Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-20 / 8. szám
Thursday,-February 20, 195S AMERIKAI MAGYAR SZÓ n Józsi üatyam verbell murar — így nevezik .magukat a. kőművesek. Annyi falat felrakott már, hogy maga is elcsodálkozna, ha együtt látná az egészet. De legfőképp az ejtette csodálatba, hogy milyen takaros házak termettek a száz és száz kőműves keze alatt, s ilyenkor mély tisztelettel adózott annak az elmének, aki kigondolta, aztán lerajzolta, hogy milyen is legyen az a ház. — Az én fiam is építész lesz — csettintett jó .érzéssel. Miska, a fiú nem is tiltakozott az apa szándéka ellen. így történt, hogy beiratkozott az építőipari technikumba. Az előmenetellel nem volt semmi baj, gyarapodott a tudomány, a kőműves apa legnagyobb örömére. Józsi bácsi elvállalta, hogy szabad idejében felépiti egyik barátja családi házát. Vasárnap, kora hajnalban felkelt, erélyesen megrázta Miska meztelen vállát. — Talpra hé! Dolgozni megyünk! Miska módfelett melepődött, nem szokott ő hozzá, hogy ilyen korán keljen, azt viszont rfteg- szokta, hogy apja parancsának engedelmeskedjen, s úgy pattant el hát az ágytól, mint kavics a deszkától. A szerszámosláda már ki volt készítve. Sza-- kasztott olyan- ez, mint akármelyik közönséges katonaláda, csak fehérre fakult a sok maltertól. Benne serpenyő, kalapács, kanál, függőón, viz- mérték, vagy egy tucatnyi különböző méretű és rendeltetésű simító, munkaruha — szóval van annak mit emelni, aki ezt a ládát akarja cipelni. — Fogjad meg, fiam, indulunk. .Apád egész héten dolgozott, most mutasd meg te, milyen legény vagy. Hát ami Miska legénykedését illeti, ő bizony a derekabb fajtájából való, mert alig tizenhét esztendős létére kifejlett férfi, araszosnál nagyobb vállakkal, a szakálla is megerősödött. Hanem ez a láda lehetne könnyebb is. Minek kell annyi szerszám az apjának? Elég lenne a kalapács, a serpenyő meg-a kanál, hiszen ma nem csinálnak mást, csak falaznak. Nem is hitte volna, hogy ilyen gyenge a bal keze. A jobb ki se pihenheti magát, már cserélni kell. Józsi bácsi közömbösen viselkedett, úgy tett, mintha észre sem venné, hogy a fiú mennyit kínlódik. Elől ment, a lépést is meghúzta s csak egy esetben szólt hátra: " — Legénvesebben, fiam! Dél lesz, mire Erzsébetről Kispestre érünk. Eszi a fene, dehogy lett dél. Ki sem fújhatta magát tisztességesen a villamos peronján, a láda sarkán kuksolva, máris le kellett szállni. Ez még önmagában véve nem nagy szerencsétlenség, de á megállótól olyan messze van a telek, hogy az újabb gyaloglásra csak csüggedéssel mer gondolni. Vihetné már egy kicsit az apja is a ládát, lehetne benne csöppnyi belátás, de pontosan ügy tesz, mintha az egész ügy nem érdekelné. Ahhoz meg nincs mersze, hogy segítségre szólítsa fel, panaszkodásra méginkább nincs, mert legény voltára igen sokat ad, ha megszakad, akkor sem sóhajtozik. Na végre. Csakhogy megérkeztek^ Szörnyű, hogy milyen sajgásra képes az ember karja. Lüktet benne a fáradtság és az ujjaival egy cigarettát sem tudna megsodorni, annyira elgyengültek. Leül a ládára. Mekkora boldogság az üldögé- lés. Pedig az iskolában valóságos szenvedésnek tűnik. Hiába, ez a relativitás. De mielőtt alaposabban belemélyedhetne, hogy mi is-az a relativitás, fölrezzenti az apa prózai hangja : — Mit gondolsz, jó lesz ez igv? Ki hallott ilyet, hogy valaki üldögéléssel kezdje a munkát ? Állj neki téglát pucolni, én addig összeütöm az állványt. A használt téglákat vastagon borította a cementes habarcs, egy-egy téglára hússzor is rá kellett ütni a kalapáccsal, hogy megtisztuljon. Elkoptatná ő a téglákat napestig szép csendesen kényelmesen, csakhogy ezzel nem sokra megy. Ha apja nekilát falazni, úgy szórja a téglát a sorba, hogy a puszta nézésébe is belefárad az ember. Sok tégla kell, tehát szaporán kell pucolni. A kutyafáját: már kész is az állvány, ő előtte pedig alig van egy talicskára való tiszta tégla. Na, nincs baj, mert az öreg rekiáll maltert keverni. Az is eltart vagy félóráig, addig meg felszaporodik előtte a halom. Ahogy kész lett a malter, az apa megkérte: — Rakjad fel a’ téglát az állványra. Én meg kifeszitem a zsinórt. Most meg az a nagy kár, hogy ennyi, téglát megtisztított, ötösével hordhatja az állványhoz, de a kupac sehogy nem akar elfogyni. Az apa látja, hogy verejtékezve buzgólkodik a fiú, maga is odaáll téglát hordani, igv egykettőre megrakják az állványt^ — Nahát, ezzel is végeztünk. Már kijelöltem ott az emésztögödör helyét, ássad csak ki. Nem kell nagyon mély, elég, ha csak két méterre mész le. Fogja af csákányt meg az ásólapátot, a leendő gödör alaprajzához ballag, s elhülve látja: nagy lesz ez a gödör, négy lépésnyi hosszú, négy lépésnyi széles. De nincs helye a siránkozásnak, neki kell gyürkőzni, az atyai parancs ellen nem lehet apellálni. Ami az első ásónyomokat illeti, itt még nincs hiba. Laza a talaj, könnyen stily- lyed benne a lapát. Annál dühösebb lesz a harmadik ásónyor^nál. Kemény az agyag, visszarug- ja a csákányt, akár a gumi. Karjában tüzesen zsibong a fájdalom. Meg-megtántorodik, arcát beborítja a verejték, csipi a szemét, mintha szappanos lenne az izzadtsága. Ej, de keserves mesterség a csákányozás. De legalább látszatja lenne. Úgy érzi, nem halad semmit, még térdig sem ér a gödör. Mi lesz vele, mire két méternyire mélyül ? Nem is mer előregondolni, tudja máris, Soha nem ér olyan mélyre, hogy őt ellepi a gödör. Nekikeseredett, amiért ilyen hamar cserbenhagyta az erő. Lám, le kell ülnie a gödör fenekére, gyámoltalanul, mint egy gyermeknek, mert nem bírja tovább. Idejön az apja, gyorsan felpattan, hogy ne maradjon szégyenben. Az öreg mosolyog. — Látom, fiam, elfáradtál^ Na gyere ki, pihenjél. Amíg pihensz, keverj nekem egy láda maltert. Azt hitte, rosszul hall. Gúnyt űznek vele? Hát már az is pihenés, ha maltert kever?. . . Morgott valamit, de csak csendben, mert az ő apjával nem lehet feleselni. Mégis csak rendes ember az öreg. Amig vizet, meszet és homokot adakol a ládába, látja, hogy apja beleáll a gödörbe, és vékony, inas karjával ritmusosan, hozzáértéssel lapátolja ki a földet. Micsoda ember is az ő apja? Cingár, alacsony, a dereka olyan vékony, mint egy tizenhat esztendős fiúé, mégsem hallotta tőle még soha, hogy fáradt. Kész a malter is. Idejön az apja: — Tanulj falazni. Ugorj az állványra, gyakorolj egy kicsit. Ez is balul sikerült. A fal és az állvány magassága egyszintben van, a bokájáig kell hajolnia, ha dolgozni akar. Nagyon kell ügyelni, hogy a fáradságtól le ne bukjon az épület belsejébe. Szégyen, de a hüvelyk- és a kisujjával nem tudja átfogni a téglát, ahogy azt az igazi kőművesek teszik. — Apám... Nem megyünk még haza? Későre jár... Kérdésére harsány, egészséges nevetés a válasz. — Tréfálsz, fiam? Nézd, hol van még a nap: fölfelé kell fordítani a fejed, ha látni akarod! Csakugyan. Ilyen hosszúra még egyetlen napja sem sikerült. S a teendők könyörtelenül következnek egymás után. Újra a gödörásás, brrr. Aztán téglapucolás, megint falazás, állványemelés, végre a szerszámok tisztítása^ Ez a legunalmasabb, de ezt csinálja a legnagyobb gyönyörűséggel: utána már nem következik semmi. Amikor elvégezték a dolgukat, nem tudta, hogy melyik lábara álljon. Mindkettő remegett. A legszívesebben Jiany átvágod ott volna az anyaföldön, hogy addig aludjon mozdulatlanul, amig be nem lepi a hajnali harmat. De ez csak vágyálom. Fogni kell a ládát, hogy hazacipelje. Szívesen nekiadná az első embernek, akivel találkozik, csak megszabadulhatna tőle. Fázósan, viszolyogva nyúl érte, de apja rászól: — Hagyjad csak. Hazafelé én viszem. Ez a rendje. — Olyan nincs. Én vagyok a fiatalabb. A bokáit egymáshoz verte, még a levegőt is óvatosan szedte, hogy minél több erő maradjon a karjában, de a ládát cipelte- rendületlenül. Józsi bácsi karikára szelt szalámit vett, és betértek az első kocsmába falatozni. Miután a pincér közéjük állította a liter bort, igv szólt a fiához: — Azért dolgoztattalak meg ennyire, hogy becsüld a munkást, fiam. Te vezető leszel, tudnod kell, mit jelent két kézzel megkeresni a mindenRÖVID HÍREK !IH!!Snil!lilllll!l!l!illii!l!!!lilllllllll!l!lil!!illill!illli!li!llllllll KÖNNYŰIPARI VEZETŐK TANÁCSKOZÁSA AZ IFJÚSÁG SZAKMAI NEVELÉSÉRŐL. . — A Könnyűipari Minisztériumban az ifjúság szakmai neveléséről tanácskoztak a minisztérium, a szakszervezetek, az iparigazgatók vezetői és meghívták néhány gyár igazgatóját, párt- és KISZ-titkárát is. Földi László miniszterhelyettes, mint vitavezető, rámutatott arra, hogy a gazdasági, vállalati vezetőknek meg kell szerettetniük a fiatalokkal szakmájukat és meg kell tanítani őket dolgozni, fel kell kelteni bennük az alkotómunka örömét. Alkalmat kell adni 'Árra is, hogy •sportoljanak, szórakozzanak, művelődjenek, minden jó azonban ne ingyen hulljon :áz ölükbe. A megbeszélés résztvevői elhatározták, hogy néhány gyár igazgatója félévenként beszámol majd arról, hogyan történik náluk a fiatalok szakmai nevelése. ■ ★ VILLAMOSÍTOTT PÁLYAUDVAROK. — A román közlekedési és távközlekedési minisztérium vasutigazgatósága tervbe vette, hogy ebben az esztendőben több pályaudvaron automatizált elektromechanikus és elektrodinamikus irányitó berendezést állít fel. Tovább folytatják a kettős sínpárok lefektetését, sok kéttengelyes tehervagont, számos gőzmozdonyt, négytengelyes önrakodó ércszállító vagonokat és négytengelyes személyvagonokat állítanak a forgalomba. ★ A IJOR palackozását már az első negyedévben további három borforgalmi vállalat kezdi meg. Forgalomba kerül a régen hiányolt Egri bikavér, az Egri leányka, a Medocnoir, az Édes és Száraz Szamorodni, a Tokaj Hegyaljai pecsenye és Furmint, a Nyársapáti és a Jászberényi rizling. ■Ar SZÁZNYOLCVAN dokumentum- és ismeretterjesztő filmet készítenek az idén a Szovjetunióban. A legérdekesebbnek a “XX. század” ígérkezik, amely a szovjet tudomány és technika legnagyobb vívmányait ismerteti meg a nézőkkel. Az “Egymilliárd” cimü filmalkotás a szocialista- tábor országának életét viszi vászonra, a “Kommunisták” a kommunista párt hősi harcairól szól. ★ CSIGA KÉSZÍTÉS NÓTASZÓVAL. — A Békés- megyei Dévaványán a téli estéken felelevenítik: a csigatészta-készités ősi szokásait. Lakodalom, disznótor alkalmából az asszonyok és a lányok összegyűlnek egy-egy háziasszonynál, s vidám nótaszó és beszélgetés közben pödöritik a csigatésztát. A régi dalokat rendszerint citerás kiséri. •fr VISSZAVONJÁK A TÁMOGATÁST SAGAN" BALETTJÉTŐL. — A francia közoktatásügyi minisztérium« visszavonta azt a két és félmillió* frankos állami támogatást, amelyet Francois©. Sagan, a felkapott fiatal francia írónő első balettjének “Az elmaradt randevu”-nak szinrehozata- lához utalt ki. A döntést azzal indokolják, hog© a balett mind lényegében, mind értelmében és jellegében különbözik attól amit a szubvenció kérelmezésekor benyújtottak. ★ A SZÓRAKOZOTTSÁG VILÁGREKORDJA. — Oportóban (Portugália) egy bírót valamelyik hajnalban igen erélyesen ébresztettek fel álmából. Három rendőr jelent meg a lakásán, megbilincselte a bírót és előállította a főkapitányságra, majd az ügyészségre. Délig tartott, míg kiderült, hogy az előállítás, tévedés, mert a biró szórakozottságból egy elfogatási parancsba saját nevét: irta be, a letartóztatandó egyén nevét pedig az aláírás helyére irta. ★ A GANZ Kapcsolók és Készülékek Gyárában uj ponthegesztő készüléket gyártanak, amelynek vezérlése elektronikus berendezésű. Ennek segítségével a hegesztési áramerősséget és a. szükséges időt a gép önműködően választja, illetve szabja meg, s igy biztosítja a pontos, hibátlan megmunkálást. napi kenyeret. Józsi bácsi alig evett néhány szelet szalámit. A többit, úgy habzsolta be Miska, mint a farkas. Csak egyszer nézett föl a szenvedélyes evésből, s . ekkor arra gondolt, hogy az ő apjánál nincsen rendesebb ember a világon^ Gerencsér Miklós 'Hogyan becsüld a munkást, fiam”
