Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-29 / 22. szám
1 AMERIKAI MAGVAK SZÓ Thursday, May 29, Polgárság a magyar disszidálóknak Alvin M. Bentley képviselő, a képviselőház külügyi bizottságának tagja úgy nyilatkozott, hogy csak rövid idő kérdése, hogy a magyar disszidálok polgári jogokat kapnak. Az Indiana állami képviselő a newyorki Szent István templomban, 4Í0 East 82-ik utcában beszélt. Bentley szerint a törvényjavaslatot elfogadta már a képviselőház és nem hiszi, hogy a szenátus akadályt gördít útjába. Véleménye szerint egy hónapon belül az elnök is aláírja. Ez azt jelenti, hogy a magyarok érkezésüktől számítva kapják meg a jogaikat az állandó letelepedésre. Megjegyezte azonban, hogy a bevándorlási hatóságok ismét vizsgálat alá vetik őket, mert erkölcsi, vagy politikai okokból eddig 117-et visszaküldték Európába. A pénz hatalma SEDGEFIELI), Anglia. — A Reuters hirszol- gáhb szerint a Sedgefield városi kórházban megoperáltak egy 54 éves férfit, akinek a gyomrából és a beleiből 424 darab váltópénzt vettek ki, amelyek összege 1 sterling-font, 17 shillings és f> pence ($5.20) volt. Mikor kérdezték tőle, hogy miért nyelte le a pénzdarabokat, ezt a választ adta: “Azt hittem magamról, hogy cash-register (pénztári kassza) vagyok”. Időjárás rendelésre LOS ANGELES. — Samuel E. Benesch, a “Cali torna Institute of Technology” tanára azt állítja, hogy 10 éven belül képesek leszünk az időjárás szabályozására. “Valójában már most is kontrol alá vehetnénk az időjárást, — mondotta Benesch, — de nem vagyunk tisztában annak következményeivel. Az időjárással ugyanis még az atom- és hidrogénbombáknál is veszedelmesebb háborút lehet folytatni. Vegyük csak figyelembe, hogy olyan nagy országnak, mint a Szovjetunió, mennyi esőre van szüksége, hogy élelmiszerkészletét megtermelje? Már most ha keresztül tudnánk vinni, hogy az az eső ne Szovjetban, hanem valahol másutt essen le, akkor a Szovjetunióban nagy éhinség támadna”. De hátha az Egyesült Államoktól vonnák el az esőt ? Arra is kellene gondolni. Ha csak ilyen célt szolgál az időjárás szabályozása, akkor kár arra időt és pénzt pocsékolni. Ipari pangásra mutat WASHINGTON. — A népszaporodást vizsgáló “Population Reference Bureau” azt állítja, hogy a népszaporodás arányosan követi az ipari fellendülést és hanyatlást. Legalább is azt igazolják ezen számadatok: Az Egyesült Államokban 1,000 gyermekkel kevesebb született ez év, mint a múlt év januárjában. A februári adatok 2,000, a márciusi adatok pedig 4,000 különbséget mutatnak. Ez év első 3 hónapjában tehát 7,000-rel kevesebb születést jelentettek, mint 1957 első negyedében. Ennek a “profitmentes” irodának az adatai tehát azt mutatják, hogy az ipari prosperitás hanyatlása azonnal maga után hozza a születések számának az esését is. Felélesztették a halott kutyát A Szovjetunióban tanulmányúton levő hat amerikai orvosnő szemtanúja volt annak, amikor szovjet tudósok egy halott kutyát felélesztettek. A jelenet a következőképpen történt: A tudósok lecsapolták a kutya vérét, amíg megszűnt élni. Vártak öt percet és azután felélesztették. A kutya elkezdett ugatni. Hasonló eseményekről az “Ogonyok” orosz folyóirat még januárban beszámolt, amikor leírta, hogy a tudósok majmokat és kutyákat hiitőmód- szerrel hoztak vissza halottaikból. Az orvosnők nem jelentették, hogy az általuk szemlélt életre- hivás is ezzel a módszerrel történt-e. Dr. .Jean Henley, a Columbia Egyetem profesz- gzora azt mondta, hogy amit eddig láttak, meggyőzte őt arról, hogy a Szovjetunióban az orvosi tudomány gyorsabban halad, mint az Egyesült Államokban. A látogatók köpött van Leona Baumgarten, New York város egészségügyi biztosa Helen Taussig, a baltimorei John Hopkins-egyetemről, Ester C. Marting, a Cincinnati egyetemről, Margaret Sloan, a Nemzeti Kutató Tanácstól és Thelma Dunn, az Országos Egészségügyi Intézmé-. nyéktől. Bethesda, Marvlandból. A francia tőkésrendszer válsága (Folytatás az első oldalról) Amikor minden erőlködésük ellenére képtelenek voltak e nép szabadságküzdelmét vérbefojtani, akkor a francia nagytőke legreakciósabb rétege, kész sutbadobni a demokratikus intézményeket eldobva a demokrácia leplének maradványait is, és brutális, nyílt katonai diktatúrát készül bevezetni. Algírban ezt megtették, és most készülnek erre Franciaországon belül is. A gyarmati rendszer további bomlása így néz ki a “szabad világ” francia szektora, melynek védelméért Mr. Dulles évek óta atomháború meredekén tartja Amerikát és az egész világot. A francia válság, másodszor, szimbóluma a gyarmati rendszer egyre gyorsuló felbomlásának. India, Kina, Indonézia, Észak-Vietnam, Egyiptom, Szíria után most Észak-Afrika is kezd kicsúszni a nemzetközi nagytőke markaiból, amely pedig évszázadok óta mesés gazdagságot sajtolt ki magának belőlük. A francia nagytőke, eltérően az angol burzsoáziától, — amely lényegesen okosabban igyekezett megoldani a maga problémáit és amely nem ment fejjel a falnak tarthatatlan gyarmati pozíció védelmében — vakul és vadul igyekezett megtartani magának olyan gyarmati országokat, melyeket a 20. század közepén semmilyen emberi hatalom nem tarthat többé a nagytőke bilincseiben. A francia burzsoázia több billió dollárt pazarolt el és sok tízezer francia (és más nemzetiségű önkéntes) életét áldozta fel Indokina megtartásáért, de mégis beletört a bicskájuk. Elvesztettek ott mindent. Helyüket, legalább is Dél-Indo- kinában Wall Street foglalta el. Ez csak fokozta dühüket és elkeseredésüket. Amikor Algírban is kitűzte a nép a felszabadulási harc zászlaját, a francia nagytőke Dullesék hü szövetségesei a “szabad” világban, ismét mélyen nyúltak bele egyre apadó nemzeti kincstárukba és a francia hadsereg háromnegyedrészét átvezényelték Algírba. A nácikat megszégyenítő kegyetlenséggel mészárolták az algíri arab népet. De mégsem tudtak győzni! Ez váltotta ki a francia imperialisták legszélsőségesebb elemeiből az algíri katonai puccs és a katonai diktatúra bevezetésének gondolatát és tervét. Napjaink eseményei újból és drámai erővel bizonyítják, hogy a polgári demokrácia még ha ideiglenesen valóban nyújt is bizonyos fokú szabadságot a polgárság és munkásság egy részének lényegében a nagytőke leplezett diktatúrája. Amikor a nagytőke — akár politikai, akár gazdasági okokból — válságba jut, akkor habozás nélkül hajlandó elvetni a demokratikus formákat és szuronyokkal, tankokkal, —- vagy gázkamrákkal — kormányozni, bent az országban és külföldön. Olvasóink természetesen megértik, hogy a nagytőke, bármely ország nagytőkés osztálya, nem cselekszik mindenkor és minden körülmények között egyhangúan és egyöntetűen. Franciaországban jelenleg például nyílt és éles megoszlás van a tőkés osztály soraiban. A nagy monopolisták a “400 család” tagjai kétségkívül azok, akik az algíri pártütést inspirálják, javasolták, és De Gaulle felhasználásával katonai diktatúrát akarnak. A tőkésosztály más rétegei, a középosztállyal és a munkásság túlnyomó többségével egyetemben még ragaszkodik a parlamenti de- mokrációhoz. Ez magyarázza azt, hogy a parlament, amely mégis jobban képviseli a francia nemzet akaratát, túlnyomó többségben támogatja a Pflimlin-kormányt. De mi nagyon bizonytalannak tartjuk e kormány kilátásait. fi fi fi fi fi fifi :::: :: :: S 8 fi fi fi 838 ;i:: :: :::< fi :: :< 83818®® fi fi fi fi fi fi fi fi fi Megtorlást követel 'Michael Feighan, ohioi demokra képviselő, azzal a követeléssel lépett fel, hogy az Egyesült Államok tiltsa ki területéről Mikhael Menshikov szovjet