Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-22 / 34. szám
Thursday, August 22, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 HÉTVÉG! LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. “CSÖBÖRBŐL VÖDÖRBE” Mindszenty bíboros sorsát a fenti két szóval lehetne leggrafikusabban jellemezni. . . őeminenciája ma az Egyesült Államok budapesti követségének nem nagyon szívesen látott kényszervendége. Mozgási szabadságát a követség épületének és telkének korlátái limitálják. Amint kiteszi a lábát erről az “exterritóriájis” területről, ismét a magyar kormány foglya lesz, ami azt jelenti, hogy — a legjobb esetben! — visszakerül oda, ahonnan a tavaly októberi felfordulás idején “kiszabadították”. De egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez a “legjobb eset” volna az osztályrésze. Úgy vélem, hogy a magyar kormánynak volna egy kis elszámolni valója “Magyarország első zászlósurával” (ahogy a bíboros ur szereti magát titulálni), mielőtt végleg napirendre tér a kegyes egyházfejedelem október-novemberi viselt dolgai felett. . . (Itt vetem fel a kérdést: Miféle ellenőrzési rendszer lehetett ebben az úgynevezett “rendőrállamban”, ahol egy őrgróf Palla- vicini Györgynek a fia — ha mindjárt álnév alatt is-— őrnagy lehetett a magyar népi demokrácia hadseregében??! Hiteles hírek szerint ez a mágnás-csemete őrnagy szabadította ki Mindszentyt abból a vidéki kastélyból, ahol az utóbhi években háziőrizet alatt tartották.) Szóval: a bíboros ur “kiszabadult” a magyar igazságszolgáltatás fogságából, hogy egy rövid, de dicstelen vakáció után ismét fogoly legyen — igaz, hogy ezúttal egy idegen hatalom foglya. . . Semmi kétségem aziránt, hogy a budapesti amerikai követség igyekszik a bíboros ur kényszervendégségét a körülményekhez képest fizikailag komótossá tenni — jó kosztot, tűrhető kvártélyt ád neki és bizonyára lehetővé teszi számára, hogy külföldön élő barátaival, híveivel és cinkostársaival élénk összeköttetést tartson fenn, de ettől az utóbbi körülménytől eltekintve, a bíboros jelenlegi fogsága alig különbözik a korábbi háziőrizettől, amely alatt a Magyar Népköztársaság kormánya tartotta. Tudtommal ott saját szakácsa, orvosa és ápolónője volt; szabadon jár- hatott-kelhetett a kastély tucatnyi szobájában, kertjében; misézhetett a számára berendezett kápolnájában; az azonban kétséges, hogy külföldre szökött politikai cselszövőtársaival nyakló nélkül érintkezhetett. . . A tragikus októberi-novemberi napokban Mindszenty számára fényes alkalom kínálkozott demonstrálni, mennyire fekszik a szivén a magyar nép sorsa, jóléte és jövője; mennyire fáj neki a magyar vér kiontása; mennyire fontos neki, hogy a magyar nép ne legyen okozója és első áldozata egy nemzetközi bonyodalomnak, amely százmilliók életének a kioltásához és más százmilliók megnyomoritásához vezethet — de ez a legsötétebb középkorból ittfelejtett abszolút kényur, akinek rögeszméje, hogy a történelem 1918 óta egyszerűen szünetel és hogy Magyarország ma is királyság — még pedig “apostoli” és Habsburg- királyság —, ismét képtelen volt felismerni a helyzetadta drámai alkalmat, hogy népének, országának és — nem csekély mértékben — az egész emberiségnek egyházfejedelemhez méltó szolgálatot tegyen. Ahelyett, hogy állítólagos befolyását és népszerűségét az oktalan vérontás megakadályozására és a rend helyreállítására igyekezett volna felhasznlni (amiért talán még korábbi esküdt ellenségei is hajlandók lettek volna elfelejteni múltbeli botlásait és vétkeit), abban a pillanatban, hogy újra “zászlósúri” nyergében érezte magát, olyan reakciós és izgató kijelentéseket tett, amelyek nem a konfliktus le- csendesitését és a vérontás abbahagyását célozták, hanem inkább arra szolgáltak, hogy az