Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-22 / 21. szám
i. EDGAR HOOVER ág ÉS A KOMMUNISTA PÁRT ' J. Edgar Hoover, az FBI főnöke, minden évben megjelenik a Ház Pénzkiutaló Bizottsága előtt és jelentést tesz az Egyesült Államokban uralkodó kommunista helyzetről. Jelentése tartalmától függ az, hogy mennyi pénzt fog kapni or?,>;ágme~fési felelősséggel terhelt szervezetének tevékenységeire. ö tőle tudjuk meg, hogy a kommunista párt milyen erővel rendelkezik. Tavaly 17,360-ra becsülte a tagság számát. Az idén nem mondott számot. Ehelyett azt mondta: “Nem tudom elégge hangsúlyozni, hogy a Kommunista Párt erejének jelentősége nem a taglétszámtól függ”. “A legpusztítóbb ötödik oszlop, amit a világ valaha ismert”. Befolyása máris érezhető “a társadalom minden rétegében”. Vajon milyen rétegekre gondol Mr. Hoover? Arra a 150 szervezetre, amit Hoover legényei “kommunista-gya- nus” kifogással tartanak megfigyelés alatt? De hiszen tavaly az Amerika-ellenes Bizottság 628 ilyen szervezetről számolt be (akkor ők is pénzért jöttek). Mi történt a többi 847 szeivezettek? Azokra ki vigyáz? Az FBI költségvetése 14,025 alkalmazottról számol be. A tavaly bemondott taglétszám alapján majdnem minden kommunistára jut egy FBI ügynök. Tagadhatatlan, hogy jól vigyáznak rájuk. A bíróság és a liberálisok Mi. Hoover a bíróságot teszi felelőssé országunk biztonságának ezen aláaknázott helyzetéért, mert megengedi, hogy a törvényt (a Bill of Rights) a kommunisták-.kibuvóul használhassák. Keserűséggel beszélt még “bizonyos szervezetekről”, amelyek ugyan kizárják a kommunistákat saját körükből, “de támadják és népszerűtlenné teszik azokat' a kongresszusi bizottságokat, amelyek megfékezésükre törekednek”. Ezek az úgynevezett “liberális színezetű” szervezetek, melyek néhanapján felemelik szavukat a boszorkány- haiszák és más törvénytelen kilengések ellen. Az alkotmány, a “Bill of Rights” Mr. Hoover szempontjából nem más, mint “kibúvó”. A fajgyűlöletről A fajgyűlölőket és a négerekkel szembeni brutalitások elkövetőit elnézőbb hangon kezelte Mr. Hoover. Mr. Eást- land is megelégedetten bólogatott volna arra, hogy... “a négerek helyzetét is kihasználják a kommunisták. Elárasztják szervezeteiket, de nem azért, hogy segítsék okéi, hanem hogy a maguk javára használjanak minden felmerülő ellentétes kérdést”. Itt lett volna alkalma Mr. Hoovernek megtámadni azokat a társadalmi erőket, melyek felidézik az “ellentétes kérdéseket”, mert nyilván ezek adnak alapot a kommunista befolyás terjedésének. De nem mutatott semmi szándékot arra, hogy a fajgyűlölet terjesztőit, az előítéletek gyakorlóit és az ei revonatkozó törvények megszegőit kipellengérezze. Nem részletezte azt pl., hogy a négerek ellen elkövetett brutalitások nagyrészét hatósági erők követik el. Az FBI-hoz 1957-ben 1,289 panasz érkezett, melyek a polgárok jogainak megsértésére vitatkoztak. Ezek közül 1,062 esetben 1921 hatósági erő elk.t szólt a feljelentés (rendőr, sheriff, stb). 1,003 ügyet elin ztek, 59 ügy még függőben van és az ösz- szes vádlottak llfeül egyetlen egy rendőrtisztviselő volt elitélve. Ilyen alapos vizsgálatot (fehérre mosás) végez az FBI, amikor hatósági közegek által négerek ellen elkövetett bűnügyekről van szó. Hogy az FBI létjogosultságának alapjául a kommunista veszedelmet adja, az nem a legjobb színben tünteti fel az országunk demokratikus intézményeit és életformáját. Hoover azonban tudja, hogy ezzel ijesztheti meg legjobban a kongresszus tagjait, akik aztán készséggel utalnak ki nagyobb összeget az FBI hatalmának fenntartására. Egyes vélemények Washingtonban Mr. Hoovert nevezik a kormány legkiváltságosabb tagjának, ő az egyetlen, akit senki nem kritizál, aki önhatalmúlag működhet, akit még a legszenzációéhesebb sajtó sem kezd ki. Munkáját “az ország biztonsága” hangzatos és megfélemlítő jelszava alatt végzi és mint ilyen, a leg-“titkos”-abb államtitkok közzé tartozik. Ezért nem mert eddig senkisem hozzányúlni. Az utóbbi időben azonban egynéhány intézmény felfigyelt, miután úgy találta, hogy Mr.