Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-27 / 9. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 27, 1958 10 FREDERICK DOUGLASS — A világtörténelem egyik legkiválóbb szabadságharcosa — Irta: GERÉB JÓZSEF Midőn a Magyar Szó február 13-iki számában azt a kis bejelentést láttam, hogy Detroit városban emlékünnepet fognak rendezni Washington, Lincoln, Frederick Douglass és Kosciusko szabad- sághösök méltatására, bevallom, bizonyos méretű szégyenérzés fogott el. Vagy inkább nevezhetném bün-érzésnek, mert jól tudom, hogy amig a lap olvasói mindannyian jól ismerik Washington, Lincoln és Kosciuskó neveit, de a legtöbbje nagyon keveset tud arról, hogy ki volt az a Frederick Douglass és mivel érdemelte ki, hogy Washington meg Lincolnhoz hasonló nagyemberekkel együtt emlegessék. Pedig ott kell emlegetni, mert azok közé tartozik ! És ennek dacára is, tudomásom szerint az amerikai iyiagyar munkássajtóban, — leszámítva egy-egy odadobott megjegyzést, — nem foglalkoztunk vele kellően; nem ismertettük, nem mérlegeltük úgy, mint ahogy ez a valóban példái mutate szabadsághős azt megérdemli. És mert ebben az elhallgatásban, — habár igazán nem tudatosan, -— én is részes vagyak, azért fogott el a bűnösség érzete és ezzel a cikkel ezt a nagy mulasztást akarom pótolni, már amennyiben az lehetséges. Lincoln nagyságának megítélésénél az életrajzírói soha sem hagyják ki azt a megjegyzést, hogy a szegény szülőktől származó és csak egy évi iskoláztatást nyerő emberben milyen ősi tehetség és milyen nagy akaraterő lakott, hogy minden akadályt leküzdve a legnagyobb államférfiak sorába küzdötte fel magát. Ha ugyanezt a mércét alkalmazzuk Douglassnál is, akkor mondhatjuk, hozzáhasonlitva Lincoln előtt nem is tornyosultak nehéz akadályok. Rabszolgák sorsa Mert Frederick Douglass nem szabad embernek hanem rabszolgának született Tuckahoe, Md. városban 1817-ben, valószínűleg február hóban. A pontos dátumot nem is tudják, mert abban az időben a rabszolga néger nő gyermekeit nem igen anyakönyvelték még akkor sem, ha történetesen az apja fehér ember volt is, mint a Douglass esetében. Életrajzi adatai szerint 8 éves koráig a nagy - anyja nevelte, amikor már vitték a “gazdája” ültetvényére dolgozni. Egy év múltán egy másik gazdához került, tehát valószínűleg eladták. Az uj gazdájának a felesége, bizonyos Mrs. Hugh Auk! felismerte a gyerek eszes voltát és az ura tudta nélkül megtanította a rabszolga gyereket irni-olvasni. Víg' kell értenünk, hogy a rabszolgák irás-ol- vasásra való tanítása sok államban szigorú büntetés terhe alatt tilos volt. Dacára annak, hogy az iskolai történelmi könyvekben keveset olvashatunk róla, .Észak-Amerikában a kolonizálástól kezdve egész a polgárháborúig mindig féltek a rabszolga lázadástól és hogy annak elejét vegyék, hol itt, hol ott rettenetes kegyetlenséggel gyilkoltak le egy csomó rabszolgát, hogy a terror meghunvászkodásra, mostoha sorsukba való beit törődésre birja őket. Magában New York városában is volt ilyen terror-mészárlás 1712-ben, amikor “tárgyalás” után, bírósági ítéletre 14-et máglyán égettek el, 18-at felakasztottak é$77;l-et másféle nehéz büntetésben részesítettek., ; ’ A }cg tálán rabszolga New York városban akkor nyolc ügyvéd működött, akik mindegyike a rabszolgák elleni vádak összeírásával volt elfoglalva. Arra senki sem gondolt, hogy talán védeni is kellene a vádlottakat. A rabszolgát, — különösen a fekete rabszolgát nem is lehetett védeni a bíróságon, mert ott nem ismertéit el “embernek”, hanem csak tulajdonnak. műi! akármilyen lábas-jószágot. De nemcsak joga nem volt a rabszolgának, de semmiféle tulajdonnal sem bírhatott, mert mindaz, amit ő tulajdonának tartott, vele együtt a ‘gazda” vagyona volt. Éppenigy nem vették figyelembe, a rabszolgák házas életét, azoknak nem lehettek erkölcsi felfogásaik. És jóidéig a “gazdák” mitsem törődtek a rabszolgák