Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-29 / 22. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 29, 19oo ■ " ’ ' . "i Külpolitikai Szemle L . , . ■— r .... ■ íi Jl A FRANCIA VÁLSÁG HÁTTERE Amikor ezek a sorok íródtak, Charles De Gaulle bizakodva várta, hogy a francia kormány élére kerüljön. Közben a francia nép, a különböző szak- szervezetekben, társadalmi szervezetekben, a falvakban, városokban és gyárakban egységfront egyesülésekbe tömörült és éber figyelemmel kíséri a fejleményeket. Korzika szigeten pártütők elfoglalták a kormányépületet. Tuniszban állomásozó francia katonaság és a tunszi katonaság között harc fejlődött ki. Hogyan juthattok el eddig az események? Hogyan vált egyáltalán lehetségessé, hogy Franciaország a fasizmus szakadékának szélére kerüljön? A Francia Kommunista Párt több ízben rámutatott, hogy előbb vagy utóbb a fasiszta algériai politikának vissza kell hatnia az anyaországra is. A francia kormányok milliárd és milliárd frankot költöttek Algériára, az algériai háborúra. Az Algériában élő gyarmatosok — ottani telepesek, üzletemberek, akiknek száma mintegy 1.8 millió, szemben Algéria 8 millió arab lakosságával — személy szerint is érdekeltek Algéria francia kizsákmányolásában; ezek már régóta elégedetlenek az egymást követő francia kormányok algériai politikájával. A kormányok “tehete tlenségében” keresték annak okát, hogy a hatszázezres francia hadsereg, a 175 ezer csendőr és a mintegy 95 ezer más fegyveres személy képtelen megbirkózni a szabadságharcosokkal, akiknek száma nem nagyobb 120 ezernél. Ezek a körök “keveslik” a gyarmati terrort Algériában s az “erős kéz” kormányát sürgetik, amely leszámolna a szabadságharcosokkal. Ezekhez a körökhöz csatlakozik egy számban gyér arab réteg is, kereskedők, üzletemberek, akik ugyan algériai arabok, de üzleti szemnontból a franciák uralmának fenntartásában érdekeltek. Az algériai puccsot, amely a franciaországi események láncolatát elindította, nem most szervezték meg. Az összeesküvők a Pflimlin-kormány beiktatásának napját választották a cselekvésre s ez nem történt célzatosság nélkül. Pflimlinről olyan híreket terjesztettek el az algériai franciák közt, hogy tárgyalásokba akarna bocsátkozni a szabadságharcosok képviselőivel s igy keresi az algériai kérdés megoldását. Ez természetesen nem volt igaz, mivel Pflimlin már akkor s később is több Ízben kijelentette, hogy tovább akarja folytatni az algériai háborút. Francot akarták utánozni Az algériai lázadóknak, amikor tervük végrehajtásához láttak, nyilván a fasiszta Franco 1936-os “receptje” lebegett a szemük előtt. Ugyanúgy, ahogy Franco tábornok bázist létesített Észak-Afrikában, ahonnan azután támadásra indult a köztársasági Spanyolország ellen Franco mostani utánzói Algériában akarták megvetni lábukat, hogy azután onnan induljanak rohamra a Francia Köztársaság megdöntésére. Nyilvánvaló, hogy Párizsban is megvolt az “ötödik hadoszlopuk”, amelynek haladéktalanul akcióba kellett lépnie. Néhány szórványos kísérlet történt is erre. A francia parlament gyors döntése azonban, amellyel — a kommunisták tartózkodása révén — beiktatta a lázadás ellen nyilatkozó Pflimlin kormányát, időlegesen elszigetelte az algériai lázadókat. Az algériai összeesküvők De Gaulle színpadra léptetésével akartak ezután visszavágni. De alighanem hibásan számítottak De Gaulle vélt tekintélyére. Az agg politikus nevét közvetlenül a háború utáni években bizonyos nimbusz övezte, ö volt, aki az amerikai—angol partraszállás után a felszabadító francia erők parancsnoka volt, s 1944 augusztusában bevonult Párizsba, majd 1945—46-ban elnökölt az ideiglenes kormányban. Az összeesküvők azonban nem vették figyelembe, hogy a francia néptömegek még élénken emlékeznek De Gaulle későbbi szereplésére és politikai nézeteire is. Jól tudják azt is, hogy a De Gaulle által 1947-ben szervezett, úgynevezett Népi Tömörülés fasiszta párt volt, s hogy De Gaulle nyilatkozataiban fasiszta nézeteket vallott. így történt, hogy amikor Algírban De Gaulle-t éltették a lázadók, s Párizsban a tábornok “késznek” mutatkozott a hatalom átvételére, a visszahatás elemi erejű volt. Nagy antifasiszta mozgalom bontakozott ki az egész országban. A három francia szákszervezet megegyezett, hogy De Gaulle hatalomátvételi kísérlete esetére általános sztrájkot hirdet. S a parlament péntek este megszavazta á kormány által kért kivételes hatalmat. A köztársasági pártok közös állásfoglalásának létrehozásában különösen jelentős szerepe volt a kommunista pártnak, amely abból a meggyőződésből indult ki, hogy a kivételes állapot megszavazásával elősegíti a jelenleg legfontosabb kérdés rendezését: a köztársasági intézmények megvédését a fasiszta-militarista kalandorokkal szemben. A kommunisták támogatják a kormányt A kommunisták “igen” szavazatát Duclos igy indokolta meg: “minden mást háttérbe szorító első gondunk: a köztársaság megvédése”. Két órával De Gaulle felhívásának közzététele után a kommunista párt felhívást intézett a munkás- osztályhoz és a francia néphez. Ennek nyomán hatalmas antifasiszta hullám söpört végig az országon és felcsapott a parlamentig. A köztársasági többségre támaszkodó kormány több olyan katonai és rendőri intézkedést hozott, amelyek eddig megakadályozták a köztársaság elleni fegyveres akciókat. S mind ez ideig nem sikerült a lázadást Franciaországra kiterjeszteni. A helyzet azonban továbbra is veszélyes. Talán legnyugtalanítóbb eleme az, hogy a Pflimlin- kormány csupán habozva, rendkívül óvatosan, szinte csak félszivvel lép fel az algériai lázadók ellen. Jellemző, hogy Soustellenek, De Gaulle al- vezérének lehetősége nyilt, hogy Algériába szökjék. Mert ugyan miféle rendőri “őrizet” volt az, amelyből oly könnyedén el lehetett külföldre szabadulni, mint ahogy Soustelle tette egész vezérkarra való emberével? Vagy hogyan lehetséges, hogy De Gaulle tábornok megtarthatta azt a sajtóértekezletét, amelyről eleve nyilvánvaló volt, hogy nem vihet a kibontakozás felé — ellenkezőleg. S a kormány ingadozó magatartására — tragikomikus módon — De Gaulle-nek is rá kellett mutatnia, amikor megállapította, hogy a kormány mind a mai napig nem alkalmazott szankciókat a lázadók ellen. Még csak le sem váltotta őket hivatali állásaikból! Igen, világosan látszik: a kormány csakúgy, mint a francia burzsoázia nagy része, fél a De Gaulle-féle kísérlettől, de még jobban fél a baloldal megerősödésétől. Attól tart, hogy a fasizmussal való erőteljes, következetes leszámolás annyira megerősítené a baloldali erőket, hogy a népfront irányába tolná az eseményeket. Ezért a Pflimlin-kormány ugyanakkor, amidőn ingadozó módon folytat harcot a fasiszta veszély ellen, betiltja a baloldali tüntetéseket Párizsban és a kivételes hatalom alkalmazásával fenyegetődzik a baloldal ellen is. Veszélyes politika ez, amely, ha ’tovább folytatódik, még akaratlanul is szálláscsinálója lehet a De Gaulle-féle kísérletnek. Az algériai események nyomán felvetődik a probléma: mit tesz ebben a helyzetben az algér szabadság-hadsereg. Az utóbbi napokban elcsendesedtek a hadműveletek, s ezt az algériai lázadók arra próbálták magyarázni, hogy ime, az algériai szabadságharcosok is támogatják lázadásukat. Bár olyan állítás ez, amelynek még egy francia iskolás gyermek sem adhat hitelt, az algériai Falszabaditási Front tuniszi küldöttsége közleményt adott ki ebben az ügyben. A közlemény leszögezi, hogy nincs szó a katonai műveletek beszüntetéséről, s ihogy a “látszólagos nyugalom” azért van, mert a francia katonaság napok óta nem hagyja el a laktanyákat. A Nemzeti Felszabaditási Front végül hangsúlyozza, hogy ellenzi a gyarmatosítást, akár köztársasági kormány van hatalmon, akár katonai diktatúra. összegezve a dolgokat: a harc tovább folyik mind Franciaországban, mind Algériában, s kimenetele egyelőre még teljesen nyilt. örömmel kell üdvözölni, hogy a lázadás — mindeddig — nem terjedt át Franciaországra, s hogy a hatalmas antifaszista hullám kétségtelenül hatással Németek az atomfelfegyverzés ellen Alig egy hónapja annak, hogy Hessen, a Német Szövetségi Köztársaság egyik legnagyobb állama és Nyugat-Németország legjelentősebb városai közül Frankfurt és Hamburg javasolta: népszavazáson döntsenek arról: felszereljék-e atomfegyverrel a nyugatnémet hadsereget? A javaslathoz azóta igen sok nyugatnémet város csatlakozott és a felhívásból hatalmas tömeg- mozgalom lett. Mindenütt gyűléseket, felvonulásokat tartanak szerte Nyugat-Németország- ban, követelik, hogy tiltsák be az atomfegyvert és ne lehessen atomfegyver német földön. A bonni szövetségi kormány a karlsruhei alkotmányjogi bíróságot akarja felhasználni arra, hogy “alkotmányos formában” tiltsák be az atomfegyverkezés elleni népszavazást, azonban a tiltakozások egyre nagyobb hullámokban öntik el a bonni kancelláriai palotát és az első népszavazásra — a tervek szerint — két hét múlva kerül sor Hamburgban. , A német szocialista párt kongresszusa A német egyesülési lehetőséget tárgyalta a Szocial Demokrata párt, Stuttgartban megtartott kongresszusán. Kelet-Németország iránti megértőbb álláspontot és erősebb ellenállást a NATO által Nyugat-Németország számára tervezett felfegyverzés ellen, volt a kongresszus irányvonala. A határozati javaslat az egyesülés elvi álláspontját a következőkben támasztotta alá: Nyugat-Németország sizélesitse ki gazdasági, társas- és kulturális kapcsait a Demokratikus Német Köztársasággal. Szüntessék be az egymás elleni “hideg háborút” és gyűlölet kampányt. A négy nagyhatalom és a két Németország hozza összhangba működését az egyesülés létrehozására. A határozati javaslat követeli továbbá: az összes idegen haderők kivonását Németországból, az összes haderők kivonását Közép-Európá- ból, a német kormány katonai terveinek megsemmisítését és a kötelező hadiszolgálat helyettesítését egy kisszámú önkéntes erővel. Egy gazdasági programot is benyújtott a vezetőség, mely Marxizmus-mentes. A termelés társtulajdon rendszerét ajánlja, mely helyi közösséget, szakszervezetek, alapítványok és privát kapitalisták kezelésében szervezné az ország termelését. A bremeni állami kormányzat, ahol a szociáldemokraták vannak túlsúlyban, a szövetségi kormány nyomása ellenére keresztülvitte azt a javaslatot, hogy a német haderők nukleáris fegyverekkel való ellátásának kérdését népszavazásra viszi. A helyi népszavazást junius 22-én fogják megtartani. A szociáldemokrata pártkonvenció újra Erich Ollenhauert választotta meg elnökül. Alelnökük Herbert Wehner és Waldemar von Knoeringen lett. Ellenjelölt nem volt. Ismét megöltek két cipruszi polgárt Nikoszia, Ciprusból jelentik, hogy ismét megöltek két embert ezen angol gyarmaton, a kommunisták által hivott 24-órás sztrájk előestéjén. Egy láarcos orgyilkos lelőtt egy közismert baloldali cipruszi görögöt Pera egyik éttermében, Nikosziától 10 mérföldre; egy másik görög baloldali holttestét Famaguszta utcáján találták meg a járókelők. Ez 28 óra leforgása alatt a negyedik gyilkosság volt. A kommunisták vezetése alatt álló szakszervezet 24 órás tiltakozó sztrájkot hivott a gyarmaton a gyilkosságok és a baloldal elleni támadások meggátlására. Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! van a kormány politikájára. Viszont a helyzet elmérgesedését vonhatja maga után, hogy a Pflimlin-kormány ingadozásaival esetleg olyan körülményeket alakit ki, hogy valósággal “becsempészi” De Gaulle-t a hatalomba. Inkább mint valaha, szükség van tehát a demokratikus erők egységfrontjára. A________
