Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-16 / 3. szám
Thursday, Jan. 16, 1958 AMERIKAI magyar szó 7 EGY RÉGI HARCOS HOZZÁSZÓLÁSA LAPUNK ÁLLÁSFOGLALÁSÁHOZ AZ “UJAMERIKÁSOK” KÉRDÉSÉBEN Egy munkás újság csak akkor töltheti be hivatását, ha szoros kapcsolatban van az olvasótáborral. Ezt a célt csak úgy érheti el, ha az olvasótábor időközönként levelekkel keresi fel a lapját és nem akkor káromkodik egy nagyot, ha nincs megelégedve a lap tartalmával, hanem leül és meggondoltan elmondja azt, hogy mi és miért nem tetszik a lapban. Minél több ilyen levél jelenik meg, annál jobb és tartalmasabb a munkások lapja és annál kevésbé fordulhat elő, hogy a szerkesztőség szembekerül az olvasók véleményével. Miután az utóbbi hónapokban több városban megfordultam és mindenütt összeköttetésbe léptem régi mozgalmi emberekkel, azonkívül elég nagy levelezésben állok régi elvbarátaimmal az ország minden részében, jól tudom, hogy a Magyar Szó olvasói ma szeretik lapjukat, kivéve azt az elgondolást, amellyel az úgynevezett “szabadságharcosokat” kezelik. Lapunk évtizedes olvasói képtelenek megukévá tenni a szerkesztőség ismételten elhangzott felhívását, hogy az újonnan jöttékét “szeretettel, barátsággal, stb” fogadják. Egyáltalán nem lelkesednek azért, hogy a Bevándoroltak Védelmi Szervezete, ez a nagyfontosságu organizáció, elsőrangú céljául tűzte ki a “menekültek” jogainak védelmét. Megengedem, hogy az idehozott 28 ezer ember között akad tisztességes munkásember is, de én nem találkoztam ilyen kivétellel, de olyan munkástársammal sem, akinek lett volna alkalma ilyennel találkozni. Levelekben, személyes beszélgetésekben csak azt tapasztaltam, hogy túlnyomó többségük halálos ellensége a'népi demokráciáknak. Uton-utfélen tele szájjal piszkolják a mai magyar rendszert, a legképtelenebb hazugságokat terjesztik a gyárakban, egyleti gyűléseken, társas összejöveteleken. Valósággal kéjeleg- nek abban az elgondolásban, hogy egy világháború atom- és hidrogénbombával megsemmisíti Oroszországot és a népi demokráciákat s akkor ok, mint hősök térnek vissza. Ez a viselkedés már maga is elegendő volna ahhoz, hogy komoly, szülőhazáját szerető magyarok rossz szemmel nézzék ezeket a száj hősöket, de valójában «ok más oka is van annak, hogy nem fogadják szeretettel a szabadsághősöket. A “forradalom*' Mi öreg amerikások, akiket a feudális magyar urak az éhség, az elnyomatás korbácsával kergettek ki hazánkból, félő szeretettel figyeltük az uj Magyarország kialakulását. Tisztában voltunk azzal, hogy a lerombolt, a háború és a náci bitangok által kirabolt Magyarországot nem lehet pár év alatt felépíteni és a magyar nép életszínvonalát az amerikai színvonalra emelni. Tudtuk, hogy ehhez hosszú évek szorgalmas munkájára, iparának felépitésére, a mezőgazdaság gépesítésére van szükség. Féltő szeretettel figyeltük azt a fokozatos fejlődést, melyet Magyarország a romok eltakarítása után saját erejéből elért. Féltünk, hogy a kormányzat túlméretezi az ipari fejlesztést és ez lelassítja az életnivó emelését, de jóleső érzés volt azt tudni, hogy ha kicsi is a darab kenyér, de nagyobb, mint a Tisza-Horthy-uralom alatt volt és végre nem kell rettegni a munkanélküliségtől. A falun megszűnt a napszám, a földnélküliség, minden földnélküli földhöz jutott. A parasztság szövetkezetekben, vagy saját maga műveli saját magának a földet, nem a földesurnak, a bankoknak, árendásnak, vagy papoknak. Jó volt tudni, hogy a végrehajtó nem állandó vendég a paraszt portákon, hogy árvereztessen a bankadósság, vagy az adó miatt. Jó volt tudni, hogy a munkás és parasztfiuk teszik ki az egyetemek, kollégiumok és más magasabb iskolák tanulóinak többségét, hogy ezek a tanulók nemcsak ingyen tanulnak, de a munkások állama gondoskodik megélhetésükről is. Jó volt tudni, hogy a dolgozók nemcsak ingyenes orvosi és kórházi ellátásban részesülnek, de betegség idején keresetüknek százalékát is megkapták. Jó volt tudni, hogy a dolgozóké a kultúra minden áldása is. Mindezt, amit mi itt értéknek, szépnek és egy boldogabb jövő biztositékának tartottunk, meg akarta semmisíteni a félrevezetett tömeg felhasználásával a kívülről irányított ellenforradalom. Ha nem is tudták megsemmisíteni a magyar népi demokráciát, de sikerült nekik újra romokká tenni Budapestet és vadállati módon meggyilkolni a népi demokrácia hűséges embereinek ezreit és csak az orosz segítség behívásának köszönhető, hogy a magyar nép legjobbjainak tízezreit nem tudták halomra gyilkolni. Szerkesztő munkástárs, mi öreg munkásmozgalmi emberek nem tudjuk megszorítani azok kezét, akik ezt véghez vitték és ezt lehetővé tették. Amerikába A hidegháború szomorú fázisa volt ez a “forradalom” éppen úgy, mint a^z utána következő tömeges elhagyása az országnak, melyre szintén a hidegháború apparátusa, az Amerika Hangja, a Free Europe rádió uszított, ingyenes amerikai utazást, szépen bútorozott lakást, kitűnő, jól fizetett munkát Ígérve nekik. S megindultak elsősorban az aktiv gyilkosok, az eddig otthon megbújt, lecsúszott katonatisztek, fehérgallérosok, a megnyitott börtönökből kiszabadult hivatásos bűnözők. Ezeknek okuk volt elhagyni az országot, mert csak a börtön és Amerika között választhattak. Azután jöttek a nagy biztatásra a kalandvágyó fiatalok, köztük 12—-16 éves fiuk, leányok ezrei és azok, akiket vonzottak az Amerika által kilátásba helyezett aranyhegyek. Az elmenekült 170 ezernyi tömegből Amerikába csak 30 ezer érkezett, a többség szétszóródott a világ minden részébe, ahol tizezrek élnek nyomorult viszonyok között, a legalacsonyabb bérekért dolgoznak és igy bérletörőkké váltak. Itt a túlnyomó többsége azoknak, akik munkát találtak, a munkás szolidaritás legelemibb részét sem tartja be. Bérletörők és mint Clevelandon is két gyárban, hivatásos sztrájktörőkké váltak, úgyhogy ma már a gyárakban is csak szégyent hoznak reánk, magyarokra. Nem kell beszélnünk arról, ahogy az amerikai magyarok között viselkednek; pökhendiek, összeférhetetlenek, élősködők, lenézik az öreg ameri- kásokat, azokat is, akik jótálltak értük és kitartották őket. Az amerikai munkásmozgalom magyar harcosai nem tudják kezüket barátsággal, szeretettel feléjük nyújtani, mert nem tudják vajon nem harcos magyar dolgozó vére tapad-e kezükhöz. Termé»zetesen vannak kivételek is, lehetnek ezrével olyanok, akiket csak megszéditett a tömeghisztéria, de ezeket mi nem kutathatjuk fel, ezeknek maguknak kell megtalálni az. utat hozzánk és főleg vissza a hazába, amely szeretettel fogadja azokat, akik megszédültek és nem nyomja lelkűket gyilkosság, gyújtogatás, rombolás. Az ilyeneket mi is szeretettel fogadjuk és segíteni fogjuk a visszafelé való útjukban. Nagyon fontosnak tartanám, hogy a Magyar Szó olvasói megírják saját tapasztalataikat a “szabadságharcosok” felől, mert félő, hogy ezek súlyos veszélyt jelentenek az amerikai magyar intézményekben, ahol a gyűlöletet, a magyar nép elleni háborús uszítást hintik el. Kemény, de hü Ítélet ez a szökevények többségéről. Tisztelet a kevés kivételnek, de sem én, sem a munkástársaim ilyen kivétellel nem igen találkoztak. Kalapács A kínai irásreform-bizottság főtitkára az uj kínai ABG-ről Kínában már 32 éve kísérleteznek vele. hogy a bonyolult Han-irásjegyeket a latin ABC betűivel cseréljék fel. A felszabadulás után megalakult irásreformbizottság a 26 betűből álló latin ABC mellett döntött. A kínai lapokban közzétett ABC azonban még mindig csak tervezet. Abban az esetben is, ha a népi gyűlés elfogadja az uj ABC bevezetését, ez nem jelenti azt, hogy a latin ABC helyettesíti a kínai Han-irás jegyeket. Előreláthatóan hosszú időn át párhuzamosan létezik majd egymás mellett Kínában az uj ABC és a régi, kb. 40,000—50,000 írásjegyet felölelő Han-irás. Annak eldöntését, hogy a régi kínai Írást az ujjal helyettesitsék-e, magára a kínai népre bízzuk — mondotta Jie Lan-su. Az uj kínai ABC kiejtése a némethez, de sok tekintetben a magyarhoz is hasonlít majd. Érdekességképpen a kínai szakember leírja néhány kínai vezető nevét az uj ABC Írása szerint. íme: Mao Ce-tung nevét az uj írással Mao Zedong-nak, Magyar disszidensek sorsa Franciaországban Lázadó magyar disszidensekről érkezett hir Algériából, a francia idegenlégióból. A francia gyarmatosítók nemcsak a fiátal francia katonákat vezénylik az algériai nép ellen, hanem a magyar disszidenseket is, kihasználva nyomorukat, csábítva és kényszerítve is őket. „ A 19 éves Zsovinecz Mihály története bizonyítja ezt. A colmári disszidenstábor elcsüggedt, re- ménytvesztett lakói számára az idegenlégió fel- hajtói propagandaelőadásokat tartottak arról: milyen aranyélet a légiósélet. Akik nem hittek, és nem álltak kötélnek, azokat bányákba szórták szét. Akkor még nem is gondolták, hogy ez is “puhító módszer”. Zsovinecz a belga határ mentén levő Le Forretbe került, egy életveszélyes állapotban levő bányába. Egy napon itt is megjelentek ügynökök, akik tengerentúli szolgálatra toboroztak. Földet Ígértek, s azt, hogy családjukat is maguk után vitethetik. A disszidenseknek több mint fele, közöttük Zsovinecz is, elfogadta az ajánlatot. Aláírtak valamiféle francia nyelvű papírt. A menetjegyhez szükséges — mondták nekik. A valóságra csak akkor döbbentek rá, amikor Marseille-ben az idegenlégió kaszárnyájába szállásolták el őket. Vagy harmincán tiltakoztak a csalás ellen. A katonai rendőrség mint “kommunistákat” letartóztatta és börtönbe vetette őket. Szabad választást engedtek: vagy börtönben maradnak, vagy beleegyeznek, hogy Oranba szállítsák őket. Zsovinecznek szeptemberben sikerült átszöknie . az algériai szabadságharcosokhoz. Nekik mesélte el viszontagságait. Leleplező vallomása botránynyal fenyegetett. A francia hadügyminiszter, hogy mentse, ami menthető, cáfolt. Azt állította, hogy alacsonyrangu tisztek a felsőbb hatóságok tudta nélkül toborozták a disszidenseket ilyen . csalárd módszerekkel. Feltételezhető, hogy a francia hadügyminiszter nem értesült róla, hogy a toborzás hogyan történik? Aligha. De mégis, fogadjuk el a cáfolatot. Szeptemberben, ha más forrásból nem is, de Zsovinecz leleplezéseiből tudomást szerzett a csalásokról. Történt azóta valami a “felsőbb hatóságok tudomásával”, hogy a becsapott emberek megszabadulhassanak a légióból? Kiszabadulásukért nem. Hanem a cáfolat után más furcsa dolgok történtek a légióban. Az áldozató1', miután értesültek a cáfolatról, a szabadulás lehetőségét látták megcsillanni. Bedeau-ban háromtagú küldöttség kereste fel a kapitányt, azzal a kérelemmel, hogy ha igy áll a dolog, terjesszék ügyüket, a miniszter elé. Mindhármukat: Sándor Jánost, Jossi Andrét és Pinzel légionáriusokat letartóztatták. A velük szolidaritást vállaló magyarokat pedig “különleges szolgálatra” osztották be. Mascarában a cáfolat elolvasása után Molnár Ferenc intézett levelet a hadügyminiszterhez, amelyben előadta, hogyan “toborozták” őt. A levél másolatát a magyar kormánynak akarta elküldeni. De egy magyar származású háborús bűnösnek, Kvassay Zoltán őrmesternek, akit a kém- elháritó a magyar levelek cenzúrázásával bízott meg, kezébe került a levélmásolat. Molnár légionáriust beidézték Waldeck kapitányhoz és az őrmester jelenlétében kihallgatták... A kihallgatásról három törött bordával szállították el. Philippville-ben a katonai hatóságok arra kötelezték a disszidens légionáriusokat, hogv magyar nevüket francia nevekkel cseréljék fel. Ezt az intézkedést alkalmazták a többi között Antal Ferencnél is. A franciák az algériai gyarmati háborút szeny- nyes célokért vívják — szennyes eszközökkel. És ezen semmiféle cáfolat nem változtat. . . Máté Sándor Fellebbezési beadvány 32 polgár érdekében Az Idegenszületésüeket Védő Amerikai Bizott ság beadvánnyal fordult a Legfelsőbb Bírósághoz 32 amerikai polgár nevében, akik ellen a Justice Department eljárást indított polgárleve- leik megsemmisítéséért. A Supreme Court a fel lebbezést elfogadta. ★ MUNKÁSÉLLENES munkáltatók Shefferman- hoz: “Mi nem törődünk avval, hnv' a^ uniók piszkosak vagy tiszták, csak nézd, hogy meg legyenek törve, azért fizetünk”. Csou En-lai nevét Zhou Enlai-nak. Liu Sao-csi nevét Liu Shaogi-nak fogják Írni.
