Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-08 / 19. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 8, 1958 (Emlékezés DANKÓ PISTÁRA) SZOBRA OTT ÁLL SZEGEDEN, a Tisza partján. Fehér márványba meredett keze még szorítja a híres hegedű karcsú nyakát. Szegeden született az öreg cigánysoron, düle- dező, vén házikóban. A gyalulatlan ágydeszkák között buzaszalma volt az első fekvőhelye. A naptár 1858 junius 13-át jegyezte ezen a napon. Az apa, az öreg Dankó, segédprimás Tollas Zsig- mond híres szegedi cigány mellett. Régi cigány- múltja van az apjának, de nem viszi sokra. Hűségesen koptatja a vonót, de hosszú évtizedek alatt jutalma nem más, mint a többi átlagcigányé: a tüdőbaj. Az öreg Dankó kényeztette a fiát, a négy gyerek közül ő volt az egyetlen fin. A muzsikus cigányok hallatlan finom érzékével talán megsejtette, hogy mi rejtőzik a kis purdéban. Kényeztette, dédelgette a fiát. S ezért volt nagy a tragédia, amikor az öreg Dankó szivének huria megpattant, kihullott kezéből a vonó. Meghalt a segédprimás, s a kilencéves cigánygyerek egyedül maradt. Kenyeret kellett keresni, mert éhesen sirt a három kistestvér, örökölte apjától az ősök szerszámát, a hegedűt és a régi cigányátkot, a tüdőbajt. Mind a kettő különös rang a cigánysoron. Az elemit a harmadik után abbahagyta és Erdélyi Náci, a másik hires szegedi cigányprímás kezdte tanítani az öt vonal különös ábécéje és a violinkulcsok titkára. A hires prímás sokat bajlódott a kis Dankó Pistával, de nem sokra ment vele. Végül aztán kimondta a szentenciát, ami abban az időben egy életre eldöntötte a muzsikus- nek készülő cigányok sorsát: — Nincs hallásod, eriggy vályogvetőnek. . . A kis Dankó mit tehetett mást, valóban elment vályogot vetni. De érezte, hogy több van az ujjábán és a szivében, mint a többi cigánytársának. Malacbandát szervezett s járták a Szegedkörnyéki tanyákat, muzsikáltak szüretben, keresztelőkor, s a farsangi mulatságokon. Egyszer elvetődtek az egyik .környékbeli földbirtokos kisebb kúriájába, ahol éppen pesti vendégek voltak. Először bemerészkedtek a parkba, ott cincogtak, majd odahuzódtak a veranda alá. Már akkor is Dankó volt a prímás s a veranda lépcsőjén álla alá fogta a hegedűt és eljátszotta az akkor divatos Sobri nótát, imigyen: — Elmegyek én édes rózsám, — A távolból emlékezz rám. — Adj egy csókot utoljára, — A kedvesed homlokára. A kis malacbanda nagy sikert aratott. Nem a művészi muzsikálással, hanem inkább azzal, hogy az urak hangulata már tetőfokra hágott. Több pénzt kapott Dankó Pista ezért a nótáért, mint amit egy év alatt vályogvetéssel keresett. E siker azonban már nagy bátorságot adott vonójának. Elindultak faluról falura, tanyáról tanyára és két év alatt végigmuzsikálták a nagy szegedi tanyavilágos- és a távolabbi környéket. Dankóban és bandájában nő a vándorlási kedv, de növekszik a nyomor is. Muzsikálnak, de keveset keresnek. Végső szükségében Szatymazon Salamon kocsmárosnál elzálogosítja apja hires hegedűjét. A ravasz kocsmáros még furfangosabb szegedi ügyvédekkel összejátszva, eladja a hegedűt, amiért a kis prímás, mindössze hét pengőforintot kapott. Ettől kezdve muzsikáló szivének nagy fájdalmára az apja szerszáma helyett köl- csönhegedüvel játszik. Nyomorán valamit segített kalandos házassága. Joó Ferenc festőművész finomlelkti leánya beleszferetett a nótáslelkíi cigányba. A müvészlelkii apa nem ismeri el művésznek a cigányt és eltiltja tőle a leányát. Dankó azonban 1878 augusztus 20-án megszökteti Ilonkát és házasságot kötnek. A gazdag apa kitagadja a fiatalokat, de a nagy szegedi árvíz után, 1879-ben megbocsájt és hazafógadja őkét, most már megszaporodva, mert közben megszületett a kis Dankó Pista. Dankó ekkor mái’ Szegeden muzsikál és két nóta közötti szünetben olvassa a Szegedi Naplóban Pósa Lajos versét. Megtetszik neki a szöveg, félreül egy sarokba és már kész a nóta "a versre, kész az első Dankó-nóta: — Nem jó mindig a fonóba eljárni —• Legényeknek szép lányokkal cicázni. . . így szólt az eredeti Pósa-szöveg, melyet később a nóta kedvéért maga a költő módosított és a következő változatban játsszák azóta: “Nem jó mindig, minden este a fonóba eljárni. . .” Ferencz József császár 1883 október 15-én, amikor a nagy árvíz utáni újjáépítés megindult, meglátogatta Szegedet. A diszebéden Erdélyi Náci és zenekara muzsikált. A főispán és a város akkori vezetői szigorúan előírták, hogy ebéd közben a zenekai’ milyen nótákat játszhat. Egyszer miért, miért nem, Erdélyi Náci gondolt egy merészet s muzsikálni kezdett egy ismeretlen nótát: — Hej menyecske, szép szegedi menyecske, — Gyere ide eszemadta az ölembe. Óriási botrány támadt, a főispán izgatottan fölugrott és felelősségre vonta a prímást. A császár észrevette, hogy valami nincs rendben s érdeklődésére a magyar urak kénytelenek voltak elmondani, hogy mi történt. A császár kiváncsi volt a Dankó-nótára és eljátszatta. Tetszett a nóta a császárnak s mindenki azt hitte, hogy ezzel az ügy le is zárult. Néhány nap múlva levelet hozott a posta Bécsből, a Burgból, egyenesen Dankó Pistának cimezve. Ferencz József magas elismerését fejezte ki és egyúttal szép ajándékot küldött az eddig ismeretlen szegedi prímásnak: egy szinaranyból készült, brilliánsokkal kirakott kis hegedűt. A hires pesti kiadók egymás nyomában rohantak Szegedre. Megvették Dankó Pistának addig elkészült három számát, főleg csárdásokat. így adták ki akkor a hires Dankó-csárdást: — Szőke kislány csit, csit, csit — Hallgass édes egy kicsit. — Rózsabimbó pattan, három a csók csattan — Csit, csit, csit! Egy kicsit. Ekkor került nyilvánosságra az egyik legszebb Dankó-dal: “Páros élet a legszebb a világon. . .”, melyet Pálmai Ilka csodaszép játéka és finom hangja emelt országos sikerre. Dankó még mindig a szegedi Pille-kocsmában muzsikált, de hire már országszerte elviszi nótáit. A Szegeden ujságiróskodó Gárdonyi Géza is már a szeretetébe fogadja. Az 1889-es országos dalosünnepet Szegeden rendezték meg. Az első dijat itt is Dankó Pista viszi el, a: “Nem fuj a szél, nem forog a dorozsmai szélmalom. . .” című nótájával. A siker óriási, Dankó az ország legismertebb emberei közé emelkedik. Gárdonyival való barátsága igen termékeny. Kevesen tudják, hogy Dankó zenésitette meg az első Gárdonyi-verset. Ma is ismert e dal: — Küldöm a levelet Balogh Máriának — Csong- rád gyönyörű gyöngyvirágszálának. — Ki vagyon fizetve billogja, pöcsétje — Adják tisztelettel a saját kezébe. Nótát ir Petőfinek e hires versére: “Jaj de bus ez a harangszó, neked harangoznak...” — aztán Szabolcska Mihály hires soraira: “Minek tur- békoltok, búgó vadgalambok.. .” A magyar föld után való vágyakozásnak örök bizonyítéka Szabolcska verse és Dankó zenéje: — Tudja a jó Mindenható — Mi van azon sir- nivaló — Hogy a gulya ott delelgei — Valahol a csárda mellett. Ma is éneklik ezt a nótát itthon s külföldi országokban is, ahol magyar cigányok muzsikálnak. Dankót nem kapja el a siker, rengeteget dolgozik, éjjel muzsikál, nappal alkot. Át akarja törni a vidéki korlátokat. El akar kerülni Szegedről. Országos dalpályázatra küldi nótáit és 305 jelentkező közül az első dijat nyeri. Mint az ország legiinnepeltebb nótaköltőjét, hívja meg Pusz taszerre Pallavicini gróf, akit nem kisebb vendég látogatott meg, mint a moszkvai Nikolaje- vics nagyherceg. Dankó zenekarával egész este magyar nótákat játszik, elsősorban saját szerzeményeit. Az orosz nagyhercegnek tetszik a magyar nóta, különösen szivébe zárja Dankó Pista legfrissebb szerzeményeit. Nikolajevics nagyherceg egy 500 rubeles bankóval és Moszkvába történt meghívással köszöni meg Dankónak a szép estét. Rövidesen útra is kelnek. A távoli idegen országban is dicsőséget szereznek a magyar nótának és a magyar cigánynak. Romanov Miklós cár koronázásán