Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-08-08 / 32. szám

4 AMERIKAI MAtíYAR SZÓ Thursday, August 8, 1957 OLVASÓINK ÍRJAK Uj kanadás levele t Hozzászólás a budapesti Népszabadság junius 4-iki számában a Magyar Népköztársaság or­szággyűlésén elhangzott állampolgársági kér­déshez. j Tisztelt’ Szerkesztőség! A jun. 7-i Népszabadság a napokban került a kezembe, melyből tudomást szereztem, hogy a Magyar Népköztársaság júniusi országgyűlése igen komolyan foglalkozott a nyugatra disszidál­tak állampolgársági kérdésével. Én is azok közé tartozom, akik az októberi ellenforradalom kö­vetkeztében nem törvényes utón hagyták el ha­zánkat, ezért érthető, hogy részemre nem kö­zömbös, hogy állampolgárságomat illetően milyen döntést 'hoz a magyar kormány. Kristóf István képviselő az állampolgársági törvény 15 szakaszáról beszél, mely szerint a külföldön tartózkodó és idegen ország szolgála­tába lépő személyektől megvonható az* állampol­gárság. Tökéletesen egyetértek ezzel és helyesnek tartom, ha megfosztják a polgárságtól azokat a jhazaárulókat, akik idegen ország politikai szol­gálatába lépnek és egyéb tevékenységet féjtenek ki Magyarország ellen. Felmerül azonban egy kérdés, hogy a Magyar Népköztársaság kormá­nya egy nevezőre hozza-e az 1956 október 23-a után kijött valamennyi magyart? Ha igen, ez sokunkra igen komoly következményeket hozna. Ha valamennyiünket egyformán sújtanának, ez azt jelentené, hogy ellenforradalmárként köny­veltek el bennünket. Én úgy gondolom hogy a Magyarország kormánya személyenként fogja alkalmazni a törvényt, mert ez lenne a helyes eljárás. Tudják, hogy nemcsak ellenforradalmá­rok jöttek ki és tudják azt is, hogy nem állunk valamennyien az idegen országok politikai szol­gálatában. Érzem és tudom, hogy rajtam kívül vannak rnások is, akiknek minden gondolata odahaza van. Vagyunk néhányan olyanok is, aki­ket talán egész életre tönkretenne, s úgy fizikai­lag, mint erkölcsileg összeroppantana, ha állam- polgárságunktól megfosztanának. Nem vagyunk mindannyian hazaárulók és nem lettünk-osztály­idegenekké mindannyian. Hogy vannak közöttünk nagy számban olya­nok, akik valóban megérdemelnék társadalmunk­ból való kitaszitásukat, az bizonyos. Ezek meg­érdemelnék, hogy a nép állama ne fogadja be őket soha. Hogy kik ezek? Ez a közeljövőben tisztázódni fog. Akik nem voltak a népi rend­szer ellenségei és nem lettek azzá ezen idő alatt sem, úgyis visszatérnek legkésőbb a jövő év vé­géig hazánk területére. Meggyőződésem, hogy mindazok, akik kalandvágyból, vagy okt. 23-a előtt a munkáspártban, vagy Disz-ben végzett tevékenységükért üldözésben részesültek az el­lenforradalmi kormány idején, megtalálják a módját, hogy a jövő év végéig visszatérjenek. A bűnözők, akik előtt a börtönök kapuit az el­lenforradalom nyitotta meg és akik az ellenforra­dalomban fegyverrel vettek részt, vagy más bűn­cselekményt követtek el, maradjanak és boldogít­sák a “szabad nyugatot”. Ezeknek ittléte már úgyis elég gondot okozott a nyugati hatóságok­nak. Szerény véleményem, hogy jobb is, ha ezek a kétes elemek nem rontják hazánk levegőjét és nem szítják a közhangulatot a rendszer ellen. Tudom, hogy sokan jöttek ki, akik csupán ke­rékkötői voltak a szocialista rendszernek és méte- lyezői az ifjúság egészséges fejlődésének. Mióta kint vagyok, több helyen megfordultam már, ahol nagyszámban voltak más most kijött magyarok és sok olyan van köztük, aki vagy nyilas keretlegény, vagy SS-katona volt és aki idekinn is a kommunizmus és annak eszméje el­leni gyűlöletet szítja. Többnyire ezek voltak, akik odahaza az ellenforradalom alatt a bűncselekmé­nyek sorozatát követték el és akiknek nem lehet helyük igazi magyarok és az igazán szabad Ma­gyarország lakosai között, ők voltak az elmúlt hónapokban a nyugat dédelgetett és ünnepelt szabadsághősei, akik a nyugati rádiók ocsmányul uszító propagandájának engedve ismét megren­dezték azt a vérfürdőt, amit 1944-ben az egész ország területén végeztek. • - Úgy látom, hogy a népköztársaság ismét meg fogja nyitni kapuit azok előtt, akik nem tértek vissza az általános amnesztia idején, de azért dölgoznak ma, hogy a hosszú úthoz szükséges összeget előteremtsék és úgy induljanak erre az életet jelentő útra. A szocialista állam emberies­ségét ismerve tudom, hogy még mielőtt az állam- polgárság megvonása megtörténne, lesz a ma­gyar kormány részéről egy felhívás, hogy akik nem tértek haza március 31-ig, de haza akarnak menni, lehetőségük lesz a visszatérésre. Egy uj kanadás magyar, aki vissza fog térni, ha megkapja a magyar kormány engedélyét. A bélyeggyűjtők és a szépmüvészet kedvelőinek figyelmébe . Tisztelt Szerkesztőség! A magyar bélyeggyűjtők ismét gazdagabbak lettek egy művészi bélyegsorozattal. Magyaror­szág dicsőségét emeli az a bélyegsorozat, amely a magyar sport világsikerét hirdeti. Bár nem va­gyok bélyeggyűjtő, de az emlékeket világéletem­ben fáradhatatlanul gyűjtöttem. Van is belőlük elraktározva bőven, jó és rossz vegyesen. Világo­san emlékszem több csodálatosan szép, művészi bélyegsorozatra, mint pl. a virágsorozat, a zene- . szerző sorozat és a most megjelent sportsorozat. A virágsorozat olyan szép, hagy az üzemben, ahol dolgoztam elvették tőlem a munkások és bizony nehéz volt visszakapni. Mindezek bizonyítékai annak, hogy az uj uta­kon haladó szülőhazánkban milyen elsőrendű fon­tosságot tulajdonítanak az általános népmüvelt- ségnek, a szépséget kifejező művészetnek. “Sza- badság”-harcosaink visszaélve ezzel az áldozatos tudással, külföldön bocsátották áruba a szent ha­za adományait. A szerkesztőséget, valamint a' bélyeggyűjtő szakembereket szemrehányás illeti, amiért nem ismertetik az olvasókkal ezt a fontos eseményt. Nem akarunk többé holmi “töltött káposzta”- féle cikket látni a lapunkban, van igen sok égető kérdés, amiről írni lehet. Vs. ■■■ ■ | »■ ■■ ■■■■ Mi is köszönjük Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök néhány dollárt a lap részére, mert tudom mit jelent, ha sok a hátralékos. De sajnos többet nem küldhetek, mert már régen beteges- kedek és az orvos minden pénzt felemésztett. Ezenkívül penzión kell élnem és abból nem jut, Vegye meg a “Truth About Hungary”-t Töltse ki az alanti szelvényt: New Century Publishers, Inc. 832 Broadway New York 3, N. Y. Mellékelve kUldök $.......................... Herbert Aptheker “The Truth About Hungary” cimü müvének .......... kötetéért. (Papirkötésben $2.00, vászonkötésben $3.00) Név: ...................................................................... Cim: ...................................................................... Lima megtanítja az újságkiadót LIMA, Ohio. — Az automobilmunkások ezrei nagyon büszkék mostanában városukra, mert olyasvalami történt itt, ami ritkán, vagy majd­nem soha sem töifénik meg manapság Ameri­kában. Felzuduló polgárok, munkások, üzletemberek, az intelligenciával együtt tőkét hoztak össze, hogy újságot kezdjenek Limában, mert megelé­gelték szerkesztősége elveit és munkásviszo­nyait a város egyetlen napilapjának a “Lima News”-nak. Ezt az újságot sztrájktörők írják és nyomtatják, akiket az ország különböző részeiből toboroztak össze. Évek hosszú során át békés megegyezés volt a szakszervezet és az újság szerkesztői, hirdetési alkalmazottai és mechanikusai között. 1956 már­ciusában R. C. Hoiles, aki 10 kisvárosi újságot ad ki a Freedom Newspaper Inc. cég neve alatt, megvásárolta a Lima Newst és saját száj izének megfelelően kezdte az újságot átformálni. A Freedom News uj gazdája gyűlölte a könyvtá­rakat, népiskolákat még a postát is. Hoiles mel­lett még Herbert Hoover is radikális lenne, előtte még az említett intézmények is szocializmust je­lentenek. Sztrájk és a munkások kizárása Hoiles nem volt megelégedve azzal, hogy az újság hasábjain keresztül harcoljon, elhatározta, hogy kidobja a Lima News szakszervezetét is. Mielőtt lejárt az újságírók szakszervezetével kö­tött szerződése, többi lapjaitól annyi alkalmazot­tat hozott Limába, hogy egy időben minden ál­lásra két ember volt. Mikor uj szerződésre került a sor, nemcsak hogy nem volt hajlandó javításokat adni, hanem azt követelte, hogy a régi szerződésnél is alacso­nyabb bérért dolgozzanak alkalmazottai. Az új­ságírók Guildjét sztrájk hívására kényszeritette. Erre Hoiles minden egyes szakszervezethez tar­tozó munkását kizárta, mert nem voltak hajlan­dók átlépni a piketvonalat. Hoiles előzőleg összetoborzott munkásait azon­nal beállította, mint sztrájktörőket és igy to­vábbra is megjelent újságja. 20 ezer lapolvasó Ezt már megelégelték Lima polgárai. Ezer­számra mondták le előfizetéseiket és azonnal hozzáfogtak, hogy pénzt gyűjtsenek egy uj napi­lap kiadására. így jött létre az uj lap a “Lima Citizen”. Annyi részvényt adtak el — nem csu­pán a gazdagabb üzletemberek vették, hanem majdnem mindenki, — hogy több pénz jött ösz- sze, mint amire szükségük volt. Az uj lapnak van 1100 részvényes tulajdonosa és 20 ezer előfizetője. Éppen annyi, mint a News- nak volt a sztrájk előtt, ami nem kis dolog egy 50 ezer lakossal biró városkában. Az uj lap természetesen a szakszervezethez tartozik. Az egyik autómunkás megjegyezte, bogy: “mindig tudtam, hogy Lima jó szakszer­vezeti város, de most már R. C. Hoiles is meg­tanulta.” mert nem adnak annyit, hogy még lapot is elő­fizethessek. A lappal igen meg vagyok eléged­ve, sok kellemes órát töltök olvasásával és na­gyon hálás lennék, ha küldeni tudnák nekem to­vábbra is. Előre is hálás köszönet érte. • J. S., Michigan Azonnali poíió-segéiyt küld a New Yorki Társaskör A New Yorki Társaskör Női Csoportja azon­nali polió-segélyt küld a Magyar Vöröskereszt­hez. E nemes és gyors akció Leffler Lidia kezde­ményezésére történt. A tagság becsületére legyen mondva, azonnal elfogadták Leffler Lídia nagy­lelkű indítványát és már másnap 230 dollár ára Salk-szérumot inditottak útnak Magyarországba, a magyar gyermekek megmentésére. A Társas­kör azonnal tervbe vette a további akciót e nemes célra és augusztus 16-án, pénteken este kedélyes SÖR-PARTYT rendez. A jövedelem minden cent­jét újabb iSalk-szérum küldésére fogják felhasz­nálni. Reméljük, hogy a nemes példát az ország minden részében lakó magyarok is követni fog­ják. HOZZÁSZÓLÁS A KÖZÜGYEKHEZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom