Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-30 / 5. szám

Thursday, Jan. 30, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ÍL AZ ÉN FÉRJEM ÁRTATLAN- SEGÍTSEN KISZABADÍTANI ALKATRAZBÓL Irta: Mrs. Morton Sobell Most jöttem vissza Alkatrazból, gyermekeim­mel férjemet, Morton Sobell-t látogattam meg. Beszélgettünk egymással a recsegő házitelefonon keresztül, egy kicsiny golyómentes, vastag ablak­üveg két oldalán. 8 éves fiunk, Márk, arcát az üveghez nyomta, hogy többet láthasson az apjá­ból, mint amennyit az ablak kerete megengedett. Alkatraz megtiltja, hogy egymást megölelhessük, de még azt is. hogy egy szobában beszélgethes­sünk. Letartóztatása óta, közel 8 éve, férjem ár­tatlanságát próbálja bebizonyítani. Sokezer ame­rikai segítségével, erőm minden csöppjét én is az igazság felderítésére fordítom. Mit rónak fel férjem bünétil? Miért Ítélték el 30 évre? Az igazság az, hogy én nem tudom. A férjem sem tudja. Országunk legkiválóbb pol­gárai, köztük Harold E. Urey atomtudós, tanul­mányozták az adatokat és ők sem tudják. A férjem elleni vád törvényes szavai, “össze­esküvés, kémkedés elkövetésére.” De a tárgya­lás jegyzőkönyvének átvizsgálása nem fed fel egy darabka bizonyítékot sem arra, hogy férjem ilyen összeesküvésben részt vett volna, vagy hogy kémkedést követett volna el. De még a gyanúsított tett elkövetésének vádja sincs ellene felhozva. Újra meg újra azt kérdem magamtól, hogyan lehetséges ilyen igazságtalanság? Férjem tu­dós, munkájával szolgálta hazánkat. Álma és re­ménye az volt, hogy tudásával és tehetségével az emberiséget segítse. Még a börtönben is a vakokat segítő tudományos ügyeken dolgozik. Miért nem lehet a férjem elleni igazságtalan­ságnak véget vetni? Miért utasítja vissza a Leg­felsőbb Bíróság az ügy átvizsgálását, mint tette tavaly novemberben? Az igazság talán sértené azokat a tanukat, akik a tárgyaláson hazudtak, vagy azokat az ügyészeket, akiket előléptetéssel jutalmaztak azért, hogy férjemet börtönbe jut­Az igazság [ érdekében 1 -- cselekedjen! Ha aláírja az alanti kérvényt Morton Sobell ■ érdekében és adományával hozzájárul fellebbe- I zéséhez, az ügy igazságos befejezését segíti elő. | Kérelem Morton Sobell érdekében Elnök Ur! ■ Washington, D. C. Mivel hazánk elég erős ahhoz, hogy elköve- § tett hibákat beismerjen és elég emberiességgel " rendelkezik, hogy könyörületes lehessen, Mivel sokezer amerikai hiszi, hogy Morton j Sobell nem kapott igazságos tárgyalást, 30 évi | büntetését Alkatrázban embertelennek és ke­■ gyetlennek minősíti, TVIivel Morton Sobell 7 évi bebörtönöztetése I alatt kitartóan hangoztatja ártatlanságát és uj ■ tárgyalást próbál magának biztosítani, ezen 1 okokból kifolyólag én is csatlakozom amerikai ■ polgártársaim kérelméhez, hogy elnöki kegye­■ lem gyakorlásával küldje vissza Morton Sobellt I feleségéhez és gyermekeihez, vagy utasítsa a fő- i államügyészt egy uj tárgyalás megindítására. J Név: .............................................................................. j Cim: .............................................................................. ■ Város: ............................................Állam: .............. Csatolok ......................... dollárt Morton Sobell l fellebbezésének a közvéleménnyel való ismerte­■ tése költségeire. 3 □ Küldjenek számomra néhány kérvényt bará- 3 taim közötti körözésre. 