Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-17 / 42. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 17, 1957, 14, «ESBBBBaiHBMBBSBBBBEHErBBEKSEBBBSESaBS Berkest András: A császár BBBBBflttMilHEBBIBBBBSBBBBBBBBBlBESEEläSESCa Császár Béla vezérkari ezredes önelégülten nézte magát a tükörben. A jól szabott egyenru­ha kiemelte karcsú, magas alakját. Fiatalos kül­sejét vonzóvá és érdekessé tette sürü, csillogó ősz haja, bizalmat keltő, mosolygó dióbarna szeme s a mellén csillogó Kossuth-érdemrend. Annyira el volt merülve a szemlélődésbe, hogy észre sem vette felesége belépését. A szőke, 30 év körüli ápolt asszonyon nem lát­szott meg, hogy két gyermek anyja. A modern szabású nyári santhungkosztüm előnyösen emel­te ki vonalait. — Szép vagy, Béla — szólalt meg, s hangjából az őszinte elragadtatás csen­dült ki.— Értettem, kegyelmes asszony.. .óh, rosszul mondom... kegyelmes elvtársnő — ne­vetett fel az ezredes és magához vonta az asz- szonyt. — Látod, Sára, mégis nekem lett igazam! — A fiatalasszony kérdően nézett rá. — Emlékszel, 1945 tavaszán, hogy el voltál keseredve. Sírtál, hogy vége mindennek, karrieremnek, mihez fo­gunk kezdeni. S ime, most férjed alig 40 éves korára a Magyar Népköztársaság honvédségének Kossuth-érdemrendes vezérkari ezredese, s ha minden jól megy, nemsokára tábornoka. Hm, nem kisdolog, mi? — fejezte be és gyengéden felemelte az asszony állát, — Sietnünk kell, drá­gám, mert elkésünk. A cselédleány jött be, illemtudóan jelentette, hogy a gépkocsi előállt. ★ A fiatal ezredes valóban szép karriert futott be. 1945-ben még csak vezérkari százados volt. A rossz nyelvek azt suttogták róla, hogy nyilas volt, de ez nem lehet igaz, mert az igazoló bi­zottság annak idején simán átigazolta. Belépett a kommunista pártba. Szorgalmasan tanult. Lassanként megbarátkozott a jellegzetes marx­ista kifejezésekkel, és beszélgetés közben egyre biztosabban használta azokat. Aki a múltját nem ismerte, csak előadásait hallgatta, képzett marxistának tartotta öt. Akik viszont ismerték múltját, azok megelégedéssel vették tudomásul, hogy Császár azok közé a volt. Horthy-tisztek közé tartozik, akik felismerték a nép igazságát. Császár pályafutása egyre magasabbra iveit. Funto-Jüál-foEtosabb beosztásokat kapott, köz­ve den, nyájas modorával, katonai szakértelmé­vel lebilincselte környezetét. És milyen csodálat­tal beszélt a vöröshadseregről, a szovjet hősök­ről. Tan ilmányai sorra megjelentek a katonai folyóiratokban, és rövid idő múlva az egyik fo­lyóirat szerkesztő bizottságának a tagja lett. A szabadságharc 100. évfordulóján nagy tanul­mányt irt a forradalmi hadsereg tisztikaráról. Az elvtársak, a magasabb parancsnokok elége­detten beszéltek a cikkről, s nem győzték elég­gé dicsérni Csás; árt. ő, a volt Horthy-tiszt hív­ja fel éberségre a néphadsereg vezetőit a régi tisztekkel szemben! Meg kell fogadni Császár tanácsait: Császár közülük való, ismeri őket, Császár nem beszél a levegőbe... Császár a tanulmány megírása után, magas kormán} kitüntetésben részesült. ★ Idegesen sétált szobájában. A gondolatok se­besen váltogatták egymást. Már kétszer átolvas­ta a levelet. Ilyen marhaságot! Ezek megőrültek ott kinn. Ide küldeni, ide a hivatalába a levelet. Ez őrültség! Ki tudja, hátha felnyitották? Nem, nem, még gondolni is rossz rá. Az a véget jelen­tené. De mi a biztosíték, hogy nem nyitották fel, vagy nem tudnak róla ? Igaz, a levelet Csor­nán adták fel, nem látszik rajta semmi sérülés. De ez a fenyegető hang. Hát azért, mert a múlt hónapban nem tudta elküldeni az anyagot?... Csinálnák ők ezt! Könnyű nekik a vasfüggönyön túl. ők nincsenek életveszélyben. De az ő idegei már nagyon kivannak. Valami nincs rendben. Persze, hogy figyelik őt. Nem volt véletlen, hogy az a fiatalember ott ólálkodott a ház körül. Is­meri őt. Nemrégiben a fogadáson találkozott vele, akkor főhadnagy-egyenruhát hordott. Le­buktam,! — s ez a szó olyan félelmesen, olyan ijesztően hasított agyába, hogy megfájdult a, feje. Fel-alá sétált. Agya lázasan vert. Hátha még- Bem? Talán csak az idegek játéka mindez. Jó isten, valamit tenni kell, valami nagyot, hogy el­terelje magáról a gyanút. S hirtelen mentő öt­lete támadt. Rágyújtott, hátra dőlt a fotelben és becsukta szemét. Eszébe jutott legutóbbi ta­lálkozása a futárral. Sok mindenről beszéltek akkor. A futár uj ember volt, nem tudta, hogy ő mit tud és mit nem, sok érdekes dolgot mesélt a kintiek elképzeléseiről, terveiről. — Tudja, ezredes ur, magával és Eszéki alezredessel kap­csolatban nagyon komoly elképzeléseik vannak a szövetségeseknek. Egyesek úgy képzelik, hogy vagy ön, vagy Eszéki legyen a felszabadító had­sereg főparancsnoka... — Akkor ő nem szólt közbe, meglepetéssel vette tudomásul, hogy leg­jobb barátja, Eszéki is “nekik” dolgozik. Csak egy kis haragot érzett Eszékivel szemben, hogy neki erről semmit sem szólt, pedig naponta együtt vannak. Annyit kérdezett csak a futártól, hogy Eszéki tud-e az ő megbízatásáról. — óh, isten ments’ ezredes ur! Nem szabad kapcsolni a vonalakat... Eszéki. Szereti Eszékit, de milyen alapon len­ne ő a főparancsnok? Nem, ez nem lehet. “Én vagyok a rangidős! És ki van nagyobb veszély­ben, Eszéki vagy én? Eszéki nem lépett be a pártba, én igen, én többet kockáztatok. És ki ér­tékesebb az uj Magyarország szempontjából? Eszéki vagy én ? Semmi kétség, hogy én! A gyanút el kell terelnem magamról. A szabadság­ért áldozatot kell hozni. Ez harc” — cikáztak agyában a gondolatok. ★ Gábor István őrnagy hellyel és cigarettával kínálta meg az ezredest. Császár rágyújtott. Gábor őrnagy kíváncsian szemlélte a szemlá­tomást nyugtalan ezredest. — Miben lehetek a segítségedre, ezredes elvtárs? — kérdezte egy kis idő múlva. Császár nagyon mélyen szivta le a füstöt, majd egy nagy sóhaj kíséretében bo­csátotta ki. — Nagyon kényes ügyben kerestelek fel. Na­pok óta nem alszom. . . Igazán nagyon kényes, mert könnyen félre lehet magyarázni. Nézd, te mégis csak több éve ismersz, hiszen beosztottam voltál egy ideig. . .A következőkről van szó. Egy idő óta az az érzésem, hogy egyesek nem bíznak meg bennem. Bizalom nélkül pedig nagyon ne­héz dolgozni. Tudom, hogy a régi szakemberek­kel szembeni bizalmatlanságnak reális alapjai vannak, de az én esetemben úgy gondolom, ez méltatlan és sértő. . . Békében könnyű egy ka­tonának a hűségről, a becsületről beszélni, s tu* dom, hogy a hűségből vizsgázni minálunk meg­nyugtatóan csak egy esetleges háborúban le­het ... A sorok akkor tisztulnak... Én véglegesen szakítani akarok a múlttal. El akarom vágni a visszahúzó szálak még élő csomóit, mert látom, hogy itt van közietek a helyem. . .Ezért jöttem ide, hogy bizonyságot tegyek hűségemről. . . Az őrnagy feszülten figyelt. —Beszélj csak nyugodtan ezredes elvtárs. — Szóval — folytat­ta Császár —, a bizonyságtételről van szó. S elértünk az ügy kényes részéhez. De hiszem, hogy. nem fogod viselkedésemet félremagyaráz­ni. Engem, mint a néphadsereg tisztjét, köt a honvédeskü. Az eskümből következik, hogy az, aki államunk ellensége, az én ellenségem is, s le kell őt lepleznem. A nehézség ott van, hogy ez az ellenség az én legjobb barátom... Érted már?...Szörnyű dolog ez, ugye...? Aztán még sokáig beszélgettek... A nyitott ablakon a Duna felől friss esti levegőt hozott a szél. ★ Kék alezredes felnézett a jelentésből. Homlo­kát összeráncolta. Erősen gondolkodott. — Na­gyon érdekes, István ,— mondta hosszú hallgatás után. Felállt és le-föl sétált a szobában. * — Szerintem — szólalt meg Gábor őrnagy — az ügy egészen világos. Császár őszintén beszélt, az a lelkitusa érthető nála... — Igen, igen ,— vágott közbe az alezredes —, igy érthető, mert te nem tudsz mindent. . . De én most máson gondolkodom. . . Császár találko­zott egy .férfival, akiről megállapítottuk, hogy külföldről jött. . . — Mire- gondolsz, Kék - elvtárs ? — Mire? — mosolyodéit el az alezredes. — Tegyük fel, hogy Császár ,is és barátja is az. el­lenségnek dolgozik. Világos, hogy a kinti emig­ráció és a hazai ellenforradalmi erők közötL éles személyi, harc folyik a. pozíciókért. Nem vitás, hogy egy ellenforradalom esetén Császár és ba­rátja szembe kerülnének egymással az osztozko­dásnál,. Mindketten »célratörő emberek. De Csá­szár még ravasz-is. ő két. vasat tart a tűzben. Ha nem tör ki egy háború vagy ellenforradalom, s megszilárdul a rendszer, célszerű minél maga­sabb pozícióba kerülni. Ehhez viszont bizalom kell. Hm...lehet, hogy Eszékinek ezért kell el­tűnnie. Az alezredes abbahagyta a beszédet. S amint Gábor megdöbbent arckifejezését meglátta, han­gosan elnevette magát: — No, ne csodálkozz ennyire, ez csak olyan feltevés.. . Honvédségi körökben nagy feltűnést keltett Eszéki hiitlenségi ügye. Bebizonyított árulása igazolta azokat a köröket, amelyek évek óta kö­vetelték a honvédség tisztikarának felfrissíté­sét, és igazolták Császár nevezetes tanulmányát. A honvédség vezetőinek kommunista aktívája előtt a miniszter helyettese foglalkozott beha­tóan a nem mindennapos üggyel. Császár is hoz­zászólt, felháborodottan elemezte az árulás rész­leteit, erkölcsi oldalát és a forradalmi éberségre hivte fel a jelenlevők figyelmét. — Példamuta­tó módon le kell számolnunk az ilyen Eszéki-fé- le bitangokkal, akik honvédesküjüket megszeg­ve. elárulták a népet, a munkások és parasztok államát! Elvtársak, az árulókkal szemben nincs kimélet! Én a magam részéről a legszigorúbb büntetést kérem! — Dörgő taps követte bátor felszólalását. Csak