nagykövetet, mert “jelenléte nézeteltérést és politikai egyenetlenséget idéz elő”. Ezt a kijelentést akkor tette, amikor köztudomásra jutott, hogy a State Department egy orosz diplomatát akar kitiltani az országból megtorlásként azért, hogy a Szovjetunió John A. Baker jr. amerikai diplomata visszahívását követelte, mivel “viselkedése megsértette a diplomáciai szabályokat”. Miért ? E kérdés megválaszolása vezet bennünket harmadik problémánkhoz, a francia polgári demokrácia végzetes tévedéséhez. Ez a tévedés az volt, hogy 1945 óta kizárták a kormányzásból a francia nép egy negyedrészét, a francia munkásságnak, a demokrácia igazi gerincének több mint felét képviselő és számszerint a legnagyobb politikai párt a francia kommunista párt képviselőit*. A francia nagytőke, részben saját osztályérdekei védelmében, részben wall-streeti hitelezőik és főuraik parancsára, az általuk fennen hirdetett demokratikus elvek nyílt kigúnyolásával több mint 12 éve a szó legteljesebb értelmében megosztották polgárjogaik gyakorlati érvényesítésétől a francia polgárság több mint egy negyedrészét. számszerint közel hatmillió polgárt, aki a kommunista és más független baloldali pártra szavazott. A nagytőke képviselői részéről ez a manőver még csak érthető. De annál érthetetlenebb (vagy talán nagyon is érthető) volt a középosztály és az úgynevezett szocialista pártok magatartása, akik gyáván, gerinctelenül beleegyeztek ebbe a veszélyes manőverbe, holott ha máshonnan nem, de a német szociáldemokrácia tragédiájából megtanulhatták volna, mii jelent az, amikor a közép- osztály és munkáspártok az imperialisták szekértolóivá válnak. A szocdemek és a középosztály pártjai elfogadva a nemzetközi reakció hamis propagandáját s magáévá téve a mccarthyzmus módszeHerblock, Washington Post “Ha törik-szakad, valakit le kell győznöm” reit a “nemzetközi kommunista összeesküvés”- re hivatkozva, eltávolította az összes haladó szellemű franciákat nemcsak a minisztériumokból, hanem, akárcsak Amerikában, a közigazgatásból és — mondanunk sem kell — a hadsereg tisztikarából. A tisztikarban csak “megbízható”, hazafias”, “biztonságos”, hétpróbás tőkéscsaládból származó tisztek maradhattak. Nos, ez a tisztikar bizonyult hazaárulónak, lázadónak, pártütőnek. És Pflimlinék, a jó tisztára kipucolt vezérkarral és tisztikarral, nem tudják, hogy melyik percben tagadja meg az engedelmességet ez a hadsereg és pártol át a lázadókhoz, megásva ezzel a francia polgári demokrácia sírját. Nem azt akarjuk mindezzel mondani, hogy az algiri hadsereg lázadása, vagy akár a franciaországi hadiegységek esetleges lázadása megpecsételné vagy végleg meg fogja pecsételni a francia demokratikus intézmények sorsát. Ahhoz, hogy egy katonai vagy egy fasiszta puccs sikeres legyen, elengedhetetlenül szükséges, hogy a burzsoázia, melynek legreakciósabb rétege az ilyen puccsokat pénzeli és szervezi, menyerje a maga számára, ideológiailag és politikailag a középosztály és a munkásosztály döntő részét. Ezt, mint tudjuk, a német nagytőke roppant ügyességgel tette meg a nácizmus demagógiája révén. Franciaországban ma nem ez a helyzet. És emellett ma 1958-at Írunk, nem 1933-at. A francia katonai puccs, még iha bent az országban kezdeti sikerrel járna, életképtelen lesz, ha nem lesz mögötte a francia ipari bázis, ha nem lesz mögötte a munkásság, amely ellássa élelemmel, felszereléssel, hadianyaggal, szállítással. A francia munkásság, amely a nácizmus elleni harcban bebizonyította, hogy gyűlöli a fasizmust és amelynek politikai nevelése szüntelenül folyt az elmúlt 12 év alatt, döntő módon fog közbelépni a francia nép igazi érdekeinek, a francia nemzet mai és jövőbeli problémáinak megoldása érdekében, a küszöbön álló nagy történelmi fordulatok korszakában.
