Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-20 / 8. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ A nukleáris világkrematórium irányzata Már a polgári sajtóban is sűrűbben jelennek meg cikkek, melyekben fel­ismerik Dulles politikájának csődjét. Két évvel ezelőtt lapunk szerkesztősége levelet intézett Dulles külügyminiszterhez, melyben arra kérte, hogy tegye lehetővé az öregedő amerikai magyarság számára az óhaza meglátogatását, enyhítse az útlevél rendelkezéseket Magyarország irányába. A külügyminisztérium válasza egy mccarthys- fca jellegű kifakadás volt, mely azzal vádolt ben­nünket, hogy mi mindig ‘az orosz vonalat’ követ­jük. A mi “vonalunk” a hidegháború kezdete óta a tőkés és a szocialista világ közti béke ajánlása 8 hirdetése s különösen fogadott hazánk, Amerika és a magyar nemzet közötti barátság előmozdí­tása volt. Nyíltan s megalkuvás nélkül hirdet­tük — minden rágalmazás és meghurcoltatás, szerkesztőnk, olvasóink, nyílt és burkolt terrori­zálása ellenére, hogy nincs más kiút Amerika és a világ számára, mint a béke. Két évvel a külügyminisztérium ellenünk inté­zett méltánytalan kirohanása után a külügymi­nisztérium “vonalát” vezércikkileg csaknem 100 százalékosan képviselő és támogató N. Y. Times vasárnapi (feb. 2) kiadásában a szenzáció ere­jével haló cikk jelent meg Walter Millis neves amerikai publiciszta és katonai szakértő tollából, amely véleményünk szerint minden eddiginél el- söprőbb bevádlása annak a politikának, amelyet Dulles és hidegháborús elődjei képviselnek és amely az ellenünk intézett kirohanást diktálta. Kiváncsiak vagyunk, hogy a külügyminiszté­rium illetékes tisztviselője most majd a N. Y. Times-t is a “felforgató listá”-ra helyezi-e és ki- rohan-e a Times ellen, miként mi ellenünk kiro­hant, meiü kritizálni mertük azt a politikát, mely ma már a Times cikke szerint is nemcsak Ame­rika legszentebb hagyományainak sárbatiprását jelenti, hanem zuhanást a dullesi meredeken ké­résziül a nukleáris világkrematórium irányába. Mit mond Millis? Itt hozzuk Mr. Millis cikkének legkiemelkedőbb részleteit: “Tegyük fel, hogy Amerika is képes lesz gyár­tani “kqntinensközötti” rakétalövegeket. Sokan ezt nevezik az “abszolút fegyverének. Vége ezzel a fegyverkezési versenynek ? Távolról sem! “Meg fog kezdődni a verseny, hogy melyik fél tud TÖBBET, pontosabbat gyártani. Aztán meg fog kezdődni (sőt már meg is kezdődött) a raké- taelháritó majd a ‘rakétaelháritót elhárító’ löve- gek kidolgozása és gyártása. Hadseregünk nem­rég javasolt hét és félbillió dollárt EGYEDÜL ez utóbbi fegyver, a rakétaelháritó lövegek (anti missile missile) gyártására. A titkok titkaként kezelt Gaither-jelentés 22 billió dollár elköltését javasolta H-bomba elleni fedezékek építésére a polgári lakosság számára. És ennek tetejébe évi 8 billió dollár költ ség vetésem elést hadikiadásokra. Ezek az összegek a technológiai folyamatok szün­telen és ugrásszerű bonyolódottsóga következté­ben rohamosan emelkedhetnek. “Nincs kétség aziránt, hogy az amerikai gaz­dasági rendszer képes mindezeket a fantasztikus hadikiadásokat elviselni. A jelenlegi adózási rend­szer mellett is képesek vagyunk hadikiadásainkat évi 2 billió dollárral fokozni. Még egy olyan adóz­tatás is elviselhető volna, amely jelenlegi hadiki­adásainkat évi 10 vagv 20 BILLIÓ DOLLÁRRAL EMELNÉ! • “De az is nyilvánvaló, hogy az adóztatás ily- fokú emelése mélyreható változást idézne elő a gazdasági rendszerünk társadalmi és politikai alapzatában. “Vegyük például repülőgyártási iparunkat, a hidegháború e legkolosszálisabb gazdasági szü­leményét. Ahol a monopóliumok uralkodnak “A repülőgyártási ipar ma az amerikai gazda­sági rendszer legnagvbbb munkaadója lett. Több munkást alkalmaz, mint akár az autó. akár az acélipar! “De ez a gazdasági *óriás agyaglábakon áll. Mert jóformán egyetlen kuncsaftja van: a kor­mány. “Az ipart körülbelül egy tucatnyi óriásvállalat uralja, amelyek központilag irányított árak, mun­kabérek nyersanyag kiutalások alapján működ­nek. Az ügyvezetés egy maroknyi, igazgatói cso­port kezében van, akik e hatalmat lényegileg kor­lát nélkül gyakorolják. Az úgynevezett “tulajdo­nosok” a részvényesek természetesen csak a pro­fitkimutatást nézik és a tényleges vezetésbe igen kevés beleszólásuk van. “De ha ez a helyzet — és van-e olyan, aki ezt meg tudná cáfolni — akkor vajmi kevés a kü­lönbség a mienk és a szovjet hasonló jellegű ipara és annak vezetése között ! Különbség természete­sen van, de megjósolom, hogy ha a fegyverkezést továbbra is ilyen ütemben fogjuk fokozni, akkor még ez az amúgy is csekély különbség is egyre gyorsabban fog csökkenni. “Afölött még lehet vitatkozni, hogy a szabad­ság ügye nyerni vagy veszteni fog-e gazdasági rendszerünk további központosítása következté­ben, ami egyre inkább fél-szocialista jelleget fog annak kölcsönözni. “De már sokkal kevésbé kérdéses az, hogy veszteni fog a nukleáris-rakéta iöveg verseny más kihatásai következtében. “EGY OLYAN TÁRSADALOM, AMELY ARRA ALAPOZZA FENNMARADÁSA RE­MÉNYSÉGÉT. HOGY TECHNIKAILAG KÉ­PES AZ ELLENSÉG ÁRTATLAN POLGÁRI LAKOSSÁGÁNAK TÍZMILLIÓIT LEMÉSZÁ- ROLTATNI, ÉS AMELY EMELLETT AZ ÖN­VÉDELEM NEVÉBEN SUTBAVETI FELE­LŐSSÉGÉT ÉS KÉPES MEGMÉRGEZNI AZ EGÉSZ VILÁG LÉGKÖRÉT ÉS TERMÉSTHO- Zó FÖLDJÉT, AZ ERKÖLCSI ZÜLLöTTSÉG OLYAN FOKÁT VÁLLALTA EL, AMELY MEGFOSZTJA ABBELI JOGÁTÓL. HOGY SZABAD MARADHASSON! Társadalmunk pusztulását jelentheti ilyen politika “Brutalitásra épített külpolitika elkerülhetet­lenül a belső élet brutalizálására, mérgezésére ve­zet. S az a társadalom, amely elfogad egy ilyen politikát, eljátszotta abbeli jogát, hogy a világ színpadán hangzatos megállapításokkal álihasson elő — éppúgy, mint ahogy aláástuk legbecsesebb erkölcsi meggyőződésünket a hirosimai és naga- szaki-i mészárlásokkal. “Egy olyan politika, amely nem lát messzebbre a rakétalöveg versenynél egyértelmű az egyén veleszületett értéke megtagadásával. (A szerkesz­tő megjegyzése: Ki az, aki mindennél többet szó­nokol a7. ‘egyén méltóságá’-ról, mint Dulles!) Az a politika egyértelmű az emberi méltóság és test­vériség megtagadásával, az ilyen politika csak magának és az övéinek akar igazságot, de nem MÁSOKNAK. “Azok a, belső nyomások, amelyek az elmúlt, években “mccarthyzmus” név alatt voltak isme­retesek, ma már szerencsére csökkenőben van­nak. De ha a mi nyilvánvaló nemzeti célunk a pusztítónál pusztitóbb tömegmészárlási • fegyve­rek lesznek és ha ennek következtében a polgári fogyasztásról egyre hatványozottabban katonai fogyasztásra térünk át, ha továbbá ennek követ­keztében növelni fogjuk az adóztatást és (ennek indokolására és igazolására) a háborús félelmet, a kémkedéstől és felforgatástól való félelmet, ki állíthatja bátran, hogy nem fog fennforogni a mccarthyzmusnak sokkal súlyosabb formákban való feltámadása? “Szabad maradhat-e egy—militarista társada­lom, amely elsősorban világot pusztító bombák és rakétalövegek termelésére van berendezve? Szabad maradhat egy ilyen társadalom gondo­latban, hitben, vitában? Fennmaradhat egy ilyen társadalomban a sztrájkjog, a szavazati jog? Fennmaradhat-e benne a polgár abbeli joga, hogy beletekintsen ama információkba, amelyek alap­ján politikája irányitói döntéseiket meghozzák és amelyek helyébe a nép esetleg jobb politikát tudna ajánlani? Nagyon valószínűtlennek tartom. “Ha pedig egy ilyen társadalom nem pusztul el a saját félelme által előidézett nukleáris világ­égésben vagy ha nem rothad el klitptdilíkúja vas­kalapos és erkölcstelen következményei miatt, akkor is szembe kell néznie egy harmadik ve­széllyel. És ez pedig az, hogy az orosz kommunis­ta birodalom meg fogja hódítani a világot — bé­kés — nem-katonai eszközökkel, olyan eszközök­kel, amelyeket a mi saját (szűklátókörű, milita- rizmusra alapozott — szerk.) politikánk tett szá­mukra lehetővé. “A végső konklúzió, hogy a háború elavulttá vált a nemzetközi viszonyokban. De ha ez a hely­zet, akkor hogyan akadályozhatjuk meg a szov­jet befolyás terjedését a Közel-Keleten, Afriká­ban, hogyan akadályozhatjuk meg szabad Európa aláaknázását s végül a mi szabad társadalmunk kioltását? “Annyi biztos, hogy ha viszonyunkat a Szov­jetunióval továbbra is főleg csak egy esetleges háború szempontjából fogjuk igazgatni — egy olyan háborúval, amelyet nem vívhatunk meg (ha nem akarjuk a világot és önmagunkat elpusz­títani) akkor e célunkat nem érhetjük el. “A szovjet politika számos szakértője jutott arra a konklúzióra, hogy az oroszoknak eszük ágában sincs bennünket megtámadni. Ellenkező­leg mindent elkövetnek, hogy a háború kockáza­tát elkerüljék már csak azért is, mert egyedül a béke adja meg nekik azt az oltalmat, amely mö­gött sikeresen működhetnek otthon és a külvilá­gon. “Ha az amerikai nép felismerné s elfogadná a nemzetközi helyzet való tényállását — és megsza­badulna az önmagunk által kiagyalt, félelemszülte meséktől (amelyeket a hivatásos vörösfalók, hét­pecsétes zászlólengető amerikai hazaffyak és klárzoltánféle bevándorolt kifutófiuik terjeszte­nek—Szerk.) a hidegháborúnak holnap véget vet­hetnénk és hozzáfoghatnánk a “vetélkedő együtt­élés” problémáinak megoldásához. Miként Mr. Sulzberger irta égjük múltkori rovatában a N. Y. Timesban, elfelejthetjük a “nemzetközi kommu­nizmus” elleni harcot és “ragaszkodjunk csak az önvédelemhez, az élethez, szabadsághoz, a boldo­gulás jogához”. “Hogj’ ezt megtehessiik, egyszersmindenkorra tudomásul kell vennünk, hogy a “koegziszten- cia” MINDKÉT nagy társadalmi és polgári rend­szer fennmaradását jelenti és a “vetélkedés” a két rendszer között George F. Kennan szavai sze­rint, nem külső, hanem belső jellegű. ‘A vetélke­dés lényege az, hogy melyik tudja saját speciális problémáit legsikeresebben megoldani’ nem pe­dig katonai megoldás, amely ma már hasznavehe­tetlen, mint állampolitikai eszköz. “A kínai, északkoreai, északvietnami és Kö- ZÉPEURÓPAI kommunista rendszerek meg­alakulása olyan történelmi folyamatok követ­kezménye, melyek akár jók, akár rosszak, a Nyugat rendelkezésére álló katonai eszközök révén meg nem változtathatók. “Nekünk el kell fogadnunk ezt a helyzetet és meg kell tanulnunk együttélni velük és kezelni azokat, ahelyett, hogy ellenforradalmi reménye­ket tápláljunk és ellenforradalmi propagandát folytassunk, amelj'ek először is hiábavalók, má­sodszor is nem illenek hozzánk, mint a világ ve­zető konzervatív és “status quo” hatalmához. “De addig, amig nem állítjuk helyre a tényle­ges érintkezést a nyugati és keleti hatalmak kö­zött, a fegyverkezési verseny tovább fog folyta­tódni. . . Ha mi valóban hiszünk abban, amit Eisenhower elnök mondott, hogj7 ‘a békét nem lehet semmi mással helyettesíteni’ s ha mi po­litikánk valóban kizárja a háborút, mint eszközt, akkor mondjuk ezt meg az oroszoknak nyíltan. Tegyük kártyáinkat az asztalra és gyakoroljunk ezáltal valódi, nem pedig elméleti nyomást az oroszokra, hogj’ hasonlóképpen cselekedjenek. “. . .Nem lesz könnyű dolog békés megoldásra jutni az orosz kommunizmussal, de meg tudjuk tenni, ha elfogadjuk a történelmi tényeket. . De nincs is más módja hogy kikerüljük az önmagunk által előkészített nukleáris világégésben való elpusztulásunkat. Nincs más módja annak, hogj7 felszabadítsuk szabad társadalmunk erőit és biz­tosítsuk ‘az élet, szabadság s boldogulás’ jogait éppúgy, mint önvédelmünket”. ■■eaiB6SSEaaHaHI'as:BHI36EBHaBM>!*HMak3H> NYISZ-NYISZ PÁRIS. — Pascal Arnighi képviselő benyúj­totta a parlamenthez azt a törvényjavaslatot, amely elrendelné a “guillotine” (fejmetsző gép) használatának beszüntetését. Franciaországban ugyanis kivégzéseknél a hivatalos módszer még mindig a középkorra emlékeztető borzalmas fej- tevágfás. ———. Thursday, February20, 1958 J----------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom