Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-24 / 17. szám
A Stae Department feje, vagy az elnök szokás szerint ' minden héten nagyobbszabásu sajtókonferenciát tart, amikor a hét eseményeit megvitatja az újságírókkal. Ilyenkor kerülnek napvilágra olyan kijelentések, mint “a meredek politika”, “titkos, vagy nyílt diplomácia”, “az elvesztett ing”, “a tiszta bomba”, stb. Az elmúlt héten Dulles külügyminiszterünk ismét egy gyöngyszemet ejtett el sajtókonferenciáján. Az egyik újságíró azt kérdezte tőle: “Megfelel-e a valóságnak, külügyminiszter ur, amit a párizsi NATO-gy ülésről jelentenek, hogy a nyugati hatalmak megegyeztek abban, miszerint hajlandók összeülni Oroszországgal diplomáciai színvonalon és nem várunk ez alkalommal előzetes feltételeket ?” Mr. Dulles többek között a következőket válaszolta: i “A Szovjetunió jelezte, hogy hajlandók ezt elfogadni, de ! olyan feltételeket szabtak, melyek a nyugati hatalmak ré- 1 szére nem elfogadhatók. Azt hiszem s remélem, hogy a tárgyalások diplomáciai színvonalon fognak megkezdődni és azt hiszem, hogy elsősorban arról fognak beszélni, hogy miről is beszéljenek”, j A N. Y. Times hosszú oldalakon közli Dulles fejtegetéseit, de a mi lapunk szerény keretei nem engedik meg. hogy ezt a kérdést ilyen hosszan kezeljük. Ezért csak fentemli- tett pontra kívánunk kitérni. Dulles panasza az említett sajtókonferencián az volt, hogy a Szovjetunió semmi másért nem akarja a csúcskonferenciát, mint hogy onnan hatásos propagandát tudjon kifejteni a világ népei felé. Mi fáj Dullesnek? Az, hogy a Szovjetunió a legerélyesebben lép fel a lefegyverzés, az atomtilalom, a békés megegyezés, a kulturális és gazdasági kapcsolatok kiszélesítése mellett, Dullesnek csak propaganda. Nem bánná, ha ezekről a kérdésekről hosz- szan elbeszélgetnének zárt ajtók mögött, s azután a közönség elé azzal jöhetnének, hogy az oroszokkal nem lehet megegyezni. Vagyis. Dulles jobban szeretné, ha zárt ajtók mögött, diplomáciai nyelven hosszan tárgyalnának arról, hogy^ miről is fognak majd beszélni. Ez a politika az elmúlt századokban sikeresnek bizonyult. A diplomaták zárt ajtók mögött tárgyaltak, minek eredménye végül az volt, hogy az emberek milliói pusztultak el háborúkban. Vegyük pl. az ausztriai Metternich herceget a régi diplomáciai iskolából, akinek Dulles is hive. Metternich is ellene volt a nyílt diplomáciának, mert azt propagandának tekintette, amely lázitotta a közvéleményt, ami pedig veszélyes és közönséges. Ez azonban nem zavarta öt abban, hogy emberek tízezreit mészároltassa le. Vagy pedig vegyük egy másik példáját a titkos tárgyalásoknak. Amikor Hitler a nagy mészárlásra készült, a Szovjeí felhívta a nyugati hatalmakat, hogy “izoláljuk a támadót”. Chamberlain, az akkori angol külügyminiszter nagyon is “megegyezett” ezzel a formulával s egy pár másod- és harmadrendű hivatalnokot el is küldött Moszkvába, hogy “titokban” tárgyaljanak a Szovjettel. Néhány hónap múlva a hivatalnokok visszamentek Londonba, természetesen üres kézzel, mivel megegyezésre nem volt felhatalmazásuk. Ekkor a szovjet kormány kijelentette, hogy a nyugati hatalmak meg fogják bánni, hogy ilyen módon kezelik a Szovjetet, mert a béke érdekében a Szovjetunió kénytelen lesz más megoldást keresni. Ekkor született meg a szovjet-német gazdasági, kereskedelmi és meg-nem-támadási szerződés, amit a mai napig is náci-szovjet paktumnak neveznek a szovjet ellenségei. Helyeseljük a nyílt tárgyalásokat Napjainkban más problémákkal állunk szemben, mint a múltban. A diplomácia régi eszköz, amit az uralkodó osztályok arra használnak fel, hogy saját érdekeiket megvédjék, még akkor is, ha az országuknak háborús eszközökhöz kell folyamodnia. Köztudomású, hogy úgy az első, mint a második világháborúban azok a tőkések, akiknek érdekeltségeik voltak egyik vagy másik ellenséges országban, arra törekedtek, hogy tulajdonaikat megvédjék a háború viszontagságaitól. A háború után a sajtó elég terjedelmesen foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Mig a múltban a háborúk áldozatait tiz, vagy százezerre becsülték, a második világháború már több, mint 80 millió emberéletbe került. Az a háború, amelyet napjainkban kell elhárítanunk, nemcsak milliók elpusztulását vonná maga után, hanem az egész emberiségét is. Mr. Dulles szívesen venné a régimódi diplomáciát, de a világ népei mind hangosabban követelik, hogy ne történhessen meg többé, hogy a titkos tárgyalások elbukása miatt életükkel fizessenek. Igenis, mi szívesen fogadnánk az Egyesült Államok részéről azt a “propagandát”, hogy betiltottuk a próbarobbantásokat, megszüntettük az atom- és hidrogénbomba gyártását és folyamatban van a meglévő bombák megsemmisítése. És azt is szívesen fogadnánk, ha az ezekkel foglalkozó tárgyalások részletei nyíltan az emberiség közös tulajdona lenne. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P O. of N. Y., N. Y. VOL. VII. No. 17. Thursday, April 24, 1958 NEW YORK. N. Y. A meredek-politka veszélyei A Szovjetunió határaihoz közeledő H-bombákkal megrakott repü- lök kirobbanthatják a háborút — mondja Gromyko. — Állandó gyakorlatra van szükségünk — mondja Lodge. BULLETIN! Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa hétfőn tárgyalta a Szovjetunió határozati javaslatát, mely az Egyesült Államok atom-; bombákkal megrakott bombázó repülőinek más országok határai felé való repülését volt hivatva beszüntetni. A Biztonsági Tanács ülésének elnöke Henry Cabot Lodge, az Egyesült Államok E. N. megbizottja voll. A határozati javaslat ellen beszélt. Ugyancsak ellene szólaltak fel Formó- j za, Colombia, Irak, Panama, Kanada, Anglia és Franciaország megbízóttai. Svédország nem szólalt fel ellene. Lodge, mint az ülés elnöke, azonnal szavazás elé terjesztette a kérdést. Arkady A. Sobolev, a Szovjetunió megbizottja időt kért arra, hogy a felszólalásokat á t n ézhesse, hogy azokra érdemlegesen válaszolhasson és kérte a szavazás elhalasztását egy következő ülésszakra. A Biztonsági Tanács a kérést megtagadta. Sobolev “e hallatlan eljárásra” való tekintettel a Szovjetunió határozati javaslatát visszavonta. A kérdés háttere A szovjet kormány rendkívüli ülésre hivatta össze az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsát ama vád megtárgyalására, hogy az Egyesült Államok atombombákkal meg rakott hadirepülőgépekkel végeztet repüléseket “a Szovjetunió határai irányában”, A szovjet kormány ezeket a repüléseket a 'világbéke “súlyos veszélyeztetésének” -tekinti. A szovjet kormány kérelmére a Biztonsági Tanács hétfőn rendkívüli ülésre jött össze. A szovjet kormány vádjait Gromyko k ü 1 ügyminiszter hozta nyilvánosságra moszkvai hivatalában tartott sajtó konferenciáján. A szovjet nyilatkozat másolatait eljuttatták minden ország kormányához, melynek képviselete van Moszkvában. A szovjet nyilatkozat szerint a szovjet kormány a • MOSZKVA. — A N. Y. Times moszkvai tudósítója szerint a Szovjetunió nehéz-iparában egy órával leszállítják a napi munkaidőt. A szovjet kormány, a kommunista párt központi bizottsága és a szak, zervezeti tanács együttes aláírásával adták ki a nyilatkozatot. amely szerint mostantól kezdve 1959 szeptemberéig fokozatosan életbe léptetik a leszállított munkaidőt. A bányászok napi hat órát, a többi alapiparban dolgozók, beleértve az acélmunkásokat is, napi 7 órát fognak dolgozni. A szakértők remélik, hogy a * i i rövidebb munkanapot lassanként a Szovjetunió minden ipar- , ágára kiterjesztik 1959 végéig. Ugyanakkor azon dolgoznak, hogy a fizetések kérdését is íendezzék és adjanak fizetéő- j emelést azoknak, akik még mindig alacsony bérért dolgoznak: egy hónapot adtak az állami bizottságnak. hogy dolgozza ki az , erre vonatkozó terveket, í Közben automációval és he- , Íves munkabeosztásokkal igye- : keznek még jobban fokozni az i ipari termelést. Az uj rendelet természetesen inagyon népszerű a Szovjetunióban. A MüBOLYfióK VESZEDELME WASHINGTON. — Dr. John P Hagen úgy nyilatkozott, hogy a mübolygók igen könnyen világháborút okozhatnak. Dr. Hagen, a haditengerészet i “Vangard” mübolygó programjának vezetője nagy veszélyt lát a mübolygókban, amennyiben könnyen támadó rakétáknak nézhetik azokat és a támadás visszaverésére bármely ország, már amelyiknek rakétái vannak i “ellenállásba” mehet át. A veszély elkerülésére Dr. Ha- ! gén egy nemzetközi bizottság j megszervezését ajánlja, amely hivatva volna meghatározni, I hogy milyen bolygókat küldhetnek a világűrbe; Szeretne bizonyos- meghatározásokat arra néz ; ve is. hogy müven rádió leadókészülékekkel szereljék fel a mübolygókat, hogy azok felismerhetők legyenek. Dr. Hagen a képviselőház rendkívüli bizottsága előtt tanúskodott; ez a bizottság a vi lágiir felfedezésével kapesolatw- kérdéseket tárgyal. Dr. Hagen főképpen a “halott, elcsendesedett mübolygók veszedelmét’ hangsúlyozta amelyek hangtalanul rohannak a világűrben, miután rádiójuk elnémult. Az ilyen mübolygók “több okból is veszedelmet jelenthetnek ". Az elkövetkező években előtérbe kerül az interkontinentális távlövegek veszedelme es az egyes nemzetek riasztó készülékekkel próbálják majd a támadó lövegeket, illetve azok közelségét jelezni. amerikai United Press hírszolgálat április 7-iki keltezésű jelentéséből értesült arról, hogy amerikai hadirepülőgépek repülnek időnkint, atom- • és hidrog;énbombákkal rákot- j tan, az Északi sark vidékein keresztül a Szovjetunió északi határai irányába. Gromyko hozzáfűzte azt is, hogy az amerikai légiflotta hivatalos szószólói megerősítették e jelentés hitelességét. A United Press idézett jelentése, melyet Frank H. Bartholomew, a UP elnöke irt Omaha, Nebr.-ban (Omaha közelében van az amerikai stratégiai bombázóflotta vezérkari főnöksége. — Szerk.) leírja azt, hogy valahányszor a Kanadában felszerelt hatalmas radarhálózat felvevőkészülékein valamilyen gyanús tárgy mutatkozik, az amerikai stratégiai flotta egységei hidrogénbombákkal rakottan azonnal elindulnak a Szovjetunió határai felé — mindenre készen. Minden egyes bombázógép pilótája és személyzete tudja, hogy melyik szovjet városra kell ledobnia a hidrogénbombáját. De a bombákat csak akkor hajítanák le, ha a gyanús jelenség, amely a rádáron mutatkozott, valóban ellenséges repülőgépnek vagy rakétalövegnek bizonyulna és ennek megfelelően repülésük közben megérkezne a titkos üzenet a legmagasabb fórumtól, Eisenhower elnöktől, hogy ”EZ AZ”, a háború kitört, a bombákat le kell dobni a megállapított célpontra. Amennyiben ilyen üzenetet NEM kap a bombázógép, pilótája, a repülőgép egy bizonyos pontnál visszafordul és visszatér kiinduló pontjára. A visszafordulást a légiflotta emberei “fail safe”-nek “biztonságos meghiúsulásának nevezik. “Legközelebb, fejezte be tudósítását Frank H. Bartholomew — ha Ön felnéz az égre és egy vékony, fehér, füstsze- rü csikót lát a magasságban, amely előtt egy porszemnyi fekete pont száguld, fontolja meg annak lehetőségét, hogy az egy ilyen bombázógép, a- mely nagyobb pusztitóképes- séget hord magában, mint amennyit Amerika és Anglia a második világháború egész tartama alatt Németország összes városaira képes volt lezuditani!” Gromyko kijelentette, hogy az amerikai légiflotta tábornokai azt hangoztatják, hogv amerikai repülök nem jutottak a szovjet határ közelségé- I be. De ha ez megtörténne, | hangsúlyozta Gromyko, a Szovjetunió érdekei megkívánnák, hogy katonai egvsé(Folytatás a-16-ik oldalon; ■ J DULLES UR SWTMFEIEHÍIÁJ» 6-7 órás munkanapot kezdenek a Szovjetunióban
