Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-01 / 18. szám

Teremtés legszebb, legcsodálatosabb napja, Légy üdvös, Május Elseje! Millió munkás munkáját hagyja abba, Millió munkás rabszolga láncát tépi le. Palágyi Lajos Most már nem üres frázis, még csak nem is túlzott ál­lítás, hogy az osztálytudatos munkásság nemzetközi ünne­pén, Május Elsején, millió és millió munkás hagyja abba a munkát, hogy kifejezésre juttassa együttérzését az olyan társadalmi rendszerért folyó küzdelemmel, amelyben nem lesznek elnyomók és elnyomottak, kizsákmányolok és kizsák­mányollak; amely rendszerben a megélhetéshez való jogot nem a vagyon birtoklás, hanem a hasznos munka biztosítja. Maga az az eszme, hogy a közösség termelte javakból csak azok részesüljenek, akik valamilyen hasznos munkával járulnak ezen javak előállításához, már több ezer éves, de a javak szétosztásánál egész napjainkig figyelmen kiviil hagy­ták, hiába egyezett meg ez a felfogás az általános erkölcsi nézettel. Ezer meg ezer éven át egy kisebbségi csoport ki­sajátította magának a termelőeszközöket éppenugy, mint a természeti kincseket és lefoglalták maguknak az összes ter- melvényeket, melyekből csak morzsákat juttattak a munká­soknak, akik a javakat létrehozták. Mintegy száz évvel ezelőtt azonban a tudományos szo­cializmus megalkotói felismerték, hogy a termelő rendszerek is követik a természet fokozatos fejlődésének törvényét; kimutatták, hogy a tőkés termelő rendszert, — amely alig félszázaddal előbb kezdődött, — a kollektiv termelő rend­szer fogja felváltani és annak életrehivója a munkásosztály lesz. A munka ünnepe Megindult tehát az uj társadalmi rendszerért folyó küz­delem és nem véletlen, hogy annak szimbóluma MÁJUS EL­SEJE lett, az a nap, amelyet már az ősidőkben is a természet megújhodás napjának tartottak. Május elsején az osztály­tudatos munkások minden nagyobb ipari központban össze­gyűltek, hogy seregszemlét tartsanak; hogy számbavegyék, mennyit gyarapodott tömegük és az osztályharc mezején mily előretörést, esetleg mily visszavonulást könyvelhetnek el az elmúlt évre. Mert a nagy harcban az előretörő munkásosztály nem­csak győzelmeket aratott, de sokszor meg is kellett hátrál­nia. Ez nem csoda, hiszen a tőkés rendszer kiváltságosai ha­marosan felismerték, hogy hatalmukat csak a terror eszkö­zeivel tudják fenntartani és azért mindenfelé zsandárok- kal, rendőrökkel, katonasággal verték szét a május elsejét ünneplő munkástömegeket. De ennek dacára is végre elérkezett az a nap, amikor egv országban már nemcsak szabadon ünnepelhették, ha­nem eg\ enest HIVATALOS ÜNNEPPÉ LETT EZ A DICSŐ NAP. Az az első győzelem azonban korántsem jelentette a harc, vagy a terrorisztikus 'üldöztetés végét. Itt az Egye­sült Államokban még ma is különféle módszerekkel kísérlik meggátolni azt, hogy a munkásosztály megünnepelhesse május elsejét. Azért, mert az AFL-CIO vezetősége nem azo­nosítja magát e nagy nap nemzetközi jelentőségével, annak ellenére, hogy eredete az amerikai munkásosztály' hatalmas harcaiból fakadt, a munkáltatók szervei is sikeresebben tud­ják visszatartani a munkásokat e jelentőségteljes nap meg­ünneplésétől. A győzelem És még sincs okunk a panaszra. Nincs, mert amig lát­juk, hogy az Egyesült Államokban a tőkés rendszer urai milyen eszeveszett félelemmel szítják a “hidegháborút”, re­mélve, hogy azzal még sokáig fenn tudják tartani kiváltsá­gaikat, e világ többi részén az utolsó évtizedben oly diadal­mas erővel tört előre az uj rendszer, hogy most, 1958 május elsején több mint a világ egvharmadán, több mint egvbillió népességű -területen HIVATALOS ÜNNEP A MÁJUS EL­SEJE, AMELYEK ÜNNEPEIN DIADALMASAN HOR­DOZZÁK KÖRÜL AZ UJ TERMELŐ RENDSZER JELVÉ­NYÉT, A VÖRÖS ZÁSZLÓT. Ez a meseszerü győzelem azonban még nem jelenti azt, hogy most már könnyű és sima'az ut a munkásosztály gaz­dasági és kulturális életszínvonalának ideális fokra való emeléséhez. Egyrészről a még megmaradt tőkés területeken az ellenállás egyre erősbödik, másrészről viszont az uj ter­melő rendszer hibáit is eliminálni kell. A bizonyítékok De látván azt, hogy az utóbbi években ezen a téren is igen számottevő a haladás, a győzelembe vetett biztos re­ménnyel nézhetünk a jövőbe. Ezért május elsejét ma na­gyobb örömmel üdvözölhetjük, mint bármikor ezelőtt, még a távlovegekkel küldött hidrogénbombákkal való fenyege­tés dacára is. Ma már nyilvánvaló, hogy az üjabb világhá­Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P O. of N. Y., N. Y. VOL. VII. No. 18. Thursday, May 1, 1958 NEW YORK, N. Y. vágás és hasonló intézkedések j nélkül is. Szakszervezeti vezetők figyelmeztetése Az AFL-CIO végrehajtó bizottsága nyilatkozatban ki­jelentette, hogy “a hanyatlás mélyül és a nemzet gazdasági válságnak néz elébe. “George Meany elnök és David J. Mc Donald, az acélmunkások ve- 1 zetője egyénileg is hasonló- I képpen nyilatkozott. A mun- ; kanélküliek száma rövidesen 6 millió lesz, mondotta M :a- ny. A megélhetési árak állan­dó emelkedéséért, McDonald a nagy monopóliumok önké­nyes intézkedéseit teszi fele­lőssé. A nyilatkozat 6—8 billió dollárig terjedő adólevágást, a munkanélküli segély javí­tását és közmunkálatok foko­zását sürgeti. A b e v ándorlási-deportálási törvényekkel való szenzációs visszaélés rázta meg az Egyesült Államok közvéleményét múlt héten, amikor San Franciscóban William Heikkila 52 éves mun­kást az utcán, munkából haza­tértében elfogták, repülőgépre “ültették és elvitték Finnország­ba. William Heikkila ellen tdz éve folytatnak deportálási eljárást. Heikkila ’906-ban Finnországban született, amikor amerikai pol­gárosodott szülei látogatóban voltak ott. Még három hónapos sem volt, amikor szülei vissza­hozták az Egyesült Államokba. | Azóta itt élt, nősült, dolgozott i | és nem volt tudatában fainak i hogy apja elmulasztotta őt ra- i ját polgárlevelébe beiktatni. Er- . re a technikai hibára alapozták a Heikkiia elleni deportálási el­járást. A vád ellene az. hogy a 30-as években, rövid időre tagja volt az Amerikai Kommunista Párt- | nak. A Bevándorlási Hivatal em- j bertelen és törvény-ellenes in­tézkedése olyan felzúdulást kel- j tett, hogy kénytelen volt Heik- kilát azonnal visszahozni Finn­országból és alkalmat adni neki arra, hogy ügyét a biróság ér­boru egész biztosan eltemetné a tőkés termelő rendszert, noha feltehető, hogy esetleg magával rántaná sírjába az emberi civilizációt is. Ez a május elseje bebizonyította, hogy merő propa­ganda-hazugság volt az az állítás, hogy “profit-jutalom” nélkül az emberek nem dolgoznak; hogy a kollektiv terme­lő rendszerek csak ideig-órákig tartó “meddő kísérletezé­sek”, amelyek gyorsan összeomlanak. A tervezett gazdaság sikerei ma már elhallgattatták ezt a hamis érvet éppenugy, ! mint azt, hogy a tudomány és a művészet képviselői sem i produkálnak a profit “ingerének” hatása nélkül. Ez a május elseje ellentmondás nem tűrő bizonyítéka annak, hogy a tőkés termelő rendszer is engedelmesen kö­veti a fejlődés természeti törvényét, — születik, fejlődik, megöregszik, — ha elérkezik az ideje, amit a haladás összes erői egyre jobban siettetnek, átadja helyét utódjának a nálá­nál fejlettebb rendszernek. Ez már annyira nyilván­valóvá lett, hogy az uj rendszer további térhódításánál a forradalmakat, háborúkat szükségtelennek tartják. Az uj rendszer már annyira megerősödött, hogy annak hívei gaz­dasági versenyre szólítják a régi rendszer képviselőit. Azt hangoztatják, hogy fegyveres erőszak helyett mutassa meg mindegyik rendszer, MILYEN MAGAS SZÍNVONALRA TUDJA EMELNI A NÉPMILLIÓK GAZDASÁGI ÉS KUL­TURÁLIS SZÍNVONALÁT. Ezért tekinthetünk az eddig elért eredményekre jóér­zéssel és büszkeséggel még az itteni most már enyhülő ül­döztetések dacára is. Most már nyilvánvalóvá lett, hogy a munkásosztály haladását a teljes felszabadulás utján — “eső, hó, árviz és jégzivatar” — DE MÉG AZ ATOM- ÉS HIDROGÉNBOMBA SEM TUDJA TÖBBÉ FELTARTÓZ­TATNI! tíemlegesen intézze el. Az Idegeriszületó'iüeket Védő Amerikai Bizottság a sajtóhoz küldött átiratában élesen tilta­kozott Heikkila “barbar és em­bertelen elrablása” ellen. Nem igaz az, amit a Hivatal vezetője, Mr. Swing (nyugalmazott gene­rális) a kongresszusi vizsgáló- bizottságnak mondott. hc'gv ‘ Heikkila deportálása tévedésen alapult”. Nagyon is kiszámítot­ták, hogy péntek d. u. 5 órakor, amikor már minden hivatal zár- T,a van, és nem lehet tiltóparar- csért fordulni a bírósághoz, el­fogják és anélkül, hogy felesé­gét vagy ügyvédjét értesítették volna, egy szál könnyű öltözet­ben ültessék repülőre ép vigyék el foglyukat a hideg éghajlatú Finnországba. Ez az eljárás a demokratikus jogok teljes felrú­gása volt. Eddigi gyakorlat az volt, hogy a véglegesen deportá­lásra itélt egyénnek pár heti időt adtak az elkészülésre. A közvélemény nyomására a Bevándorlási Hivatal kénytelen volt Hekkilát visszahozni. De vajon hány idegenszületésüt visznek ki az országból hasonló embertelen módszerekkel, akik­nek szenvedése sohasem jut a közvélemény tudomására? ‘‘A Heikkila-ügy még meggyő­zőbb erővel demonstrálja a Wal- ter-McCarran törvény demok­ráciaellenes beállítottságának hatását a Bevándorlási Hivatal ügykezelésére, és hogy mennyire sürgős ezen kártékony törvény I visszavonásáért még nagyobb I erőt kifejteni”, mondja a Védel- I mi Bizottság. Kiugrott a repülőgépből Rövid ujsághir jelentette, hr^y Jaime Regalado Chapa. 25 é’- ? mexikói munkás kiugrott a ' 0 ezer láb magasan repülő gén-'' >, mely Arizonában összefogott mexikói vándormunkásokat Vtt az El Centro, Kaliforniában le­vő gyűjtőhelyre, hogy onnan Mexikóba deportálják őket. Éljen * Május Elsejét KORMÁNYINTÉZKEDÉST A VÁLSÁG ENYHÍTÉSÉRE A hanyatlás növekszik. AFL-CIO súlyos depresszió veszélyét látia A Kongresszus Közös Bi­zottságának kihallgatásán 8 j szakértő közül 6 kijelentette, hogy egyelőre semmi jelét nem látják az egyre növekvő gazdasági hanyatlás jobbra- fordulásának. Legjobb eset- I ben junius vége felé várható, I hogy a lefelé haladó irányzat mélypontra jut, de csak ab­ban az esetben, ha a kormány megfelelő intézkedést tesz er­re. Három egyetemi tanár, egy nagykereskedő, az AFL­■ CIO gazdasági kutatója, és ■ egy kormányalkalmazott meg egyezett abban, hogy megfe­lelő intézkedések hiányában elvárható, hogy a gazdasági ’ helyzet egyre rosszabb lesz. ’ V. Lewis Bassie, az Illinois egyetem gazdasági kutatásá- . nak igazgatója volt a legpesz- szimistább. Szerinte “a ha­nyatlás évekig fog tartani”. Még ha le is csendesedik egy időre, rövidesen újra neki fog ' lendülni, mivel a kormány | ovointezkedeseket nem lepte- I tett- életbe idejében. Mit ajánlanak? Ötbillió dollárt a várásló- i képesség emelésére, adólevá­gást, a munkanélküli segély ! összegének és idejének to- | vábbi kiszélesítését, épitkezé- j sek megindítását ajánlottak | azonnali orvoslásként és főleg j hogy a kormány sokkal na­gyobb komolysággal, megér- : téssel és segíteni akarással | kezelje az ország gazdasági , helyzetét. A két szakértő, aki a kor- ! mánybeavatkozást szükség­telennek tartotta William Buttler, a Chase-Manhattan bank igazgatója és Martin R. Gainsbrugh egy kutatást végző magánintézmény gaz- j dasági szakértője volt. Mind- | kettő elismerte ugyan, hogy ; a hanyatlás súlyos, de szerin­tük javulás-fog beállni adóle­HIVATALOS EMBERRABLÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom