Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-09 / 2. szám
Thursday, January 9, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ _5J ÍTÉLKEZTEK A ZÜLLÖTT “JÓ TÁRSASÁG” PERÉBEN HÉT1Í&I LÉtlL írja: Rev. Gross A. László B. D., rh. M. “VEZETŐK” — KÖVETŐK NÉLKÜL Washington szeret a “szabad világ” vezetőjének a szerepében tetszelegni. Már évek óta jóformán egyebet sem hallunk a mi érdemes politikusaink szájából, mint azt, hogy az úgynevezett szabad világ úgy tekint az Egyesült Államokra, mint a szabadság és függetlenség eszményeinek a bástyájára, mint a gyengébbek védelmezőjére, mint az anyagilag kevésbé tehetősek nagylelkű istápolójára. Mi vagyunk a szabad világ egyetlen mentsvára, utolsó reménysége. Ha mi nem volnánk, vagy ha elmulasztanánk betölteni szerepünket, hát a szabad világ menthetetlenül a gonosz, istentelen Szovjetzsarnok martalékává válna. S valahányszor ezt fennen hangoztatjuk, a spanyol Franco, a portugál Salazar, az arab Saud — a “szabad” világnak ezek a kimagasló oszlopai — lelkes helyesléssel bólintgatják a demokrácia és szabadság védelmében megőszült fejüket... Ha megfeszítenek, akkor sem tudom megmondani, milyen fórum és mikor ruházta fel Washingtont ezzel a tisztséggel. Nem tagadom: volt idő, amikor a világnak egy nagyon tekintélyes része Washington felé tekintett irányításért, inspirációért, anyagi és erkölcsi támogatásért. Abban az időben meg is állottuk a helyünket; vezetői szerepünket s arra való elhivatottságunkat soha senki nem vonta kétségbe. De ez régen volt, nagyon régen. Van annak már legalább 15 éve... És a történelem e másfél évtized alatt hosszabb utat futott be, mint a megelőző másfél évszázad alatt. . . Vezető csak az lehet, akiben megbíznak azok, akik vezetést keresnek. S mindjárt hozzátehetjük: egy vezetőtől elvárjuk, hogy bölcs, körültekintő, élesszemü, igazságos és pártatlan legyen. Még egy kis garasos önsegélyző és temetkezési egylet is alaposan meghányja-veti, ki legyen a vezetője, ki érdemes a tagság bizalmára és lojális támogatására; mennyivel fontosabb tehát megvizsgálni, vajon a “szabad világ” önkinevezett vezetője birtokában van-e azoknak a tulajdonságoknak, amelyek ilyen óriási feladat betöltésére képesítik. Hát én most semmi kedvet sem érzek ahhoz, hogy W7ashington vezetői kvalifikációját latra tegyem. A súlyos baklövések hosszú sorozata, amelynek az utóbbi időben tanúi voltunk és amely a jelenlegi erkölcsi kátyúhoz vezetett, eleget beszél önmagáért. Nem én mondom, hanem a világ népeinek túlnyomó többsége állapította meg — nem csekély csalódással! —, hogy Washington nem alkalmas a világvezetői szerepre, amelyet erejénél és kimerithetetlennek látszó anyagi forrásainál fogva magának követelt. Nem én mondom, hanem a csalódott népek és kormányaik jutottak arra a szomorú konklúzióra, hogy Washingtonból hiányzanak azok a szellemi képességek és erkölcsi tulajdonságok, amelyek nélkül senkisem tolhatja fel magát a világvezetői pozícióba. (Akiben pedig megvannak ezek a kvalitások, annak nem szükséges feltolnia önmagát — azt a többiek bizalma helyezi erre a magas polcra...) Lássuk be és mondjuk ki: A világ nem most — a sputnikok hirtelen felbukkanása nyomán —, hanem már régebben elvesztette a bizalmát Washingtonnal szemben. Minden fontosabb, lépését — indokoltan vagy indokolatlanul — gyanakodva fogadják. Egy népszerű vezetőt, akiben a vezetettek megbíznak, minden teketória nélkül követni szoktak a hívei. Miféle vezető az, akinek nincsenek követői?! Már pedig — hiába is áltatnánk magunkat! — Washingtonnak nincsenek önkéntes, lelkes követői; minden külső támogatást nehéz pénzzel, szédületes ígéretekkel kell megvásárolnia — és még akkor sem lehet túlságosan biztos a “támogató” hűségében... Ne kerteljünk: a világ egyszerűen nem bízik bennünk! Helyesen vagy hibásan, az átlagos külföldi szemlélő imigyen gondolkodik: Tizenöt évvel ezelőtt Washington szemében Oroszország “dicső szövetséges” volt; ma gyűlölt ellenség. Német- és Olaszország, valamint Japán förtelmes fekély volt az emberiség testén, amelyet okvetlenül ki kell operálni; ma ezek a legmegbecsültebb, legértékesebb barátaink. Franco, aki egy December elején heteken át tartó tárgyalások után, meglehetősen szigorú Ítéletek sorozatával, az olasz fővárosban véget ért az a per, amelyben a vádlottak padján a római nemesség képviselői mellett, kábítószer-kereskedők ültek. Az évek óta tartó Montesi-per után ez a nagyarányú “kokainper” is megerősíti, az úgynevezett felsőbb tízezrek romlottságát, azt, hogy ennek a társadalmi rétegnek züllött légkörében hercegi családok gyermekei mellett megtalálhatók a volt fasiszta vezetők, a gátlásnélküli üzérkedők, a kis- és nagy stilü prostituáltak. A római törvényszék a “kokainper” befejezéseként Augustus Torlonia herceget, az ország egyik leggazdagabb földbirtokos arisztokrata családjának tagját, aki időközbep külföldre szökött, két év és kéthónapi elzárásra; Pepito Pig- natelli herceget, az egyik legrégibb római arisztokrata család sarját kétévi elzárásra Ítélte. De Séta szicíliai őrgrófot két év háromhónapi elzárásra Ítélték, mig a vizsgálati eljárás során felmerült adatok alapján felmentették a szépen csengő nevű Ludovico Lanté Della Rovere herceget. Az arisztokratákat körülvevő kétes erkölcsű személyek csoportjából különösen kiemelkedik egy öreg kalandor, Max Mugnani, akiről kiderült, hogy a fiatal arisztokraták “szellemi vezetője” volt. Max Mugnani jellegzetes alakja a züllött római “jó társaságnak”. A fasizmus idején a fasiszta milicia magasrangu tisztje volt és szoros barátságban állt a fasiszta párt legfőbb vezetőivel. Különösen szoros barátság fűzte Ciano gróf külügyminiszterhez,. Mussolini vejéhez. Ciánéhoz fűződő barátságára való tekintettel egy ízben Mugnanit megbízták azzal, hogy legyen kísérője a hivatalos látogatásra Rómába érkező Ma- cuoka japán külügyminiszternek, a hírhedt Róma —Berlin—Tokió-tengely egyik megalkotójának. Római tartózkodása második napján azonban Macuokának nyoma veszett, nem jelent meg egyetlen hivatalos fogadáson sem, amely a látogatás programján szerepelt. Csak egy teljes nap elteltével bukkantak rá a fényűző Excelsior-szálló egyik szobájában, ahol még mindig bódultán hevert a Mugnanitól kapott nagy adag kokain hatása alatt. A botrányt — mondanunk sem kell — akkor eltussolták, bár Rómában széltében-hosz- szában beszéltek róla. A most lezárult kokainper, annak a feljelentésnek az alapján indult meg, amelyet egy titkosrendőr tett meg. Szolgálata közben véletlenül kihallgatott egy veszekedést, amely 1956 áprilisában az olasz főváros egyik legelegánsabb éjszakai mulatójában zajlott le De Seta márki és egy ismert nevű ügyvéd között. A veszekedés tárgya éppen a kokain magas eladási ára volt. (Érdekes megemlíteni, hogy az eset után a rendőrség a mulatót bezáratta, néhány hónappal később azonban a tulajdonos a központi fekvésű, elegáns Via Veneton újabb szórakozóhelyet nyitott meg Café de Paris néven. Az uj szórakozóhely megnyitása alkalmából rendezett ünnepségen részt vett Micara bíboros, Róma helyettes püspöke, és megáldotta a káprázatos fényűzéssel berendezett mulató helyiségeit.) Visszatérve a kokainperre, a mulatóban kihallgatott veszekedés után a rendőrség váratlan razziát tartott a helyszínen és ott tetten érte Pignatelli herceget, De Seta márkit, Max Mugnanit és másokat. A jottányival sem volt különb Hitlernél és Mussolininál (van-e Washingtonban, aki ezekre a nevekre emlékszik?) ; ma a “szabad” világ egyik illusztris védelmezője — mondja Dulles és siet a Caudillo udvarlására, egyenesen a NATO-gyü- lésről. Féltéglával vertük a mellünket, hogy a népek önrendelkezési jogát kivívjuk és megvéd- jíik; ma pedig a kolóniális érdekek mellé állunk és fittyet hányunk az elnyomott gyarmati népek függetlenségi törekvéseinek. Billiós ígéreteket teszünk egy segítségre szoruló országnak és aztán máról-holnapra visszavonjuk azokat. Az olaj kedvéért örömest elnézünk minden barbarizmust Saudnak, a “szabad” világ e másik ragyogó példányának. A “szabadság” nevében véreskezü Truj diókkal és Armasokkal szövetkeztünk, Guate- mala-ban hatalmi szóval vétót kiáltottunk a demokráciának. Tanárok, tanítók, tudósok, művészek, politikusok, akik nem tudtak vagy nem akartak ilyen gyors iramban köpönyeget fordítani, hanem megmaradtak korábbi felfogásuk mellett, kongresszusi bizottságok és különféle bíróságok elé kerültek — és onnan jónéhányan a börtönbe ... nyomozás megállapította, hogy a társaság valóságos orgiákat rendezett, amelyeken különböző kábítószereket használtak, és könnyüerkölcsü nőkkel szórakoztak a “jó társaság” egyik vagy másik képviselőjének lakásán. A per most befejeződött. Azonban több körülmény továbbra is tisztázatlan marad, tekintettel arra a szoros összefogásra, amellyel a kábítószer- kereskedők és a kokainisták egymást védik. így nem tisztázódott például az, hogy ki a torinói Gianni ur, akinek nevét Max Mugnani noteszében találták meg és aki többek véleménye szerint az egyik leggazdagabb torinói pénzember. Hasonlóképpen nem derült ki az sem, kik azok a mágnások és “nagykutyák”, akik ellen feljegyzéseiben éles kirohanásokat intézett az egyik skandináv légiforgalmi társaság Picarelli nevű alkalmazottja. Picarellit, aki több pilótával és más kollégájával együttesen részt vett a kábítószer- csempészetben, ötévi börtönre ítélték. röiíden ) Az egyik legveszettebb reakciós, Jenner szenátor India nából a sputnik lázálomból sehogysem . tud kigyógyulni. Legutóbbi rémálmaiból azt javasolja, hogy US azonnal vessen véget az összes jóléti programjának, azonnal törüljük el a social security-t, a minimum bértörvényt, az aggkori biztosítást és mind a hasonló értéktelen intézményeket. így ha minden erőnket csupán a védelemre összpontosítjuk, talán még megmenthetjük nemzetünket vagy legalább azt a részét, ami maradni fog belőle. E sorok Írásakor Jenner nemcsak hogy még szabadon jár, hanem akad még több szélsőjobb- oldali reakciós, aki hajlandó azt az irányt követni, amely arra törekszik, hogy minden munkásvédelmi vagy népjóléti intézményt, amelyeket sikerült Amerika népének az utóbbi 25 év alatt ki- küzdeni, bármilyen ürügy alatt megsemmisítsenek. ★ Az összeg, amelyet a\ Bond Co.-ik az országban hamisításokért és csalásokért kifizettek kártérítések fejében 500-százalékkal emelkedett 1944 óta, a Washington Star jelentése szerint. ★ Akárhányszor halljuk, hogy egy bankár nagy összeget sikkasztott vagy egy pénzüzér (broker) a rábízott pénzt saját javára fordította vagy (és ez gyakori) egy politikus a beléje helyezett bizalmat elárulta. Ez esetekben sosem mondják, hogy minden bankár, pénzügynök, vagy minden politikus gazember. Miért van hát, hogy mikor a munkásuniókban fölfödöztek bizonyos számú csalót, akik a tagság pénzét saját javukra használták az összes munkásszervezeteket bűnösnek akarják nyilvánítani? ★ Méregbe jönni, mások hibáinak a megbosszu- lása sajátmagunkon. ★ A FA-ÉPÍTŐANYAGBAN élő “termite” nevű hangyák az Egyesült Államokban évenként 100 millió dollár kárt okoznak, — mondja a kaliforniai Politechnik College. Ez nem minden, de elég ahhoz, hogy az átlagos szemlélőben felébressze a kérdést: Ilyen egyenetlen, következetlen, ellentmondó, kapkodó, cigánykereket és bukfencet vető vonalvezetés láttára, hogy’ a csudában bizhatom meg ebben a vezetőben??!! Dehogy is hajlandó egy ilyen vezetőnek a “bölcsességére” bízni a saját sorsát, jövőjét... Vagy más vezető után néz, akiben több képességet és következetességet lát, vagy pedig megy a saját feje után — de olyan vezetőt, aki szemmelláthatólag jómaga sem tudja, mit akar, nem hajlandó követni! ★ Az utóbbi hónapokban a lap feltűnően mentes a bosszantó sajtóhibáktól; az én cikkeim teljesen hibátlanul jöttek ki. Annál jobban meglepett, hogy legutóbbi cikkemben (jan. 2-i szám — szerk.) ezt a kifejezést: “ILLŐ SZEMÉRMETES- SÉGGEL”, igy nyomták ki “ILLŐ SZEMÉRMETLENSÉGGEL”. Ez pont az ellenkezője annak, amit mondani akartam. (Köszönjük Rev. Grossnak a helyreigazitást és sajnálatunkat fejezzük ki a sajtóhibáért. A— Szerkesztőség.)