ellen- forradalmi elemeket további harcra és a nyugati hatalmakat fegyveres beavatkozásra serkentsék. “Ott fogom folytatni, ahol nyolv év előtt abbahagytam!” “Követeljük az Egyház régi jogait; az egyházi birtokok visszaadását, az egyházi iskolák visszaállítását; a magántulajdonhoz (tőkésrendszerhez) való visszatérést.” • . • *e. • Azokban a gyászos napokban ÍGY csak olyan vezető-egyéniség beszélhetett, akinek az a mániáUSA a simába utazás ellen A moszkvai világkongreszuson résztvevő ifjúságot figyelmeztette az Egyesült Államok kormánya, hogy ne merjenek Kínába menni. A 160 amerikai ifjú közül 45 a külügyminisztérium tilalma ellenére Kínába készült. Christian A. Herter, az uj külügyminiszterhelyettes rendeletet adoU a moszkvai követségnek, hogy keressék fel a 5 ifjút és adják át részükre azt a rendkívüli 1> velet, mely a kormány álláspontjáról értesíti őket. Tudatta velük, hogy akik Kínába mennek elveszítik útlevelüket, az is lehet, hogy büntető eljárást indítanak ellenük “az ellenséggel, való. érintkezés” cimén. Ezt megtehetik Herter szerint,‘mert “kvázi háborús helyzet” áll fenn Kínával. Azt irta továbbá Herter, hogy: “Ha most kommunista Kínába mentek, kormányunk jól megfontolt nézete szerint a kommunista propagandát szolgáljátok, melynek célja, ahol lehetséges, felforgatni külügyi politikánkat és USA legjobb érdekeit, ti pedig USA polgárai vagytok.” A hírek szerint ez nem állította meg a fiatalokat tervükben. Tény az, hogy öt delegátus meglátogatta USA nagykövetét Llewellyn E. Thompson Jr.-t, hogy megtárgyalják vele, hogy milyen törvényes következményekkel járhat ütjük, Herter levelével kapcsolatosan. A konferencia után a N. Y. Times tudósítója szerint mind az öt megerősítette óhaját a kínai utazásra vonatkozólag. Shelby Tucker, Pass Christian mississíppi-i diák, aki az oxfordi egyetemen végzi tanulmányait, előzőleg lemondott az útról. Két órai gyűlés után, mikor Charlotte Lubin newyorki leány szintén lemondott az útról, Tucker meggondolta a dolgot és jelentkezett, hogy mégis elmegy. A csoport augusztus 14-én hagyta el Moszkvát a kínai útra. Ünnepük a fiatal amerikaiakat Útban iKina felé az amerikaiak egyike a brooklynj Leary Moyer ezt irta: Az amerikaiak élvezik az utazást, amelyből valóságos diadalut lett. Mindegyik állomáson az orosz nép tömegei rezesbandával és virággal várják a vonatot. Kirovban, háromszáz mérföldnyire Moszkvától, az amerikaiak egy csoportja a 20 perces megállás alatt bandzsó és gitár kísérettel szórakoztatást rögtönzött. Időnket többnyire levélírással töltjük el, Kínáról olvasunk, utunkat vitatjuk meg, éeneke- lünk vagy csak alszunk. A nukleáris fegyverek eltiltásáért Tokióban megkezdődött a nukleáris fegyverek eltiltásáról tárgyaló harmadik világértekezlet ülése. Az előzetes tanácskozások eredményeiről és a világértekezlet feladatairól Kaoru Jaszúi, a világértekezlet főtitkára számolt be. Jaszui egyebek között kijelentette, hogy a világértekezleten a nukleáris fegyverek eltiltásán kivül meg kell vitatni és eldönteni más fontos problémákat is, mint például az idegen területeken levő haditámaszpontok felszámolását, a nukleáris fegyverek más orszája, hogy a régi Habsburg-rendszert, vagy legalább a levitézlett Horthy-fasizmust visszaerőszakolja a magyar nép nyakára — bármi áron. . . Nem a biboros ur elszántságán és buzgóságán múlott, hogy ez a rögeszméje nem valósult meg... Immár kétszer ajándékozta meg a sors a biboros urat, hogy “rajongva szeretett” népének valóban történelmi fontosságú szolgálatot tegyen. Mindkét esetben melléfogott — képtelen volt felismerni a valódi helyzetet; középkori elméje képtelen volt felfogni, hogy a történelem kerekét nem lehet visszafelé forgatni. . . Ha valóban apostoli lelkűiét hevitette volna 1945 és 1949 között, sohasem került volna sor vád alá. helyezésére és elitéltetésére; ha viszont nyolcéves fogsága alatt képes lett volna valamicskét tanulni a történelemből, 1956 októberében tudta volna, hol a helye, mi a teendője. A Mindszenty-fajita azongokba való bevitelének eltiltását, az összes katonai tömbök és szövetségek felszámolását és az általános leszerelés elérését. Alabama szenátusa eltörli a j “munka-jog’Mörvényt MONTGOMERY. — Az állami szenátus muni kaügyi bizottsága egyöntetüleg azt tanácsolta, hogy töröljék el a gyűlöletes “munkához való jog” törvényét. A szenátus munkaügyi tanácsa 30 szakszervezeti vezetővel tanácskozott mielőtt megtette ajánlatát. Walter a legreakciósabb i törvényjavaslatot tervezi ! Washington. — A képviselőház amerika-elle- nes bizottságának elnöke Francis E. Walter, (PA. Dem.) képviselő olyan mindent átfogó törvényjavaslatot tervez, mely a belső biztonsági kérdéseket mind egy kalap alá fogná össze. Walter terve megsemmisitené a legfelsőbb bíróság határozatait és büntetendő cselekménynek nyilvánítaná a kommunista pártban való tagságot. Fő célja, hogy az FBI adatai szent és sérthetetlenek legyenek s abba ne nézhessen be senkisem, akit Mr. Walter és J. Edgar Hoover nem találnak erre érdemesnek. Nem bírja ki ez a reakciós képviselő, hogy a legfelső bíróság igazságot szolgáltasson és engedje meg, hogy a vádlott szembe nézhessen vádlójával és bebizonyíthassa a hazug vádakat, ami minden igazságos bíróságnak .kötelessége volna. A legfelsőbb bíróság elrendelte, hogy igenis ha valaki ellen bűnvádi eljárás folyik a szövet ségi bíróság előtt, joga legyen ahhoz, hogy belenézzen az FBI irataiba és megnézhesse, hogy ki a vádlója és mivel vádolják, mert csupán igy képes valaki ártatlanságát bebizonyitani—-- Walter törvényjavaslatának második célja, hogy minden állam még külön is hozhat “fel forgatás-elleni” törvényeket. Ez is ellentétben áll a legfelsőbb bíróság döntésével, amely ki mondja, hogy a felforgatás elleni harc a szövetségi hatóságok feladata. Walter bevallja, hogy törvényjavaslatát nem szavaznák meg most a kongresszusban, de az_t akarja, hogy legyen idejük a törvényhozóknak, hogy gondolkozhassanak rajta a következő ülésig-. Walter amellett, hogy még szigorúbb vizsgálatokat, több boszorkány hajszát akarna az: egyének életében, lehetetlenné tenné, hogy az_ alkotmány által megadott jogaikat gyakorolhas sák. Semmi ellentmondást nem tűrne a kihallgatásoknál, minden kommunista párttagot 10 évi börtönnel és 10 ezer dollár pénzbírsággal sújtana. Uj házcsoportot terveznek New York. — A városi “slum clearence” bizottság 34 milliós építkezést tervez, a kis és közép-jövedelmű családok részére. Hat blokkot használnának fel e célra a 8 és9-ik Ave-nük között a 23-ik utcától a 29-ig terjedne és 2520 családnak adna lakást profit-nélküli kooperativ alapon. A háztömbök kilenc épületet 20—21 emeletben foglalnak magukban. bán olyan, mint a Bourbon-fajta: “sohasem tanul, sohasem felejt.” Most aztán lesz bőven ideje és alkalma elgondolkozni a történtek felett és kibogozni, hol hibázott először és hol botlott meg másodszor, d- tartok tőle, hogy most sem fogja levonni az ese mények tanulságait. Lehet, hogy a Vatikánnak szüksége Van egy ilyen megátalkodottan makacs “mártírra”, mint szimbólumra, de az az érzésem, hogy a magyar nép majd csak eltengődik valahogy a biboros ur aktiv tevékenysége nélkül. . . A sors iróniáját látom abban, hogy úgy a ma gyár királyság legfőbb jelképe: a “szent” korona, mint az az egyházfő, aki a hagyományok szerint —- a nádorral egyetemben — jogosult a koronát a királyi főre helyezni, az Egyesült Államok vendégszeretetét élvezi... Éntőlem fogadott hazánk mindkét vendéget megtarthatja magának. ..
