Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-03 / 14. szám
Eisenhower elnök kijelentette mult heti sajtókonferenciáján, hogy a lefegyverzés kérdésében hajlandó változtatni eddigi álláspontján, vagyis hajlandó beleegyezni a próbarobbantások betiltásába anélkül, 'hogy ragaszkodna előbbi feltételéhez, az atomfegyverek további gyártásának betiltásához is. A remény örömsugarai, amiket az elnök szavai okoztak, hamar kialudtak, mert az újsághírek szerint az elnök “hajlandóságát” egyelőre nem volt hajlandó keresztülvinni, legalábbis nem addig, amig a tavasz-nyárra a Csendesóceán szigeteire tervezett atomkisérleteket végre n em hajtjuk. Arra kell következtetnünk, hogy az elnök jobb belátását alárendelte azon kis csoport követeléseinek, amely a megszállottak makacsságával áll ellen az emberiség orkán- erejüvé növekedett békeakaratának. Saját bevallásuk szerint is már olyan atombomba készletünk van, hogy képesek vagyunk az orosz városokat vé- gigpusztitani újra meg újra. Azt is bevallják, hogy minden ország közül az Egyesült Államok légköre van legjobban telitve a íStroncium 90-el, a vérrákot, csontrákot és a nemző csira el- korcsosodását előidéző rádióaktiv lecsapódással. A tudós Dr. Libby a kiváltságosak elbizakodottságával kijelenti, hogy “ezt nekünk lehet és el kell tűrnünk”. Barátja Dr. Tel- ter azt mondja, hogy átlagban a nukleáris veszély minden ember életét csak két nappal rövidíti meg. Mindkét tudós ragaszkodik a kísérletek további folytatásához. Szinte érthetetlen, hogy a világon észlelhető széleskörű békeirányzat mellett vannak szakértők, akik a “tiszta” bomba és a “békés célokat szolgáló” robbantások minden alapot nélkülöző magyarázataival akarják meggyőzni népünket és más népeket is a robbantások szükségességéről. Hogyan egyezik meg a tudósoktól elvárt emberiességgel az a tény, hogy segédkezet nyújtanak milliók elpusztításához a magánérdekek hatalmi- és nyereségvágyának céljaira. Milyen szemmel fog a világ közvéleménye a mi politikusainkra és tudósainkra tekinteni a Szovjetunió történelmi jelentőségű elhatározása után, mely lényegében azt mondja, hogy ha nem tudunk közösen cselekedni, akkor egyedül tesszük meg azt a szükséges lépést, mely az atom- és hid- rogénbombás háború félelmétől megriadt emberiséget megnyugtatja és újra a jövőbe vetett remény láthatárát nyitja meg előttük. Milyen szemmel fog Amerika népe tekinteni saját kormányunkra, mely a nagyjelentőségű szovjet lépésre és felszólításra, hogy más kormányok is . kövessék példáját, megint csak azokat a sablonos, elcsépelt feleleteket adja, amelyekkel évek óta traktálja a békére vágyó népeket, minden szovjet békeajánlat és engedmény közhírré tétele alkalmából. Meddig fogja a mi népünk elhinni, hogy a Szovjetunió “megbizhatatlan”, hogy “minden tevékenysége propaganda arra, hogy sajátmagát békeszeretőnek tüntesse fel”, hogy “nem akar kooperálni”, hogy “az egész világot meg akarja hódítani”. *“ Sok ország már régen megtalálta az utat a Szovjetunióval való békés kapcsolatok megteremtéséhez és élvezi az ebből származó kézzelfogható gazdasági és kulturális előnyöket. Lassan, de biztosan az amerikai nép is ráeszmél arra, hogy a mi problémáinkat sem oldják meg a különböző bombák és távlövegek, hanem sokkal messzebb haladhatunk, ha a lefegyverzés és a békés megegyezés útjára lépünk. Felhívjuk k. olvasóink figyelmét a lapunk 3-ik oldalát betöltő cikkre. Felbátorítva hazánk emberiesen gondolkodó tudósainak és más közéleti vezetőinek gyakran elhangzott békés irányú felszólításaitól, az egészségünket és jövő nemzedékeinket fenyegető próbarobbantási tervek keresztülviteléhez ragaszkodó kormányintézkedés cselekvésre késztette népünk egy részét. Az Egyesült Nemzetekhez vezető felvonulás jelentősége meghatványozódott, amióta a Szovjetunió elhatározása felvillanyozta a békeszerető világot. A megkezdett mozgalom növekedni fog a helyzet komolyságának súlya alatt. A Csendes-óceánon utazó “Golden Rule” közeledik az Eniwetok szigetcsoporthoz, hogy mint népünk lelkiismerete szembenézzen az atomrobbantókkal és rávegye őket arra, hogy hajoljanak meg a világ és az amerikai nép békekivánalmai előtt. Mit akarsz a csúcsra, konferenciát vagy gutacsot? VOL. VII. No. 14. Thursday, April 3, 1958 NEW YORK, N. Y. A Szovjetunió véget vet a próbarobbantá sokna Összeült a Legfelsőbb Szovjet. — Bulganin helyett Kruscsevet vá* lasz lottók meg miniszterelnöknek. — Gromyko külügyminisztert bejelentette az atombombakisérletek felfüggesztését, mely fontom lépés a világbéke irányában. Csütörtökön, március 27-én kezdődött a szovjet parlament, a Legfelsőbb Szovjet ülésszaka. Már napokkal azelőtt szenzációs találgatások és jóslások láttak napvilágot a külföldi sajtóban, melyeket a Moszkvában felkapott megjegyzésekből szűrtek le. Ezek főleg a kormány vezetőségében várható változásokra és az atom fegyver-kísérletek esetleges beszüntetésére vonatkoztak. Az ülésszak folyamán mindkét jóslat megvalósult. A világbéke érdekében Az emberiség jövőjének és jólétének szempontjából minden bizonnyal az események sorrendjében a második bejelentés foglalja el az első helyet. Ezt Gromyko külügyminiszter tette meg a gyűlés ötödik napján. Semmi sem okozhat ma nagyobb örömet a világ békét sóvárgó népeinek, mint az a tény, hogy a két vezető ország közül az egyik megtette azt a világraszóló elhatározást, hogy békés célja őszinteségének igazolásául felfüggeszti a nukleáris fegyverek további kísérleteit. Elvárható, hogy e bátor lépés visszhangja mindenütt örömteljes lesz, mert el sem képzelhető, hogy más országok ne követnék ezt az útmutató példát. El sem képzelhető, hogy az Egyesült Államok kormánya kitegye magát a világ népei haragjának azzal, hogy a dullesi jelszót követve, melvszerint minden amit a Szovjetunió tesz, az nem más, mint népámitás, figyelmen kívül hagyja a világ békeakaratát és tovább haladjon azon utón, mely a há- ! borúhoz vezet. A U. S. kormányt sok ve- ' zető polgára támadja azért. , hogy későn eszmél rá arra, I hogy a Szovjetunió egy újabb ponton ütötte ki a vezető szerepből. Amint a Herald Tribune munkatársa, Josenb Al- sop irja “Hetekkel ezelőtt figyelmeztette a kémszolgálat a State Departmentet és az Atom Energy Commissiont arra, hogy a Kremlin a próba- robbantások önkéntes felfüggesztését készül bejelenteni. De még ezen figyelmeztetés előtt is egyre nagyobb teret I nyert az adminisztrációban az | a gondolat, hogy véget kell | vetni a próbáknak. Azt lehe- .* tett volna jósolni, hogy az elA Kohler-sztrájkkal kapcsolatos kihallgatáson Walter P. Reuther, az autószakszervezet vezetője is megjelent a szenátusi bizottság előtt. A Wisconsin! vízvezeték felszerelési gyárat megvádolta, hogy a szakszervezettel való kapcsolataiban a kollektiv szerződés törvényének úgy betűjét, mint szellemét megsértette, hogy a gyárban gya- ' korolt munkafolyamat elavult, ósdi és hogy csak azért • tárgyalt a szakszervezettel, hogy elkerülhesse a szerződéskötést, nem pedig azért, hogy megállapodásra jusson vele. j A sztrájkszabályokra vonat- ; kozóan elismerte, hogy a j sztrájkpiketelők nem gátol- j hatnak meg nem-sztráj kólókat abban hogy bemenjenek a gyárba, a lakóházak eló'tt se lehet megnyerni őket a : sztrájkhoz való csatlakozásra I és hogy erőszakkal nem lehet ; semmit elintézni. Ha a négy- í éves sztrájk folyamán mégis történtek ilyen dolgok, az na- | gyón sajnálatos, de azoknak ; voltak előzményei, “mert : semmi sem történik légüres térben”. i j Kohler az egyeztető tárgyalások alatt alattomosan viselkedett. Harcra készült fel nem békére. Fegyvereket vásárolt meg lőszert, kémeket ! és besúgókat alkalmazott, a tárgyalások vezetésére kiküldött kormányügyész kapcsolatait és aktivitásait is kémlelhette, az alkalmazottak postáját kutatta és telefonbeszélgetéseit vizsgáltatta, voltak Reuther vácijai. A sztrájkkövetelések egyike az volt, hogy a büntetésből elbocsátott munkások panaszait döntőbiróság hallgassa meg és hogy valamilyen formában kötelező szakszervezeti tagságot létesítsenek a gyárban. A kihallgató bizottságnak: azt ajánlotta Reuther, hogy, Eisenhower elnök segítsen á sztrájkot elintézni. Nevezzen ki egy ténymegállapitó bizottságot, mely az “embertelen munkakörülményeket” vizsgálná felül, azután pedig foglalkozna a követelésekkel. J “Amikor műholdak repülnek a légimben Kohler meg mindig napi nyolc órát dolgoztat ebédszünet nélkül, épp» hogy megengedi munkásainak, hogy a szendvicseikbe! haraphassanak egy-egy fürdőkád (Assembly line) köztA kihallgató termet megtöltötték az érdeklődők. s< ti sokan közülük kinrekedtek, ------------------- .,1 Diefenbaker miniszterelnököt » újraválasztották Kanadában a március 33 -e^x megtartott omzágos választáson John Diefenbaker a jelenig.I miniszterelnök és a konzervat. v párt. voltak a-győztesek. A kép viselőház 265 üléséből a konzer- . vativok 202-t, a liberális pari. 46-ot és a Cooperativ Szövetséf* : f-öt nyert meg. , j HAGYJUK ABBA AZ ATOMROBBANTÁSI KÍSÉRLETEKET reuther véleménye kóklerról gondolás a kormány álláspontjává fog válni. Sőt muga- isabb körökben úgy beszéltek erről a kérdésről, mint ami a : csúcskonferencián a biztos megegyezési talajt fogja szol- ! gáltatni'”. I Ám voltak, akik minden erejükkel harcoltak ezen ál- : láspont ellen. Az Atomic | Energy Commission elnöke Lewis Strauss és tudós segi- : tőtársai tartoznak ehhez a csoporthoz. Dr. Willard F. Libby, az egyik tudós, még csak tegnap jelentette ki. hogy “az Egyesült Államok légköre a rádióaktiv sugárzás szempontjából^ a legfertőzöttebb és hogy ez legnagyobb részben a Szovjetunióban történt robbantásoknak az eredménye”. Ezt állítja Libby akkor, amikor ugyanazon lapszám kimutatja, hogy ír ig a szovjetek által végzett összest robbantások száma 38 volt» addig az Egyesült Államok 120 különböző erejű kísérletet végzett. De Libby mé£ sem ajánlja a próbarobbantások beszüntetését. Szerinte» “ez egy kockázat, amit nekünk lehet és el kell tűrnünk”. Reméljük, hogy a közeljövő eseményei megváltoztatják Mr. Libby véleményét. , A kormányváltozás ! A 7 elnöklő Lobanov bejelentette, hogy Bulganin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üzenetet intézett az ülés elnökségéhez. Üzenetében Bulganin miniszterelnök a Szovjetunió ai(Folytatás a 2-ik oldalon)