muzsikálnak s a nagy vigasságon az idegen környezetben is nagy sikert ér el a legfrissebb Dankó-szám: — Csillagos éj belefeküdi — a Balaton ölébe. — Ráeresztem a csónakom — a csillagos kék égre. Elhangzik a nóta, mélységes csend a teremben és feláll a nagyherceg. Lehúzza hatalmas brilliáns gyűrűjét és ráhúzza Dankó Pista ujjára. A zenekar minden tagja olyan hatalmas összeget kapott, amelyből az életük végéig nyugodtan élhettek volna. Azonban közbejött a másnapi tragédia. A cár koronázását követő felvonuláson olyan hatalmas tumultus támadt, hogy világszerte emlegetett tömegkatasztrófa következett be. Összeomlott a tribün s a végzetessé vált tolongásban háromezer embert tapostak agyon. A nagy vigasságból nemzeti tragédia lett s Dankó Pista bandájával együtt minden keresetét odaadta az áldozatok hozzátartozóinak megsegítésére. Dankó még a negyhercegtől. kapott gyűrűjét is otthagyta. Hazajöttek egy szál hegedűvel... A szertelen élet, a sok éjszakázás, az öröklött tüdőbaj aláásta egészségét. Gyengült szervezete egyre többet betegeskedik. Barátai, főleg Gárdonyi és Pósa, külföldi üdülőhelyekre küldik. San- Remóból azt Írja 1898 szeptember 3-án Gárdonyinak : “Megbolondult a tüdőm...” Az alattomos betegség ott sem hagyja pihenni, átmegy Monte tarlóba, s meglátogatja az ott muzsikáló magyar cigányokat. Kiveszi a hegedűt a prímás kezéből és sorra játssza hires számait. . . Hazajön, itthon akar meghalni. Szervezete teljesen elkopott, de alkotóereje nem pihen. Szinte a halálos ágyán fejezte be egyik nótáját, a Darumadár nótát, melyet Gárdonyi is legkedvesebb dalának tartott. — Darumadár gyere velem, szállj előttem, daru szállj, — Hulló csillag a szerelem, fáj a lelkem, fáj a lelkem, nagyon fáj. — Vigyj el innen napkeletre darumadár engemet, — Nam tudok én ittmaradni, mert a szivem megreped. Valóban megrepedt a szive. 1908 március 30- án — 55 évvel ezelőtt — feketekeretes plakátok jelentek meg Budapest utcáin: “Cigányok! Lehullott a ti koronátok! Dankó Pista meghalt.” A nagy nótaköltő 45 évet élt s egy ország kisérte utolsó útjára. A bölcsőben koldusszegény- ként ringatták, koporsójában, mint egy királyt úgy kisérték. A Budai Színkörtől a Nyugati-pályaudvarig nyolc fekete ló húzta a koporsóját. Kisérte az özvegy és az ötszáz cigány és egész Budapest népe. Végig az utón ezt a nótát muzsikálták: — Busan szól a kecskeméti öreg templom nagy harangja — Fájó szive majd meghasad, a rózsámat úgy siratja. — Kihallatszik a pusztába a nagy harang giling-galang, — Monostori zöld er- dcban sírva fakad a vadgalamb. A menet megérkezett a pályaudvarra, Dankó Pista koporsóját feltették a különvonatra. Bu- esuzott az ötszáz cigány a hires Dankó-nótával: — M'ost van a nap lemenőbe’ — Kimegyek a temetőbe . . . Szegeden a palánki temetőben a hármas koporsóra dübörgőit az anyaföld. Visszaölelte Dankó Pistát, miközben ittmaradt cigánytársai ezt játszották: — Eltörött a hegedűm, — Nem akar szólani... Eltörött a hegedű, Dankó Pista hegedűje, de lepattant húrjainak zenéje és művészete a halhatatlanságé . . . Dömötör László [ RÖVIDEN 1 \ f NEHRU indiai miniszterelnök legutóbb bejelentette, hogy a kormány jóváhagyta az első indiai atomerőmű építésének tervét. Ha a munkát haladéktalanul megkezdik — mondotta Nehru —, 1962-ben üzembe helyezhetik a reaktort! * * * . AZ ISTAMBUL-ANKARA vasútvonalon, Ada- pazari közelében beomlott a vasúti töltés és a mozdony a tó partjára zuhant. Emberéletben nem esett kár, még számottevő sebesülés sem történt, csupán a vasútvonal vált használhatatlanná tizenhat órára. **í 4»í *»' MOSZKVÁBAN a napokban jelent meg Móricz Zsigmond müveinek kétkötetes kiadása. A 75,000 példányban kiadott gyűjtemény már az első napokban kifogyott a szovjet főváros könyvesboltjaiból. & & tíí A'KANADAI Census Bureau becslése szerint Kanada április elsejére elérte a 17 millió lakosságot. ELTÖRÖTT A HEGEDŰM... 14
