Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-10 / 15. szám
r.» - 12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ_______________________________Thursday, April 10, 1958-----... i.------- , i: .1 ;i. Magyarország IMESTERMOHELYEK AZ ISKOLÁSAK- EZERMESTEREK A CSALÁDBAN Szeptember 1-én 500 általános iskolában és 40 gimnáziumban rendszeresítik a politechnikai oktatást Magyarországi riport — — Az én fiam minden apró szerelést megcsinál otthon. Nincs már gondom szerelőre, javításokra. Tizenkét éves kisiiu büszke édesapja mondotta ezt vagy negyedévvel ezelőtt a soltvadkerti általános iskolában. Kérésünkre elkalauzolt az iskola igazgatójával a “mestermühelybe” is: szé- ’ pén berendezett kis gyakorlóhelyiségben tanulgatták az iskola növendékei a barkácsolást, fém- munkálást, villanyszerelést. “Kísérleti politechnikai oktatás ez” — tájékoztattak a tanárok, s a gyerekek nagy lelkesedéséből, a szülők büszkél- kedéséből hamar kiolvashattuk, hogy hasznos » “tárgyat” tanítanak, próbálgatnak a soltvadkerti nevelők. Az itt-ott folyó eredményes kísérletezgetés most jelentős, komoly állomáshoz érkezett el. Néhány nappal ezelőtt határozatot hozott a Miniszter tanacs és kimondották: szeptember 1-től 500 általános iskolában és 40 gimnáziumban megkezdik a rendszeres gyakorlati foglalkozásokat. Ceruzahegy ezó, papirvágókés — és a többiek — De nagyon számítunk az üzemek, a szak- szervezetek és a szülők segítségére. Nélkülük mozdulni sem tudunk — mondják a minisztérium előadói. — Magunk részéről biztosítjuk nevelőinknek, hogy megfelelően felkészülhessenek a gyakorlati oktatásra, tanfolyamokat szervezünk, bár a vidéki nevelők egy része minden különösebb átképzés nélkül is ért a politechnikai oktatáshoz. A sikeres munkához azonban sok hulladék nyersanyagra, kiselejtezett szerszámokra s jó néhány szakelőadóra is szükségünk lesz. Különösen a szakszervezeti bizottságok segíthetnek majd sokat az iskoláknak: jó néhány üzem már eddig is tanujelét adta áldozatkészségének, segítő szándékának. Amit a szakszervezetektől, üzemektől és a szülőktől várnak az iskolák Idézzünk csak néhányat a minisztériumhoz érkezett köszönő levelekből. Győr négy iskolájának tanárai közösen írnak: “Köszönjük a Vagongyártó! kapott műhelyfelszerelést”. Soltvadkert nevelői a Fővárosi Villamos Vasútnak címezik soraikat, gazdag felszerelést kaptak tőlük, már tavaly sikerrel folytathatták a gyakorlati oktatást. A kis Fancsa község a Lenin Kohászati Müvek dolgozóitól kapott egy teljes asztalosmühelyt — s ezek még csak az “első fecskék”. A pedagógusok remélik, hogy a gyerekek érdekében tanúsított áldozatkészség jelei még ezután mutatkoznak meg igazában. Különösen vidéken lesz erre igen nagy szükség, ahol fogyatékosabbak a szertárak, kevesebb volt eddig is a szemléltető eszköz s ahol még arra is gondolni kell, hogy az üzemek kul- turotthonaiban jó lenne helyet biztosítani egy- egy csoport tanulónak, tekintettel az iskolák krónikus “betegségére”, a súlyos tanteremhiányra. Még csak néhány napja, hogy a Minisztertanács határozata napvilágot látott, de az ország iskoláiban máris valóságos “versenyláz” dúl; lehetőleg már az első 500, a gyakorlati oktatást alkalmazó iskola között szeretnének mindnyájan lenni. A tervek szerint ugyan néhány éven belül minden iskolában meghonosítják a gyakorlati oktatást, de elsőnek, úttörőnek lenni mégiscsak nagyobb dicsőség. A minisztérium általában a helyi tanácsokra bizza: melyik iskolában szervezik meg a politechnikai oktatást. Egyetlen szempont: legyen a kiválasztott iskolában lelkes nevelőgárda és megfelelő munkakörülmények. A lelkesedésnek nincs is hi ja, Ha a szülők és az üzemek továbbra is segítenek, a politechnikai oktatás — több európai országban aratott sikerei után — hazánk iskoláiban is diadalmaskodik majd. Várkonyi Margit Kétmillió forint gfiii össze Az MSZMP Központi Bizottságának határozata értelmében a magyar munkásmozgalom nagy halottai emlékművének céljaira kiadott bélyegekből, amelyeket az MSZMP üzemi, hivatali és körzeti szervezetei terjesztenek, eddig több mint kétmillió forint értékű fogyott el. EGY EMBER, AKI ÉRTI AZ ÁLLATOK NYELVÉT Állatpszichológus nevelte a “ Mégvan-e minden előfeltétele ennek az — oktatásunkban joggal forradalminak nevezhető — átszervezésnek, s milyen haszonnal járhat? ■— kerestünk felvilágosítást a Művelődésügyi Minisztériumban, ahol most gyúrják végleges “formába” a gyakorlati oktatás néhány módszerét. Bálint István főelőadó jól ismeri a kísérletek eredményeit s szívesen összegezi a terveket is: —■ Műhely-, mezőgazdasági és háztartási gyakorlatok tantervbe iktatását tervezzük. Bővebben részletezve: gépismeret, gépszerkezet, bizonyos elektrotechnikai jártasság, egy kevés szerszámkezelés, barkácsolás, fém'munkálás, azután kertészkedés, kisállatok nevelése, méhészkedés — s a lányoknak természetesen kézimunka ,varrás, háztartási ismeretek. Persze ne feledjük, hogy gyerekekről, 10—14 éves fiukról, lányokról beszélünk — tehát mindenből egy keveset tani Lünk. Az ósszóraszámnak mintegy harmadát foglalják majd el a gyakorlati oktatás tantárgyának órái. Hadd adjunk egy kis Ízelítőt szülőknek, nevelőknek, gyerekeknek a politechnikai oktatás “hogyanjáról” — a keszthelyi általános iskola nevelőinek “kísérleti naplóját” böngészve: “Az V. és VI. osztályban heti két-két órát iktatunk be gyakorlati foglalkozásra. Egyelőre a fizikai szertárban rendeztük be kis házimühelyünket, a gyerekek nagy örömére. Hogy mivel foglalkozunk ? Készítünk ruhaakasztót, szerszámnyelet, fali virágtartót, papirvágó kést, ceruzahegyezőt, ma- dárodut, láncokat, lakatpántot és sok minden mást is. Közösen dolgozunk, egy-egy csoport mindig ugyanazokat a szerszámokat használja, igy ráneveljük a gyerekeket egyúttal arra is, hogy megbecsüljék a munkaeszközt, vigyázzanak rá...” 11 millió forint a politechnikai oktatás előkészítésére Levelek, gépelt, kézzel irt papírlapok halmaza fekszik a minisztériümi Íróasztalon. Sok szülő kérte már régebben is ezt a bizonyos “életre nevelést”, igen sok pedagógusnak is szívügye a politechnikai oktatás. Sajnos, eddig az anyagi előfeltételek hiányoztak. Most azonban tizmillió toriulut kaptunk az általános iskoláinkban is kialakítandó gyakorlati oktatásra, tehát ugrásszerűen nőttek a lehetőségek. Valóban szép összeg — de elég-e 500 általános iskola és negyven gimnázium ezernyi, apró-cseprő darabból összeállított felszerelésére, munkaasztalokra, padokra, szerszámokra, nyersanyagra? Nem kis gond ez a minisztériumban. — Vap ösz- szesen, a gimnáziumokra kapott összeggel együtt 11 millió forintunk, ez az alapok letevésére elég. A közelmúltban nem igen volt olyan nagy “színészi siker” Magyarországon, mint amilyet a Homoki-Nagy István legújabb filmjében, a “Cimborák”-ban arat a Fickó meg a Pletyka. A színházi kritikákban gyakori az olyan megállapítás, hogy “X. Y. művész tökéletesen beleélte magát szerepébe”, hamarjában én is csak ezt mondhatom a két főszereplő: az aranyszínű magyarvizsla és a fekete-barna nösténytacskó művészi játékáról. A film cselekménye Fickót, Pletykát és harmadik társukat, Nimródot, a villogószemü vadász- héját egy kiállításra szállítják repülőgépen. A gép defektet kap, a ládákba zárt állatokat ejtőernyővel kidobják. A kisbalatoni nádrengetegbe zuhannak, ahol különböző kalandokon mennek keresztül. A közönség értetlenül nézi ezeket a kalandokat, mert tudja, hogy a főszereplők hatást keltő jeleneteiben nincs semmiféle trükk, ami a filmen történik, az igazi játék, valóság. ★ Ennek a valóságnak “titkáról” beszélgetek Szigethy Kálmán biológussal. A Cimborák főszereplőinek nagy sikere, tulajdonképpen az ő munkájának eredménye. Homoki Nagy István úgy emlékszik meg főmunkatársáról, Szigethyről, mint állatpszichológusról. Valóban az! — Már nem egyszer elhangzott az a vád — mondja Szigethy —, hogy hipnotizálom az állatokat. Ez természetesen nevetséges. Szeretem és megértem az állatokat, ez a titka a képességemnek. Ahhoz, hogy a sas, a kutya, a vaddisznó vagy más állat felfogja, amit kívánok tőle, elsősorban az szükséges, hogy megértsem ösztön- és gondolatvilágát. Mert ez minden állatnál más és más. Neveltem én már buta rókát és igen okos vaddisznót. Miután az állat egyéniségét — kénytelen yagyok ezt a kifejezést használni — megismertem, azon törekszem, hogy az állat engem ismerjen meg. Ha a kölcsönös kapcsolat megismétlődik, az intelligens állat megérti, amit kívánok tőle és szót fogad. y ★ Szigethy már gyermekkorában vonzódott az állatokhoz. A vadászatot kedvelő apja sorra hozta számára az erdők, mezők állatait és érdeklődéssel figyelte, mint szeliditi meg őket a tízéves gyerek. 1947-ben a “Solymász Ripp” magyarvizslájával megnyerte az országos vadászkutyaversenyt. Cimborák” főszereplőit Ekkor figyeltek fel reá; megbízták a gödöllői Vadbiológiai Intézet megszervezésével. A tehetséges vadbiológusnak itt azután alkalma volt a nyesttől kezdve — a vadmacskáig különböző állatokat megfigyelni, nevelni. Szigethy nevelte vadállomány rezervoár lett a Homoki Nagy filmek számára. Például a “Gyöngyvirágtól — a lombhullásig” s “Egy kerecsen solyom története” filmekben a Solymász Ripp aratta a legnagyobb sikert. — Solymász Ripp nagyapja a cimborák főszereplőjének, a Fickónak— mondja Szigethy —■ és már nevelem a dédunokát, a Fickó Il-őt. Tehát megvan a magyar kutyaszinész dinasztia ! — Fickónak éppen olyan nagy a játék készsége, mint amilyen a nagyapjáé volt — meséli a vadbiológüs. — Intelligenciájára jellemző az a jelenet, amikor a pákász kimenti a vízből és az elalélt kutya lassan feleszmél. Előbb megránditja első lábát, majd kinyitja egyik szemét, utána ismét lehunyja látszik, hogy igyekszik felébreszteni magát, amig végül is talpra áll. Fickó ezt a jelenetet, amelyből előzőén próba sem volt nagyszerűen megjátsza, mert megértette, hogy mit kívánok tőle. Az állatszinész szereplők, de különösen a Fickó igen gyorsan tanulták meg szerepeiket. — Egyike a legnehezebb feladatoknak — magyarázza Szigethy —, amikor Fickó a viz fenekéről felhozza cimboráját, Pletykát. Egy kutya a vízbe dobott tárgyat csak akkor tudja kihúzni, ha szilárd talajt érez a lába alatt. Fickó előbb 15—20 centiméteres vízből húzta ki a ládát, amelyben Pletyka yolt, majd mind mélyebbre és mélyebbre kellett lebuknia. Megtanulta, hogy a lebukás előtt mély lélegzetet vegyen. Ez viszont akadályozta a lemerülésben, ezért megtanulta, hogy spirálisan, a testével kell előre törnie. A ládán van egy fogó, amelyet a szájába vesz. Megtanulta, hogy a viz fénytörésében másutt kell keresni a fogót, mint ahol látja. Szigethy nevelő készsége kellett ahhoz, hogy a Pletyka, a rövidlábu daxli közel két emeletnyi magasságból az örvénybe ugorjon és pajtásait kövesse. Az állatpszichológus adottsága és több évtizedes gyakorlata kellett ahhoz, hogy az állatok színészként szerepeljenek és megértsék azt, amit a rendező kívánt tőlük.,, Ják Sándor «
