Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-15 / 20. szám

EÖRSI BÉLA: AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 15, 1958 i Nixon délamerkai útja j ' (Folytatás az első oldalról) Jó lenne tudomásul venni az amerikai olaj­tröszt többi tagjainak is, akik az amerikai kor­mányra gyakorolt befolyásuk révén megakadá­lyozzák Mexikót, Braziliát, Argentínát, hogy ame­rikai olajfúró gépek és egyéb technológia impor­tálásával kifejlesszék saját olajiparukat, saját népük jólétének fokozására. Teszik ezt az ame­rikai olajtrösztök megtorlásként azért, mert ezek az államok vagy államosították az olajipart, vagy erősen korlátozzák az amerikai cégek profithará- csolási lehetőségét. A nagy amerikai monopóliumok voltak eddig Délamerikai fő üzletfelei. A délamerikai országok nagy többségének exportját 40—60- százalékban, az Egyesült Államok vásárolta fel. Ennek elle­nében — az amerikai monopóliumok méregdrága árai felszámításával, ipari cikkeket szállítottak Délamerikának. A wall-streeti trösztök alacsony áron jutnak hozzá Délamerika természeti kin­cseihez, viszont méregdrága áron szállítják USA ipari cikkeit. A trösztök nyertek tehát úgy a vá­sárlásnál, mint az eladásnál. De valami mégis csurrant-cseppent Délamerikának is. Most azon­ban, amidőn a tőkés rendszer “ellenőrizhetetlen” törvényei ismét utolérték az amerikai “szabad vállalkozási” rendszert, amikor a depresszió elő­szelei erősen éreztetik hatásukat, Amerika erő­sen csökkentette egyes nyersanyagok importálá­sát ezekből az országokból. Az eredmény az, hogy az illető országok elvesztik nemzeti jövedelmük jelentékeny hányadát. Miután saját iparuk fej­letlen és képtelen ellátni őket a szükséges cikkek­kel'és ugyanakkor képtelenek azokat Amerikából importálni, az eredmény általános válság s foko­zódó nyomor. Ezeket a tényeket, ezeket a körülményeket kell eszünkben tartani, ha meg akarjuk érteni Mr. Nixon délamerikai utjának eseményeit. “Menj haza Nixon!” Uruguay volt az első ország, melyet Nixon meglátogatott. Montevideóban az ország főváro­sában egy csoport diák közelítette meg automo­bilját, “Menj haza Nixon, az amerikai imperializ­mus képviselője vagy!” kiáltásokkal. Uruguay- ban nagy a munkanélküliség. Az USA-ba való export évi 129 millióról 82 millióra csökkent, mig az onnan való behozatal 32 millióról 55 mil­lióra emelkedett. Argentínában a Buenos Ayresi egyetem diák­jai felelősségre vonták Nixont a guatemalai fa­siszta zsarnokság támogatása miatt. Mr. Nixon azt igyekezett bizonyítani, hogy “diktatúrák el­lenszenvesek népünknek”. De a diákokat nem tudta Nixon meggyőzni. Az egyetemről való tá­vozásakor egy csoport diák ezt kiáltotta feléje: “Argentina szabad ország — menj haza Nixon”. “Argentínába való érkezte óta ez volt az első eset, hogy Mr. Nixon nyílt an ellenséges környe­zetben találta magát” — jegyezte meg a Nixon kíséretében levő Times-riporter Tad Szüle, — akit gazdái, mellesleg megjegyezve, alaposan ki­oktattak, hogyan kell diáktüntetésekről jelentést írni. Argentínából Paraguayba utazott Mr. Nixon, ahol nyiltan katonai diktatúra lévén, Mr. Nixon NEM hangoztatta, hogy “a diktatúrák ellenszen­vesek népünknek”. Miközben egyesek Mr. Nixont ölelgették, a rendőrség két fiatalt letartóztatott, akik ezt kiáltották: “Éljen a szabadság és a de­mokrácia!” A kifogás az volt, hogy a szabadság­követelők kommunisták. Ezt követőleg Mr. Nixon hosszasan tárgyalt Stroessnek elnökkel amerikai kölcsönök ügyében. Bolíviában a diák és munkásvezérek Nixonnal folytatott beszélgetés folyamán kritizálták az amerikai segélyt, mint amely mélyen megalázó nemzetükre. Bolivia a szó legteljesebb értelmében az ame­rikai kormány könyöradományain él. A cink árá­nak hanyatlása következtében a kormány elvesz­tette csaknem minden jövedelmét. 