Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-17 / 42. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, October 17, 1957, 14, «ESBBBBaiHBMBBSBBBBEHErBBEKSEBBBSESaBS Berkest András: A császár BBBBBflttMilHEBBIBBBBSBBBBBBBBBlBESEEläSESCa Császár Béla vezérkari ezredes önelégülten nézte magát a tükörben. A jól szabott egyenruha kiemelte karcsú, magas alakját. Fiatalos külsejét vonzóvá és érdekessé tette sürü, csillogó ősz haja, bizalmat keltő, mosolygó dióbarna szeme s a mellén csillogó Kossuth-érdemrend. Annyira el volt merülve a szemlélődésbe, hogy észre sem vette felesége belépését. A szőke, 30 év körüli ápolt asszonyon nem látszott meg, hogy két gyermek anyja. A modern szabású nyári santhungkosztüm előnyösen emelte ki vonalait. — Szép vagy, Béla — szólalt meg, s hangjából az őszinte elragadtatás csendült ki.— Értettem, kegyelmes asszony.. .óh, rosszul mondom... kegyelmes elvtársnő — nevetett fel az ezredes és magához vonta az asz- szonyt. — Látod, Sára, mégis nekem lett igazam! — A fiatalasszony kérdően nézett rá. — Emlékszel, 1945 tavaszán, hogy el voltál keseredve. Sírtál, hogy vége mindennek, karrieremnek, mihez fogunk kezdeni. S ime, most férjed alig 40 éves korára a Magyar Népköztársaság honvédségének Kossuth-érdemrendes vezérkari ezredese, s ha minden jól megy, nemsokára tábornoka. Hm, nem kisdolog, mi? — fejezte be és gyengéden felemelte az asszony állát, — Sietnünk kell, drágám, mert elkésünk. A cselédleány jött be, illemtudóan jelentette, hogy a gépkocsi előállt. ★ A fiatal ezredes valóban szép karriert futott be. 1945-ben még csak vezérkari százados volt. A rossz nyelvek azt suttogták róla, hogy nyilas volt, de ez nem lehet igaz, mert az igazoló bizottság annak idején simán átigazolta. Belépett a kommunista pártba. Szorgalmasan tanult. Lassanként megbarátkozott a jellegzetes marxista kifejezésekkel, és beszélgetés közben egyre biztosabban használta azokat. Aki a múltját nem ismerte, csak előadásait hallgatta, képzett marxistának tartotta öt. Akik viszont ismerték múltját, azok megelégedéssel vették tudomásul, hogy Császár azok közé a volt. Horthy-tisztek közé tartozik, akik felismerték a nép igazságát. Császár pályafutása egyre magasabbra iveit. Funto-Jüál-foEtosabb beosztásokat kapott, közve den, nyájas modorával, katonai szakértelmével lebilincselte környezetét. És milyen csodálattal beszélt a vöröshadseregről, a szovjet hősökről. Tan ilmányai sorra megjelentek a katonai folyóiratokban, és rövid idő múlva az egyik folyóirat szerkesztő bizottságának a tagja lett. A szabadságharc 100. évfordulóján nagy tanulmányt irt a forradalmi hadsereg tisztikaráról. Az elvtársak, a magasabb parancsnokok elégedetten beszéltek a cikkről, s nem győzték eléggé dicsérni Csás; árt. ő, a volt Horthy-tiszt hívja fel éberségre a néphadsereg vezetőit a régi tisztekkel szemben! Meg kell fogadni Császár tanácsait: Császár közülük való, ismeri őket, Császár nem beszél a levegőbe... Császár a tanulmány megírása után, magas kormán} kitüntetésben részesült. ★ Idegesen sétált szobájában. A gondolatok sebesen váltogatták egymást. Már kétszer átolvasta a levelet. Ilyen marhaságot! Ezek megőrültek ott kinn. Ide küldeni, ide a hivatalába a levelet. Ez őrültség! Ki tudja, hátha felnyitották? Nem, nem, még gondolni is rossz rá. Az a véget jelentené. De mi a biztosíték, hogy nem nyitották fel, vagy nem tudnak róla ? Igaz, a levelet Csornán adták fel, nem látszik rajta semmi sérülés. De ez a fenyegető hang. Hát azért, mert a múlt hónapban nem tudta elküldeni az anyagot?... Csinálnák ők ezt! Könnyű nekik a vasfüggönyön túl. ők nincsenek életveszélyben. De az ő idegei már nagyon kivannak. Valami nincs rendben. Persze, hogy figyelik őt. Nem volt véletlen, hogy az a fiatalember ott ólálkodott a ház körül. Ismeri őt. Nemrégiben a fogadáson találkozott vele, akkor főhadnagy-egyenruhát hordott. Lebuktam,! — s ez a szó olyan félelmesen, olyan ijesztően hasított agyába, hogy megfájdult a, feje. Fel-alá sétált. Agya lázasan vert. Hátha még- Bem? Talán csak az idegek játéka mindez. Jó isten, valamit tenni kell, valami nagyot, hogy elterelje magáról a gyanút. S hirtelen mentő ötlete támadt. Rágyújtott, hátra dőlt a fotelben és becsukta szemét. Eszébe jutott legutóbbi találkozása a futárral. Sok mindenről beszéltek akkor. A futár uj ember volt, nem tudta, hogy ő mit tud és mit nem, sok érdekes dolgot mesélt a kintiek elképzeléseiről, terveiről. — Tudja, ezredes ur, magával és Eszéki alezredessel kapcsolatban nagyon komoly elképzeléseik vannak a szövetségeseknek. Egyesek úgy képzelik, hogy vagy ön, vagy Eszéki legyen a felszabadító hadsereg főparancsnoka... — Akkor ő nem szólt közbe, meglepetéssel vette tudomásul, hogy legjobb barátja, Eszéki is “nekik” dolgozik. Csak egy kis haragot érzett Eszékivel szemben, hogy neki erről semmit sem szólt, pedig naponta együtt vannak. Annyit kérdezett csak a futártól, hogy Eszéki tud-e az ő megbízatásáról. — óh, isten ments’ ezredes ur! Nem szabad kapcsolni a vonalakat... Eszéki. Szereti Eszékit, de milyen alapon lenne ő a főparancsnok? Nem, ez nem lehet. “Én vagyok a rangidős! És ki van nagyobb veszélyben, Eszéki vagy én? Eszéki nem lépett be a pártba, én igen, én többet kockáztatok. És ki értékesebb az uj Magyarország szempontjából? Eszéki vagy én ? Semmi kétség, hogy én! A gyanút el kell terelnem magamról. A szabadságért áldozatot kell hozni. Ez harc” — cikáztak agyában a gondolatok. ★ Gábor István őrnagy hellyel és cigarettával kínálta meg az ezredest. Császár rágyújtott. Gábor őrnagy kíváncsian szemlélte a szemlátomást nyugtalan ezredest. — Miben lehetek a segítségedre, ezredes elvtárs? — kérdezte egy kis idő múlva. Császár nagyon mélyen szivta le a füstöt, majd egy nagy sóhaj kíséretében bocsátotta ki. — Nagyon kényes ügyben kerestelek fel. Napok óta nem alszom. . . Igazán nagyon kényes, mert könnyen félre lehet magyarázni. Nézd, te mégis csak több éve ismersz, hiszen beosztottam voltál egy ideig. . .A következőkről van szó. Egy idő óta az az érzésem, hogy egyesek nem bíznak meg bennem. Bizalom nélkül pedig nagyon nehéz dolgozni. Tudom, hogy a régi szakemberekkel szembeni bizalmatlanságnak reális alapjai vannak, de az én esetemben úgy gondolom, ez méltatlan és sértő. . . Békében könnyű egy katonának a hűségről, a becsületről beszélni, s tu* dom, hogy a hűségből vizsgázni minálunk megnyugtatóan csak egy esetleges háborúban lehet ... A sorok akkor tisztulnak... Én véglegesen szakítani akarok a múlttal. El akarom vágni a visszahúzó szálak még élő csomóit, mert látom, hogy itt van közietek a helyem. . .Ezért jöttem ide, hogy bizonyságot tegyek hűségemről. . . Az őrnagy feszülten figyelt. —Beszélj csak nyugodtan ezredes elvtárs. — Szóval — folytatta Császár —, a bizonyságtételről van szó. S elértünk az ügy kényes részéhez. De hiszem, hogy. nem fogod viselkedésemet félremagyarázni. Engem, mint a néphadsereg tisztjét, köt a honvédeskü. Az eskümből következik, hogy az, aki államunk ellensége, az én ellenségem is, s le kell őt lepleznem. A nehézség ott van, hogy ez az ellenség az én legjobb barátom... Érted már?...Szörnyű dolog ez, ugye...? Aztán még sokáig beszélgettek... A nyitott ablakon a Duna felől friss esti levegőt hozott a szél. ★ Kék alezredes felnézett a jelentésből. Homlokát összeráncolta. Erősen gondolkodott. — Nagyon érdekes, István ,— mondta hosszú hallgatás után. Felállt és le-föl sétált a szobában. * — Szerintem — szólalt meg Gábor őrnagy — az ügy egészen világos. Császár őszintén beszélt, az a lelkitusa érthető nála... — Igen, igen ,— vágott közbe az alezredes —, igy érthető, mert te nem tudsz mindent. . . De én most máson gondolkodom. . . Császár találkozott egy .férfival, akiről megállapítottuk, hogy külföldről jött. . . — Mire- gondolsz, Kék - elvtárs ? — Mire? — mosolyodéit el az alezredes. — Tegyük fel, hogy Császár ,is és barátja is az. ellenségnek dolgozik. Világos, hogy a kinti emigráció és a hazai ellenforradalmi erők közötL éles személyi, harc folyik a. pozíciókért. Nem vitás, hogy egy ellenforradalom esetén Császár és barátja szembe kerülnének egymással az osztozkodásnál,. Mindketten »célratörő emberek. De Császár még ravasz-is. ő két. vasat tart a tűzben. Ha nem tör ki egy háború vagy ellenforradalom, s megszilárdul a rendszer, célszerű minél magasabb pozícióba kerülni. Ehhez viszont bizalom kell. Hm...lehet, hogy Eszékinek ezért kell eltűnnie. Az alezredes abbahagyta a beszédet. S amint Gábor megdöbbent arckifejezését meglátta, hangosan elnevette magát: — No, ne csodálkozz ennyire, ez csak olyan feltevés.. . Honvédségi körökben nagy feltűnést keltett Eszéki hiitlenségi ügye. Bebizonyított árulása igazolta azokat a köröket, amelyek évek óta követelték a honvédség tisztikarának felfrissítését, és igazolták Császár nevezetes tanulmányát. A honvédség vezetőinek kommunista aktívája előtt a miniszter helyettese foglalkozott behatóan a nem mindennapos üggyel. Császár is hozzászólt, felháborodottan elemezte az árulás részleteit, erkölcsi oldalát és a forradalmi éberségre hivte fel a jelenlevők figyelmét. — Példamutató módon le kell számolnunk az ilyen Eszéki-fé- le bitangokkal, akik honvédesküjüket megszegve. elárulták a népet, a munkások és parasztok államát! Elvtársak, az árulókkal szemben nincs kimélet! Én a magam részéről a legszigorúbb büntetést kérem! — Dörgő taps követte bátor felszólalását. Csak egy jelenlevő ült nyugodtan, ajkán alig észrevehető mosollyal. Kék alezredes volt az. Császár észrevette és az aktíva végén nyugtalanul ment haza. Azonnal rejtjelzett levelet irt: “Huzamosabb ideig elnémulok. Ba- ráth.” ★ Ha valaki hallgat, nem lehet rábizonyítani, hogy beszél. A Császár-ügy megfeneklett. Újabb és újabb problémák merültek fel, amelyek mellett az. ezredes ügye lassan háttérbe szorult, majd feledésbe merült. Igen ám, de ember tervez, isten végez. A nyugati cimboráknak valami komolyabb anyagra volt szükségük. De komoly anyagot csak komoly beosztásban levő embertől lehet kapni. Ilyen beosztásban pedig csak Császár volt. .. Útnak indult tehát egy futár. Szépen kioktatták őt, ahogy az elő van írva. De a futár fennakadt azon az átkozott “vasfüggönyön”. így került Gábor őrnagy elé. A kihallgatás nem sokáig tartott. A futárnak nem voltak elvei, csak nagy reményei dollár formájában. Mindenkinek kedves az élete, még az ilyen kalandoroknak is. S a futár — beszélt. Igv tört ketté Császár magasan Ívelő pályafutása. Csakhogy akkor már sok minden megváltozott az országban. Voltak, akik nem hittek Császár bűnösségében, mert a politikai ügyek bizonyos fokig vesztettek hitelükből. Lépten-nyomon hallani lehetett: “Ki tudja, hátha ez is mondvacsinált per”. Mikor meghallották, hogy Császárt csak 15 évre Ítélték el, végképp nem hittek bűnösségében, abból az elvből kiindulva, hogy a katonák árulásának “jutalma” a kötél, s ha valaki mégsem azt kapja, akkor ott valami “nem stimmel”. Császár örült az ítéletnek; okos ember volt ő, s hogy a börtönévek teltek, az előállott uj helyzetet felismerte. Különösen jól jött, és beilleszthető volt elképzelésébe az a tény, hogy a futár — egyetlen tanú az ügyben — szabadult, s mint később megtudta, Nyugatra távozott. Elérkezett a rehabilitációk korszaka. Valami furcsa liberalizmus vett erőt az embereken. Mindenki mindent ócsárolt. Minden rossz volt, amit becsületes emberek hősi harcok árán kivívtak, mindenben a hibákat látták. . . A napilapok, a rádió tele tüdővel hirdették az újat, a sajátosat, az igazi magyart. A közéletben uj nevek, uj igehirdetők léptek fel...Voltak olyanok is, akik korábbi hírnevüket egyes személyek feldicséréséért, hozzájuk zengett ódájukért kapták, s most önmagukat elvtelenül szembeköpve ócsárolták ugyanazokat a személyeket... Nincs ebben semmi csodálkozni való. Az élet- és hirnévmentés, egyszerű formája ez. Hivatkozás majd egyszer az “érdemekre”, egy adott esetben ... Az egyszerű ember pedig kábult aggyal állt -az események pergőtüzében, s már azt sem tudta, hogy mit higgyen és kinek higgyen... Hát nem hitt semmiben és nem hitt senkinek. Császár okosan mérlegelte az eshetőségeket. Látta, hogy a felülvizsgálatok eredményeképpen rabtársai egymásután szabadulnak. Mire várjon? Támadásba kell menni. Ártatlanságát kezdte hangoztatni, s mint egy koholt ügy mártírját állította be magát. Eljött a szabadulás ideje. Császár Béla ezredes győztesként lépett ki a börtön kapuján. ★ A rendőrkapitányság épületére nem lehetett ráismerni. A kapuban fiatal fegyveres felkelő’
