Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-03-13 / 11. szám

Thursday, March 13, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ J­r Külpolitikai Szemle A KÜLFÖLDI BÁZISOK FONTOSSÁGA Korrupciós botrány Nápolyban Nagyszabású kampány indult az Egyesült Ál­lamokban a külföldi segélyprogram népszerüsi- tésére és elfogadására. Február 25-én, mint már jelentettük országos értekezletet tartottak e célból Washingtonban, amelyen részt vett a nagy részvénytársaságok, a szakszervezetek, az egyesületek és a kormány 1200 képviselője. Be­szédet mondott Eisenhower elnök, Nixon alel- nök McElroy hadügyminiszter és sokan mások. Elvégre nem kis összeget, 3900 millió dollárt kell megszavaztatni a kongresszussal, közvetve pedig az amerikai adófizetőkkel. A kormány “külföldi segély” címén kért megajánlásait a kongresszus a múltban többször már jelentősen lefaragta. Ezért igyekeznek most alaposabban megnyerni a közvélemény támogatását, annál is inkább, mert a program ellen emelt eddigi kifo­gások (“kidobott pénz”, “hálátlan szövetségesek” stb.) az idén újabbal gyarapodtak: azzal, hogy a gazdasági visszaesés évében jobban tennék, ha a dollárokat idehaza használnák fel a pangásnak indult üzleti élet fellendítésére. Eisenhower elnöknek és a többi, a program népszerüsitésóvel megbízott államférfinak és po­litikusnak tehát a szokásos ékesszóláson, a “sza­bad világ védelmére, és a szövetségesi kötele­zettségekre” való hivatkozáson túlmenően meg­győzőbb érvekhez kellett folvamodniok. Az elnök például kongresszusi üzenetében ki­fejti, milyen súlyos következményeket vonna maga után a külföldi segély csökkentése. Egyik ilyen következmény volna a hadseregbe beso­rolt amerikai fiatalemberek számának óriási nö­vekedése. S ezek a fiatalok nemcsak az Egyesült Államokban, hanem messze a tengereken túl, az amerikai támaszpontokon is teljesítenének szol­gálatot. Mennyivel megnyugtatóbb a szerető szülők számára, ha otthon tudhatják gyermekei­ket, s mások szolgálnának helyettük! Hiszen Eisenhower adatai szerint, az eddigi külföldi se­gélynyújtás eredményeként, a “megsegített” or­szágok 5 millió embert képeztek ki s fegyvereztek fel, hogy “szerte a világon a stratégiai ponto­kon védjék a szabad világ érdekeit.” A gondolat, hogy jobb más országok fiait fegyverben tartani és harcba küldeni, nem uj. Az elnök egy régebbi beszédében, amely szintén a külföldi segélyprog­ram védelmében hangzott el, ezeket mondta: “Az áldozatok, amelyeket mindegyikünknek viselnünk kell, nagyok. De jobb dollárokat áldozni egy bé­kés világért, mint feláldozni fiainkat, családunk tagjait, otthonunkat és városainkat saját rövid­látásunknak.” A 'következtetés világos: inkább áldozzuk fel más népek fiait és otthonait! Nem kerüli el az elnök figyelmét az amerikai üzletemberek közvetlen gazdasági érdekeltsége sem. Kifejti, hogy a gazdaságilag fejletlen orszá­goknak nyújtott segítség hasznára válik Ameri­kának olyan értelmében is, hogy bővülő piacokat segít létrehozni az amerikai export számára, több lehetőséget nyújt tőkebefektetésekre és fontos nyersanyagok beszerzésére. S az sem meg­vetendő, hogy milyen haszonnal jáx-hat a “se­gítsék” az újonnan függetlenné vált országok “politikai befolyásolásában”, a “kommunista or­szágok” által nyújtott “tetszetős” segítség ellen­súlyozásában. A 3900 millió dollárnak majdnem egynegye­dét, 835 millió dollárt tizenkét olyan ország kapja, amelyeknek különösen nagy gondot okoz­nak a fegyverkezési kiadások. Az összeg 70 szá­zaléka négy országnak jut: Dél-Koreának, Csang Kaj-sekéknék, Dél-Vietnamnak és Törökország­nak. Ez tehát az ára annak, hogy e négy terület teljesen amerikai katonai bázissá, sőt atomtá­maszponttá válik. Valóban nem rossz üzlet, tu­lajdonképpen olcsón jutunk stratégiailag fontos támaszpontokhoz. A “segély” szónak persze, fur­csák hangzása lehet a dél-koreaiak és a dél-viet­namiak fülében, akiknek cserébe le kell monda- niok hazájuk egyesítéséről, s a törökökkel és a tajvaniakkal együtt a szörnyű nyomor és a pá­ratlan politikai terror viszonyai között kell él- niök — az “amerikai biztonság” kedvéért. AZ IGAZSÁGOT MOST MÁR TUDJA, MERT A MAGYAR SZÓT OLVASSA! Nápoly városának Achille Lauro polgármester és barátai számára oly sok kiváltságot és előnyt biztositó közigazgatása végül is megbukott és a földindulás magával sodorja, sőt valószínűleg börtönbe is juttatja a népi monarchista párt több ismert vezetőjét.^ Február 15-én a köztársasági elnök rende­leti utón feloszlatta Nápoly községi tanácsát és helyébe az ügyek intézését prefektusi biztosra ruházta. Lauro és három vagy esetleg még több városi ülnök ellen már ki is adták az elfogatási parancsot. Egyes lapok úgy értesültek, hogy Lauro és kalandortársai nem találhatók otthonuk­ban. Achille Lauro, a Népi Monarchista Párt alapí­tója és elnöke az elmúlt évek alatt sok hívőt szer­zett magának Dél-Olaszországban, különösen pe­dig Nápolyban, egyrészt korrupciós politikájá­nak segítségével (azt mondják, a legutóbbi vá­lasztásokon Laurónak minden egyes kapott sza­vazat 10 kilogramm makarónijába került), más­részt pedig féktelen demagóg propagandájával. Működésére fényt vet, hogy városi tulajdon­ban levő területeket rendkívül alacsony áron adott el üzéreknek, akik azonnal továbbadták azokat ötszörös, sőt tízszeres haszonnal is.* *Sze­mélyes érdekek alapján Ítélt oda nagyarányú köz­munkákat a városi tanács egyik vagy másik tag­jának, elnézően megengedte bizonyos hivatali tit­kok kiszivárgását stb. Jogos az az állítás, hogy az elmúlt esztendőkben Nápoly közigazgatása mintegy élő antológiája volt mindazoknak a visz- szaéléseknek és bűntetteknek, amelyeket közigaz­gatási téren egyáltalán el lehet követni. Ugyan­akkor a város egyre mélyebbre csúszott az anya­gi és erkölcsi romlás lejtőjén. Minderről a Kereszténydemokrata Pártnak és a kormánynak tudomása volt. Tudta ezt minden­ki Nápolyban és Olaszországban. Egyébként már két-három esztendővel ezelőtt a kommunisták nyilvánosan leleplezték a Lauro-féle klikk garáz­dálkodását. De akkor még Lauro szövetségesként a kereszténydemokraták oldalán menetelt s igen erős támaszra, jóbarátra talált Mimmi bíboros­ban, a város érsekében. Laurót megtámadni a kereszténydemokraták számára akkor azzal a ve­széllyel járt volna, hogy esetleg elveszítik a pap­ság vagy a papság egy része támogatását. így történt, hogy Lauro a kereszténydemokraták cin­kos elnézésével éveken keresztül zavartalanul ga­rázdálkodhatott. Felmerül tehát a kérdés, milyen változás kö­vetkezett be azóta? A kérdésre a válasz igen egy­szerű. Lauro egyre inkább biztonságban érezte “magát, olyannyira, hogy a kereszténydemokra­ták támogatását olyan feltételekhez szabta, ame­lyeket azok súlyosnak, elfogadhatatlannak talál­tak. A közelgő politikai választásokra való tekin­tettel a Kereszténydemokrata Párt jónak látta kihúzni a talajt veszélyes választási ellenfele lába alól, s ezért katasztrofális következményekkel járó közigazgatási működését leleplezve, lesújtott rá. Az ennek a manővernek a végrehajtásához szükséges előfeltételeket megteremtette Mimmi bíboros áthelyezése a római curiához. Az áthelye­zés következtében olyan bíboros lett Nápoly ér­seke, akire a Kereszténydemokrata Párt feltét­lenül számíthat. Fanfani ezek iitán biztosra ve­hette, hogy a választási versenyben a keresztény- demokraták rovására a klérus nem fogja támo­gatni Laurót, s igy rászánta magát arra, hogy lesújt a népi monarehisták vezetőjére. Az a kor­rupciós közigazgatási fertő, amelyre a törvény- széki vizsgálat kétségtelenül fényt fog vetni, nemcsak Lauróra és klikkjére lesz jellemző, ha­nem a kereszténydemokratákra is. FRANKFURT AM MAIN és Darmstadt között egy teherautóról lekapcsolódott a pótkocsi és az azon szállított 130 süldő elszabadult. A í'öfögő szökevényeket a közlekedési rendőrök segítségé­vel terelték össze. ~ ★ AUSZTRÁLIÁBAN egyre több helyen kísérle­teznek mesterséges eső előidézésével. A jogászo­kat most az a probléma foglalkoztatja, ki fizesse meg a mesterséges esőt, ha a felhő odább száll és nem a megrendelő földjére hull a nagy költ­séggel előidézett csapadék. “GYERMEKGYILKOSSÁGT Nigériában a gyermekek 21 százaléka egyéves kora előtt, 33 százaléka kétéves kora előtt, 40 százaléka pedig hároméves korára meghal — a gyermekek 51 százaléka, vagyis több mint a fele nem éri meg ötödik születésnapját. A Niger tar­tományban kórházba kerülő három éven aluli gyermekek egyharmada vészes rosszul táplált­ságban (distrophia) szenved s e gyerekek fele meg is hal. A halálozási arányszám Nigéria ke­leti tartományaiban eléri a háromnegyedet. Kenyában csak a gyermekek 61 százaléka, éri meg ötödik évét, a tizenötödiket pedig csak 56 százalékuk. A szörnyű gyermekhalálozás oka: legtöbbször a rossz táplálkozás okozta vagy sú­lyosbította trópusi betegségek. Ez súlyos orvosi problémát okoz. A helyzet gyökeres megjavítása érdekében azonban egyetlen gyarmaton nem tör­tént komoly erőfeszítés. Nigériában például 75 esztendő alatt az angol hatóságok csak egyetlen láz-kórházat építettek — egy olyan országban, ahol a lakosság 60 százaléka maláriás! Nigériá­ban évről évre ezrével halnak meg gyermekek, akiknek nem kellene meghalniok, ha az ország javait Nigéria szociális fejlesztésére használnák fel és nem szivattyúzná ki őket a londoni City. “Nevezzük nevén a dolgot — Írja Derek Kartun Afrika cimü könyvében — nem más ez, mint gyermekgyilkosság a profit érdekében.” A FRANCIA NEVELŐK Néhány nappal ezelőtt egész Franciaország­ban miniszteri utasítást kézbesített a posta az iskolaigazgatóknak. Az utasításban az állt, hogy minden osztályban külön órát kell szentelni an­nak bemutatására, mit ért el Franciaország “tár- sadalmi, gazdasági és emberi vonatkozásban észak-afrikai megyéiben.” Az ötlet Jean Bertaud szenátortól származik, mert szerinte “a gyere­kek megnyerése utján lehetne meggyőzni a szü­lőket.” Szó, ami szó, van mit megmutatni a francia gyerekeknek! Négy éve tart a népirtás Algériá­ban. Több mint félmillió algériai halála terheli a francia gyarmatosítók lelkiismeretét — ha egy­általán van ilyen. Felperzselt falvak, megalázott, nyomorékká gyötört ártatlanok tízezrei, elkép­zelhetetlen nyomor, járványos betegségek — ime, ezt mind Franciaországnak köszönheti Al­géria népe. A párisi közoktatásügyi minisztérium Algériá­ról akart előadatni a diákoknak. Ám legyen, mondták a tanítók, tanárok. S szervezeteik érte­sítették a minisztériumot: az utasítást betart­juk, ismertetjük a tanulókkal — az emberi jo­gok bizottságának jelentését, amely hivatalos dokumentumok egymás mellé sorakoztatásávat tárja fel az emberi jogok megcsúfolását Algé­riában. A francia nevelők nem engedik, hogy a gond­jukra bízott gyermekek leikével kuf ár kódjának. Jemen csatlakozik az Egyesült Arab Köztársasághoz Jemen az első arab ország, amely hallgatott Nasser elnöknek arra a felhívására, hogy való­sítsák meg az arab országok átfogó szövetségét. El Badr jemeni trónörökös február 5-én, ta­nácsadóinak kíséretében — akik között volt a jemeni fegyveres erők főparancsnoka is —Kai­róba utazott. Február 6-án megkezdődtek a tár­gyalások a szövetségi unió tervéről. Február 15- ig tanácskoztak. A trónörökös ezt követően visa- szautazott Taizbe, hogy átadja apjának, a jemeni királynak az unió tervét. El Badr pénteken visszaért Kairóba, s beje­lentette: teljhatalmat kapott arra, hogy mihelyt Nasser elnök Szíriából hazaérkezik Kairóba, alá­írja Jemen és az Egyesült Arab Köztársaság szövetségi egyezményét. • >-i «■■■«■BBiHHiBHBi'äaHiaiHiiiaiBBBaaaiii MOSZKVÁBÓL az Északi-sarkvidékre indult a szovjet főváros művészeinek népes csoportja, hogy előadásokat tartson a szovjet sarkkutató állomásokon. Felkeresik az SZ. P. 6. tudományos állomást is, amely úszó jégtáblán van elhelyezve. ★ A PRÁGAI filmstúdióban elkészült “A világ teremtése” cimü, egész estét betöltő film, amely­nek alapját Jean Effel, ismert francia karika- turista rajzai képezik. A filmen két és fél évig dolgoztak. Külföldön először a velencei filmfesz­tiválon mutatják be. .....°.* \ uiJUn'j/w í«it

Next

/
Oldalképek
Tartalom