Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-04-10 / 15. szám

Thursday, April 10, 1058 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ARNYAK KKMRSt it 'is «jrtla '«•» -x X'«IMt Bt itjgK «Ta Isngglgx’Sfg-gWia^gaiig'S-'« XI Irta: BOLESLAV PRUS Boleslav Prusnak, a XIX-ik század vége, s a XX. század eleje egyik legkiválóbb lengyel irás- müvészének rövid kis remekét közöljük: Mikor az égen kezd kialudni a nap fénye, a földből felbukkan a homály — az éjszaka hatal­mas hadserege, ezér meg ezer láthatatlan me­netoszloppal, a katonák milliárdjaival. Ez az óri­ási hadsereg emberemlékezet óta birkózik a vi­lággal, minden reggel elrebben, minden este győz s napnyugtától napkeltéig uralkodik, de nappal, megverve, szétzúzva, meghúzódik búvó­helyein és vár. Vár a hegyszakadékokban és a városok pin­céiben. az erdők sűrűjében és a sötét tavak mé­lyén, vár megbújva a föld ősrégi barlangjaiban, bányákban, árkokban, a házak szegletei, a falak hajlásai mögött. Szétporlasztva és észrevétlenül is kitölt minden rejtekhelyét. Ott van a fák kér­gének hasadékaiban, az emberi ruházat redői- ben, ott van a homok legapróbb szemcséi alatt, belekapaszkodik a pókháló legvékonyabb szálába is és vár. S ha innen elriasztják, egy szempil­lantás alatt átmegy amoda, de minden alkalmat megragad, hogy visszatérjen oda, ahonnan elűz­ték. befurakodjék a még szabad helyekre és el­árassza a földet. ' Ha a nap fénye elhal, a homály hadserege sű­rű sorokban, halkan és óvatosan visszafordul meneküléséből. Betölti a házak folyosóit, előszo­báit és rosszul világított lépcsőházait, elökuszik a szekrények és asztalok alól a szobák közepére, ellepi a függönyöket, a pincék szellőzőnyilásán, ablakok üvegtábláján keresztül kiáramlik az ut­cákra. tompa csendben megrohamozza a falakat és tetőket s a tetőgerinceken meglapulva türel­mesen vár, mig nyugaton elhalványodnak a ró­A brüsszeli külvárosi moziban Chaplint vár­ják, őmiatta zarándokolnak távolról az ezrek. Chaplinért, akinek a “politikája” “az egyszerű emberekért élek ős ez mindenkor legfőbb életcé­lom marad”. Itt látható Chaplin filmje: “Egy király New Yorkban”. A brüsszeli külvárosi mozi közönsége nyilván édeskeveset tud Chaplin “politikai állásfoglalá­sáról”, nem is valamiféle politikai szimpátiatün­tetésre gyűlnek a moziba, hanem azért, mert ér­zik, remélik, hogy itt másfél órán át nevetni le­het és könnyezni, hogy másfél órán át az ő nyel­vükön beszél majd valaki, az igazság, az emberi­ség hangján: Chaplin, a “kisember”, aki ezúttal egy királyt alakit, A királynak valahonnan Európából menekülnie kell, mert békés célokra kívánta felhasználni az atomenergiát. New Yorkban köt ki. Nyugalmat, csendet keres — s már felvonulnak a chaplini burleszkötletek —, de a mulatóban keresztülgá­zolnak rajta, az étteremben meg éppen a dobos elé telepszik, aki irtózatosakat üt a hangszerébe, pontosan Chaplin füle mellett. Egy iskólát láto­gat meg a király — megint chaplini burleszköt­letek — s Chaplin, csakúgy, mint sok évtizeddel ezelőtt, habostortába ül, majd meg kellene kós­tolnia egy süteményt, amelyet egy kisfiú, az isko­la legjobb cukrásza gyártott, mégpedig olykép­pen — ezt az exkirálv véletlenül észrevette —, hogy közben az orrát piszkálta. “Királyi pózok”, utánozhatatlan mosolyok, a nézőtér, ahogy mon­dani szokták: gurul a nevetéstől. Az exkirályt vendégségbe hívják. A falba tit­kon beépítettek egy televíziós felvevő készüléket, s a lakomáról, pontosabban a királyról és csinos szomszédnőjéről, aki udvarol az exkirálynak, az meg viszont neki — helyszíni adás készül: rek­lám céljára. A királynak persze sejtelme sincs erről. Itt-ott megrémül, s azt hiszi, hogy vagy ő vagy a csinos szomszédnő megbolondult, amikor az utóbbi váratlanul, a leghevesebb udvarlás kö­zepette egy izzadtság elleni szer, majd egy fog­paszta-gyártmány dicséretébe kezd. A sikeres reklámközvetités után a királyt meg­rohamozzák az ügynökök, de ö ellenáll, nem vál­lal reklámszereplést, de csak egy ideig, mig a pénze el nem fogy, akkor kötélnek áll, megoperál­zsaszinü felhők. Még egy pillanat s hirtelen, óriási robbanás­sal tör elő a sötétség s a földtől felér az égig. Az állatok elbújnak tanyáikra, az emberek hazame­nekülnek ; az élet — mint a viz nélküli növény— összezsugorodik s száradni kezd. A színek és alakok széjjelfoszlanak a semmiségben; a féle­lem, a hiba és a bűn veszi át az uralmat a világ felett. Ilyenkor Varsó kihaló utcáin mejelenik egy furcsa emberi alak, feje fölött apró lángocskával. Szinte fut a járdán, mintha a sötétség kergetné, minden lámpásnál megáll egy pillanatra, meg- gyujtja a vidám fényecskét és eltűnik, mint az árnyék. így van ez az év minden napján. Akár a vi­rágillatos tavasz ébredezik a mezőn, akár júliusi zivatar készülődik, akár őszi viharok seprik vé­gig az utcákat s viszik a porfelhőt, akár hópely- hek kergetőznek a levegőben téli havazáskor — amint közeleg az este, ő már indul azzal a kis lánggal, végigfut a város utcáin, meggyujtja a fényt, azután eltűnik, mint az árnyék. Honnan jöttél, te ember, és hol bujkálsz, hogy nem ismerjük arcvonásaidat és nem halljuk hangodat? Van-e feleséged vagy anyád, aki ott­hon várja érkezésedet? Vagy gyermekeid, akik — ha lámpásodat letetted a sarokba — felka­paszkodnak az öledbe és átölelik nyakadat? Van­nak-e barátaid, akiknek elmesélheted örömeidet és bánataidat, vagy akár ismerőseid, akikkel leg­alább a mindennapi eseményekről elbeszélget­hetnél?" Van-e egyáltalán házad, ahol meg kell téged találni és neved, amelyen szólítani lehet?. Van- nak-e kívánságaid és érzéseid, amelyék olyan emberré tesznek, amilvenek mi vagvufik? Vagy talán csakugyan alaktalan, hallgatag és megfog­hatatlan lény vagy, amely csak a homályban mu­tatkozik, világot gyújt, aztán eltűnik, mint az ár­nyék ? Azt felelték, hogy csakugyan ember, még a ci- mét is megmondták. Elmentem a megjelölt helyre és megkérdeztem a házmestert: — Itt lakik az az ember, aki az utcai lámpákat tatja az arcát : íme a kozmetika csodája, az ex- király operáció előtt, az exkirálv operáció után. Ám az opex’áció következtében nem tud többé ne­vetni, pedig az orfeumban,,ahová ellátogat “szen­zációs” darab megy: két férfi—csakúgy, mint a sok évtizedek előtti Chaplin-filmekben — tetőtől talpig beszappanozza egymást. A nézőtér ismét “gurul a nevetéstől”, azután csend lesz, majd itt is, ott is szipákol valaki, zsebkendők kerülnek elő, hogy felszántsák a könnveket. A király szállodájának kapujában áll, észre­vesz egv csupa rongyban didergő kisfiút (Chap­lin kis fia alakítja, kitünően), akivel már egy­szer, az iskolai látogatás alkalmával találkozott. Akkor furcsállta a kisfiút, aki valósággal hadarta a betanított osztályharcos tételeket (kommunis­ta szülök gyermeke), de most a király nem ei’re gondol, s már viszi is be a szállodába a kisfiút, ruhákat vásárol neki, ott tartja magánál, mert a kisfiú egyedül van: szüleit letartóztatták. Meg­ható kép, amikor az exkirály a szállodai szobá­ban bekapcsolja a televiziót, amely éppen a kis­fiú szüleinek tárgyalását közvetíti. A kommunis­ta szülők gyermekét magához fogadó király azon­ban gyanús lesz. ő maga is fél, hogy felfigyel rá az “Amerikaellenes Tevékenységeket Vizsgáló Bizottság”. Mindenkiben detektívet sejt. A szál­loda folyosóján hosszú idők óta leselkedik rá egy fekete szemüveges férfi, a király rémülten mene­kül előle árkon-bokron át, a fekete szemüveges utoléri, nagy kő esik le az exkirály szivéről: nem detektív a fekete szemüveges, hanem autogram­kérő. De végül mégiscsak a bizottság elé idézik. A tárgyalásra igyekezve, a szállodai liften halad lefelé, izgalmában a tüzoltókészüléket babrálgat- ja, beleakad az ujja, nem tudja kiszabadítani. Nincs idő beavatkozásra, fecskendőstül szalad a tárgyalásra. Persze, éppen akkor, amikor esküre emeli kezét, sikerült kiszabadítani az ujját a ké­szülékből, és az előtörő hatalmas vizsugár szét­spricceli a megrémült “bizottság” tagjait. A ki­rályt egyébként felmentik, de neki elege volt New Yorkból. Még egyszer meglátogatja a kisfi­út, akit elvittek tőle egy intézetbe, s aki most sírva búcsúzik a távozó királytól, aki repülőgép­re ül, és utolsó istenhozzádot mond New York­nak. szokta meggyujtani? — Itt. — Hol ? ■ *— Ott, abban a szobácskábán. A szoba zárva volt. Benéztem az ablakon, de csak egy heverőt láttam a fal mellett, s mel­lette hosszú boton a kis lámpást. A lámpagyuj- v togató nem voltptthon. — Mondja meg legalább hogy milyen? — Tudom is én? — felelte a házmester, s vál­lat vont- — Magam sem ismerem jól — tette- hozzá —, mert nappal sincsen idehaza. Fél éy múlva ismét jelentkeztem. — Itthon van a lámpagyuj togató? — Ohó! — felelte, a házmester. — Nincs, és nem is: lesz. Tegnap temették. Meghalt. Elgondolkodott. Még néhány dolgot kérdeztem, aztán kimen­tem a temetőbe. — Mondja meg, kérem — szólítottam a sír­ásót —. hova temették tegnap azt a lámpagyuj- togatót? — A lámpagyujtogatót ?. . . — ismételte meg. — Ki tudná azt? Tegnap harminc utasunk volt. — De őt a szeirényrészbe temették. — Olyan is volt huszonöt. — Festetlen koporsója volt. — Tizenhatnak volt festetlen koporsója. így aztán sem az arcát meg nem ismertem, sem a nevét meg nem tudtam, de még a sírját sem láthattam. Halála után is az maradt, ami életében volt: egy lény, akit csak a homályban látni, néma és megfoghatatlan, mint az árnyék. Az élet homályában, ahol tapogatózva bo­lyong a boldogtalan emberi nem, ahol némelyek összehuzódnak a csalódások kőszikláin, mások a feneketlen mélységbe zuhannak, de a biztos Utat senki sem ismeri: ahol a háború béklyóiba vert emberre a szerencsétlen véletlen, a nyomor és a gyűlölet leselkedik — az élet sötét útvesztőiben is serénykednek lámpagyuj toga tók, mindegyik­nek kis lángocska van a feje fölött, mindegyik világosságot gyújt útjában, mindegyik ismeret­lenségben él, fáradozik, anélkül, hogy valakirts értékelné, aztán eltűnik, mint az árnyék. Fordította: Mészáros István. A brüsszeli mozi közönsége nem csalódott: Chanlin ezúttal is hű maradt az üldözöttekhez, a szeorfnvekhe?. szokása szerint szókimondó volt, szatiVi-ns hb’álmá a félelemmel teli. s ma is lé­tező McCarthy-korszaknak, az amerikai életfor­mának. * Az előadásnak vége, az előcsarnokban az Utol­só előadásra várnak az emberek, a pénztár felett tábla: minden jegy elkelt. ­Az amerikai sajtó már beszámolt Charlie Chap­lin filmjéről és magasztalták színészi alkotását és a film tartalmát. Dacá’-a mindennek, úgy lát­szik, hogy az Amerikaellenes Bizottság hatása meg eléggé erős arra, hogy megakadályozza en­nek a filmnek amerikai bemutatását. Kiürítik a határmenti falvakat Az A1 Raj al Aam cimü 'damaszkuszi lap írja, hogy a török hatóságok felszólították a szír iái határ mentén levő török falvak lakosait, hogy azonnal hagyják el otthonukat és induljanak el az ország belsejébe. A lap hozzáfűzte, hogy “a S7ir'a;—török határon tovább folyik az. aknási- tás”. iZS'.r - -■ - :<« )í x;sík :: j;gang OLVASSA A MAGYAR SZÓT? i>.k. fca.1 OLV A.SÓT' ßSförcm fsrjesilsnl a lap!! Magyar Szó Kiadóhivatala 180 East 16Íh StrecL New York 8, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Kérem küldjenek mutatványszámot a követ­kező címekre: Név: ................................................................J'. í Cím: ............................................................... Város: ............_..............í................................... Név: ...........................................................,, Cím: ...............................................................* Város: ................................................................. 1_________________________________________ ÓRIÁS! SIKERE VMSHAPUNNAK EURÓPÁBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom