Amerikai Magyar Szó, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-02 / 1. szám
42 ország tárgyal a békéről, imperialista ellenes összefogásról, gazdasági kapcsola- ! tokról, kölcsönös segélynyuj- j tásról. Afrikából és Ázsiából 42 ' ország képviseletében jöttek | össze delegátusok Kairóba, iEgyiptom fővárosába s a ban- j dugihoz hasonló értekezletet í folytatnak közös érdekeik | megvitatására és előbbvitelé- j re. A színes nemzeti visele- ; tekben megjelent delegátu- | sok fülkagylón figyelték az : arab, francia, angol nyelvre ! egyidejűleg lefordított beszé- ! deket. Az egy héttel a párisi NA- | OO-konferencia után összeült | értekezlet óriási fontossága több szempontból értékelhető. A megjelentek a világ színes népeinek képviselői, akik ugv területileg, mint számbelileg is az emberiség nagyobb részét teszik ki. Célkitűzésűk teljesítésére a nyugati államokéval ellentétes eszközök igénybevételét látják szükségesnek és eszmecseréjük is azon az utón halad. Zanzibár és Tanganyika delegátusait az angol hatóságok visszautasították, Kenya delegátusainak megjelenését is késlel- :tették. Anup Singh, Indiából egy világbéke konferencia megtartását ajánlotta és támogatta Nehrunak Eisenhower- hez és Bulganinhoz tett ké- j relmét a hidrogénbomba ki- I sértetek beszüntetésére. Kao- ru Yasui, japán professzor ; azt ajánlotta, hogy a világ í béke konferenciát tartsák j 1958 augusztus havában, a | Hirosima és Nagaszaki atom- j bomba pusztítás évfordulóján. Mrs. Rameshvari Nehru, az indiai elnök unokahuga, a fegyverkezési verseny megszüntetésére azt a javaslatot tette, hogy minden országon belül a népies mozgalmak j gyakorolják a szükséges nyomást kormányaikra e cél elérésére. A japán delegációnak egyik tagja Mrs. Aikicsi Kuboyama, özvegye annak a japán halásznak, aki az 1954- es amerikai hidrogénbomba- ; kísérlet áldozataként halt i meg. A United Press levelezője ! beszámol arról az izgalmas | érdeklődésről, amivel a dele- j gátusok,- a Szovjetunió egyik kiküldöttjének beszédét tárgyalták, aki gazdasági segítséget ajánlott fel Afrika és Ázsia népeinek. Az elnyomás- I ból ébredő kontinensek uj életlehetőségét látták ebben az ajánlatba. Apushavan Ar- jzyumanyan hozzászólásából a ikövetkezőket idézte: “Készek vagyunk segíteni benneteket: Helytelen okok irányítják politikánkat Irta: HUGH B. HESTER, vezérőrnagy Amerika tekintélye erősen hanyatlik a világ vezetésé- ben. Ennek oka sokkal mélyebben keresendő, mint a rakéta versenyben való pillanatnyi visszamaradásunk. Hatalmi po- | litikánkban is hiába keressük az okot, mert a tisztára fizi- ; kai erő minden értékét elvesztette, mikor az észszerüség és a szellem vezetésére volna szükség a barbár, brutális katonai hatalommal szemben. j Hanyatlásunk, jobban mondva a vezetésből való lecsu- j szásunk oka az, hogy felhagytunk nagy liberális tradíció-! inkkal: a szabad kutatás, a különvéleményüekkel szemben tanúsított türelmünkről megfeledkeztünk. A nyerserö és anyagiaskodással szemben az ész, a szellem fölényének elismerését elvetettük a mccarthyzmus szellemében, a nemzeti biztonság hamis jelszava alatt. Behódolásunkért, mai simulékonyságunkért keservesen megfizetünk. Titokban, legtöbb ember által alig észrevehetően, ellentmondást nem tűrő körök ravaszul felforgatták társadalmi és politikai intézményeinket. A kommunizmus veszélyének leple alatt, a hazafiasság lobogójával burkolva, ügyesen át- ; kos mérget fecskendeznek Amerika egész életrendszerébe. A Melish- és az Oppenheimer-ügy talán legjobbap ismert, de i nem egyedülálló. Napról-napra haladunk azon az utón, ami j ellen látszólag harcolunk, hogy önkényes rendőrállamot hoz-í zunk létre itthon. Még mielőtt Mr. Truman elfogadta George F. Keenan j kommunizmust körülzáró politikáját, kifejlesztették a 19-ik ] századbeli “Szentháromság” 20-ik századra alkalmazott po- j litikáját Mr. Dulles és Eisenhower-doktrina által és sikerült j elfogadtatnak az Egyesült Államok kongresszusával is mint | a “Béke” legjobb orvosságát. így történt az, hogy politikánk j helvtelen forrásból indult. Kölcsöneink (land lease) az j UNRRA adományainkat, nemzetközi kooperációnk legjobb \ megnyilvánulásait elszabotálták, nehogy hülyének nézze va- j laki Samu bácsit (Uncle Sam). így katonai szövetségeket í kötöttünk és segélyt csak annak adtunk, aki érdekeinket szolgálta, ahelyett, hogy az egész földön támadást vezettünk volna az emberiség legnagyobb ellensége, a nyomor ellen. Annak adtunk segítséget csupán, aki hajlandónak mutatkozott számunkra kikaparni a gesztenyét a tüzből. A faji megkülönböztetést eltöröltük ugyan itthon, mint az eszmékért folyó harc kerékkötőjét. — Szükségesnek láttuk, hogy iskoláinkat megerősítsük, hogy több tudósunk | legyen, hogy jobb eredményeket érjünk el az emberiség tömegeit legyilkoló fegyverek terén. . . Ritkán nyújtunk segélyt azért, hogy az éhest jólakas- suk, a meztelent felruházzuk, a hontalant hajlék alá tegyük. Sőt, azzal dicsekszünk, hogy mindent csupán önvédelemből teszünk. Hivatalos hang rég nem emel szót nálunk azért, hogy becsületes, őszinte tárgyalásokat folytassunk felelős egyénekkel: az államfők találkozására a katonai, “politikai és gazdasági feszültség enyhítésére, ami szükségtelenné tehetné a megvesztegetéseket azért, hogy a mi bőrünket védjék. A hivatalos körökben nagyon kevesen ellenzik a faji megkülönböztetést mint a kereszténységgel ellentétes cselekedetet, azt sem bánják, hogy az ilyen testvér-ellenes go- nosztság bántja az emberi méltóságot. Nem szívügyük az oktatás kérdése sem, nem azért beszélnek szövetségi segítségről az iskolák számára, mert valódi embereket óhajtanak nevelni. Tudós robotokat óhajtanak mindössze, akiket munkájuk elvégzése után még jobban lesüllyeszthetnek fertőjükbe. Itt Washingtonban mialatt e sorokat irom a sajtó, a rádió, a televízió, még a katonai'vezetők is, persze burkoltan, gyalázzák elnökünket. Nem az keltette fel ellene haragjukat, hogy nem dobta ki a veszedelmes Dullest, amiért elszabotálta az 1955-ben megtartott államfők konferenciáján hozott határozatokat, azért sem, mert olyant követelt a Szovjetuniótól, ami lehetetlenné tenné a megyezést anélkül, hogy a szovjetek meg ne alázzák magukat előttünk. Az sem .bántja őket, hogy hosszú betegsége után nem ült le újra tárgyalni ellenségeivel, hogy az együttélés kérdéseiben megegyezésre juthassanak. Haragjukat inkább az idézte elő, mert nem rohant ajtóstul a házba és hisztérikus “crash ’- programjukkái olyan fegyverkezési versenyre, mely csupán katasztrófára és a civilizáció elpusztítására vezethet. Újabb betegsége megfosztja az amúgy is kevés befolyásától az örült háborús versenyben, amely olyan esztelen, mint a pillangó lángok körüli röpködése. Mindössze néhány kiváló polgár, mint Norman Cousins, Walter Lippman, James Reston, Thomas L. Stokes és Dorothy Thompson meg néhány liberális újság szerkesztőségi rovata elég intelligens és bátor ahhoz, hogy felemelje szavát ez ellen az őrület ellen. A többiek továbbra is ütik a háborús dobokat, egvre erősebb növekedőbb ütemben verik a félelem és gyűlölet hangszerét, abban a hitben, hogy igy végre kiprovokálják azt a háborút, mely “véget vet minden háborúnak”, mint ahogyan régóta Ígérgetik. Mindezt állítólag azért, mert a Szovjetunió újabban két mübolyyót röpített a világűrbe. Olyan eredmény, melyet minden érett agy tapssal fogadna, mint a tudomány nagyszerű haladását, a világegyetem megismerésére. E propaganda hisztérikus és erőszakos végletekbe menő természete egyesek előtt, a pszichológosuk által jól is(Folytatás a 16-ik oldalon) mint testvér a testvért. Egyetlen feltételünk az, hogy segítségünket minden feltétel nélkül adjuk.” “Az afrika-ázsiai országoknak egy módjuk van tőkét gyűjteni, ha elveszik azt az országukat gyarmatosító pro- fitharácsolóktól”. Példának Egyiptomot és Indonéziát hozta fel. Az egyiptomi delegátus az afrikai és ázsiai országok közötti kereskedelem kiszélesítését és szilárd alapokra való fektetését ajánlotta. Ezek alapján érthető az a félelemből eredő támadás, amely a nyugati, különösen az amerikai sajtó és érdekkörök részéről éri a kairói kon; ferenciát. A N. Y. Times azzal bélyegzi meg, hogy kommunisták uralják és hogy I teljesen vörös színezete van. j Ugyanakkor bevallja, hogy j “nem intéztek támadást | egy ország vagy csoport ellen : sem, a fősuly arra volt fektetve, hogy praktikus mód- ; szereket dolgozzanak ki a )>é- (ke és a nemzetközi együttműködés elérésére”. A konferencia e héten folytatódik a benyújtott határo- ! zati javaslatok megtárgyalására. Az egyik azzal foglalkozik, hogy “ipar és más gazdasági források államosítása _ törvényes eszköz és jog, amit minden nemzet a függetlenség elve alapján gyakorolhat”. i Sztrájkra szavaztak a közlekedési munkások NEW YORK. — A föld-I alattin és a városi autobu- j szokon dolgozó munkások sztrájkra szavaztak vasárnap délután tartott gyűlésükön. Lehet, hogy mire e sorok napvilágot látnak, New York lakosai ismét közlekedési sztrájkkal állanak szemben. Lehet, hogy a munkások harcias magatartása meghozza a kívánt eredményt és a város megadja követelésük legnagyobb részét. ötezer munkás vett részt a vasárnapi gyűlésen és egyhangúan harsogták a sztrájkra való szavazatukat. A gyűlést a Manhattan Centerben tartották és a terem tömve volt a közlekedési munkásokkal. Wagner polgármester és Michael Quill, a közlekedési munkások szakszervezetének elnöke, zárt ajtók mögött tárgyaltak. A munkások elszánt hangulata A Transport Workers Union gyűlésén elszánt volt a munkások hangulata. Keserűen támadták a politikusokat és a sajtót is, mert hiszen nem uj dolog előttük, hogy semmibe se veszik a munkások nagyobb kenyér-' ért való harcát. A politiku- | soknak, csak a szavazás ideijén van szükségük a szákszervezeti tagokra, a sajtó viszont, a kapitalista sajtó, soha sem tisztelte a munkásság sztrájkhoz való jogát, most természetesen még ke- vésbbé, mert hiszen a közlekedési munkásók sztrájkja valóban paralizálhatja az egész város üzleti életét. Máris a Condon-Wadlin törvény alkalmazását követelik, mely sztrájk esetén azonnal elbocsátaná a “Civil Service” alkalmazottait. A közlekedési munkások 11 szakszervezeti " 'vezetőijét' máris bíróság elé idézték. Okot keresnek a sztrájk elleni tiltéparancs megadására. Quill, aki az utóbbi időben elvesztette népszerűségét, mert semmit sem tett a szakszervezet tagjai érdekében, úgy látszik leckét kapott az utolsó választások algáiméval, mert ismét harcias széliemet .mutatott a gyűlésen és kijelentette, hogy a szakszervezet vezetői hajlandók börtönbe menni, ha erre szükség lenne. Utánuk lesz, aki átvegye a sztrájk iránvi- tásák A tagság zugó tapsviharral fogadta Quill fenti szavait. A városi tisztviselők ismervén Quillt, erős optimizmussal nézik a dolgokat és majdnem biztosak a megegyezés lehetőségében. 22 cent órabér emelést ajánlanak, de ezt is részletekben két éven keresztül adnák. Nem hisszük azonban, hogy Quill ezt most elfogadhatja, mert a legutóbbi TWA választások megmutatták, hogy a tagság legnagyobb része elpártolt tőle. Azelőtt 25,000 szavazatot kapott a Transport Workers Union, most csupán 10,000-ren -szavaztak mellette. A városi hatóság eddig csupán a TWA-vel tárgyalt. most a Motormens Benevolent Association (a vonatvezetők szakszervezete) követeli, hogy velük külön tárgyaljanak. Múlt havi sztrájkjuk alatt hallani sem akartak Michael Quill vezetéséről, most nem hajlandók a I sztrájkban részt venni Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the PO. of N. Y., N. Y, Vol. VII. No, 1, Thursday, January 2, 1958 ________NEW YORkTn. Y. ' \'T0 . # » Az ázsia-aírikai országok konferenciája Kai róban