1953 óta az amerikai kormány 88 millió dollárt adott ado­mányként a bolíviai kormánynak. Nixon meg­ígérte, hogy azon lesz, hogy Bolivia még újabb 10 millió dollárnyi adományt kapjon az idén. Bolivia után Perut kereste fel Nixon. Csúnya incidens Peruban A perui helyzet megértéséhez fontos néhány tény tudomásulvétele. Peru egyike az ásványok­ban és más természeti kincsekben leggazdagabb országoknak. De Bolívián, Középamerika néhány országán és. egyes arab államokon kívül nincs ta­lán ország a világon, melynek népe borzalmasabb nyomorban, kizsákmányolásban élne, mint Peru népe. Ezüsttermelés terén a világ ötödik helyét fog­lalja el Peru. A világ vanadiumtermelésének 25 százalékát ez az ország szolgáltatja. Gazdag olaj­forrásai is vadnak és rézbányái szinte kimerit- hetetlenek. Az olajtermelés 80 százaléka a Standard Oil érdekeltségek, a bányászat csaknem 100 százaléka az amerikai Cerro de Pasco (Morgan fiókvállalat) cég birtokában van. Cerro de Pasco birtokolja az aranybányák 50, az ezüstbányák 75 és a réz­bányák 95 százalékát. Az Amerikai Vanadium Corporation birtokában van a vanadiumtermelés 100 százaléka. A wall-streeti W. R. Grace and Company birtokolja a cukortermelés 25 és a textilipar 50 százalékát. A Pan American Air­ways birtokában van Peru repülőközlekedése és az amerikai I.T.T. a tulajdonosa az ország tele­fonberendezésének. Ami ezenfelül van, azon az angol és német nagytőke osztozkodik. És a perui bányász napi 50 centért és a paraszt napi 25—40 centért dolgozik. Amit meghagytak Perunak Egy dolgot elfelejtettünk említeni. Van az or­szágnak egyetlen természeti kincse, amelyre nem tették rá kezüket a wall-streeti, az angol vagy a német tőkések. Ez a madártrágya. Ezt nem tré­fának említjük. A partok mentén szinte hegyma- gasságra összegyűlt madártrágya, amelynek “guano” a neve, fontos exportcikket alkot. A kül­földi tőkések ezt meghagyták a perui kormány­nak, mely állami monopóliummá tette azt. Wall Street elszámitotta magát A délamerikai államokban Wall Street politi­kájának és gazdasági elnyomásának eredménye az, hogy úgy Chilében, mint Argentínában és más délamerikai államokban a kormányok kény­telenek voltak a tömeg nyomására a kommunis­ta pártokat legalizálni és ezáltal jobban kifejlő­dött a tömegekben az ellenállás e politika ellen. Wall Street nem számitott arra, hogy Nixont ily fogadtatásban fogják részesíteni a délamerikai tömegek. Ezen most már változtattak. Mig eddig egyetemi látogatásokkal vagy más alkalmakkal próbáltak a tömegekkel érintkezésbe lépni, láto­gatása további részében Nixon csakis hivatalos körökben fordult meg. Peruban történt a Nixon-körut legsúlyosabb és legszégyenletesebb incidense. A U. S. trösztök és a gazdasági elnyomás ellen a diákság és a mun­kásság óriási tüntetésekben vett részt. E tünte­tések folyamán Nixont kövekkel dobálták Mint ilyen megmozdulásban, ebben is lehettek olyan ágens provokátorok is, akik a fasiszták, a mc- carthysták, a faubusok brutális eszközeihez fo­lyamodtak, mert az erőszak, a kövezés, a lincse- lés a nép ellenségeinek a módszere. A perui nép­tömeg jogos panaszát és elkeseredését óriási tö­megmegmozdulással fejezte ki. A tőkés sajtó magától értetődőleg teljes mér­tékben ki akarta használni a sajnálatos incidenst az antikommunista hisztéria fokozására. Rikitó cimhirekben állították, hogy a “vörösök” megkö­vezték Nixont. Csak később vették észre, hogy a hisztéria ilyen fokozása vissza fog ütni, mert ez­zel az egész délmerikai népet a kommunista párt zászlaja alá helyezik és az rámutatna arra, hogy Wall Streetnek milyen rosszul áll a szénája ezek­ben az országokban. Ezért a N. Y. Times már a későbbi lapokban visszatáncolt előző álláspont­jától és a következőképpen magyarázza az inci­denst: “Ezt az eseményt nem lehet úgy tekin­teni, mint amelyet kommunisták szerveztek. Ez olyan tévedés, amelyet gyakran elkövetünk la­tinamerikai ügyekkel kapcsolatban”. • Véleményünk szerint, ha a Wall Street nem akarja, hogy Amerika-ellenes tüntetések legye­nek DéKAmerikában, azt könnyen elérheti azzal, MOHAMEDÁN-ARAB VILÁG Az amerikai polgári sajtó sokat ir a mohame­dán világról; olyan sokat, hogy a végén nem tud­juk tulajdonképpen milyen világ is van ott! Úgy elemzik a helyzetet, hogy van egy pár állam, amely az Egyesült Államok dédelgetett gyermeke és billió dollárokat kapnak az amerikai adófize­tők zsebéből. Ezek az északi államok, vagyis ha­tárosak a szovjet világgal: Törökország, az első­rendű kedvenc, Irák (azelőtt Mezopotámia), Irán (Perzsia) és Pakisztán (Mohamedán-Jndia). A második csoporthoz az úgynevezett komu- nista-barát államok tartoznak: Egyiptom-Sziria. A harmadik csoport, a vacillálók csoportja: Jordán, Lebanon és Saudi-Arábia. A negyedik csoporthoz az észak-afrikai volt, vagy jelenben is spanyol-francia-olasz gyarmatok tartoznak, ame­lyek között a leggazdagabb Algéria. Ez az amerikai újságírók által kitalált beosz­tás helytelen, s csupán az Egyesült Államokhoz va.ló viszonyt fejezi ki. Tulajdonképpen csak két csoport van: a gazdag országok és a szegény or­szágok csoportja. A gazdagságot a nyersolaj je­lenti. Nyugat-Európa gazdasága ma az arab álla­mok olajától függ és a gazdag államok a legkö­zelebbi tiz évben 15 billió dollár hasznot fognak huzni. Az idegen tőke erős befolyása jellemzi ezeket az országokat, ahol a régi tradíciók alapján egy kicsi felső osztály dúsgazdagon él (aranyautó, 3,000 háremhölgy, stb). A szegény, írástudatlan, nomád nép pedig még szegényebb lesz. A másik csoport, a szegény országok csoportja; ezek között a legismertebb Egyiptom. Égbekiáltó szegénység, nyomor, túlnépesedés jellemzi. Kény­telen az ország külföldi segítségért könyörögni. Minthogy a nyugati hatalmak politikai béklyót akarnak rátenni, kénytelen az orosz segélyhez folyamodni. Szíria, melynek nevét gyakran halljuk az utób­bi években, az olajnélküli országokhoz tartozik. De szerencsésebb, mint pl. Jordán, vagy Egyip­tom, mert bár csak 5 millió lakosa van, a mező- gazdasága virágzó. Az utolsó 10 évben a felszán­tott terület megduplázódott, a gabonatermés 64 százalékkal emelkedett és a gyapot nyolcszoro­sára. Buzakivitele egy évben fél millió véka (bushel). Mindezt sziriai magántőkével érték el. Északi alföldjén mezőgazdasága gépesített. El­mondhatjuk, hogy a legnagyobb gazdasági sikert érte el szomszédai közül. Ennek következménye a munkanélküliség ljiánya, sőt munkáshiány van és elég jó gazdasági helyzete. Természetesen az ilyen országnak hitelre van szüksége, gátak, vas­utak és nehézipar létesítésére. A nyugati hatal­mak elmulasztották az alkalmat, vagy olyan fel­tételeket szabtak, melyeket Szíria nem vállalha­tott. Egy évvel ezelőtt cseh és orosz segély kezdett Szíriába beszivárogni. Az utolsó télen megegyez­tek egy jó, beruházási tervben és a Szovjetunió 200 millió dolláros kölcsönt adott két és fél szá­zalékos kamatra, ugylátszik politikai kikötések nélkül. Szíria a menyasszony (ha Egyiptomot vesszük a vőlegénynek) az uj Egyiptomi-Sziriai Unióban. Mi az unió terve? Szíria fejlődő ipara fel fog tudni venni talán egy kis részt az egyiptomi munkanélküli hadseregből. Közös mezőgazdasági tervvel segítik egymást. Másrészt Szíria azon rettenetes félelme, hogy a körülötte levő ellensé­ges államok meg akarják fojtani, megenyhülhet, mert Egyiptommal társas viszonyban van és a. Szovjet is mögötte áll. Mi volna a megoldás? Irán washingtoni követe azt ajánlotta, hogy tegyék egy kasszába az egész mohamedán-arab világ olaj jövedelmét és hasz­nálják azt fél az összes államok gazdaságának fejlesztésére. Erre céloz Nasser arab-uniója is, melynek kereíében meg lehetne oldani a közös gazdasági problémákat. Azt mondják, hogy Nasser erős propagandája befolyásolja az arab világot. Lehetséges, hogy igy van, de azt hiszem, hogy a mndjobban ébre­dező öntudat, valamint az arab nép ipari szükség­letei teszik Nasser propagandáját olyan eredmé­nyessé. hogy segíti ezeket az országokat saját iparuk fel­építésében és visszaadja nekik azokat a nemzeti kincseket, melyeket Pizarro óta állandóan elra­boltak tőlük. [ Külpolitikai Szemle j _________________________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom