Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-17 / 16. szám
mO$ A TILTAKOZÁS! Az Atomenergia Bizottság a “Verboten” (Tilos) jelzőtáblát állította fel a Csendes-óceán 390,000 négyzetmérföld- nyi hullámbirodalma fölött: Amerikai polgároknak tilos e területre hajózni, repülni, vagy ha úgy tetszik — úszni. Nem lévén jogászok, nem tudjuk, hogy egy országnak, bármely országnak van-e joga a tengerek bármely részét lezárni saját polgárai előtt. Persze, az is igaz, hogy Dullesék, nemcsak a tengereket, hanem az egész világot elzárták (äz útlevél megtagadása révén) számos, nekik nem tetsző amerikai polgár számára. Az Atomenergia Bizottság azért hozta e tiltó rendeletet, hogy megakadályozzon 4, mondd négy amerikai polgárt a .tervbevett amerikai hidrogénpróba elleni tiltakozásban. Ez a négy amerikai polgár ugyanis bejelentette, hogy lesz, ami lesz, ők egy kis tutajon oda fognak utazni a hidrogénbombák alá, hogy megmutassák a világ népének, vannak amerikaiak, akik éppúgy ellenzik a H-bombás próbákat, mint oly sokan más országokban. Az érdekes a dologban az, hogy az Atomenergia Bizottság csak amerikaiak előtt zárhatja el a Csendes-óceán e részét — más nemzetek polgárai előtt nem, mert a nemzetközi jog elvei szerint a tenger vizei nemzetköziek, a partmenti három mérföldnyi övezet kivételével. Mi fog történni azonban, ha négy vagy 14 JAPÁN polgár hasonló elhatározásra jut és elmegy tiltakozni a' dullesi H-bombakipróbálás ellen? Ez az ami oly sok álmatlan éjszakát okoz Straus admirálisnak, az Atomenergi Bizottság fejének és a mi szegény békeangyalkánknak, Dullesnek. Adelt nekik az Isten pénzt, de adott-e nekik józan észt? A N. Y. Times tulajdonosának tehetséges csemetéje, C. L. Sulzberger, a lap európai főmunkatársaként működik külföldön. Rovatai következetesen a Times vezércikkoldalán jelennek meg. Exaltált pozíciója ellenére a gondolkodó embernek néha töpi’enkednie kell afölött, hogy pénzével arányban van-e ennek az embernek — és a hozzá hasonlóknak — esze vagy hogy egyáltalán maradt-e neki? Sulzberger ugyanis egy uj “magyarázat”-tal állt elő a szovjet atompróba beszüntetésével kapcsolatban. Politikánk irányitói mindenáron keresik a kiutat a szocialista világgal való békés együttélés elől. Sulzberger azzal magyarázza a szovjet lépését, hogy a szovjet vezetők tartanak attól, hogy a közeljövőben Amerika és Anglia mellett a tőkés világ, vagy ahogy ők nevezik, a “szabad világ” más államai, helyesebben a NATO-csoport más tagjai is képesek lesznek A- és H-bombát gyártani. És ha ez megtörténne, magyaráz Sulzberger, akkor a Szovjetunió emberanyag hadi előnye elhalványulna. A Szovjetunió ugyanis “nem meri” Kínának, Lengyelországnak és Magyar- országnak lehetővé tenni az atombomba gyártását, mert ezek “megbizhatatlanok”. Sulzberger helyeslőén idézi egy vad háborús uszító, Kissingei amerikai iró könyvének azt a megállapítását, hogy a “szabad világ” számára minden eddiginél fontosabb, hogy Európának “független katonai berendezése” legyen és ehhez szükség van arra, hogy függetlenül gyárthassanak atombombákat! Ennek első lépéseként különben Dullesék már megadták a jogot a náci tisztektől infiltrált uj német hadse- regnak az atombombákkal való felszerelésre! Sulzberger tehát mintegy ujjal mutat Kruscsevra, hogy lám, ez az ember nem akarja, hogy t. mi derék szövetségeseinknek, Németországnak, Koreának, Formózának és a töb- nek atombombái legyenek. Ezért akar véget vetni az atombomba fegyverkezési versenynek! Ennek az érvelésnek az ostobaságánál csak az aljassága nagyobb! Miután a pápától kezdve a világ minden felelős vezetőszemélyisége hangsúlyozta és megállapította, hogy az atombombás fegyverkezési verseny egyik legnagyobb veszélye pontosan az, hogy néhány év múlva, ha nem jön közbe megállapodás, a két három vezető világhatalom mellett több tucat olyan ország is szerezhet magának atombombát, melynek vezetőit egyáltalán nem lehet felelős embereknek tekinteni, melyek némelyike (Szingman Rhee és Csank Kaj-sek) nyiltan hangoztatják, hogy ha rajtuk múlna kirobbantanák a harmadik világháborúi, és akik egy H-bombával a kezükben valóban képesek volnának ezt a világkatasztrófát előidézni akkor jön Sulzberger és ennek megakadályozását el- itélendőnek, illetve szovjet “gyengeségnek” állítja be! Mekkora aljasság! Mily mérhetetlen ostobaság! Hát valóban azt hiszi Sulzbeger, hogy a Szovjetunió hátrányban marad, ha a Nyugat több tucat kezében levő 10,000 H-bom- bájávál szemben nekik mondjuk “csak” ezer H-bombájuk lesz és “csupán” a szovjet hadsereg, nem pedig a magyar vagy román hadsereg birtokában lesz? Hát micsoda különbséget tesz az, hogy a világot 11,000 vagy 12,000 H-bomba hány darab radioaktiv törmelékké repesztené szét? Sajnos még mindig ilyen agyak és ilyen lelkek alkotják és formálják a "közvéleményt” Amerikában! Minden elismerést érdemelnek ki azok a bátor, retten- hetetlen egyének, olyanok mint Dr. Linus Pauling, Mrs. Roosevelt, Eaton s mások, akik a vak önérdek e megszállottjaival szemben a józan ész, az emberiesség nevében és érdekében nyiltan sikraszállnak a H-bombák beszüntetése, a szocialista és tőkés világ ellentéteinek tárgyalások utján való békés megoldása mellett! Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P O. of N. Y, N. Y. Vol. VII. No. 16. Thursday, April 17, 1958 NEW YORK, N. Y. A történelmi szükséglet, a közvélemény figyelő várakozása kényszeritette a három nyugati nagyhatalom — Anglia, Egyesült Államok és Franciaország — diplomatáit arra, hogy elfogadják a Szovjetunió múlt péntekén megtett javaslatát, egy Moszkvában tartandó diplomáciai értekezletre, a követségi színvonalon. A nyugati diplomáciának még mindig szokatlan az a nyílt, minden kertelés nélküli megközelítés, amit a Szovjetunió használ politikájának ismertetésére. Számukra ez annál kellemetlenebb, mert ez az eljárás lerántja a leplet róluk és ők kénytelenek valami határozott lépést tenni,( ha | nem akarják, hogy a törne- | gek előtt az egyezséget kerül-1 gető politikájuk lelepleződjön. \ A Szovjetunió múlt heten a három nagyhatalomnak küldött jegyzékben kifogásolta azt, hogy a csúcskonferenciára vonatkozó előkészítő munkálatokat oly sokáig húz- zák-halasszák és azt javasolta, hogy a külügyminiszterek tanácskozását tartsák meg legkésőbb május közepén és ennek előkészítésére a nagyhatalmak nagykövetei jöjjenek össze Moszkvában e hét csütörtökén. Ez szokatlanul rövid lejáratú meghívás volt, de a három nagyhatalom hétvégi tanácskozásában arra az elhatározásra jutott, hogy 'nem utasítja vissza, mert ha nem fogadja el, akkor az “a szovjet propagandát segítené”, így aztán csütörtökön meg lesz tartva a nagykövetek értekezlete Moszkvában. De visszautasították a szovjet ajánlatát arra vonatkozólag, hogy ez az értekezlet csupán azzal foglalkozzon, hogy megállapítsa a külügyminiszteri tanácskozás pontos idejét, helyét és összetételét. A szovjet terv nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a külügyminiszterek közös megjegyzéssel tárgyaljanak azokról a pontokról, amelyeket a csúcskonferenciára szükségesnek tartanak megbeszélésre ajánlani. De a csúcskonferencia megtartása ne függjön csupán ennek a tárgyalásnak az eredményétől. A nyugat azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a csúcskonferencia előkészítő munkálatai ennél jóval többet kívánnak meg. Már az első dip- ’ lomáciai értekezleten alaposan meg kell tárgyalni, sőt, megegyezésre kell jutni azokban a kérdésekben, amelyek az államfők elé kerülnek, mert ha nem, — mondják a diplomaták — akkor a csúcskonferencia megint propagandaeszköz lesz egyesek kezében. Ha a nyugat a főproblémák előzetes elintézését kö| veteli, akkor ez az előkészitő- j munkálatok idejét nagyon is 1 kihúzza. Felvetődik a kérdés: 1 készek-e magukra vállalni azt a szerepet, hogy tudatosan akadályt gördítenek a csúcskonferencia megtartása elé? AMERIKAI ZONGORAMŰVÉSZ NYERTE ME3 AZ ELSŐ DIJAT MOSZKVÁBAN Van Cliburn, 23 éves Louisiana születésű zongoraművész megnyerte a moszkvai nemzetközi Csajkovszky zongora- és hegedű ünnepély első diját. A magas, sovány fiatalember kitűnő technikával és Csajkovszky zenéjének romantikus meg közelítésévé! már a verseny első két sza kaszában a zen ekedvele Moszkva szivébe lopta magát Mindenütt róla beszéltek, a “amerikai géniuszról”. A harmadik, végső előadásra, amelyen már csak kilenc versenyző vett részt az eredeti 49-ből, az utolsó héten nem lehetett jegyeket kapni. Amikor Cliburn Rachmani noff 3-ik zongoramüvét bévé gezte, a közönség feállással s zugó tapsorkánnal 8 és fé' percig ünnepelte, mig a zsü ri a versenyszabályokkal el lentétben, megengedte Cli burn-nak, hogy visszatérjen a színpadra. Emil Gilels é? más zsűritagok is a színfalak mögé siettek gratulálni a fiatal művésznek. Gilels örömében magához ölelte Cliburnt. A dijakat csak három nappal később hirdették ki, de a koncert hallgatói már ott hangosan az “első dijat” követelték Cliburnnek. A dij egy arany medál és 25 ezer rubel készpénz. Egy másik amerikai, Daniel Pollack, 23 éves los-angelesi lakos a nyolcadik diját nyerte el. Ketten nyertpk 2-ik dijat, mert a zsűri nem'tudott megegyezni; Liu Shih-kung 18 éves kinai és Lev Vlasenko 29 éves tifliszi művész. A több' dijakat egy orosz, egy bulgár. egy francia, és egy japán művész nyerte el. A verseny nyertesét mindjárt becézőnévvel látta el a melegszívű moszkvai közönség. Az “amerikai malchik” (kisfiú) elnevezést fiatalos arcával nyerte el. Több £on- certelőadáson fog résztvenni a többi nyertessel együtt, azonkívül lemezfelvételeket alánlottak fel neki és más városokból kapott meghívást koncert-előadásokra. Három éves korától 17 éves koráig édesanyja tanította zongorázni. Azután a Julliar. Zeneakadémián, New Yorkban folytatta tanulmányát Rosina Lhevinne, orosz származású zongoratanárnő keze alatt. Már 12 éves korában játszott a Houston Szimfóhiá- val Texasban, később pedig ugyanazt a darabot, Csajkovszky 1. számú zongoramüvét a Philadelphiai Zenekarral játszotta New Yorkban 19 éves korában. Volt tanárnője, Mme. Lhevinne ajánlatára jelentkezett a moszkvai nemzetközi versenyre. Uj adatok a tudósok részére WASHINGTON. — Az Atomenergia Bizottság kinyilatkoztatta az utolsó 15 nukleáris robbantások helyét és idejét, hogy segitse ezzel a tudósok abbeli igyekezetét, hogy jobban megismerhessék földünk rétegeinek összetételét. Ezt az információt kiadják a 'ílág összes tudósai részére, az zal kapcsolatban is teszik, hegy meghatározhassák, hogy lehetséges-e az atomkisérleti robbantások nemzetközi ellenőrzése. Most sült ki, hogy 1954 és 56- ban a Csendes-óceán partján, soha bé nem jelentett robbantási kísérletezések történték. Jakarta elvágta , a lázadók i élelmezési vonalát j Szingaporeból jelentik, hogy I az indonéz kormány elvágta a lazadók élelmezési fővonalát Észak-Szumatrában és 10 mér- földnyire hatolt a lázadók utolsó összekötő vonalához. Innen kapják a külföldi segítséget. Its Stupendous* Ez volt a kifejezése a N. Y. Times kritikusainak a Metropolitan Operaházban táncoló Moi- 1 seyev moszkvai tánccsoport előadásáról. Szerkesztőségünk egyik , tagja is olyan szerencsés hely- ' zetben volt, hogy szintén látta 1 ezt a rendkívüli gyönyörűséges tánemüvészetet néwycrki pre- ! mierje alkalmával. Az eresz táncosok úgy remekeltek, h, ry azt szavakkal nem lehet kifejezni. Soha az életben hasonló táncosokat nem látott az átló» ember. A New York Times kritikusa szerint: “they are all wm- tíerful, every last one of them! ‘Maybe stupendous after all is not quite the word for it.” H aladtmk Sassan a csúcskonferencia felé
