba Szabad, nemzetközileg ismert_ vizipoló játékos “menekült”, a földalatti vasút kerekei alá dob­ta magát és szörnyethalt. Aurora Borealis, az északsarki fény teljes pom­pájában volt látható az Egyesült vllamok felett február 10 és ll-én éjszaka. E tüneményt a Nap által kilöyelt részecskék ugarainak a föld delejes lég- bőrében történő megtörése idézi elő. A geofizikai esztendő alatt a kutatók alapos tanulmány tárgyává teszik. 500 munkást bocsátott el a Fairchild Aircraft Division, Hagerstown, marylandi üzeme, a katonai rendelések leszállítá­sa miatt. Állítólag 2500 munkást haditermelésből kér eskedelmi cikkek gyártására helyeztek át, de az 500 részére nem találtak munkát. EISENHOWER ELNÖK enyhe torokgyulladása ja­vult és hangja már nem oly | rekedt. A lapunk alapítója üdvözöl Tisztelt Szerkesztőség! Megkaptam b. soraikat, melyben az 55' éves ünnepélyre meghívnak. Sajnos betegségem miatt nem vehetek részt, pedig én vagyok még egye­dül az élők között, aki a lap alapításában részt- vett. Ezt a múlt nyáron fedeztem fel egy csoport­képről, melyet a garzon-lakás feladásakor csinál­tattunk. A naptárban a lap megjelenését aug. hóra Ír­ták, holott a lap 1903 május 1-én jelent meg elő­ször. Én el is tettem az első öt számot, s vagy 20 évig tartogattam. Az első számot egy ünnepélyre elvittem, majd később a szerkesztőségbe vittem be a 2-, 3- és 4-es számokat, az ötös szám pedig nálam elveszett. Sok szerencsét és kitartást kívánok a jubileumi banketthez és a jövő 55 évhez és szívből üdvöz­löm a munkástársakat, hívük: j Domonkos Pál L i - '.r ■ ' -.........- ■ ajjaj

Next

/
Oldalképek
Tartalom