Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-01 / 18. szám

Thursday, May 1, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HATÁROZAT A NÉPEX BÉKEHARCÁNAK FEJLŐDÉSÉRŐL ÉS A SZAKSZERVEZETEK JELENLEGI EGYSÉGFELADATAIRÓL A Szakszervezeti Világszövetség végrehajtó bi­zottsága budapesti ülésszakán határozatot foga­dott el “A népek békehareának fejlődéséről és a szakszervezetek jelenlegi egységfeladatairól.” A határozat egyebek között a következőket állapít­ja meg: Az atomháború réme egyre fenyegetőbbé válik az uj tipusu tömeg-pusztitó fegyverek: a nagyha­tású hidrogénbombák és az interkontinentális ballisztikus rakéták gyártásával. A termonukleá­ris kísérletek olyannyira kiszélesedtek, hogy már ma is veszéllyel fenyegetik az emberek millióinak egészségét és életét. A bonni parlament legutóbbi határozata, mely szerint Nyugat-Németország fegyveres erőit atomfegyverekkel látják el, közvetlenül fenyege­ti az európai és a világbékét. A világ népei nem becsülhetik le az atomhá­ború növekvő veszedelmét és ezért ellenállásuk soha nem látott erővel nyilvánul meg. Minden földrészen a dolgozók és a szakszervezetek — hovatartozásra való tekintet nélkül — egyre na­gyobb szerepet játszanak a népi tömegeknek ar­ra'irányuló mozgósításában, hogy gátat vesse-» nek a háborúnak és kiharcolják az összes orszá­gok közti békés együttélés politikájának győzel­mét. A végrehajtó bizottság megelégedéssel ál­lapítja meg, hogy csaknem minden szakszerve­zet — véleménykülönbségre és hovatartozásra való tekintet nélkül —«■ a béke és a leszerelés kér­désében az SZVSZ-hez igen közelálló álláspon­tot foglal el. ami országos és nemzetközi síkon Tárgyalás előtt a dokkmunkások SAN FRANCISCO. — Junius 15-én jár le a nyugati rakpartok szervezett munkásainak szer­ződése. Már is lefektették az alapját a tárgyalá­soknak a munkások és munkáltatók között. 42 rakparti lokál 115 delegátusa, az “Interna­tional Longshoremen’s and Warehousemen’s Un­ion” vezeti a tárgyalásokat. A szakszervezet tagjai a nyugati partok, Alaska, a Hawaii szige­tek és Kanada rakparti munkásai. A delegátu­sok dolgozzák ki a szakszervezet követeléseit. A rakparti munkások órabére 2 dollár 53 cent; 16 centes crabéremelést követelnek és jobb be­osztásokat a vakációkra. 600 órai munka után egy heti vakációt kérnek, évi 1,000 órai munka után 2 hetet, majd 1,344 órai munka után 3 he­tes vakációt, bármennyit dolgoznak is az iparban. Más komplikált ügyek is felmerültek, például a Hawaii-szigeteken levő cukor-ipar sztrájkja és a hawaii rakparti tárgyalások. 8 órás munkaidőt követelnek az eddigi 9 órás helyett. A fizetésjavitást nem az elvesztett óra miatt kérik, hanem a megélhetés árának emelke­désével, valamint termelésük fokozásával kapcso­latban. Itt is felmerült a gépesítés kérdése, amely ter­mészetesen fokozza a termelés mennyiségét. Nyugat—K elet A szerződések lejártának kérdését szeretnék összehozni a keleti partok szerződésének lejártá­val. Az International Longshoremen’s Associa­tion (ez a keleti partok szakszervezete) szerző­dése 1959 október 1-én jár le. A nyugati partok dokkmunkásai ellenzik az októberi lejáratot, mert ha sztrájkra kerülne a sor, ez az idő a legrosz- szabb résükre. Azonban szívesen vennének egy közbeeső dátumot, de előbb a keleti partok munkásaival kell megegyezniük. A cukor-sztrájkkal kapcsolatban a Matson ha­józási vonal az összekötő kapocs. A Matson ha­jóstársaság főemberei uralják a Hawaii cukorül­tetvényeket is. Nem könnyű feladat előtt állnak a rakparti munkások, mert azokkal kell felvenni­ük a harcot, akik a 13,000 cukorültetvényi mun­kást ki akarják éheztetni. A rakparti munkások támogatást adnak a cukormunkásoknak, közben elitélik a kormány taktikáját, mely szerint szak- szervezetük két vezetőjét, Harry Bridges elnököt és Henry Schmidt alelnököt vád alá helyezték csupán azért, hogy tönkre tehessek a rakparti munkások szakszervezetét. A Standard OH nem akar fizeféssmslésf adni Két szakszervezet tárgyal a Standard Oil of Indiana társulattal 16 ezer munkás bérszerzödé- sének megújítása ügyében. A Central States Un­uj lehetőségeket teremt a világ munkásosztályá­nak egységes akciójára. A határozat a továbbiakban megemlékezik a kínai csapatok Koreából történő kivonásáról, s arról a határozatról, amelyet a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa az atomfegyverekkel történő kí­sérletek megszüntetéséről hozott, mert ezek ki­fejezik a népek békevágyát. zí végrehajtó bizottság elhatározta, hogy megtartja az európai országok szakszervezetei­nek és dolgozóinak közös konferenciáját, hogy ezzel is hozzájáruljon a dolgozók minden ere­jének egyesítéséhez az atomháborus veszély el­len. A végrehajtó bizottság megbízza az SZVSZ titkárságát, hogy kezdje meg a szükséges ta­nácskozásokat e konferenciának az egység szel­lemében történő előkészítésére. A nemzetközi munkásszolidaritásnak a béke­harcban való fejlesztése érdekében az SZVSZ végrehajtó bizottsága javasolja az összes orszá­gok szakszervezetei és dolgozók közötti testvéri küldöttségcsere fejlesztését s ugyanígy a béke védelmében elfoglalt közös álláspontok népsze­rűsítését is. Végül minden szakszervezetet fel­hív, hogy 1958 május 1-ét az egységért, a há­ború ellen, s a békés együttélésért folytatott harc nagy ünnepévé tegyék. A munkásosztály, egységes harcával és min­den népi réteggel együttműködve, az 1958-as évet a világbéke ügyének és a háborús veszély elhárításának döntő évévé teheti — állapítja meg befejezőül a határozat. ion, mely 10 ezer munkást képvisel 8.5 százalék javítást kér, Independent Petroleum Workers, 6,000 munkás részére pedig legalább 2 százalékos béremelést akar. Az olajtársulat képviselője kijelentette, hogy “nem ajánlunk semmit és megmondtuk munká­sainknak, hogy véleményünk szerint nincs jog­alap béremelés követelésére”. A szakszervezet képviselője azt állítja, hogy a társulat profitja és a munkások munkateljesít­ménye emelkedett. Ha a béremelés kérdésében május elsejéig nem jutnak megállapodásra, ak­kor lépéseket tesznek arra, hogy a munkásokat sztrájkra hívják. A szakszervezetek szerepéről “A szakszervezeteknek a védekező álláspont helyett a kezdeményezés mezejére kell lépniök”, volt William F. Schnitzler, AFL-CIO pénzügyi titkár ajánlata egy munkásvezefők által tartott konferencián, Washingtonban. A munkások problémáinak határozottabb meg­közelítése szükséges olyan kérdésekben, mint az úgynevezett “munkához-vaió-jog” törvények, a jobb munkanélküli segély,, a munkásbaleseti se­gély, a gazdasági hanyatlás, stb. “Mit ér a 68,000 szervezeti lokál, ha nem hasz­náljuk fel azokat a munkásság érdekeinek meg­védésére?” vetette fel a kérdést Schnitzler. Különösen az úgynevezett “munkához-való- jog” törvényekkel szemben kell határozottabb ellenállást kifejteni, volt a véleménye, miután ez 1958-_jés 1959-ben minden államban kulcs­kérdése lesz a választásoknak. Már eddig 18 ál­lamnak van ilyen törvénye, ha az államok több­ségében elfogadják, akkor a kongresszusban a közeljövőben a szakszervezetek ellenségeinek elég erejük lesz ahhoz, hogy általános támadást intéz­zenek országosan a szakszervezetek ellen.-. A gazdasági hanyatlás leküzdésének fontos kelléke a fogyasztóközönség vásárlóerejének nö­velése. Ezt a munkanélküli segély kibővítésével, adclevágással és az építkezések állami hozzájáru­lással való kiterjesztésével véli elérhetővé tenni Schnitzler. RENDŐRSÉG A SZTRÁJKTÖRŐK SZOLGÁLATÁBAN Fredericksburg, Virginiában a rendőrség se­gédkezet nyújt a Virginai Shoe Corporation el­len a Textie Workers Local 713 által vezetett sztrájk letöréséhez. Január 24-ike óta, amikor a sztrájk kezdetét vette, a város 24 tagból álló rendőrségének 14—18 tagja naponta az üzem előtt teljesít szolgálatot. Annak ellenére, hogv a piketelés csendben és békésen folyik, a rendőrök hét sztrájkolót letar­tóztattak és a többit a bejára in tá­volabbra nyomják. Azonkívül tottaH a piketelőknek röplapokat a i nelye­ken a virginiai “munkához va rvény szakaszai voltak feltüntetve -okaszs majdnem lehetet^-- Vygg előt­ti piketelesr, a másik megtiltja a sztrájkóló­nak, hogy egy sztrájktörőhöz szóljon. A helyi bíróság e törvény alapján már kéti ítéletet hozott. A szakszervezet mindkettőt meg­fellebbezte. Tavaly szeptemberben az üzem 300 munkása az NLRB ellenőrzésével a szakszervezet melletti szavazott. Január 22-ig a gyár nem tudott meg­állapodásra jutni a unió bizottsággal a munka- szerződés kérdésében. Akkor a bizottsághoz tar­tozó 42 munkást elbocsátották azzal a kifogás­sal, hogy amikor a gyárvezetőséghez mentei'! tárgyalni, akkor valójában “ülő sztrájkot” foly­tattak. A munkások elbocsátása indította meg a sztrájkot. Az Egyeztető Bizottság előtt a szakszervezeti beleegyezett abba, hogy a sztrájkot megszün­teti és visszavonja a fizetésemelés követelését, de ragaszkodik az elbocsátott munkások vissza­fogadásához. A cipőgyár vezetősége azonban ebbe még nem egyezett bele. Washingtonba lódulnak a munkások Az elárusító és elosztó munkások szakszerve­zetének tagjai különböző államokból Washing­tonban fognak összegyűlni április 29-én kedden, hogy a törvényhozókat rávegyék a gazdasági ha­nyatlás enyhítésére szükséges intézkedések meg­tételére. , A szakszervezet vezetői legalább 1,500 munkás, megjelenésére számítanak. New Yorkból külön 1,000 munkás jön. Mielőtt a kongresszus tagjait külön külön meglátogatják, meg fogják hallgatni Walter Reuthert és John F. Kennedy szenátort, akik a munkások követeléseiről fognak beszélni. Az elárusító munkások a gazdasági hanyatlás ­sal ’áró követeléseik mellett azt is követelik, hogy a minimális munkabér és maximális mun­kaidőt meghatározó törvény hatását szék ki legalább 10 millió szervezetlen munkás meg­védésére is, akik jelenleg vedtelenui ki varnak, téve a munkáltatók önkényének. Hasonló tömegmegmozdulások A szakszervezetek munkanélküli és dolgozó munkásai nem v árják meg, mig az 1930-as évek­hez hasonlóan a válság teljesen kifejlődik, hanem, máris jelét adják annak, hogy szándékuk a tör­vényhozó testületeket kötelességük teljesítésére felszólítani. A múlt hónapban Michigan állam fővárosában vonult fel 4,400 munkás. Illinois államban az. autómunkások szerveznek egy sokezerre méné felvonulást Springfieldre, az állam fővárosába. A Knights of Columbus teremben lesz t:meg - gyülásük és odavárják Stratton kormányzót is. Abban az esetben, ha a kormányzó nem akar a munkások előtt megjelenni és a gazdasági tervei­ről nyilatkozni, akkor a munkásdelegátusok ké­szek lesznek arra, hogy letelepedjenek az állami székház lépcsőire és megvárják mig a kormány­zóval ott találkozhatnak. A munkások elejét akarják venni annak, hogy a régi “éhségmarsok” megismétlésére kerüljön a sor. Nixon aíelnök már elintézte Nixon magabiztosan kijelentette, hogy “az; Egyesült Államokban nem lesz depresszió”. • Ezt az épületes kijelentést az újságkiadók szö­vetsége hirdető osztályának tagjai előtt mon­dotta el egv bőséges ebéd kö.zenetfe, nyilván ab­ban a Madison Ave.-i meggyőződésben, hogy a hirdetők mindent el tudnak hitetni a néppel. Szevö-szfráfk Prov’tíansen Április 22-én 60 nő ülősztrájkot kezdett a:« F & M Worsted Company telepén Providencen. A szakszervezet törvénytelennek minősitetto ugyan a sztrájkot, de a nők sztrájkolnak, egy • részt a túlterhelés, másrészt az elbocsátások el­len. Reggel hét órakor kezdődött a sztrájk és a másik két felváltó munkáscsopoft szinté"1 '■'i.tla- kozott a sztrájkolókhoz. Dobo’ok tetején, ki hogy tudott, a gyárban aludt egész éjjel. A szövőgyár másik része, ahol 300 an 'Mgoz- nak; még dolgozik ugyan, de a e-'tr ij’ olók sze­rint péntekre ők is leállnak, hacsak !• őzben meg­egyezés nem jön létre a munkásnők és a munkál­tatók között. __7_

Next

/
Oldalképek
Tartalom