Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-01 / 18. szám

Thursday, May 1, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. '▼ T ▼ ▼ ▼ ▼ ▼ "T~T~,r Három egy ellen? Akiben egy szemernyi tárgyilagosság és igaz­ságérzet pislákol, az nagyonis okos és indokolt dolognak tartja, hogy a csúcskonferencia előké­szítését célzó diplomáciai tanácskozások során a szovjet külügyminiszter egyenként kíván leülni az amerikai, angol és francia nagykövetekkel — nem pedig mindhármukkal egyszerre. Nem látom be, miért kellene Gromykonak három féllel: há­rom különböző, szuverén hatalom képviselőjével egy kalap alatt tárgyalnia. Ez még akkor sem volna logikus, Ha a három diplomata történetesen pontosan azonos álláspontot képviselne, mert hi­szen ha igy volna, akkor azonnal felmerülne a kéi’dés: Mi a csudának szükséges, hogy három diplomata képviselje UGYANAZT a felfogást, kivált amikor a tárgyalóasztal másik oldalán csak egy képviselő ül ?! Ha a három nyugati hatalom olyan tökéletesen megegyezik minden tekintet­ben egymással, akkor- nyilvánvaló, hogy egy szó­szóló is elég volna — nemde? Hiszen — ha jól tudok számolni — a másik oldalon is csak egy ember ül.. . De napnál is világosabb, hogy a mi State De- partmentünket elsősorban az bosszantja, hogy-az angol és francia álláspont nem egészen azonos a washingtoni nézőponttal, sőt — legalább is a csucstalálkozás feltételeinek a kérdésében — lé­nyegében eltérő attól. No már most, ha Gromyko külön-kiilön tárgyal az angol és francia képvise­lőkkel, akkor egyrészt az amerikai követnek nincs módja és alkalma a szokásos nyomást és befo­Herblock Washington Post “Mr. Dulles, nem arra van a csúcskonferencia!” lyást gyakorolnia a másik két kollégára, más­részt egy kissé tájékozatlan is marad arra nézve, hogy voltaképpen miről is volt szó azokon a kü- lön-külön lefolyt tanácskozásokon. .. Sőt — ez talán nem túlzás! — az a gyanú is befészkelőd- hétik az amerikai nagykövet agyába, hogy ott őt bizony double-crossolhatják.. . (Az ő szemé­ben természetesen a dullesi rideg állásponttól va­ló hajszálnyi eltérés is nem egyéb, mint double- cross ...) Csak dicsérni lehet Gromyko éleslátását, hogy ilyen kolumbusz-tojási egyszerűséggel leszállítot­ta a triumvirátust fölényes és fellengős pozíció­jából az őket egyenként megillető polcra... Washington természetesen ezt a gromykoi sakk- huzást úgy próbálja beállítani, hogy a Szovjet igy akarja megnehezíteni és elodázni a csúcskon­ferencia létrejöttét. Holott véleményem szerint éppen ez az eljárás fogja meggyorsítani ennek a fontos eseménynek a megszületését. Hogyan? Hát egyszerűen úgy, hogy e külön-külön folyta­tott tárgyalások során ki fog derülni — ami egyébként már régen nem titok —, hogy amit az amerikai szószóló elsőrendű és mellőzhetetlen elő­feltételnek tart, az az angol és francia követek szemében harmad- vagy hatodrangú, tehát mel­lőzhető dolog... Gromyko világosan látta, hogy egy olyan tárgyaláson, amelyen — a másik kettő­vel együtt — az amerikai szószóló is jelen van, az angol és francia követek nem beszélhetnek nyíltan és őszintén, nehogy összeütközésbe jus­sanak a dullesi merev állásponttal, de a négy- szemközti eszmecserék folyamán itt-ott elejthet­JJ Dr. Schweitzer újabb felhívása a próbarobbantások beszüntetésére Dr. Albert Schweitzer, 83 éves sebész és filozó­fus újabb felhívást bocsátott ki az atombomba- kísérletek beszüntetésére. A felhívást a Francia Afrikai-Egyenlítőből küldte Oslo, Norvégiába, ahonnan a Nobel Béke Bizottság bocsátotta ki. Ez a bizottság minden évben békejutalmat oszt ki. 1952-ben Dr. Schweitzer nyerte el a békedijat. Dr. Schweitzer tavalyi hasor 5 kiáltványát is ez a bizottság hozta nyilván sságra. A jelen kiáhvány három részből áll, mindegyik kb. 2,600 szó hosszú. Három egymást követő na­pon osztják ki őket és az első részt 79 ország sajtója és rádióállomása már megkapta. Elitéli benne az Egyesült Államok által a “tisz­ta” bombával kapcsolatban használt erkölcsi ki­búvót. Azt mondta, hogy egy világhatalomnak sincs joga próbarobbantások elvégzéséhez, ha azok a jövő nemzedékre nézve károsak. “Azok, akik azt hiszik, hogy a nukleáris kísér­letek által előidézett veszély nem nagy, azoknak számítása nem megbízható. Az utóbbi években többször le kellett szállítani a megállapított ve­szélypontot. Mig 1934-ben ez 100 sugáregység volt, a jelenben már hivatalosan 5 egységre csök­kent. Egyes országokban még alacsonyabb. Dr. Lauríston Taylor (a washingtoni atomkisugár­zást mérő hivatal igazgatója) másokkal együtt azon a véleményen van, hogy nincs olyasmi, amit veszélytelen kisugárzásnak lehet nevezni”. Dr. Schweitzer felszólítja az atomkisérleteket tervező országokat, hogy mondjanak le a próba­robbantásokról anélkül, hogy előbb az általános lefegyverzéssel kapcsolatos feltételekhez ragasz­kodnának. Az Egyesült Államokban a kiáltványt az Al­bert Schweitzer Fellowship, 156 Fifth Ave., New York hozza nyilvánosságra. Einstein megfordulna a sirjában ... WASHINGTON. — A hidrogénbomba apjának, Edward Tehernek adják az idén az Einstein-ér- met és a Lewis and Rose Strauss alapból a vele járó 5,000 dollárt. Lewis L. Strauss az Atom­energia Bizottság feje, az alapítvány elnöke. Az alapítvány az emberi. tudomány érdekében foly­tatott kiváló eredményekért jár. Dr. Edward Tel­ler 1906-ban, Magyarországon született és a kali­forniai egyetem kisugárzásokkal foglalkozó osztályán dolgozik Berkeleyben. Einstein mielőtt meghalt, tiltakozott a nukleáris kísérletezések el­len, mig Teher azok folytatását követeli. Pauling a kisugárzás veszélyéről WASHINGTON. — Dr. Linus C. Pauling bio­lógus uj veszedelemre figyelmeztet, ami az atom­esővel az emberiséget veszélyezteti. Ez a hosszu- életii rádióaktiv atom, az úgynevezett “carbon 14.” A Nobel-dijat nyert tudós, aki előljár abban, hogy rámutasson az emberiségre váró rendkívüli veszedelemre, rámutatott, hogy a Carbon 14-es atom még a hírhedt strontium 90-nél is vesze­delmesebb. Kihangsúlyozta, hogy igaz ugyan, hogy a strontium 90 rögtöni veszedelmet jelent, de a Carbon 15 öttől tízezer évre veszélyezteti az emberiséget és 200-szor olyan veszélyt jelent, mint a strontium 90. A már felrobbantott atombombák 5 millió torz­szülött gyermeket fognak eredményezni a követ­kező generációban és amellett milliókat pusztít majd a csontrák, vérrák s egyéb borzalmas be­tegségek. nek egy-egy szót, amihez a kottát nem Washing­tonban komponálták. . . De az éleseszü Gromykonak van kielégítő vála­sza arra is, hogy milyen feltételek mellett volna ő hajlandó leülni mindhárom diplomatával együttesen tárgyalni. . . Ez a válasz is olyan egy­szerű, mint a kétszerkettő. Szívesen leül ő a há­rom nyugati úrral egyidőben, ha ő viszont maga mellé veheti Lengyelország és Csehszlovákia kép­viselőit ... Három ezen az oldalon, három a má­sikon ... Lehet e feltétel ellen kifogást „emelni ? Ha a nyugatiak ezt sem találják elfogadhatónak, akkor azt a benyomást fogják kelteni a világ közvéleményében, hogy ők csak akkor érzik ma­gukat egyenlőképpen erősnek a Kelettel szemben, ha legalább három alabárdost sorakoztatnak fel a Kelet egyetlen bajvívója ellenében... Hát ez nem lesz nagyon hízelgő a Nyugatra nézve... Valahol a Csendes óceán végtelen vizein egy kis vitorlás hajó Ázsia felé igyekszik. “Golden Rule” a neve, iránya — az Eniwetok korálzá- tony, az uj amerikai atomfegyver-kísérletek tér­sége. Fedélzetén “a nukleáris fegyverek elleni nem erőszakos akció bizottságának” négy tag­ját viszi, akik ezzel fejezik tiltakozásukat a májusra tervezett amerikai robbantások ellen. Hamburgban április 17-én 150 ezer ember tün­tetett a nyugatnémet haderő atomfegyverzés a ellen. Ez volt Nyugat-Németország történeté­nek eddigi legnagyobb tömegmegmozdulása. Angliában több mint kétezer ember, köztük öreg háborús veteránok és anyák kisgyermekeikkel, a húsvéti ítéletidővel dacolva, négy napon át menetelt Londonból Aldermastonig, hogy aa atomhalál ellen tüntessen. Tokióban tömegtüntetéseken és békebizottsági nyilatkozatokban, New Yorkban az ENSZ-szék- ház előtt rendezett felvonuláson, a norvég par­lamentben és Nehru miniszterelnök sajtóérte­kezletén, szófiai nagygyűlésen és a brémai “né­ma tüntetésen”, csakúgy mint a prágai külügy­miniszteri értekezleten, a világ közeli és távoli tájain a legkülönbözőbb nyelveken és a legvál­tozatosabb formákban az emberek egyet köve­telnek : vessenek véget az atomveszedelemnek! Aligha volt még a történelemben olyan célkitű­zés, olyan követelés, amely ennyi különböző fel­fogású ember aggódását és vágyát egyesítette volna egyetlen áradatban. Ezt az egyetemes, de sokszínű, szerteágazó követelést öntötte konkrét s azonnal megvalósítható formába a Szovjet­uniónak az a döntése, hogy egyoldalúan felfüg­geszti az atom és hidrogénfegyverekkel folyta­tott kísérleteit s felhívása, hogy a másik két atomhatalom, az Egyesült Államok és Anglia kövesse példáját, a világ összes parlamentjei pedig támogassák a veszélyes kísérletek azon­nali beszüntetésére irányuló népi követelést. A nemzetközi küzdőtéren folyó gigászi mér­kőzésben valamennyi antiimperialista, háború- ellenes erőre óriási szükség van. S mégis, a mai helyzetre az a jellemző hogy a hidegháborúhoz, az atomfegyverhez oly csö­könyösen ragaszkodó erők visszavonuló védekező harcot vívnak. Mintha megmozdult volna a föld, mintha egy embermilliókból álló tömör fa? lépésről-lépésre hátrálásra kényszerítené őket. Az atomkisérletek felfüggesztését célzó szovjet javaslatot meleg rokonszenvvel fogadták min­denütt, s bár a Legfelsőbb Tanács felhívását még nyugati parlamentben nem tárgyalták, szá­mítani lehet arra, hogy különösen a semleges és az ázsiai—afrikai országokban felkarolják azt. Nehru indiai Bandaranaike ceyloni, Kist japán, Erlander svéd miniszterelnök, az indonéz külügyminiszter és sokan mások máris pozitívan fogadták a szovjet felhívást. Nyugat-Németor­szág több városában, igy a legnagyobban, Ham­burgban elhatározták —, ha Adenauerék nem is engedélyezik az országos népszavazást, az atom­felfegyverzésről, megrendezik azt külön-külön, városonként. Angliában és Nyugat-Németországban az el­lenzéki pártok, az angol Munkáspárt, a Német Szociáldemokrata, és a Szabad Demokrata Párt már nemcsak a parlamentben lépnek fel az esz­telen atompolitika ellen, hanem egyre kevésbé riadnak vissza a tömegek mozgósitásától. A kis amerikai hajó tovább folytatja útját a kísér­leti robbantások térsége felé, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok atomhatósága meg­tiltotta amerikai állampolgároknak a veszély­övezetbe való belépést. S ki tagadná, hogy a Szovjetunió nagy poli­tikai és diplomáciai akcióitól a nyugati tömeg- tüntetésekig a tudósok nyilatkozataitól az atom* robbantások színhelyére igyekvő magányos kis hajóig az atomőrület elleni minden egyes meg­mozdulásnak hatása van, célba talál, s legyőz­hetetlen áradattá egyesülve, engedményekre tudja kényszeríteni az atompolitika megszál­lottjait ki tudja vívni, hogy első lépésként mondjanak le a nukleáris fegyverek kísérleti robbantásairól. Ez pedig megnyitná az utat újabb gyümölcsöző megegyezések s a nemzet­közi légkör tartós enyhülése felé De világos, hogy minden eredményt csak a legelszántabb erőfeszítések árán lehet elérni. Népünk, létér­deke és becsületbeli kötelessége, hogy mi is ki­vegyük részünket ezekből az erőfeszítésekből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom