Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-06 / 10. szám
Thursday, March 6, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ÓRIÁSI PARTIZÁN-TÜNTETÉS OLASZORSZÁGBAN Február 22-én Róma és egész Olaszország antifasiszta és demokratikus érzelmű lakossága nagy ünnepet ült. Töhb mint tiz esztendő után először ismét együtt voltak az ellenállási harcok részvevői és lenyűgöző méretű' tüntetést rendeztek az ellenállási harcok eszméi mellett. Az ünnepségen, a dolgok természeténél fogva, kénytelen volt részt venni a kormány is, és maga Zoli miniszterelnök olvasta fel az államfőnek az ellenállási harcok részvevőihez intézett üzenetét, majd ő maga is rövid beszédet mondott. ✓ A szabadságharcos hadtest az ellenállási harcok alatt politikai felfogásra való tekintet nélkül magában foglalta az összes alakulatokat, amelyek a náci megszállók és fasiszta kiszolgálóik ellen küzdöttek. A partizánalakulatokat eddig nem ismerték el hivatalosan az állam fegyveres erői részének, jóllehet erre vonatkozólag annak idején ünnepélyes Ígéretet tettek. Az Ígéret va- valóraváltását azonban a különböző keresztény- demokrata kormányok mindig megakadályozták. Most azonban az olasz alkotmány kikiáltásának tizedik évfordulóján az ujult erővel felcsapó antifasiszta hullám előtt a Zoli-féle kormánynak is engednie kellett, s igy történt, hogy pénteken a szenátus — három újfasiszta szenátor kivételével — csaknem egyhangúlag jóváhagyta azt a törvényt, amely elismeri, hogy a partizánalakulatok az állam fegyveres erőinek részét alkotják. Néhány hónappal ezelőtt a kormány megakadályozta, hogy az ellenállási harcok részvevői nagy országos találkozót tartsanak az olasz fővárosban a köztársasági alkotmány kikiáltásának tizedik évfordulója alkalmából. A partizánharcok részvevői és az antifasiszta érzelmű közvélemény részéről azonban olyan nagyarányú nyomás nehezedett a kormányra — s ebben a megmozdulásban együtt voltak kommunisták, szociáldemokraták, köztársaságpártiak, radikálisok, pártonkivüliek, sőt antifasiszta kereszténydemokraták is —, hogy a Zoli-kormány nem tudta tovább akadályozni e nagyszerű találkozó megtartását. Zoli miniszterelnök ekkor azt javasolta, hogy a szabadsághai'cos hadtest zászlaját helyezzék el a haza oltárán. A szabadságharcos szervezetek azonnal elfogadták ezt a javaslatot. A zászlókat vivő menet rendkívül ünnepélyes, lenyűgöző látványt nyújtott, amely mindenkit magával ragadott. A menet élén katonai egység haladt, amelyben a hadsereg különböző fegyvernemei voltak képviselve. A katonák mögött kitüntetett szabadságharcos tisztek vitték a szabadságharcos hadtest zászlaját, e körül pedig az 1944—45-ös esztendőkben a szövetséges csapatok oldalán harcolt öt olasz felszabadító hadtest zászlaja haladt. Egy De Totto nevű újfasiszta képviselő provokációt kísérelt meg: fasiszta karfelemeléssel igy kiáltott fel: “Éljen az olasz köztársaság!” Megkapta a méltó választ: huszonöt napi kórházi ápolásra szorul. G. C. BaSra-tolődás Franciaországban A nagy dél-franciaországi kikötőváros vasárnap kommunista képviselőt választott. A mar- seille-i pótválasztás nemcsak a franciaországi, hanem a nemzetközi közvélemény figyelmét is magára vonta: a választást általában a francia baloldal és a jobboldal erőpróbájának tekintették. Február első hetében a választás úgynevezett első fordulóján a kommunista jelölt, Pierre Doize, az első helyre tört: több mint 97 ezer szavazatot kapott, a szavazatok 38,86 százalékát. Az 1956 januári választásokhoz viszonyítva az háromszázalékos előretörést jelentett. Andrieux szocialista jelölt 70 ezer szavazattal 27 százalékot, Prais- sinet, a reakció jelöltje pedig 61 ezer szavazattal, 24 százalékot szerzett. Az általános parlamenti választásokkal összehasonlítva, a helyzetet a következő két tényező jellemezte: 1. A kommunista párt megnövelte szavazatainak számát olyannyira, hogy a kommunista és a szocialista párt együtt nemcsak abszolút többséget ért el, hanem a szavazatok kétharmadát képviselte. 2. Valamennyi jobboldali párt — a szélsőjobboldali félfasiszta poujadeista csoporttól az úgynevezett függetleneken keresztül az MRP-ig — közös reakciós jelöltre, egy többszörös milliárdos hajós- társaság-tula j dono3ra * tömöri tette szavazatait: ennek ellenére a reakció jelöltje kevesebb szavazatot szerzett, mint a jobboldali pártok jelöltjei a legutóbbi választáson együttvéve. A francia választójogi törvény szerint ha egyik jelölt sem kapja meg a szavazatok abszolút többségét, bizonyos idő múlva meg kell tartani a választás úgynevezett második fordulóját. A reakció mindent megtett — nem sajnálta sem a pénzt, sem a politikai zsarolás és méregkeverés sok bevált eszközét —, hogy a rendelkezésére álló két hét alatt megfordítsa a választók hangulatát, kicsavarja a mandátumot a kommunisták kezéből. Fraiisinet sokmilliós költséggel páratlan propagandakampányt indított; elérte, hogy a különböző jobboldali töredékpártok jelöltjei kivétel nélkül az ő javára léptek vissza. A kulisszák mögött alkudozás kezdődött: melyik “nemzeti” jelölt lépjen vissza a másik javára, hogy igy biztosítani lehessen a kommunista jelölt megbuktatását. Marseille döntött: még többen szavaztak a kommunista jelöltre, mint 3 héttel ezelőtt, Pierre Doize a város képviselőj e lett. Mintegy kilencezerrel több szavazatot kapott, mint az első fordulóban: 106,273 szavazattal több mint 38 századé- kot ért el. Andieux 88 ezer, Fraissinet pedig 78 ezer szavazatot kapott. A marseille-i választás nemcsak a kommunisták előretörését, a kommunista szavazótestület szilárd állhatatosságát bizonyítja, egyúttal azt is jelzi, hogy döntő baloldali többség alakul ki az országban. Ezt a tendenciát már korábban több járási választás is jelezte, de a mostani marseil- le-i választás'félreérthetetlen: a kommunista és a szocialista jelölt együttvéve a szavazatok 80 százalékát kapta meg. (Összehasonlításul: az 1956. január 2-i választáson a baloldali pártok tehát a marseille-i kommunisták, szocialisták, radikálisok és köztársasági szocialisták együttesen 66 százalékot értek el.) Közép-Franciaországból Nievreből jelentik, hogy a parlamentben Leon Degain szocialista képviselő elhunytéval megüresedett helyre egy kommunista asztalost választottak meg. 'Miután azonban Pierre Perronnet nem kapta a teljes abszolút többséget uj választást rendeltek el. Most az összes kisebbségi reakciós pártok egyesülnek majd, hogy igy akadályozzák meg a kommunista jelölt győzelmét, a N. Y. Times tudósítója szerint. Ezt rendszeresen gyakorolják Franciaországban a kommunisták ellen. ®«]KS!iggH;TKgSSF^SSS'SÍS'SS'SW,^SgtiSl[>ÍSIB15íiaiSSgISlSll81® OLVASSA MAGYAR SZÓT? SZEREZZEN MÉG EGY OLVASÓT! — Magyarországi riport — A brüsszeli világkiállításon részvevő országoknak alkalmuk nyílik arra, hogy nemzeti napokat rendezzenek. A nemzeti napok programjait a kiállítás területén, az erre a célra épített külön előadótermekben és az egyes országok pavilonjaiban tartják. Magyarország május 2-án és szeptember 17-én rendez nemzeti napot, amelynek műsorát most állapították meg. Első “nemzeti napunkon” az 500 személyes kisteremben a Tátray-vonósnégyes szerepel Bartók és Kodály müvekkel. A 2000 személyes nagyteremben a Rádiózenekar Ferencsik János Kossuth- dijas karmester vezényletével adja elő koncert előadásban a Kékszakállú herceg várát — Székely Mihály és Delly Rózsi közreműködésével. A második nemzeti napon a kisteremben az Állami Operaház szólistái magyar szerzők müveiből adnák elő. A nagyteremben az Állami Népi Együttes ének-, zene és tánckara ad műsort. Az Állami Népi Együttes egyébként előreláthatólag részt vesz a Nemzetközi Folklore Fesztiválon is. Szó van arról is, hogy a nemzeti napok alkalmából filmbemutatókat is rendezünk. A világkiállítás alatt Belgiumban rendezendő Nemzetközi Filmfesztiválon is részt veszünk, mégpedig egy játék- és egy dokumentümfilmmel. A magyar pavilon kulturális részlege is alka1A KUBAI HELYZET »vs tAi Nem egyszerű dolog a bonyolult kubai helyzetet elemezni. Amennyire képesek vagyunk a helyzetet áttekinteni és leegyszerűsíteni, a tényállás ebben a szépséges, de a wall-streeti finánctökének gazdasági tekintetben csaknem korlátlanul kiszolgáltatott szigetországban a következő: Az országot évek óta katonai diktatúra utján kormányozza Batista. Még laikus és a latin-amerikai politikában járatlan emberek előtt is nyilvánvaló, hogy az amerikai State Department támogatása nélkül Batista nem maradhatott volna hatalmon. Wall Street urai, éppúgy, mint a Kubában élő és kereskedő amerikai üzletemberek meg vannak elégedve Batistával. Az egyik ilyen üzletember a következő kijelentést tette a múlt hét végén a N. Y. Times tudósitója, Homer Bigart előtt: “Mi békét kötöttünk Batistával. Tudjuk menynyit tesz ki nyilt és burkolt adónk. Attól tartunk, hogy ha változás lesz, az rendezetlen, sőt talán kaotikus viszonyokkal fog járni.” Tény, hogy Wall Street, a State Department és a kubai amerikai üzletemberek “békét kötöttek” Batistával. Tény, hogy ők megtalálják a maguk számítását. De a kubai nép sajnos nem találja meg a maga számítását. És ezért szerte az országban lázong a nép. Elégedetlenségük nyilt felkelésben is jelentkezik, melynek Fidel Castro vált a szimbólumává, ha nem is kizárólagos szervezőjévé. Kuba szigetén Castro irányítja az akciót Batista ellen. De működik Kubán kivül is egy mozgalom, amely hat batista elleni csoport egyesülése után Kubai Felszabaditási Tanács néven támogatja innen Amerikából az ellenállást Batista ellen. _ Ez a csoport múlt november 1-én nyilatkozatot bocsátott ki, melyben köx’vonalazzák tervüket Kuba jövőjét illetően, ha sikerül Batistát megbuk-, tatniok. A tanács élén Dr. Socarras áll, akiről azonban köztudomású, hogy akárcsak Batista, ő is élvezi a State Department támogatását és csaknem ugyanolyan mértékben volna Dullesék bábuja, mint Batista. Castro december 14-én levelet intézett a Felszabaditási Tanácshoz, amelyben elitélte azt a tényt, hogy nyilatkozatukban nem hangsúlyozták, hogy külföldi befolyás nélkül akarják Kuba jövőjét megalapozni. Különösen ellenzi azt a tervet, hogy Batista esetleges bukása után a hatalmat egy — a latin-amerikai államok történetében annyira ismeretes — katonai junta vegye át. Az ilyen junták alkotják az ugródeszkát a katonai diktátorok számára. A kubai szocialisták elvben támogatják Castro katonai ellenállási mozgalmát, bár elitélik annak egyes terrorisztikus cselekményeit. De ellenzik azokat is, akik a State Department támogatásával akarják Kubát a demokrácia és nemzeti függetlenség alapjára helyezni. Batista junius 1-re országos választásokat irt ki. Nincs kizárva, hogy ezt a State Department tanácsára tette, ily módon igyekezve rendszerét “demokratikus” mázba átfesteni. mat ad majd a látogatóknak országunk kulturális életének megismerésére. Fejlett szinháemüvé- szetiinket a többi között 3 színpadkép képviseli. Fülöp Zoltán a Kékszakállú herceg váráról és a Csodálatos mandarinról, Varga Mátyás pedig az Ember tragédiájáról készít színpadképet. A pavilonban rendezendő festészeti Kiállítás is érdeklődésre számíthat. Anyagát háromszor cseréljük majd, hogy igy, a rendelkezésre álló kis helyen is, minél több festőnk müvének bemutatása váljék lehetségessé. A megnyitás után Csont váry-, Egry és Derkovits-képeket állítanak ki. Utána Rudnay, Koszta, Tornyai és Fényes müveit. Az utolsó két hónapban élő festőink alkotásai kerülnek bemutatásra. A művészet egyébként az egész pavilonban nagy szerepet kap. így pl. a Budapest-terem számára Kádár György Kossuth-dijas festőművész grafikát készít, amely Budapest életének egv napját eleveníti meg. Berpáth Aurél a pavilon külső homlokzatára megfesti Budapest látképét; Ezeket a müveket a pavilon lebontása után itthon is kiállítják. Februárban a színpadképek és freskók elkészülnek és kiszállításra kerülnek. Kovács Margit éneklő parasztlányokat ábrázoló ke- rámiakutja már el is készült. Megállapították a brüsszeli világkir?1"?^ NRnrálís nrosramjé! Külpolitikai Szemle j L , - _ _____________________________________________________ _________ I ........................ •- «*\K? 3 ■*- ■ —" ■■ ít"
