Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-27 / 9. szám

AMERIKAI MAGYAR SZő Thursday, February 27, 1958 Mr. Ruffin háborút indít Az amerikai polgárháború 1861 április 12-én kezdődött. A délcarolinai Charlestonbän ünnepi hangulat uralkodott, a levegő jázminillattal volt terhes. Az esemény tiszteletére rendezett ünnep­ségeken színes napernyőkkel pompázó krinolinos hölgyek sereglettek az öreg Edmund Ruffin kö­ré, aki saját kérésére abban a megtiszteltetésben részesült, hogy ő kezdhette meg a nyugati fél­gömb legvéresebb háborúját. Jutalmul, amiért régi szószólója volt a nemzetárulásnak, a rabszol­garendszernek és az ország megosztásának, ö adhatta le az e]ső ágyulövést az Unió charlestoni kikötőjében emelkedő Sumter erődből. A lövés eldördtilése után hosszú, izgalomteli várakozás következett, majd tompa moraj hangja búgott fel a csendes, kék öböl felett. Az idős férfi előtt nem merült fel sem a múlt. sem a jövő képe, amint lövése, amely számára ismeretlen erőket hozott mozgásba, visszhangoz­va hasított át a tenger fölött. A hirtelen beállt csöndben üdvrivalgás hallatszott, de ennek zaját szinté azon nyomban mennydörgésszerű robaj nyelte el. Egyik üteg a másik után kezdte meg az ágyúzást, jelezve a háború kitörését, s egé ­ben hirt adva az ipar gyors, Amerika életét maj­dan forradalmasító fejlődéséről. Edmund Ruffin azonban erről mit sem tudva, egy pillanatig tétován állt a történelem gyújtó­társadalomról szóló elmélet tévhit.” Amikor Lin­coln elnök önkéntes katonai szolgálatra hívta fel. a lakosságot, különböző helyi szakszervezeti cso­portok egész tagsága testületileg jelentkezett, mert jól tudta, hogy ha a rabszolgatartók győz­nek. nem lesz szabad szakszervezeti mozgalom. Kevés ilyen háborút ismert a történelem. Nem­csak arról van szó, hogy páratlanul véres és el­keseredett harcok folytak, hogy az arcvonal renő kívül hosszúra nyúlt, hanem arról is,, hogy nagy3 jelentőségű tét forgott kockán. Mialatt az arcvo­nal ide-oda hullámzott a fél ország területén, és tízezrek pusztultak hl Wilderness és Shiloh vidé­kén. a Chickamauga és Antietam folvóknál, sok szervezett munkás érezte, hogy nemcsak az dől el, vajon négymillió amerikai néger továbbra is rabszolgaságban fog-e élni, hanem az is, hogy egyáltalán élvez-e majd szabadságot az amerikai munkás, függetlenül attól, hogy fekete vagy fe­hér, északi vagy déli. Miközben a Mississippitől az Atlanti-óceánig az ezer mérföld hosszúságii arcvonalon, hegycsúcsokon és prériken, mocsaras területeken, erdőkben és felgyújtott városokban egyre ádázabb harcok folytak, az egész világ visszafojtott lélegzettel figyelte a háború kimene­telét. s “Európa dolgozói ösztönösen érezték, hogy a csillagos lobogó létével együtt osztályuk sorsa dől el”. (A Nemzetközi Munkásszövetség felhívása Lin­coln elnökhöz. London, 1865 január 7.) Egy könyv, amelynek ott kell lenni minden munkás könyvtárában \ —_ Rendelje meg még ma á Kiadóhivataltól LABOR'S UNTÜLD STORY j R. 0. Rover és H. M. Morais irók müve ÄRA $2.50 a—■ pammmmmnu&fMmmammmBmmmMmtmBUBmmmmmmMmammmmmemmmmm hím.aá A PÉLDÁS HAZAFI A honalapító George Washington emlékére Amerika népének egyik hivatalos ünnepnapja február 22-ike, amii általában “Washington Day” néven ismernek. “Washington Day”, mert 1732 -február 22. napján szü­letett az Egyesült Államok első elnöke, aki az amerikai gyar­matokat felszabadító harcokban, valamint a felszabadult gyarmatok egységes állammá ková­csolásában oly feledhetetlen érdeme­ket szerzett, hogy az utókortól a “Ha­za atyja” nevet kapta. Washington valóban kiérdemelte, hogy születésének évfordulóin kegye­lettel emlékezzenek meg róla; hogy méltassák érdemeit és vegyék figye­lembe tanácsait, mert az IGAZI HA­ZAFIAK azon kis csoportjához tarto­zik, akik a hazafiság fogalmát a köz­jó érdekével azonosítják. Mert az igazi hazafiság a közjó sze­ret ete, a közjó érdeknélküli szolgálata. Az igazi hazafi szereti a szabadságot, ha kell. kész még életét is feláldozni érte; de az igazi hazafi tudja, hogy a szabadságnak korlátái is vannak. Tudja, hogy a saját szabadságát nem érvényesít­heti mások szabadságának az elnyomására. Tudja, hogy a szabadság typ^lpnes, amelyhez minden embernek egyforma joga van. Az IGAZ| HAZAFI ezért a közösség javát a saját egyé­ni érdekei föle helyezi. Ezt bizonyítja cselekedeteivel és ha kell, akár áldozatokkal is. Ezért az IGAZI HAZAFI környeze­tének igen hasznos tagja. De a környezetének adott ily szol­gálattal egyben hűségesen szolgálja nemzetét is, sőt azon túl, magát az összemberiséget is. Az IGAZI HAZAFI tehát valójában egyben EMBERBARÁT is. Washington György ilyen IGAZI HAZAIT volt. Sajnos vannak álhazafiak is, akik a hazafiság nevében sok gonosz dolgot követnek el, de mert állandóan hazafias szólamokat hangoztatnak, a nagyközönség jóidéig nem is­meri fel őket. Az utóbbi pár évtizedben ezt nagyon tisztán láthattuk. És most, midőn Washington emlékére kegyelettel hajt­juk meg fejünket, illő, hogy körülnézzünk és figyeljük meg, hogy ennek a nagy hazafinak miként követik ma a taná­csait? Azzal kell kezdenünk, hógy a gyarmati világ felszaba­dításáért folyó közei -két évszázados küzdelmet a George Washington által vezetett amerikai forradalmi háború in­dította meg. És ime, most, midőn az egykori gyarmatból a világot vezető nagyhatalom lett, az Egyesült Államok a gyarmati uralmat továbbra is fenntartani akaró kormányo­kat támogatja úgy financiálisán, mint kntorailav Washington beszédei közül legtöbbször említik az 1796 j szeptember 19-én elmondott úgynevezett “Búcsú beszédét”, amelyben öt, — szerinte nagyon fontos — tanácsot adott nemzetének. Ezek a következők: 1. Hogy a nemzet ne kösse le magát idegen államokkal való állandó szövetségre. Ugyan mit szólna Washington, ha most visszatérne s látná, hogy az ország külügyminisztere miként rohan egyik országból a másikba, hogy azokat az ; Egyesült Államokkal állandó szövetségbe fűzze s ezzel bele­kavarja ezt az országot is azoknak a bajaiba, veszekedéseibe és cselszövéseibe. 2. Hogy minden országgal szemben egyformán visel­kedjünk, ne legyenek kedvenc (favored) országaink. Ugyan mit szólna Washington, ha látná, hogy segítséggel, adoma-1 nyokkal miként emelünk ki egyes országokat “kedvenc” (favored) országokká, amig másokat kipellengérezve ellen­ségekké nyilvánítunk. 3. őrizkedjen az ország a nagy közadósságtól. Oh, jajj! Itt már alig merjük kérdezni, hogy mit szólna Washing4' vt a 275 billiós szövetségi adóssághoz, amit rövidesen megint emelni fognak pár billióval. 4. Béke idején ne tartson az ország nagy hadsereget. Ehhez a ponthoz már nem is merjük hozzátenni a kérdést, j hogy vajon mit szólna a “Haza atyja” az egész világot be­hálózó nagy amerikai haderőhöz és az azzal kapcsolatos örü- letes fegyverkezéshez ? 5. őrizkedni kell attól, — mondotta Washington, ! hogy valamely élelmes vagy ügyes (artful o. enterprising) kisebbségi csoport az Egyesült Államok kormányát kon­trolja alá vegye. Az első négy pontra még elmondhatnánk, hogy 175 év , alatt a viszonyok nagyon megváltoztak s amig Washington tanácsai helyesek voltak akkor, ma már nem helytállók. Azonban az utolsó pontban foglalt nagyon bölcs tanács ma , éppen olyan helytálló, mint akkor volt s lesz mindenkor a i szabadságot szerető IGAZI HAZAFIAK részére. És mégis j azt látjuk, hogy a kormánynak multimilliomosok kezébe he- | lyezése Washington ezen tanácsát éppenugy lábbal tiporja, mint ahogyan megfeledkeztek az előző pontok tanácsai- 1 ról is. Valószínű, hogy ha Washington György manapság meg­látogatná a róla elnevezett Washington, D, C. várost, akkor ott mint felforgató, szubverziv embert hamarosan börtönbe vetnék. Ezért jogosan mondhatjuk, hogy kevesen vagyunk olya­nok, akik nem papagály módra hangoztatjuk a Washington­ra vonatkozó dicsérő szavakat, hanem nagyságát, történelmi értékét komolyan mérlegelve sző szerint vesszük a már köz-szólammá lett eme rövid mondatot: Első a háborúban, első a békében és első honfitársainak a szivében!-Sporthírek VASAS — BELGA válogatott 6:3 (1:3) A Vasas iabdarugó-csapaia szerda este Antwerpenben a bel­ga vále lóiba látszott elő1-,-' szitö mérkőzést. A magvar :m:- nokcsapat és a n.vugatnéir £r .< ellen készülő belga válogatóit találkozója 20 percig úgy nerc >; ki. hogy a viropkekek súlyos v ■■ reséget szenvednek. A 17. peté­ben már 3:0 arányban vezetett a belga válogatott és a 30.000 néző ujjongva ünnepelte a ‘-vö­rös ördögöket". (így nevezik a belga válogatottat. A Szerk.) A Vasas csak ezután talált magá­ra és egyre jobb játékkal, végül már a közönség tapsvihara mel­lett, hat gólt lőtt egymás után a következő sorrendben: Bund- zsák. Csordás. BundzsáR. Szilá­gyi I., Szilágyi I. és két perccel a mérkőzés vége előtt ismét Csordás. A Vasas a gyorsan bekapott góltól megzavarodott és csak az első félidő második felében len­dült játékba. Ettől kezdve a lab­darúgás magasiskoláját mutatta be és gólhelyzeteit is jól kihasz­nálta. A Vasasból Kárpáti. Be - rendi. Bundzsák és Csordás já­téka emelkedett ki. Távlövegü atombom­bát kap Anglia Az angol parlamentben Dun­can Sandys védelmi miniszter bejelentette, hogy aláírta USÄ- val megkötött egyezményt mely. szerint az angol támpontokat középtávolságu t á v lövegekkel fogják felszerelni. Az angol nép többsége már eddig is kifejezte ilyen intézkedéssel szembeni til­takozását. A_______ pontjában, aztán elment a különböző charlestoni összejövetelekre, ahol hősként ünnepelték. Akkor senki sem gondolt arra, hogy oszlásnak induló hullák, leszakított karok és lábak lepik majd be a végeláthatatlan csatamezőket, s Amerika föld­jét tengernyi vér áztatja majd. Charleston bájos hölgyei kecsesen járták a menüettet meg a gyors skót táncot, miközben a vendégek poharukat Ed­mund Ruffinra, a Dél megváltójára ürítették. A megváltót rabszolgák vették körül és szolgál­ták ki, de ő nyilván semmit sem vett észre gyöt­relmeikből és szabadságvágyukból. Nem sejtette, hogy 186,000 néger harcol majd a szabadságért az északi államok hadseregében. Évek során át úgy jelenik'meg előttünk, amint vigan borozgat- va hófehér asztalkendővel törli száját, rendít­hetetlenül biztos a dolgában, és soha, egyetlen pillanatra sem ötlik fel benne a vereség és a halál gondolata. Hatalmas erővel lángolt fel a hazafias érzés a Mason-—Dixon vonaltól északra fekvő városok­ban és farmokon arra a hirre, hogy a rabszol­gatartók a zászlóra és amerikai katonákra lőttek, azok a rabszolgatartók, akik közül a legdühödteb- bek nyíltan rá akarták erőszakolni az egész or­szágra rendszerüket, az ingyen-, a hajszolt munka rendszerét. A “Charleston Mercury” cimü lap például közvetlenül a háború kitörése előtt le­szögezte : “A rabszolgaság a dolgozó ember ter­mészetes és normális helyzete... és az északi államoknak is be -kell majd vezetniük. A szabad VVV\> V*> »' -------------------------------------------- . ___ Az amerikai munkásság történelméből R. O. Boyer és H. M. Morais "Labor’s Untold Story” cimü könyvéből Cameron Associates 100 West 23rd Street, New York City

Next

/
Oldalképek
Tartalom