Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-01 / 31. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 1, 1957 Hézagpótló Los Angelesben A “hézagpótló” félhavonkint itt megjelenő magazint a “Margitsziget Társaságba” tömörült volt Horthy-tisztek és egyéb fasiszták, gróf urak, stb. adják ki. Nem kell különös megfigyelő képesség annak a megállapításához, hogy az elmúlt évtizedben szokatlan éghajlati és légköri tüneményeknek voltunk szem- vagy fültanui, esetleg szenvedő alanyai. Az Egyesült Államok déli és közép-nyugati államait különösen súlyos elemi csapások látogatták. Gyilkos viharok, pusztító szárazságok, mindent elsöprő esők és áradatok sok száz milliónyi anyagi kárt és százakra rugó emberélet-veszteséget okoztak. Magyarországról érkező levelekben szokatlan forróságokról olvasunk, de ehhez hasonló híreket kapunk Angliából is, ahol az emberek igazán szokatlannak tartják a 91 fokos hőséget, amely Londont is sújtotta. Dél-Californiában kétféle időjárást ismerünk: ideálisan szépet, kellemeset, vagy — “szokatlant.” Ragyogó napsütésben, amelyet kellemes, hűvös szellő enyhít, azzal köszöntjük egymást, hogy “it’s a nice day, isn’t it?” mintha a másik nélkülünk nem vette volna észre ugyanazt. Amikor esik, ködös vagy tulszeles az idő; amikor a sivatagi szél behozza a forró homokot; amikor a “smog” csavarja orrunkat és könnyező szemünket, akkor a köszöntés: “it’s un-usual, isn’t it?” Holott ezeket a csekélységeket meg pláne észreveszi mindenki, külön figyelmeztetés nélkül. Amint látod, nyájas olvasó, földrengésről tőlem megszokott tapintatossággal nem beszélek, mert azt errefelé hazaárulással csaknem egyenlő nagy illetlenségnek tart minden jó lélek. Ellenben az utóbbi években egyre divatosabbá válik felvetni azt a gondolatot, hogy a “szokatlan” időjárást valószínűleg a ne vadai atombomba-robbantási kísérletek okozzák. Aki ilyen társalgásba belevegyül, arról feltételezhető, hogy a napi eseményekről tájékozódott, müveit ember. A robbantási kísérleteket illető vádakkal kapcsolatban se megerősítés, sem elfogadható cáfolat nem érkezik sehonnan és igy mindenki gondolhat, amit akar. Sokan előszeretettel gondolnak arra, hogy a világszerte észlelt bajokat nagyrészt az oroszok szibériai robbantásai, kis részben pedig az angolok Karácsony szigeti kísérletei okozzák, nem pedig a mi saját külön bajára tu bombáink, amelyek az utóbbi időben teljesen tisztán, megfürdetve, megborotválkozva és megfésülve kerülnek forgalomba. Az oroszokat nagyrészt, az angolokat kisrészt olyan sok mindennel okoljuk az évek folyamán, hogy egy kis légköri és időjárási zavart is bátran rájuk lehet kenni, anélkül, hogy ezért álmainkat lelkiismeretfurdalás zavarná. Mint említettem: a fentiek megállapításához item kellett különös megfigyelő képesség. Ellenben Los Angeles és környékén van egy egészen különös tünet, amelyet félő, hogy csak kevesen vettek észre. E tünet a HÉZAG, amely nem kerülte el e sorok írójának éber figyelmét, bár egyben néma lemondással és nem kis aggodalommal kellett megállapítanom, hogy sokan úgy élik megszokott életüket, mint régen, a HÉZAG feltűnése előtt. Ez pedig, — enyhén szólva, — nagy hiba! Persze e mulasztást nem szabad túl tragikusan venni. Vannak sokan, hogy csak egy példát említsek, akik hallottak szu-ette fáról, szu-okozta milliós károkról, de éjjel-nappal túlórázó szu-val nem volt szerencséjük találkozni. Ugyanígy, sokan hallottak a Szabadság fáját és a Demokrácia építményét fenyegető veszedelmekről, de az Eastland-Jenner-Walter vezetése alatt álló ártalmas társaság átkos működése mellett nyugodtan haladnak el, ahelyett, hogy az ellenük küzdő táborhoz csatlakoznának. Térjünk hát vissza a los-angelesi HÉZAG szo- katlán tünetéhez. Ne csodálkozzunk azon sem, hogy ezt eddig senki szóvá nem tette. Elvégre ez nem olyasmi, mint egy jól sikerült vese-operáció, vagy láb-ujjon benőtt köröm, amivel büszkélkedni lehet. A hézagot kevesen vettük észre és akik észrevettük, igyekeztünk ignorálással leplezni. Elérkezett azonban az alábbiakban ismertetett fordulat, amely további leplezést feleslegessé tesz. A HÉZAG először ritkábban és kevésbé feltűnően mutatkozott, az utóbbi hónapokban azonban egyre sűrűbben és egyre tűrhetetlenebből jelentkezett. Akárcsak a “smog”, a HÉZAG is úgyszólván naponkint kellemetlenkedett. Ha reggel vagy délben véletlenül elmaradt, naplemente után, holt biztonsággal megjelent a láthatáron, hivatalos köreink, a sóhivatal, a könyvkötők és az adófizető polgárság nem kis bosszúságára. Tudvalevő, hogy a hézagot a tatárjárás óta rendszerint oly nyomtatványok pótolták, amelyek önmagukat, szerkesztőiket és ügyvezető titkáraikat más hivatásra nem találták alkalmasnak. Évek óta tehát, egyre lankadó reménnyel bár, de törhetetlenül bíztunk abban, hogy ez alkalommal is jelentkezni fog a hézagpótló nyomtatvány. Reményünkben nem csalatkoztunk, mert junius 15-én, ama eszmék képviselői, akik a Margitszigetet is létrehozták Los Angelesben, legnagyobb örömünkre kiadták a hézagpótlót. örömünk nem tartott soká. A hézagpótló rövid, de keskeny hasábjainak áttekintése után elszomorodott szívvel állapítottuk meg, hogy legyen bár orrfacsaró a “smog” és idegeket bomlasztó a HÉZAG, — a kettőt együttvéve még csak ki lehet birni. Sőt: kis jóakarattal meg is lehet szokni. Ellenben a hézagpótló szigeti nyomtatványt SOHA!! Vannak persze hitetlen lelkek, akik gúnyt űznek a Siskiyou megyebeliek kedvenc legendájából, viszont vadászok, favágók és hegymászók még napjainkban is azzal a hírrel jönnek elő a hófedte hegy rengetegéből, hogy láthatatlan, hideg kéz érintette arcukat, vagy jármüvüket ellenállhatatlan erő taszította, vagy az elveszett útra jóakaratu erők vonzották vissza. Nem tudom, hogy az “I AM” szekta követői mit hisznek, de tudom, hogy az indiánok némely törzse hisz a LEMUROKBAN, “akik” egy napon hatalmas sereggel fognak lerohanni a hegyről, amelyet ők egykoron istenként tiszteltek. Hogy a lerohanás után mi lesz, annak csak a jó LEMUR a megmondhatója! A mezőgazdasági termelés forradalma A Wall Street Journal — az amerikai tőkés gazdálkodás iróideálja, állandó rovatot tart a tőkés gazdálkodás ipari fejlődéséről. Rámutat különösen a mezőgazdasági termelés nagyszerű eredményeire, sőt annak politikai és társadalmi kihatásaira. Minthogy ez a forradalmi fejlődés nem közvetlenül szemünk előtt folyik le és igen csendes módon, alig veszi azt valaki észre. A legfőbb indító motorja a nagy változásnak — a gépesítés. Minthogy a gépeket kis területen nem lehet előnyösen alkalmazni, a nagy uradalmak iparkodnak több földhöz jutni. A Wall Street Journal szerint a nagybirtok — a technikai fejlődés eredményeként nagyobb lesz, mert felfalja a kisbirtokokat. Ennek politikai következménye — a falusi lakosság számának és jelentőségének állandó ki- sebbedése. A kisbirtok eltűnése és az iparosodása lecsökkenti a farm-szavazat erejét és erre igen nagyon felfigyelnek a szavazógép washingtoni haszonélvezői. 1940-ben a lakosság 9 százaléka (11 millió) ősfoglalkozásu volt, most csak kb. 5 százalék (8 millió). A társadalmi következménye e változásnak, kevesebb a tulajdonos, kevesebb a bérlő cs a munkatakaritó gépek éhező milliókat küldenek be a városba vagy féljobbágy résztermelőkké sü- lvesztik őket. 1930-ban az amerikai föld 112 és félmillió embert tartott el, tiz évre rá már csak 11 milliót és ma el sem éri a 8 millió embert. A mezőgazdasági lakosságból minden 3 emberből 1 otthagyta a földet ez idő alatt. Érdekes, hogy a nagybirtok technikai vívmánya mellett nem volt szüksége a szántóföldek területének emelésére. 1920 óta Amerikában nem termelnek több területen, csak az önálló farmerek helyett uradalmak fejlődtek ki. Viszont a bérlők száma csökkent, mert az uradalomnak olcsóbb a munkáshelyettesitő gépet venni, mint bérlőkkel vagy résztermelővel dolgozni. A gyapottermelés forradalma Amerika történetét és szociális gondolkodását több mint 100 éve a gyapot uralja. A szolid déli politikusok nagy hatalma a négereket félrabszolgaságban tartja, és mezőgazdaságát félfeudális kizsákmányolásra alapította. Minden változás más irányban, amely itt egy teljes gépesített tőkés termelést jelent, határozottan társadalmi következménnyel járhat. Próbáljuk két mississippi-i gyapotfarm gazdálkodását leírni. A régi (nagyipari) típus. Sovány, dohányrágó, köpködő visszamaradt farmer. Ötven holdon termel gyapotot. 32 centbe kerül egy font gyapot termelése, ha magának a saját munkaidejéből 60 cent órabért fizetne. Öszvér-iga-erővel dolgozik. Az uj típus, teljesen kapitalista termelő. Ez már 3,300 holdon termel. Gyapottermelési költsége 24 cent. A kormány a nagytermelő áldott jó támogatója, 31.56 cent árat biztosit fontjáért. A régimodu termelő 60 cent órabérrel fél centet vészit fontonként, a nagy kapitalista uradalom 7 és fél centet keres a gyapoton — a kormány a déli szolid politika és velük packázó Wall Street segitségével. A nagy uradalom (plantation) eléri ezt gépe- sitéssel, gyilkosabb rovarölővel, jobb műtrágyával, a géparatás részére küfön kitermelt vetőmaggal, uj gazirtó vegyszerekkel, öntözéssel és hihetetlen uj és uj feltalált gépesített újításokkal. A régimódu, elavult termelőt leváltja a gépezet, vegytan, mezőgazdasági tudomány és könyvelés ismerője. Az árak alátámasztása és más segély 1933 óta Uncle Sam 14 billió dollárt költött arra, hogy a mezőgazdasági lakosság egy harmadrészét elüldözhessék ősi földjéről. További billiók mennek a termőföld be nem vetésére, kiviteli kedvezményre stb. Ezen billiókat az önálló farmerek megmentésére dobtuk ki, természetesen a “farm”-szavazatok megkaparintása az igazi cél. Az eredménye ép az ellenkező, amelyről az adófizető nagyközönség sem tudott, sem pedig a nagyfejüek nem sejtették a hatását. Pedig ezen billiókat használta fel a nagybirtok, hogy a gépek árát kifizethessék és uj földeket vásároljanak. • A kormány hat terményt támogat: Gyapot, tengeri, búza, dohány, rizs és az amerikai mogyoró (peanut). Ezen termények évi értéke csak egy negyedrésze az amerikai mezőgazdasági termékek összértékének. Mégis óriási gazdasági jelentőségén kívül társadalmi súlya van ennek az árfenntartó segélynek. Talán a gyapotnál látjuk legdrámaibb módon a segélyezés hatását. Ma csak fele annyi gyapoltermelő van, mint volt 1940-ben. 1940-ben 250 font gyapot termett átlag holdanként, 1956-ban 409 font az átlagos termés. Azonban ez csak az ősi gyapottermő vidékekre szól. Az uj területeken, mint Nyugat-Texas, Rio Grande völgye, Arizona, New". Mexico és Calif ormában, ahol a gyapottermelés gépesítése hihetetlen gyorsasággal folyt le, 1,000 fontos vagy ennél több termés nem feltűnő. Arizona 1956-os átlagos termése 1,113 font volt. Alabamában a gyapottermés egyik őshazájában, hol farmerek még ossz vérekkel szántanak, 371 font átlag termés volt tavaly. A mezőgazdasági termelés forradalma uj milliók szenvedését idézi elő és a bérmunkás hadsereg tartalékát duzzasztja. Az északi és keleti ipar lemenekül a szakszervezetek életnivóju, emberséges béreitől és ezeket az éhező tömegeket felhasználva uj ipart teremt a déli államokban, ezzel az amerikai munkásság elért vívmányait, rövidebb munkaidő és jobb munkabért komolyan fenyegeti. A TISZA Bács-megyei szakaszán megjelentek a folyó felett a tiszavirágok. Lepkék milliárdjai rajzottak a víztükör felett s ez a jelenség junius közepén, a tiszai halászok tapasztalata szerint, hosszú, meleg nyarat jósol. AHOGYAN ÉN LÁTOM... £$78345409328712878834940560439821782317288? i A SZÁMOK BESZÉLNEK l £ írja: Eörsi Béla S ^78345409328712878834940560439821782317288^