egy jelenlevő ült nyugodtan, ajkán alig észrevehető mosollyal. Kék alezredes volt az. Császár észrevette és az aktíva végén nyugtalanul ment haza. Azonnal rejtjelzett le­velet irt: “Huzamosabb ideig elnémulok. Ba- ráth.” ★ Ha valaki hallgat, nem lehet rábizonyítani, hogy beszél. A Császár-ügy megfeneklett. Újabb és újabb problémák merültek fel, amelyek mel­lett az. ezredes ügye lassan háttérbe szorult, majd feledésbe merült. Igen ám, de ember tervez, isten végez. A nyu­gati cimboráknak valami komolyabb anyagra volt szükségük. De komoly anyagot csak komoly beosztásban levő embertől lehet kapni. Ilyen be­osztásban pedig csak Császár volt. .. Útnak indult tehát egy futár. Szépen kioktat­ták őt, ahogy az elő van írva. De a futár fenn­akadt azon az átkozott “vasfüggönyön”. így ke­rült Gábor őrnagy elé. A kihallgatás nem sokáig tartott. A futárnak nem voltak elvei, csak nagy reményei dollár formájában. Mindenkinek kedves az élete, még az ilyen kalandoroknak is. S a futár — beszélt. Igv tört ketté Császár magasan Ívelő pályafutá­sa. Csakhogy akkor már sok minden megváltozott az országban. Voltak, akik nem hittek Császár bűnösségében, mert a politikai ügyek bizonyos fokig vesztettek hitelükből. Lépten-nyomon halla­ni lehetett: “Ki tudja, hátha ez is mondvacsinált per”. Mikor meghallották, hogy Császárt csak 15 évre Ítélték el, végképp nem hittek bűnössé­gében, abból az elvből kiindulva, hogy a katonák árulásának “jutalma” a kötél, s ha valaki még­sem azt kapja, akkor ott valami “nem stimmel”. Császár örült az ítéletnek; okos ember volt ő, s hogy a börtönévek teltek, az előállott uj helyze­tet felismerte. Különösen jól jött, és beilleszthe­tő volt elképzelésébe az a tény, hogy a futár — egyetlen tanú az ügyben — szabadult, s mint ké­sőbb megtudta, Nyugatra távozott. Elérkezett a rehabilitációk korszaka. Valami furcsa liberalizmus vett erőt az embereken. Min­denki mindent ócsárolt. Minden rossz volt, amit becsületes emberek hősi harcok árán kivívtak, mindenben a hibákat látták. . . A napilapok, a rádió tele tüdővel hirdették az újat, a sajátosat, az igazi magyart. A közéletben uj nevek, uj igehirdetők léptek fel...Voltak olyanok is, akik korábbi hírnevüket egyes sze­mélyek feldicséréséért, hozzájuk zengett ódájuk­ért kapták, s most önmagukat elvtelenül szembe­köpve ócsárolták ugyanazokat a személyeket... Nincs ebben semmi csodálkozni való. Az élet- és hirnévmentés, egyszerű formája ez. Hivatkozás majd egyszer az “érdemekre”, egy adott eset­ben ... Az egyszerű ember pedig kábult aggyal állt -az események pergőtüzében, s már azt sem tudta, hogy mit higgyen és kinek higgyen... Hát nem hitt semmiben és nem hitt senkinek. Császár okosan mérlegelte az eshetőségeket. Látta, hogy a felülvizsgálatok eredményeképpen rabtársai egymásután szabadulnak. Mire várjon? Támadásba kell menni. Ártatlanságát kezdte hangoztatni, s mint egy koholt ügy mártírját állította be magát. Eljött a szabadulás ideje. Császár Béla ezre­des győztesként lépett ki a börtön kapuján. ★ A rendőrkapitányság épületére nem lehetett ráismerni. A kapuban fiatal fegyveres felkelő’

Next

/
Oldalképek
Tartalom