Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-02 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 2, 1958 ,.JL™ r HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Mit remélek az uj esztendőtől? Noha alapjában véve erősen hajlok az optimizmus felé, annyira derülátó mégsem vagyok, hogy _a küszöbön álló uj esztendőt mint a világbéke megszületésének évét köszöntsem. Az utóbbi évek ,és évtizedek szomorú tapasztalatain okulva, aligha remélhetjük, hogy a két szembenálló tábor: •a Kelet és a Nyugat az elkövetkező évben oly közel jut egymáshoz, hogy a kettőnek a frigyéből ez a várva-várt kisded megszülessék... Az “együttélést” (co-existence) bátran ha,son- lithatj.uk a házassághoz. A házasságkötés azonban rendszerint egy hosszabb-rövidebb ideig tartó udvarlásnak, kölcsönös egymásbaszeretésnek és végül egy párhónapos (olykor páréves) mát- kaságn^k a kulminációjaképpen szokott létrejönni. Hol. vagyunk mi még ettől a kulminációs ponttól: . . ? E pillanatban még azt sem állíthatjuk, hogy az “udvarlási” periódus megkezdődött. Legföljebb arról lehet szó, hogy néhány házasságközvetitő (néhány európai kormány a NATO kebelében) kívánatosnak találja ezt a házasságot és javasolja. hogy ilyen irányban bizonyos puhatolózó tárgyalások induljanak meg. Ez jó kezdet, mert noha minden óvodás gyerek bölcsen tudja, hogy “a házasságok az égben köttetnek”, se szeri, se száma az olyan tűrhetően boldog házasságoknak, . amelyeknek a gondolata először egy szemfüles házasságközvetitő agyában született meg . . . És az ilyen közvetített egyesülések között nem' egy1 akad, ahol az érdekelt felek eleinte hallani sem akartak egymásról, de a végén — miután közeAHOGYflSi ÉH LÁTOH^ A három arcú város Dél-kaliforniaiak és különösen los-angelesiek számára Tijuana határváros jelenti Mexikót. Ennek egyszerű magyarázata, hogy amikor kaliforniaiak Mexikóba utazásról beszélnek, vagy amikor losrangelesiek keleti vendégeiket Mexikóba viszik, .jT- akkor tulajdonképpen csak arról van szó, hogy egy napra Tijuana-ba látogatnak, a San Diego-tói alig 17 mérföldnyire délre fekvő kis mexikói városba. Ahogyan Tijuana Mexikót jelenti a los-angele- siek számára, úgy annak főutcája, az Ayenida Revolucion jelenti számukra Tijuana városát. A legtöbb turista ezt az egy utcát ismeri, mert a nemzetközi határon és a Calle Primera-n át vezető ócska hid ide viszi őket. Itt, két blokkon ■keresztül megtalálja mindazt, ami őt érdekli, amiért jött: a kabarékat, az éjjeli mulatókat,* a mexikói ajándéktái’gyakat kínáló üzleteket, a sarki fényképészeket, utcai árusokat, éttermeket, csapszékeket és a Fronton Palace-t, ahol az izgalmas “Jai Alai”-t játsszák. Mindettől rövid távolságra megtalálja a lóversenyeket és a bikaviadalokat is. t A mexikói bennszülöttek szerint Tijuana városnak “három arca” van. Az egyik a látványosság, amiről fentebb/(irtünk, amit az Avenida Re- volueion mutat. A mindentudó statisztikusok állítják és igy el kell hinnünk, hogy az amerikai látogatók 95 százaléka csak ezt az egy arcot ismeri, ezt istápolja és tartja üzemben dollárjaival. A látogatók csupán elenyésző százalékát érdekli Tijuana második arca: a bennszülöttek otthona, az egyszerű dolgozó nép, azok, akik városukból normális, rendes várost szeretnének csinálni és akik elsősorban Tijuana harmadik arcát szeretnék minél gyorsabban és végleg megszüntetni. Tijuana harmadik arca, az “ördög”: a kábítószerek, a prostitúció, a leánykereskedelem. A bennszülöttek és hatósági körök joggal állítják, hogy az “ördög arcát” amerikaiak tartják életben, a látogatók öt százaléka, amelyet a kabarék lebbről megismerték, megszokták, sőt megszerették egymást — örömest mentek az oltár elé — s most is élnek, ha meg nem haltak. .. Azt remélem 1958-tól, hogy Nyugat ur és Kelet kisasszony ezt az évet “udvarlásra” szenteli. Értem ez alatt, hogy gyakran legyenek együtt, társalogjanak, ismerjék ki egymás gyöngéit és erényeit, tervezgessenek, szőjenek álmokat. Ha ez annak rendje és módja szerint megtörtént, lépjenek jegyességre. A mátkaság ideje alatt aztán a korábbi álmodozások és tervezge- tések már komolyabb és konkrétabb formát ölt- hetnek, sőt — illő szemérmetlenséggel — arról is elbeszélgethetnek, hogy az első bébi fiú legyen-e vagy lány... Túlságosan fantasztikus elképzelni, hogy a mi két mátka jelöltünk valaha is egymásra találjon és együttélésre szánja el magát? Egy-két évvel ezelőtt bizony ez az elgondolás az álmok birodalmába tartozott. De az elmúlt 1957 — “a fordulatok esztendeje”, ahogy a történelem el fogja könyvelni — olyan gazdag volt meglepetésszerü, kijózanító eseményekben, hogy az elkövetkező évben a komoly közeledés lélektani szempontból már nem látszik olyan szörnyű nagy lehetetlenségnek, mint látszott egy pár évvel ezelőtt. . . Nem kell más hozzá, mint egy kis józan belátás a leendő “vőlegény” részéről. Fel kell ismernie, hogy a “menyasszony” — akiről eddig csak foghegyről, lekicsinylőén és sértő hangon beszélt — sem nem olyan,szegény, sem nem olyan csuT nya, mint azt próbálta éveken át önmagával és másokkal elhitetni. Ellenkezőleg: rá kell jönnie, hogy a kisasszonynak vannak olyan tetszetős kvalitásai, amelyekről eddigelé nem volt hajlandó tudomást venni, sőt — egy rövidke lépéssel továbbmenve — fel kell fedeznie, hogy a javasolt mátka számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, amellyel ő — a vőlegény-j elölt — egyáltalán nem dicsekedhetik és bizony nem ártana,» ha megkísérelné eltanulni, elsajátítani a kisasz- szonytól ezeket az irigylésreméltó tulajdonságokat . . . mezítelen szereplői, a “párisi” fényképek, a “bordellók” és a kábítószerek érdeklik. Az “ördög.” elleni harcot Baja California első- megválasztott kormányzója, Braulio Maldonado, volt munkás-szakszervezeti ügyvéd vezeti. Megválasztása után első teendője az volt, hogy elrendelte a forgalmas Ensenada országúton fekvő és hatóságilag berendezett nyilvános házak azonnali lezárását. Ez a hivatalos “intézmény” évekkel . ezelőtt jött létre, amikor Tijuana vezetősége lezáratta a város központjában működő “bordelló- kat” és annak női “alkalmazottait” egy motel- szerű épületbe helyeztette át, Tijuanatól 8 mérföldnyire délre. A virágzó üzlet 27 taxit tartott forgalomban, amelyek az Avenida Revolucion-ról 24 órán át szállították a “vevőket.” A kormányzót az “ördög” elleni harcban néhány bátor újságíró támogatja. Egyikük, Acosta Meza, 1956 júliusában bejelentette, hogy éveken át tartó fáradságos és kockázatos munkával ösz- szeállitotta azoknak a politikusoknak és közalkalmazottaknak a listáját, akik ezrekre rugó sáp ellenében védelmet nyújtanak a prostitúció és kábítószer kereskedelem haszonélvezőinek. Lapja, az “el Imparcial” legközelebbi számában akarta a listát közölni, amire azonban nem került sor, mert július 26-án este, amidőn háza előtt pihent, revolvergolyók oltották ki az életét. A lista, mely sokak számára veszedelmet jelentett, eltűnt és azóta sem került elő. A gyilkos kaliforniai enge- délyszámu, zöld autóban menekült el. Utóda, Carlos Ortega, folytatja Meza munkáját. A másik bátor újságíró, Jósé Garduno Bus- tamente, a “Noticias” "napilap szerkesztője és kiadója, akit állandóan két testőr kisér, mert többször megfenyegették, hogy Meza sorsára juttatják. Az alvilág kivégezteíte Mezát, de a gyilkosság csak fokozottabb munkára sei'kentette Maldonado kormányzót. Politikusokat, akik nagy befolyásuk révén korlátlan hatalommal rendelkeztek, egyik napról a másikra mozdított el helyükről, köztük Tijuana rendőrkapitányát is. Helyébe Reyes. G. Vildozola alezredest nevezte ki, akivel együtt folytatja a tisztogatást. Egy éven belül több, mint 500 olyan egyén került börtönbe, akik éveken át élvezték bűnös üzelmeik profitját és a rendőrség védelmét. Több, mint 75 “bordellót” zártak be, ami azonban távolról sem jelenti a prostitúció végét. Ennek egyik oka, hogy a mexikói államok törvényei szerint a prostitúció nem törvénybe ütköző cselekedet. A törvény mindössze azok büntetéKi merné állítani, hogy ez túlságosan merész álomlátás? A történelem volt már tanúja ennél sokkal vakmerőbb álomlátás megvalósulásának. S ki meri mondani, hogy merész álomlátások nélkül ez a világ valaha is tett volna egy lépést előre?! Jaj volna az emberiségnek, ha “a mi véneink nem látnának álmokat és a mi ifjaink nem látnának látásokat”. (Jóéi 2:28.) Nem volt minden felfedezés, minden vívmány egy kusza, zavaros álom, mielőtt a valóságban létrejött volna? A sputnik — a kezdet kezdetén — nem volt más, mint egy fantasztikus álom... Ma vígan kering a világűrben és kikacagja a hitetlen Tamásokat, a kételkedőket, a gunyolódókat... Ne nevessük ki az álomlátókat! Övék az érdem minden szépért és jóért, amit ma élvezhetünk — és a szebbért és jobbért, amit a holnap tartogat utódaink számára! Ha az Urnák 1958-ik esztendeje — mint én álmodom — valóban a komoly, becsületes és őszinte közeledés és “udvarlás” éve lesz (a köte- kedés és torzsalkodás hosszú évtizede után), ki tudja, nem volt-e történelmi szükségesség, hogy a két ellentétes tábor teljesen kimerítse a hidegháború minden lehető eszközét, hogy rájöjjön, miszerint a húr további feszítése csak esztelen vérfürdőhöz és teljes pusztuláshoz vezetne, tehát csak egyetlen választás marad: A BÉKÉS EGYÜTTÉLÉS! Ha ez lesz az eredmény, a távoli jövő történelme — hűvösen és tárgyilagosan vizsgálva a huszadik század eseményeit — arra a konklúzióra fog jutni, hogy az uj világ, amely ebből a frigyből megszületett, bőven megérte mindazt az áldozatot, amibe került. . . BUTTE,Mont. városban az a 65 éves ember, aki még soha sem rúgott be, John Selon bíró döntése szerint jogosult egy büntetés-mentes részegségre. ★ PENNSYLVANIA államban a parókát a kozmetika körébe számítják, tehát fényűzésnek veszik és úgy adóztatják. sét rendeli el, akik a leánykereskedelem haszon- élvezői. Ezeket üldözi nagy eréllyel az uj rendőrfőnök és 15 napi elzárás vár azokra a taxi-sof- főröltre, akik leányokat kerítenek amerikai turisták számára. Az erős kormányzó és erélyes . rendőrfőnök együttes harca az “ördög” ellen határozott és látható változásokat mutat fel az Avenida Revolucion arcán. A kabarék színpadán a szereplők immái; nem engedelmeskednek az amerikai matrózok harci kiáltásainak: “Take it off!” — és kénytelenek legalább egy kis ruhadarabot magukon tartani, ha nem akarják magukat letartóztatásnak és büntetésnek kitenni. A marijuana és egyéb kábítószer kereskedők nem kínálják áruikat oly nyilvánosan, mint azelőtt és a nyilvános házakban sem olyan nagy a forgalom, mint évekkel ezelőtt volt. A helyzet Tijuana-ban határozott javulást mutat, de azért, aki nagyon akar. még most is talál egy-egy barátságos “bordellót” és egy-égy óvatos kereskedőt, akitől egyéb áruja mellett, marijuana cigarettát is vásárolhat. A “Paris” könyváruház, amelynek olvasóterme valamikor irigylésreméltó forgalmat bonyolított le, ma már kénytelen egész kis vásárlókörrel beér- <ni, mert egyre ritkábbak a vevők, akikre a mezítelen felvételeket és erotikus nyonffatványokat rá lehet sózni. A város második arca óriási változásokon ment át az utolsó 25 év folyamán. Amikor e sorok Írója 1930-ban először látogatott a déli határvárosba, Tijuana 15 ezer lakosú, poros, piszkos falu volt. A lakosság immár 150 ezer főre szaporodott. Igaz, hogy Tijuana-nak még ma is vannak poros, piszkos utcái; igaz, hogy a lakosság jelentős százaléka még ma is összetákolt bódékban lakik, amelyekben sem viz, sem gáz, sem villany nincsen, — de igaz az is, hogy vannak uj városrészek, amelyek széles, cementezett utcáikkal felveszik a versenyt bármely amerikai várossal. A Colonia Juarez és a Chapultapec városrész modern házai mutatnak a reményteljes jövő felé, amikor az “ördög” arcát legyőzi és lehetőleg helyettesíti a város második arca, az otthon és egyben csökkenti az első arc: a látványosság befolyását, amelyre ma még szüksége van a városnak, mert az amerikai dollárok súlyos ezreit jelenti. Tijuana még nem Mexikó és Mexikó, amelynek látogatására készülünk, nem Tijuana. Mi a valódi Mexikót fogjuk felkeresni, hogy személyesen ismerkedjünk meg annak barátságos, szorgalmas és tehetséges népével és lehetőleg ezt a Mexikót ismertessük meg lapunk olvasóival.