*Hoover hivatalos és jólvédett helyzetét a közjó érdekei ellen használja ki. így pl. a bűnügyekről kiadott statisztikáját többek között a “New YorKer” folyóirat kirívónak és a valósággal ellentétesnek találta. Egyik cikkét, amelyben a mozit és televíziót teszi felelőssé a bünhullámért szintén kritika érte, ha nem is oly szempontból, hogy ez egyik formája a mellébeszélésnek; elterelni a figyelmet a mélyebben fekvő okozatokról. A National Council of Churches felhívta Hoovert, hogy az FBI tegyen valamit a déli városokban mindinkább előforduló gyakori bombázások és más faji üldözések ellen. Cyrus S. Eaton, clevelandi gyáros is úgy nyilatkozott az FBI-ról, hogy az az egész nép ellen folytat vizsgálatot, kémkedést besugást és hogy a “tudósok is érzik az FBI «lijesztő lehelletét a nyakukon1’. Az FBI önhatalmú nyilatkozatainak és működésének ilyen nyílt megdorgálása és megkritizálása egészséges és jó jel, amely arra mutat, hogy népünk demokratikus gondolkodása gátat tud emelni a magas-helyről jövő ártalmas áramlatoknak is. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P O. of N. Y., N. Y, Vol. VII. No. 21. Thursday, May 22, 1958 NEW YORK, N. Y. Válság Franciaországban Az algériai pártütök — De Gaulle nyilatkozata — A francia munkásság ö sszetartása Az elmúlt héten a világ-1 események központját a Fran ciaországban történő események foglalták el. Franciaország minden jel szerint válságos keresztuthoz érkezett. Az ultrareakciós erők vittek kenyértörésre a helyzetet, amikor Algériában múlt kedden átvették a hatalmat, Charles de Gaulle generálist nevezték meg vezetőjüknek és követelték, hogy ö vegye át az ország kormányát. A zavargások megindulásakor Pierre Pflimlin, középjobboldali politikust, aki a kormányalakítást vállalta, a parlament 274 szavazattal 109 ellenében a kormányválság 28-ik napján elfogadta miniszterelnöknek. ígéretet tett az Algériával való egyezkedésre és ezzel megnyerte a baloldali pártok támogatását is, kivéve a kommunistákét, I akik Algéria teljes független- j ségét támogatják. De Gaulle generális, aki az I utóbbi években visszavonult ja politikai élettől, ki jelente t- I te, hogy “kész vagyok átvenni a köztársaság hatalmát”. | A hadsereg vezetőségében lé- j vő támogatói tüntetést ren- j deztek Párisban de Gaulle ! mellett, ugyanakkor a munkásság szervezetei, szakszer- ! vezetek, veteránok és politi- I kai szervezetek az ország j minden részében elitélő nvi- I iatkozatokat köröztek az al- J gériai pártütők ellen és foga- I dalmat tettek, hogy minden j erejükkel ellenállnak a fasiszták hatalomra jutásának, j De Gaulle hétfő délutánra j helyezte kilátásba politikai i nyilatkozatát. A francia kom- j munista párt felhívta a mun- I kásságot, hogy arra az idő- : pontra, amikor de Gaulle be- I szélni fog, szüntesse be a j munkát a munkahelyén. Egy gyarmati nagyhatalom összeomlása I | A második világháború óta Franciaország igyekszik — ! egyre csökkenő eredménnyel — megtartani gyarmatait és addig élvezett nagyhatalmi pozícióját. Költséges háborút vívott mái- Indo-Kina, Tunisz, Marokkó és a Közép-Kelet ! függetlenségért harcoló né- I peivel és mindenütt vesztett. De a legköltségesebb harca Algériával folyik, ahol közel négy éve tart a küzdelem. Ötezer francia és ötvenezer algér lelte halálát ez idő alatt í és a francia kormánynak naponta hárommillió dollárjába kerül. Az Algériában folyó I küzdelem volt az utóbbi négy i kormányválságnak az élőidé- 1 zo je. A francia imperialisták ( 1830-ban szállották meg Algériát először. De még a mai napig sem tudták az egész területet és a rajta élő törzsek mindegyikét meghóditani. A keleti hegyek között elterülő Kabylia Berber terület ma is csak névleg van meghódítva. Hosszú évtizedekig tartott, mig valamilyen összefüggő tartományt szervezhettek és uralmukat megszilárdithat- ták. 1870-ben, amikor Elzász- Lotharingia a németek kézé- j be került, sok francia vándorolt ki onnan és Algériában ! telepedett le. Hatalmas terű-1 leteket foglaltak le és a mo-1 hamedán lakossággal dolgoztatták gazdaságaikat. A telepesek és munkásaik között a szokásos gyarmati elnyomók és elnyomottak közötti viszony fejlődött ki. A telepesek, a “colon”-ok semmit sem törődtek műveletlen munkásaikkal. Még a nevüket sem ism’erték. A művelődésre ma guk sem fektettek nagv súlyt. Fiaiknak elég volt, há megtanulták a birtokaik üzleti vezetését. A legnagyobb fényűzésben éltek, egymás látogatásával és dőzsöléssé' töltve idejüket. Dúsgazdagot- voltak, előkelő francia csalá- | dókba “nősültek be”, a Be- | csületrend Lovagjai érdem rendjével tüntették ki őket a birodalom építéséért. A colon-ok szerettek volna egy “intéző”-hajcsár csopor- j tot kinevelni a mohamedánok ; közül. De a bennszülöttek ellenállást fejtettek ki. Ingyen | küldték őket szakiskolába, de | az ösztöndíjak nagyrésze kihasználatlanul maradt, mert a bennszülöttek nem fogadták el. A világháborúkban, más gyarmati lakossághoz hasonlóan ágyutölteléknek használták Algéria lakosságát is. Elkerülve Párizsba és más városokba, egy intelligensebb osztály fejlődött ki a mohamedánok között és kialakult egy politikai vezető csoport. A 2-ik világháború végén az algériaiak tanujelét adták | függetlenségi célkitüzéseik- j nek, amikor 1945-ben a győ- (zelmi felvonuláson, a tiltott zöld zászlóval meneteltek. Állítólag nem tudják, hogy ki ■ lőtte az első golyót, de katasztrofális k ö vetkezménye volt. A mohamedánok s francia telepesek között véres harc kezdődött. A francia csendőrség és a gyarmatosok rendőrsége ezrével gyilkolta le a bennszülötteket. Az áldozatok számát nem hozták nyilvánosságra. A francia kormány sohasem hajtotta végre reform- igéreteit. Marokkó és Tunisz függetlenitése után uj erővel indult meg 1954-ben az algér szabadságmozgalom és azóta folyik a háború. Algéria 10 millió bennszülöttével szemben a francia lakosság valamivel több, mint egymillió. Franciaország reakciós és konzervatív köreivel együtt ezek a telepesek a legnagyobb ember- és pénz- áldozatok árán is, úgy gazdasági, mint politikai okokból, ragaszkodnak ahhoz, hogy Algéria francia uralom alatt maradjon. Ebben az elhatározásban segíti őket annak a 400 ezer főből álló katonaságnak tisztikara, akik katonai karrierjüket a gyarmatok elleni háborúkban szerezték, így Jacques Massu, aki az algériai puccsot • szervezte, harcolt már Viet-Namban, a Szuez támadásánál ugyanazokkal a módszerekkel, mint Algériában, ahol a legvéresebb terrorral igyekszik elnyomni a függetlenségi mozgalmat. George Bidault, egy előző jobboldali miniszterelnök, azt a kijelentést tette, hogy “inkább a Köztársaság pusztuljon el, mint Francia- Algéria”. j (Folytatás a 2-ik oldalon) ’ vwwvwwwwwwwwvtvvwwv A Legfelsőbb Bíróság elrendelte, hogy vegyenek fel hét néger tanulót az ArlingtoB megyei Virginia iskolákban, melyek eddig csupán fehér tanu- I lókat vettek fel. Ez volt a ne- ■ gyedik hasonló ügy, mely 14 j hónap leforgása alatt Virginia | államból a legfelsőbb biróság elé került. Az ügy szeptemberben, az iskolák megkezdésénél éri el a tetőpontját. Meghalt egy diák PANAMA. — Egy diák meghalt a kormány elleni tüntetés alatt, mikor több ezer középiskolai tanuló az elnök palotája előtt jobb iskolákért és kevesebb rendőrért, tüntetést rendezett. Másik hat tanuló és négy rendőr is megsérült. A “National Guardistak1* könny gázt. rendőrbotokat és kardot használtak a gyermekek ellen. Bonn harcigépezetet vásárol Bonn, Nyugat-Németországba# jelentik, hogy a kormány 5é Fiat (olasz) lökhajtásos harci» repülőgépet vásárol Választások Japánban f Tokióban ma vannak a választások. A Diet (Parlament^ 457 tagját választják, az eddigi jelek szerint a szocialista pari- halad legjobban előre. De pontos adatokat csak a .lövő svfe - murikban adhatunk.