vallásaival, meri úgy véléék, hogy talán istennek nem tetsző dolog lenne keresztény rabszolgákat tartani. De később a papok rájöttek, hogy tudatlan embereket a vallás még alázatosabbakká, teherbírókká tesz. Akkor aztán a rabszolgatartók “megtérítették” rabszolgáikat. Az amerikai forradalom a rabszolgák sorsán nem sokat javított. Amig az északi államokban a fehér munkások olcsó munkaerő versenyt láttak bennük, azért haragudtak rájuk, a déli államokban a határtalan kizsákmányolás áldozatai lettek. A rabszolgákra vonatkozó rendelkezést minden állam a saját jogának tartotta és igy az a kevés, — leginkább leigázó — törvény államonként nagyon változott. Voltak államok, ahol megengedték, hogy a rabszolga megtanuljon olvasni, de szigorúan büntették. ha Írni is megtanult. Sok államban természetesen se írni, se olvasni nem engedték őket. Megszökik Ezek után érthető, mit jelentett Douglass részére az, hogy az úrnőjétől pár leckét kapott az olvasásból. Douglass rendkívüli nagy tehetségét mutatja az, hogy a pár lecke után hamarosan megtanult irni-olvasni. Első pár centjével, amit meg tudott takarítani, már könyvet vett. És amint megtanult imi, hamarosan hamis “utazási engedélyeket” irt szökni készülő rabszolgák részére. A gazdája halála után 1833-ban újra ültetvényre küldték, ahol a “szigorúságáról” hírhedt Edward Cowey tulajdonoshoz került, aki azonban a 16 éves fiúból minden szigorúság és büntetés dacára sem tudta kiölni a szabadság utáni vágyat. Egy év múltán ez a gazdája is túladott rajta s habár a következő helyén nem bántak vele olyan szigorúan, mégis megkísérelte a szökést, de elfogták s a börtönben megkinozták érte. Börtönből szabadulva Baltimoreba vitték hajó- épitésnél segíteni. Innen hajóslegénynek öltözye sikerült neki megszökni 1838-ban s előbb New York városba, majd New Bedford, Mass, városba költözött. Itt vette fel a Douglass nevet az előbbi “Bailey” neve helyett. Három éven át mint egyszerű napszámos munkás dolgozott s közben természetesen mindig tanult, különösen a szónoklat érdekelte. Abban az időben már igen erős iramban folyt a rabszolgaság eltörlését célzó “abolition” mozgalom, amelynek hívei az északi államokban mindenfelé “anti- slavery” (rabszolgaság elleni) gyűléseket tartottak. Egy ilyen gyűlésen, amit 1841 augusztus havában tartottak Nantucket, Mass, városban, Douglass is a szószékre került és minden előkészület nélkül olyan beszédet mondott, hogy a hallgatók elámulva néztek egymásra és kérdezgették: “Ki ez az ember, aki ily csodálatos erővel és meggyőződéssel tud beszélni?! Angliába megy Természetesen az “Anti Slavery Society” azonnal felkarolta és vitte együk városból a másikba, ahol mindenütt nagy hatást ért el gyönyörű beszédeivel, amelyekben gyakran a saját sorsát ismertette. Az ellenzék, — mert természetesen igen nagy ellenzéke volt a felszabadításnak, — hiresz- telni kezdte, hogy a felszabadítók valami “fékért” szerepeltetnek, mire Douglass megírta és kiadta élettörténetét, amelynek az “Egy amerikai rabszolga” címet adta. Miután hírneve egyre terjedt, félő volt, hogy elfogják és visszaviszik Marylandba, azért barátai tanácsára átment Angliába, ahol két éven át előadásokban ismertette az amerikai “abolition” mozgalmat. Szónoki tehetségével ott is igen nagy feltűnést keltett. Két év múltán, vagyis 1847-ben angliai tisztelői összegyűjtöttek neki 150 angol-font összeget, hogy azzal váltsa meg szabadságát. Ezzel az ösz- szeggel jött vissza s miuián megváltotta szabadságát, Rochester, N. Y. városban telepedett le. ahol a “The North Star” cim alatt a felszabadító küzdelem támogatására hetilapot indított. Lapján kívül természetesen szónoki képességét is a rabszolgaság elleni küzdelemre használta. Mindenfelé igen keresett szónok lett, akit éppen olyan nagy tömegek hallgattak, mint akár William Lloyd Garrison (1805—1879), vagy Wendell Phillips (1811—1884), a felszabadító mozgalom másik két vezető szónokát. Magyarok részire érdekes megemlíteni, hogy midőn Kossuth I^jos 1851-ben Amerikában járt. szónoki erejét a Douglasséval hasonlították ösz- sze. — Douglass életrajzíróinak egyike az mondja, hogy az egyetlen 'Wendeil Phillipset le- számitva egyetlen .szónok sem tudott spontánszerüleg, vagyis előkészület nélkül olyan tökéletes, úgy gondolatokban, mint kifejezésekben és revhorikailag is kifogástalan beszédeket mondani, mint Douglass. Kitüntetések A felszabadulási mozgalom kiélesedésével Douglass azokkal tartott, akik a rabszolgaság eltörlését a nemzet legfontosabb problémájának tartották, ahol a hangsúlyt a “nemzet” szóra helyezték, vagyis a “nemzet oszthatatlansága” meilett kardoskodtak, amely irányzatot Lincoln is magáévá tette 1861-ben, mire kitört a polgárháború. A háború kitörése után Douglass a néger hadosztályok felállítását követelte, két fia végig harcolta a polgárháborút. A polgárháború után jóidéig még mindig mint újságíró, előadó és szónok kereste kenyerét, 1871- ben azonban Grant elnök a Santo Domingo szigetre küldött vizsgáló bizottság tagjává nevezte ki. Később a Washington várost magában foglaló “District of Columbia” marsalja, majd leitárnoka lett. Innen Haiti állam követévé nevezték ki, amely tisztséget 1889—1891 között töltötte be. Utolsó pár évét Washington városban töltötte, ahol nagy megbecsülésben részesítették és ahol nemzete és fajának nagy gyászára 1895 február 20-án elhunyt. A néger faj számos kiváló embert termelt már ki, de egy különbet sem, mint Frederick Douglass, a nagy szónok, kiváló szabadságharcos, akinek a neve a gyorsan változó időkben tulhamar feledésbe ment. Rochester, N. Y. város parkjában szép bronz szobor őrzi az emlékét, de az koránt sem elég, ha időközönként Írásban is meg nem emlékezünk a 19. század eme egyik legnagyobb szabadsághőséről. UJ KÍNAI Á-BÉ-GÉ Mintahogy azt mái megírtuk, a Kínai Népköz- társaság kultur bizottsága végre megegyezett abban, hogy a jelenlegi kínai irás helyett fokozatosan bevezetik a 26 betűből álló római á-bé- cét. Az uj írásmódot tanítani fogják úgy az iskolákban, mint a felnőtteknek. A latin betürendszer adoptálása a kínai nyelvre nem olyan egyszerű, mint,más nyelveknél. Kina több száz millió lakossága ugyanis oly sok s egymástól nagyon különböző dialektusban beszél, hogy nem értik egymás nyelvét. Azért ott a képiiás fejlődött ki, amelynél az egyes jegyeket minden kinai a saját nyelvén olvassa. így például ha egy bizonyos jel a madarat jelzi, akkor azt minden kinai madárnak olvassa a saját dialektusán is. És amig egymással beszélni nem tudnak, egymás Írását el tudják olvasni, persze csak nagyon korlátolt szóbőségig. Amig tehát az ilyen jel-irásnak meg vah a maga előnye, a nagy hátránya az. hogy igen sok jelet kell megtanulni. A csak közepes műveltségű kínainak a 213 alapvető jelből összeállított legalább is 10 ezer kompozíciót kell észben tartania, ami természetesen nagyon korlátozza az irás-olvasás terjedését. / A latin, vagy bármely más úgynevezett “fonetikus” ábécére való áttérés azért nagyon nehéz, mert a kinai nyelvben megkülönböztetett 420 egyszerű szótagot vidékenként másképpen ejtik ki. így például amit Pekingben “fu”-nak mondanak, azt Fukienben “hock”-nak ejtik ki. Az ilyen változásokat semmiféle fonetikus ábécével sem lehet követni. Viszont a régi jelirás útját állja az ország ipari, kereskedelmi és kulturális haladásának. Azért abban egyeztek meg, hogy az uj ábécével egy uj, hivatalos kinai nyelv fog kialakulni, amelyet mindig többen és többen fognak használni, mig végre az összes müveit kínaiak beszélni fogják és természetesen azon írni és olvasni is tudnak majd. KINEK VAN MEG EÖRSI BÉLA által szerkesztett MQ%'ÉS SZAZAMjNK cimü könyvek Ha nélkülözheti, küldje e kiadóhivatalba. Az írónak szüksége van rájuk egy tanulmánya elvégzéséhez----------------------——-----------—s
