Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-01 / 18. szám
VALAKI MEGCSÓVÁLTA A FEJÉT Ebben az ügyben kaptam egy hosszú levelet a minap. Küldője azt kéri tőlem, hogy mint közismerten bölcs ember magyarázzam meg a megma- gvarázandókat. Tessék, olvassák el önök is, úgy közlöm, ahogy kaptam, csak éppen a nyomdai jeleket tettem hozzá: Tisztelt Szerkesztő Szaktárs! Azért fordulok magához, mert Írásait olvasva látom, hogy tréfás kedvű ember. Azok pedig legtöbbször fején találják a szöget. Éppen ezért szeretném, ha maga vizsgálná meg az én problémámat is. Jó néhány héttel ezelőtt, egy szép napon, amikor legjavában dolgoztam, egyszercsak megáll mellettem a gyári újság szerkesztője. Mindjárt azzal kezdte, hogy ugye én vagyok a legrégibb munkás a gyárban. “Mióta dolgozik nálunk, Galamb szaktárs?” — kérdezte. — Bizony megvan már negyven esztendeje — mondom. — No látja — bólogatott —, ez nagyon szép dolog. És még nem jutott eszébe soha, hogy megírja tapasztalatait az újságunknak? — Nem, az nem — ismertem el. — Hát ez nincs jól sehogy se! Kitől tanuljon az ifjúság, ha nem az ilyen öreg szakitól, mint a Galamb szaktárs? Ezen változtatni kell. Még ma este ir egy cikket!... — Nem értek én ahhoz, szaktárs — ellenkeztem. — Ej. dehogynem! Nincs abban semmi boszorkányság. Az ember leül, elkezdi és aztán már megy is minden, mint a vízfolyás. Addig unszolt, kapacitált, hogy ilyen, meg olyan kötelességem neki cikket Írni, mig aztán ráálltam. “Jó van no, irok — mondtam. — De miről?” — Mindenről, Galamb szaktárs, amit mint tapasztalatot, átadhat másoknak. Legyenek benne az eredmények is, meg persze, hogy vannak még hibák. És kritika is legyen benne, az a mi hajtómotorunk. Érti? így történt, hogy még aznap este megírtam életem első újságcikkét. Azzal kezdtem, hogyan kerültem a gyárba és lettem szervezett munkás. Hogy mennyire ki voltunk szolgáltatva a tőkésnek, meg mindenféle uracskáknak, akik kutyába se vették az embert. Aztán rátértem a kritikára, isten nevében, ha már olyan nagy szükség van rá. Megírtam, hogy most se úgy van azért minden, ahogy mi, szervezett munkások annak idején elterveltük. De úgy se, ahogy egyesek nálunk elmondják, amikor valami ünnepi gyűlés van. Mert látom ám én, mi hogy megy. Vannak itt emberek, méghozzá sokan, akik csak úgy tessék-lássék nyúlnak a munkához, s mindenféle csalafintasággal kimesterkedik, hogy mégis többet keresnek, mint egy magamfajta szakmunkás, aki pedig nem restelli megfogni a d^log végét. % No meg az a gazdálkodás, ami itt folyik. Ilyet se láttam, amióta a szemem az orrom két oldalán helyezkedik el. Régen a tulajdonos Kohner ur, ha bejött műhelybe és meglátott egy csavart a földön, olyan patáliát csapott, mintha az aranyóráját húzták volna ki a zsebéből. Most meg garmadával hever szanaszét és rozsdásodik mindenféle szerszám, anyag, sőt gép is. Ilyesmiket Írtam. A végére pedig odatettem, hogy nem helyeslem azt se, hogy mig a Kohnerék idejében csak minden ötödik munkásra jutott egy tisztviselő vagy más efféle, most meg minden másodikra jut valami futkosó. De nem szaporítom a szót. Reggelre elkészült a cikk. A szerkesztő egészen odáig volt, amikor elolvasta. — Nagyszerű! — kiáltotta. — Látja, Galamb szaktárs, ez kell az újságba. Ebből legalább tanulnak az emberek. Nem mondom, jólesett a szava. Mert kellemes érzés az, ha valami hasznosat cselekszik az ember, és azt el is ismerik. így aztán elgondolhatja szerkesztő szaktárs, hogy mennyire felbosszantott, amikor megjelent a lap, és nem láttam benne az irományomat. “Na, én meghúzom a fülét ennek a szerkesztőnek, minek lovait bele!” De a szerkesztő is érti a dolgát, mindjárt az elején leszerelt. — Galamb szaktárs! Ez egy nagy perspekti- váju probléma. Nem dönthettem egymagám, odaadtam a párttitkár elvtársnak, hogy olvassa el ő is. Már vissza is küldte, azzal, hogy okvetlenül közölni kell. A jövő számban jön. Belenyugodtam. Csak akkor paprikázódtam fel megint, amikor abban a számban se láttam. A szerkesztő azonban erre is talált mentséget. — Odaadtam az üb-elnök elvtársnak is. Tudja, több szem többet lát. A jövő héten benne lesz. .. De a következő héten se volt benne. Akkor meg az igazgatónak adta oda véleményezésre. Mégis elnyeltem a mérgemet, ugyanis nagyon megbiztatott a végén. — Nincs semmi baj. Most már menni fog a dolog, mindenki elolvasta, akit illet, és jóvá is hagyta. így legalább nem lesz belőle semmi galiba. A jövő héten most már igazán olvashatja az újságban. Mégse olvastam — egyszerűen azért... De ezt úgy irom meg, ahogy a szerkesztő elmondta. Mert végül is a sarkamra álltam. Addig szorongattam, mig bevallotta, mi történt. — Nézze, Galamb szaktárs! Bennem megvolt a jóakarat. De a körülmények úgy alakultak, hogy mégse nyomtathatom ki a maga cikkét. Ugyanis itt feküdt az asztalomon készen, hogy nyomdába küldjem, akkor beütött a krach. A minisztériumból volt itt nálam egy elvtárs. Közben én telefonáltam, ö meg felvette a maga cikkét és elolvasta. Fél szemmel láttam, hogy nem nagyon tetszik neki... Egyre csak csóválta a fejét... ...Szóval, tisztelt Szerkesztő Szaktárs, ezért nem jelent meg az én cikkem. Most azt szeretném megkérdezni, hogy mi volt ez? Tisztelettel: Galamb Máté, lakatos Kedves Galamb szaktárs! (Ugye megengedi, hogy igy szólítsam?) Zavarban vagyok, nem tudom, mit válaszoljak. Ha még bólintásról, tudniillik fejbólintásról volna szó, könnyebben menne a dolog. Ebben már gazdag ismereteink vannak. De a csóválás, az valami egészen uj. Ámde tanulmányozva kissé a kérdést, mégis csak tudok önnek némi magyarázattal szolgálni, legalábbis ami a fejcsóválás jelentőségét illeti. Mert van ilyen. Például egy csóva, akarom mondani csóválás annyit tesz, hogy: Hm! Kettő, hogy: Nono! Három, hogy: Ohó! És igy tovább a végtelenségig, illetve ahogy a filozófusok mondják: ad infinitum. Egyet azonban mondhatok, olyan ember még kevés akadt, aki fölfelé csóválta volna a fejét. Úgy vagyunk ezzel, mint az egyszeri bolond, aki értetlenül rázta a fejét, amikor látta, hogy egy társa négykézlábra áll és ugatni kezd. “Hogy lehet ilyen ideája valakinek! — mondta. — Hát nem szebb a kukorékolás?” Tudniillik ö meg kakasnak képzelte magát. Idáig, jutottam az ön által leirt jelenség megfejtésében. Még annyit fűzök hozzá, hogy most veszem csak észre — amióta elolvastam levelét, azóta is egyfolytában csóválom a fejem. De ez már más lapra tartozik.. . Pikav István (Budapest) A nyereség-részesedésről — Magyarországi riport — Lapunk más számaiban foglalkoztunk, hogy különböző iparágakban mennyi nyereségrészesedést fizetnek. Azóta a Nehézipari Minisztérium vállalatainak mérlegbeszámolóját is jóváhagyták s igy a Nehézipari Minisztérium vállalatainál is, még az ünnepek előtt kifizetik a nyereség- részesedést. A vegyiparhoz tartozó vállalatok nyereségrészesedése 46.1 millió forint, amely átlagosan 15.7 napi munkabérnek megfelelő összeget jelent. Az egyes nagyobb iparágak nyereség- részesedése a következő : a gyógyszeripar összesen 11,130,000 forintot, átlagosan 25 és fél napot fizet ki. Egy hónapi, vagyis 26 napi nyereségrészesedést fizettek a Chinoin Gyógyszergyárban, a Debreceni Gyógyszergyárban, az Egyesült Gyógyszergyárban, a Kőbányai Gyógyszergyárban és a Finom Vegyszergyárban. A szervetlen vegyiparban 3,300,000 forintot fizetnek ki, átlagosan 6.4 napot. Az iparágon belül kiemelkedik a Festékipari és Vegyészeti Vállalat 23.4 napi és a Tiszamenti Vegyiművek 21.3 napos nyereségrészesedése. Nincs nyereségrészesedés a Budapesti Oxigéngyárban, a Hungária Vegyiműveknél és a Vegyi- és Porfestékipari Vállalatnál. A szerves vegyipar 1,315,000 forintot fizetett ki, amely átlagosan kilencnapi munkabérnek megfelelő összeget jelent. A bauxitbányászat 3,412,000 forint nyereség- részesedést fizetett, átlagosan 15.6 napot. Az alumíniumkohászat dolgozói 6,492,000 forintot kapnak, ez 14.9 nap átlagosan. Az iparágon belül kiemelkedik a Magyaróvári Timföld és a Mükorund gyár egyhavi nyereségrészesedése. A Kőolajipari Tröszt dolgozói; 12,148,000 forint nyereségrészesedést kapnak, átlag 15 napot. A kőolajipari gépgyártás 1,962,000 forint nyereségrészesedést fizet, átlagosan 20 napot. .... A szénbányászatban 80,478,000 forint nyereségrészesedést fizetnek ki. A Középdunántuli Szénbányászati Tröszt 9,416,000 forintot, átlagosan 12 napot; a Nógrádi Szénbányászati Tröszt 12.072.000 forintot, átlagosan 10 és fél napot; a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt pedig 4,668,- 000 forintot, átlagosan 10.4 napot. Az ásványbányászat nyereségrészesedése átlagosan 16.9 nap, számszerűen 3,060,000 forint; az ércbányászaté 9.9 nap, összesen 2,283,000 forint. A bányagépgyártás 13.1 napos nyereségrészesedést fizet, 2.560.000 forintot. Az energiaipar dolgozói 26 millió forint nyereségrészesedést kapnak, átlagosan 17 napot. Nyereségrészesedést kapnak az összes erőmüvek és a szolgáltató vállalatok, melyek “bedolgoznak” az országos energiahálózatba. RÖVID HÍREK A NÓGRÁDI Szénbányászati Tröszt vezetősége két nyugdíjas bányászt megbízott, hogy segítsék a társadalmi tulajdon megvédését. Rövid idő alatt meglepő ‘felfedezést” tettek. A héverő síneken, tengelyeken, motorokon, alkatrészeken és kézi szerszámokon kívül a lakóházak udvaraiban 41 jó állapotban levő bányacsillét találtak, amelyeket a lakók a legkülönbözőbb célra használtak fel. Az őrjáratot folytatják. t" ís «í MAGYAR FOTÓKIÁLLÍTÁS nyílt a bolgár fővárosban a szófiai Magyar Intézet rendezésében. * ❖ ❖ KÉTSZÁZÁGYAS MÁV-kórház és rendelőintézet építését kezdik meg az idén Szolnokon. Az uj egészségügyi létesítményben belgyógyászat, sebészet, gyermek- és nőgyógyászat, valamint szülészeti osztály is lesz. is ‘Sí ‘Sí CELLULÓZÉ—DUNAI NÁDBÓL. — A Duna deltájában 270,000 hektár náddal benőtt terület található, amelyről évente több mint 2.5 millió tonna nádat szednek le. Ez egymillió tonna cellulózé előállításához elegendő. A nádtömeg észszerű kiadnázására hidrotechnikai berendezést alkottak, amelynek segítségével szabályozzák a viz felfrissítését s ezáltal elősegítik a nád növekedését. Egy román gépgyártó vállalat hernyótalpas nádaratógépet állított elő, amelynek nyolcórai teljesítménye ötven tonna. A learatott nádat bálákba préselik és traktorok, drótkötélpályák, kes- kenyvágányu vasút segítségével szállítják. A Német Demokratikus Köztársasággal, Lengyelországgal és Csehszlovákiával kötött megegyezés keretében több gyárat létesítenek Romániában » nádcelloluze feldolgozására. <!í lg )*í RÁDIÓVÉTEL NAPENERGIÁVAL. — Kalih- man és Oszoszkov mérnökök, a leningrádi rádióvételi és akusztikai intézet munkatársai, olyan rádiókészüléket alkottak, amely közvetlenül a napfénytől nyeri elektromos energiáját. A készülék 14 úgynevezett naplemezzel működik, amely több félvezető rétegből áll s a napfényt, vagy a rábocsátott erős villanyfényt energiává alakítja át. Teljesítménye nemcsak a rádiókészülék üzemben tartásához elegendő, hanem egy kis akkumulátor táplálására is képes, amely azután éjszaka, vagy napfénymentes időben gondoskodik a szükséges áramról. Hí **í Hí A LÁGYMÁNYOSI DOHÁNYGYÁR műszaki kéziraktár vezetője, Horváth Ernő a kapuellenőrzés lazaságát kihasználva, rendszeresen fosztogatta a raktárt. Aktatáskájában vagy zsebében, különféle műszaki cikkeket és nagymennyiségű cigarettát vitt ki a gyárból. A cigarettákat Marsaiké Miklós trafikosnál értékesítette. A házkutatásnál Horváth Ernő lakásán a többezer darab cigarettán kívül a mikrométerig a legkülönbözőbb szerszámokat és felszerelési tárgyakat találták. «í «í * !í MAGYAR MOTÍVUMOKBÓL állította ossz» utolsó müvét, a “Hungária” cimü ötrészes szimfonikus költeményt Artur Malawsky, a nemrég elhunyt lengyel zeneszerző. Müvét a napokban mutatták be Varsóban. t AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 1, 1958------"~*3- ’