3 □ Írtam a szenátoromnak és képviselőmnek, • hogy járjon közbe Morton Sobell érdekében. tatták? Erkölcsös dolog-e a férjemet bűnbakul felhasználni es családunkat igy széjjelszakitani ? Morton, szenvedése dacára is, látogatásunk­kor is kifejezte azt a mélységes hitet, amelynek életbenmaradását köszönheti. Szivünkben él a hit, hogy országunkban sok a becsületes meg­győződésű ember, akik nem fogják tűrni ártatla­nok bebörtönzését és az igazság megbecsteleni- tését. A történelem férjem ártatlanságát fogja bi­zonyítani. De Morton 32 éves volt, amikor bör­tönbe ment. Most már 40 éves. Ki kell szaba­II. Hasonló szellemet mutattak a sztrájkok veze­tésében is. A bányákban, a fakitermelésnél, az építőiparban, a nyugati partok kannázó gyárai­ban, a keleti textil-üzemekben, az acél- és hús­iparban, a rakodómunkások között. Leghíresebb sztrájkjuk hús zonháromezer textilmunkást érintett Lawrenceben 1912- ben. Asszonyok, gyermekek, bevándoroltak, benn­szülöttek; a munkások maguk vezették a sztráj­kot e Massachusetts-i gyárban. A hires Big Bill Haywood magyarázta meg előttük a helyzetet. A sztrájkolok táncoltak, énekeltek. A sztrájk való­ságos egyetem volt a munkások részére, mert Big Bill tanította őket az osztályharc valóságára. Riporterek jöttek az ország minden részéből és kénytelenek voltak elismerni a munkásság csodálatos fejlődését, azt a boldogságot, ami el- töltötte őket a nagy harc idején; ilyesmit nem észleltek a kizsákmányoló textil-üzemek monoton egyhangúságában. Mary Heaton Vorse iró élete fordulópontjának tekintette ezt a sztrájkot. “Újszerű sztrájk volt. Soha sem volt ezelőtt tömeg-piketelés New Englandban. 10,000-ren vol­tak a piketvonalon. A munkások szelleme bizako­dó, vidám, nyugodt volt és énekeltek. A szürke, fáradt tömegek állandó mozgásban menetelve a gyár felé, dalokban törtek ki, különböző nemzeti­ségek egy nyelvet beszélve, egy nyelven énekel­ve”. A reakció lexikonjában nincsen olyan trükk, csalás, erőszak, amit ne alkalmaztak volna a sztrájkolok ellen. A sztrájk hirtelen tört ki, mi­után állami rendeletre leszállították a munka­órát heti 56-ról 54-re és az átlagos heti hat dol­láros fizetést is csökkenteni akarták. Ugyanak­kor meggyorsították a munkatempót és ehhez a bérlevágás az utolsó szalmaszálat jelentette. Mikor megkapták a kisebb fizetést, senki se tud­ta hogyan történtedé valamennyi munkás az ut­cán folytatta a tiltakozást. Azonnal ott termett a National Guard (nem­zetőrség). Ott termett azonban Elizabeth Gurley Flynn is, a 21 éves IWW-szervező és a már nagy gyakorlattal rendelkező J. Ettor és Arturo Gio- vanetti, aki egyúttal költő is volt. 22 katonai ala­kulatot hívtak ki a helyszínre és a textil társaság 50 banditát hozatott egy bostoni detektivügynök- ségtől, akik sztrájkolókként álcázva feldöntötték a villamosokat, ablakokat törtek be és az utcán rátámadtak az emberekre. Dinamitot helyeztek el a sztrájkolok központ­ján. Szabotálással vádolták a sztrájkólókat mind­addig, amig az egyik munkáltató berúgott álla­potban elárulta a titkos tervet; igaz, hogy mikor kijózanodott, öngyilkos lett. Mikor a rendőrség Annie La Pizzo sztrájkoló leánykát agyonlőtte, Ettor és Giovannetti sztrájk vezetőket vádolták a gyilkossággal. A lawrenci csoda februártól márciusba lépett, mig éhség, gyilkosságok “Frame-up”-ok követték egymást. Elizabeth Gurley Flynn, az első ameri­kai nő, aki tömegsztrájkot vezetett, valósággal szimbólummá vált Mary Heaton Vorse előtt, aki ezt irta: ditani most — mig van még idő arra, hogy éle­tünk egy részét legalább egymásnak megment­hessük. Kérem tegyen meg, amit tehet, legyen segít­ségünkre. Küldje be hozzájárulását és aláírását a követ­kező címre: Committee to Secure Justice for Morton Sobell 940 Broadway, New York 10, N. Y. Los Angeles Sobell Committee 462 North Western Avenue Los Angeles, California Phone: HOllywood 4-4725. Chicago Sobell Committee 20 West Jackson, Chicago, 111. Phone: WEbster 9-5992. “Mikor Elizabeth megszólalt, látható izgatott­ság vett erőt a sztrájkolókon. Ott állt a fiatal nő, szép kék ir szemeivel, hófehér arcával, haja fekete felhőként, valódi képe az ifj forradalmár nőnek. . . Mintha tüz-láng vonulna végig a hall­gató közönségen, mozgató, hatalmas erő, ami né­pek felszabadulását tette lehetővé. “Elizabeth éjjelt napallá téve szakadatlanul dolgozott a sztrájk idején. Alig alulit valamit. Beszélt, gyülésezett a sztráj k-bizöttsaggal. Meg­látogatta a börtönben a foglyokat,, szervezte vé­delmükét, állandóan pénzt gyűjtött. Egyik tex­til-városból a másikba ment, ahol a börtönszerü gyárakat állandóan készenlétbe?! tartott bajo- nettekkel védte a katonaság. Elizabeth volt a sztrájk szelleme”. Elizabeth egyik legfontosabb munkája áz élel­miszerek gyűjtése volt, mert az éhség a sztrájk legnagyobb ellensége. Legjobban fájt a szülőknek azt látni, hogy gyermekeik hogyan gyengülnek napról-napra az éhségtől. Több száz gyermeket sikerült a sztrájk tartamára más városokban élő munkások otthonában elhelyezni. Az éhező gyer­mekek csoportja mély benyomást keltett minden­felé, úgyhogy a lawrenci hatóságok betiltották a gyermekek kiszállítását a városból. Mikor a sztrájk-bizottság megpróbált egy másik csoport gyermeket elküldeni, a vasútállomáson a rend­őrség megtámadta a gyermekeket és az anyákat és összeverte őket. , A philadelphiai Női Bizottság, amelyre a gyer­mekeket bízták, a következőképpen irta le az ese­ményeket : “Az állomást teljesen körülvette a katonaság és a rendőrség... Mikor eljött az idő, hogy a gyermekek, akik kettős sorokban indulásra ké­szen, szüleik közelében álltak felpfelszálljanak a vonatra, a rendőrség elállta az ajtókat és bot­jaival a tömegre rontott, semmit sem törődve a gyermekekkel, akiket az a veszedelem fenyege­tett, hogy halálra gázolják őket. Az anyákat és gyermekeket ütlegelve, katonai teherautókba te­relték és rémült sikoltozásaik ellenéibe sem hagy­ták abba ütlegelésüket...” Ez fordulópontot is jelentett a .sztrájkban, mert Victor Berger milweukeei szocialista képviselő kongresszusi vizsgálatot követelt és kapott a sztrájkra és annak okaira. Március 14-én a gyá­rosok beadták derekukat és a sztrájkolok, nagy­része gyermekek és nők, győzelemmel tértek visz- sza a textilgyárba. Nemcsak a Lawrénce-i sztráj­kolok, de New England összes textílmunkásai fi­zetésemelést kaptak a lawrencei sztrájk követ­keztében, a kormányhivatalok jelentései szerint. A textilsztrájk megmutatta miljren hátaimat jelent a tömegek összetartása. Az IWW befolyá­sa is erősen megnövekedett az ország minden részében. . A sztrájk után a legtöbb bebörtönzött munkás kiszabadult, de Ettort és Giovafiettít továbbra is fogva tartották gyilkosság vádjával. Hetek, hó­napok múltak el anélkül, hogy ügyüket tárgyalás elé vitték volna. A munkások ezt' látva, 24 órás általános sztrájkra mentek, ami meghozta nz eredményt; megkezdődött a két IWW vezető tár­gyalása és felmentették őket. aL MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETÉBŐL: Harc a szólásszabadságért R. O. Boyer és H. M. Morais “Tűzzel és vérrel” ciinü könyvéből, amely az amerikai munkásság harcaival foglalkozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom