Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-17 / 16. szám

mO$ A TILTAKOZÁS! Az Atomenergia Bizottság a “Verboten” (Tilos) jelző­táblát állította fel a Csendes-óceán 390,000 négyzetmérföld- nyi hullámbirodalma fölött: Amerikai polgároknak tilos e területre hajózni, repülni, vagy ha úgy tetszik — úszni. Nem lévén jogászok, nem tudjuk, hogy egy országnak, bármely országnak van-e joga a tengerek bármely részét le­zárni saját polgárai előtt. Persze, az is igaz, hogy Dullesék, nemcsak a tengereket, hanem az egész világot elzárták (äz útlevél megtagadása révén) számos, nekik nem tetsző ame­rikai polgár számára. Az Atomenergia Bizottság azért hozta e tiltó rendeletet, hogy megakadályozzon 4, mondd négy amerikai polgárt a .tervbevett amerikai hidrogénpróba elleni tiltakozásban. Ez a négy amerikai polgár ugyanis bejelentette, hogy lesz, ami lesz, ők egy kis tutajon oda fognak utazni a hidrogénbom­bák alá, hogy megmutassák a világ népének, vannak ameri­kaiak, akik éppúgy ellenzik a H-bombás próbákat, mint oly sokan más országokban. Az érdekes a dologban az, hogy az Atomenergia Bizott­ság csak amerikaiak előtt zárhatja el a Csendes-óceán e ré­szét — más nemzetek polgárai előtt nem, mert a nemzetközi jog elvei szerint a tenger vizei nemzetköziek, a partmenti három mérföldnyi övezet kivételével. Mi fog történni azonban, ha négy vagy 14 JAPÁN pol­gár hasonló elhatározásra jut és elmegy tiltakozni a' dullesi H-bombakipróbálás ellen? Ez az ami oly sok álmatlan éjsza­kát okoz Straus admirálisnak, az Atomenergi Bizottság fe­jének és a mi szegény békeangyalkánknak, Dullesnek. Adelt nekik az Isten pénzt, de adott-e nekik józan észt? A N. Y. Times tulajdonosának tehetséges csemetéje, C. L. Sulzberger, a lap európai főmunkatársaként működik külföldön. Rovatai következetesen a Times vezércikkoldalán jelennek meg. Exaltált pozíciója ellenére a gondolkodó em­bernek néha töpi’enkednie kell afölött, hogy pénzével arány­ban van-e ennek az embernek — és a hozzá hasonlóknak — esze vagy hogy egyáltalán maradt-e neki? Sulzberger ugyanis egy uj “magyarázat”-tal állt elő a szovjet atompróba beszüntetésével kapcsolatban. Politikánk irányitói mindenáron keresik a kiutat a szocialista világgal való békés együttélés elől. Sulzberger azzal magyarázza a szovjet lépését, hogy a szovjet vezetők tartanak attól, hogy a közeljövőben Ameri­ka és Anglia mellett a tőkés világ, vagy ahogy ők nevezik, a “szabad világ” más államai, helyesebben a NATO-csoport más tagjai is képesek lesznek A- és H-bombát gyártani. És ha ez megtörténne, magyaráz Sulzberger, akkor a Szovjet­unió emberanyag hadi előnye elhalványulna. A Szovjetunió ugyanis “nem meri” Kínának, Lengyelországnak és Magyar- országnak lehetővé tenni az atombomba gyártását, mert ezek “megbizhatatlanok”. Sulzberger helyeslőén idézi egy vad háborús uszító, Kissingei amerikai iró könyvének azt a megállapítását, hogy a “szabad világ” számára minden eddiginél fontosabb, hogy Európának “független katonai berendezése” legyen és ehhez szükség van arra, hogy függetlenül gyárthassanak atom­bombákat! Ennek első lépéseként különben Dullesék már megadták a jogot a náci tisztektől infiltrált uj német hadse- regnak az atombombákkal való felszerelésre! Sulzberger tehát mintegy ujjal mutat Kruscsevra, hogy lám, ez az ember nem akarja, hogy t. mi derék szövetsége­seinknek, Németországnak, Koreának, Formózának és a töb- nek atombombái legyenek. Ezért akar véget vetni az atom­bomba fegyverkezési versenynek! Ennek az érvelésnek az ostobaságánál csak az aljassága nagyobb! Miután a pápától kezdve a világ minden felelős vezetőszemélyisége hangsúlyozta és megállapította, hogy az atombombás fegyverkezési verseny egyik legnagyobb veszé­lye pontosan az, hogy néhány év múlva, ha nem jön közbe megállapodás, a két három vezető világhatalom mellett több tucat olyan ország is szerezhet magának atombombát, mely­nek vezetőit egyáltalán nem lehet felelős embereknek tekin­teni, melyek némelyike (Szingman Rhee és Csank Kaj-sek) nyiltan hangoztatják, hogy ha rajtuk múlna kirobbantanák a harmadik világháborúi, és akik egy H-bombával a kezük­ben valóban képesek volnának ezt a világkatasztrófát elő­idézni akkor jön Sulzberger és ennek megakadályozását el- itélendőnek, illetve szovjet “gyengeségnek” állítja be! Mekkora aljasság! Mily mérhetetlen ostobaság! Hát valóban azt hiszi Sulzbeger, hogy a Szovjetunió hátrányban marad, ha a Nyugat több tucat kezében levő 10,000 H-bom- bájávál szemben nekik mondjuk “csak” ezer H-bombájuk lesz és “csupán” a szovjet hadsereg, nem pedig a magyar vagy román hadsereg birtokában lesz? Hát micsoda különb­séget tesz az, hogy a világot 11,000 vagy 12,000 H-bomba hány darab radioaktiv törmelékké repesztené szét? Sajnos még mindig ilyen agyak és ilyen lelkek alkotják és formálják a "közvéleményt” Amerikában! Minden elismerést érdemelnek ki azok a bátor, retten- hetetlen egyének, olyanok mint Dr. Linus Pauling, Mrs. Roosevelt, Eaton s mások, akik a vak önérdek e megszállott­jaival szemben a józan ész, az emberiesség nevében és ér­dekében nyiltan sikraszállnak a H-bombák beszüntetése, a szocialista és tőkés világ ellentéteinek tárgyalások utján va­ló békés megoldása mellett! Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P O. of N. Y, N. Y. Vol. VII. No. 16. Thursday, April 17, 1958 NEW YORK, N. Y. A történelmi szükséglet, a közvélemény figyelő várako­zása kényszeritette a három nyugati nagyhatalom — Ang­lia, Egyesült Államok és Franciaország — diplomatáit arra, hogy elfogadják a Szov­jetunió múlt péntekén meg­tett javaslatát, egy Moszkvá­ban tartandó diplomáciai ér­tekezletre, a követségi szín­vonalon. A nyugati diplomáciának még mindig szokatlan az a nyílt, minden kertelés nélküli megközelítés, amit a Szovjet­unió használ politikájának is­mertetésére. Számukra ez an­nál kellemetlenebb, mert ez az eljárás lerántja a leplet ró­luk és ők kénytelenek valami határozott lépést tenni,( ha | nem akarják, hogy a törne- | gek előtt az egyezséget kerül-1 gető politikájuk lelepleződjön. \ A Szovjetunió múlt heten a három nagyhatalomnak küldött jegyzékben kifogásol­ta azt, hogy a csúcskonferen­ciára vonatkozó előkészítő munkálatokat oly sokáig húz- zák-halasszák és azt javasol­ta, hogy a külügyminiszterek tanácskozását tartsák meg legkésőbb május közepén és ennek előkészítésére a nagy­hatalmak nagykövetei jöjje­nek össze Moszkvában e hét csütörtökén. Ez szokatlanul rövid lejá­ratú meghívás volt, de a há­rom nagyhatalom hétvégi ta­nácskozásában arra az elha­tározásra jutott, hogy 'nem utasítja vissza, mert ha nem fogadja el, akkor az “a szov­jet propagandát segítené”, így aztán csütörtökön meg lesz tartva a nagykövetek ér­tekezlete Moszkvában. De visszautasították a szov­jet ajánlatát arra vonatkozó­lag, hogy ez az értekezlet csupán azzal foglalkozzon, hogy megállapítsa a külügy­miniszteri tanácskozás pon­tos idejét, helyét és összeté­telét. A szovjet terv nem zár­ja ki annak a lehetőségét, hogy a külügyminiszterek kö­zös megjegyzéssel tárgyalja­nak azokról a pontokról, ame­lyeket a csúcskonferenciára szükségesnek tartanak meg­beszélésre ajánlani. De a csúcskonferencia megtartása ne függjön csupán ennek a tárgyalásnak az eredményé­től. A nyugat azonban ragasz­kodik ahhoz, hogy a csúcs­konferencia előkészítő mun­kálatai ennél jóval többet kí­vánnak meg. Már az első dip- ’ lomáciai értekezleten alapo­san meg kell tárgyalni, sőt, megegyezésre kell jutni azok­ban a kérdésekben, amelyek az államfők elé kerülnek, mert ha nem, — mondják a diplomaták — akkor a csúcs­konferencia megint propa­gandaeszköz lesz egyesek ke­zében. Ha a nyugat a főproblé­mák előzetes elintézését kö­| veteli, akkor ez az előkészitő- j munkálatok idejét nagyon is 1 kihúzza. Felvetődik a kérdés: 1 készek-e magukra vállalni azt a szerepet, hogy tudatosan akadályt gördítenek a csúcs­konferencia megtartása elé? AMERIKAI ZONGORAMŰVÉSZ NYERTE ME3 AZ ELSŐ DIJAT MOSZKVÁBAN Van Cliburn, 23 éves Lou­isiana születésű zongoramű­vész megnyerte a moszkvai nemzetközi Csajkovszky zon­gora- és hegedű ünnepély el­ső diját. A magas, sovány fiatalem­ber kitűnő technikával és Csajkovszky zenéjének ro­mantikus meg közelítésévé! már a verseny első két sza kaszában a zen ekedvele Moszkva szivébe lopta magát Mindenütt róla beszéltek, a “amerikai géniuszról”. A harmadik, végső előadás­ra, amelyen már csak kilenc versenyző vett részt az ere­deti 49-ből, az utolsó héten nem lehetett jegyeket kapni. Amikor Cliburn Rachmani noff 3-ik zongoramüvét bévé gezte, a közönség feállással s zugó tapsorkánnal 8 és fé' percig ünnepelte, mig a zsü ri a versenyszabályokkal el lentétben, megengedte Cli burn-nak, hogy visszatérjen a színpadra. Emil Gilels é? más zsűritagok is a színfalak mögé siettek gratulálni a fia­tal művésznek. Gilels örömé­ben magához ölelte Cliburnt. A dijakat csak három nap­pal később hirdették ki, de a koncert hallgatói már ott hangosan az “első dijat” kö­vetelték Cliburnnek. A dij egy arany medál és 25 ezer rubel készpénz. Egy másik amerikai, Daniel Pol­lack, 23 éves los-angelesi la­kos a nyolcadik diját nyerte el. Ketten nyertpk 2-ik dijat, mert a zsűri nem'tudott meg­egyezni; Liu Shih-kung 18 éves kinai és Lev Vlasenko 29 éves tifliszi művész. A több' dijakat egy orosz, egy bulgár. egy francia, és egy japán mű­vész nyerte el. A verseny nyertesét mind­járt becézőnévvel látta el a melegszívű moszkvai közön­ség. Az “amerikai malchik” (kisfiú) elnevezést fiatalos arcával nyerte el. Több £on- certelőadáson fog résztvenni a többi nyertessel együtt, azonkívül lemezfelvételeket alánlottak fel neki és más városokból kapott meghívást koncert-előadásokra. Három éves korától 17 éves koráig édesanyja tanította zongorázni. Azután a Julliar. Zeneakadémián, New York­ban folytatta tanulmányát Rosina Lhevinne, orosz szár­mazású zongoratanárnő keze alatt. Már 12 éves korában játszott a Houston Szimfóhiá- val Texasban, később pedig ugyanazt a darabot, Csaj­kovszky 1. számú zongoramü­vét a Philadelphiai Zenekar­ral játszotta New Yorkban 19 éves korában. Volt tanárnője, Mme. Lhe­vinne ajánlatára jelentkezett a moszkvai nemzetközi ver­senyre. Uj adatok a tudósok részére WASHINGTON. — Az Atom­energia Bizottság kinyilatkoz­tatta az utolsó 15 nukleáris rob­bantások helyét és idejét, hogy segitse ezzel a tudósok abbeli igyekezetét, hogy jobban megis­merhessék földünk rétegeinek összetételét. Ezt az információt kiadják a 'ílág összes tudósai részére, az ­zal kapcsolatban is teszik, hegy meghatározhassák, hogy lehet­séges-e az atomkisérleti robban­tások nemzetközi ellenőrzése. Most sült ki, hogy 1954 és 56- ban a Csendes-óceán partján, soha bé nem jelentett robban­tási kísérletezések történték. Jakarta elvágta , a lázadók i élelmezési vonalát j Szingaporeból jelentik, hogy I az indonéz kormány elvágta a lazadók élelmezési fővonalát Észak-Szumatrában és 10 mér- földnyire hatolt a lázadók utol­só összekötő vonalához. Innen kapják a külföldi segítséget. Its Stupendous* Ez volt a kifejezése a N. Y. Times kritikusainak a Metropo­litan Operaházban táncoló Moi- 1 seyev moszkvai tánccsoport elő­adásáról. Szerkesztőségünk egyik , tagja is olyan szerencsés hely- ' zetben volt, hogy szintén látta 1 ezt a rendkívüli gyönyörűséges tánemüvészetet néwycrki pre- ! mierje alkalmával. Az eresz táncosok úgy remekeltek, h, ry azt szavakkal nem lehet kife­jezni. Soha az életben hasonló táncosokat nem látott az átló» ember. A New York Times kriti­kusa szerint: “they are all wm- tíerful, every last one of them! ‘Maybe stupendous after all is not quite the word for it.” H aladtmk Sassan a csúcskonferencia felé

Next

/
Oldalképek
Tartalom