Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-26 / 52. szám
Thursday, Dec. 26, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ“ 11 DIEGO RIVERA 1886 1957 Irta: GELLÉRT HUGÓ Amikor Diego Rivera halálának hire jött, még alig mult el néhány hónap, amióta a Magyar Szó leközölte Mexikó e nagy művészének a kollégáihoz intézett kiáltványát, melyben őket arra szólította fel, hogy tiltakozzanak az atom- és hidrogén fegyverkisérletek folytatása ellen. A művész koporsóját az emberek ezrei kísérték, hazájának apraja-nagyja, közöttük Lazaro Cardenas, a volt elnök is. A Dolores temetőben hántolták el, ahol a mexikói nemzet oly sok nagy fia nyugszik, csak néhány lépésnyire Clemente Orozco, másik nagy müvésztársának sírjától. David Alferes Siqueiros, aki most már az egyetlen megmaradt tagja a mexikói nagy-há- romnák, a temetés sima lefolyásán fáradozott. A vörös zászlók sem hiányoztak. Mexikó elnöke, Adolfo Ruis Cortines egy szál rózsát küldött névjegyével, egy rózsaszínűt. Diego Rivera 1886-ban született Guanajuato kisvárosban. Apja Don Diego Rivera tanító és egy kis folyóirat szerkesztője volt. Anyja leányneve Maria del Pilar Barrientos. Diego ikergyermekek egyike, ikeröccse mint csecsemő halt meg. A nagy növésű gyermek korán kezdett járni, beszélni és firkálni is, mintha plajbász lett volna a szájában, amikor megszületett. Felnőtt korában azzal dicsekedett, hogy ereiben mexikói, spanyol és zsidó vér folyik. Az apa liberális életnézete nagy befolyással volt a gyermek gondolatvilágára, aki már öt éves korában jelét adta vitára területiségének, amelynek használatát parókiái iskolába járván, korán kezdte, s egész életén át nagy élvezettel gyakorolta. i Hat éves korában a család Mexico Cityben telepedett le. Tíz éves korában már a San Carlos akadémia festőmüvészeti növendéke. Itt egyik mestere Mexikó ősi kultúráira terelte figyelmét. Különösen az azték régiségek szobormaradványainak értékelését keltette fel benne. Ugyanakkor megismerkedett Posada grafikussal, akinek munkáját kis boltja: efőtt órákon át bámulta. Posada a népszerű balladák és nóták szövegével színes papiron nyomta ki illusztrációit és dekorációit s egyenként, egy centavo (fél cent) ellenében árusította azokat. Néha készített egy-egy karikatúrát is az akkori reakciós Diaz-kormánv kigúnyolására. Ezek valamelyik kormányellenes lapocskában jelentek meg. Posada egyszerű, néphez szóló munkái, melyeket a legszegényebb peon is megvehetett és mint drága kincset tartott meg, vagy adott tovább, a fiatal művészre oly mély benyomást tettek, hogy az egész életén át velemaradt. Mikor évtizedekkel később Posada munkáinak maradványait ösz- szegyüjtötték, hogy egy szép kiadásban forgalomba hozzák, Rivera irta hozzá az előszót. A hálás művész Posadát a nagy Goyá-val hasonlította össze. Rivera első kiállítását húsz éves korában tartotta meg Mexikó Cityben. Theodoro Dehesa, Vera Cruz-állam kormányzójának ösztöndija lehetővé tette, hogy európai tanulmányútra kelhessen. Először Spanyolország, később Francia- ország, majd Belgium, Hollandia és Angliában járt és megismerkedett Gruenwald, Brughel, Bosch, Rembrandt, El Greco, Goya, Callot, Chardin és Daumier munkáival. Cezanne, Rousseau munkáinak felfedezése számára egy-egy élmény volt. 24 éves korában rövid időre visszament Mexikó Citybe, ahol újra kiállítása volt. Diaz felesége hat képét vásárolta meg és a kiállítást nagy “anyagi és erkölcsi” sikernek nyilvánították. Csak a művész maradt munkáival elégedetlen. A forradalom 1910-ben még otthon érte. Diazt elűzték és Zapata követőinek jelszava: “földet és szabadságot” a liberális Francisco Maderot ültette az elnöki székbe. Rivera vajmi kevés részt vett e forradalomban, de mint évtizedekkel később a falfestményei megmutatták, hogy amit látott, mélyen bevésődött emlékezetébe. Újra vissza Párizsba és ott is maradt egész 1921-ig. Kereste önmagát. Előszót a neo-impresz- szionizmus hatása alá került. Egymástól különálló kis szinfoltocskákat rakosgatott a vászonra, hogy a szin tüzes és tiszta maradjon. Később a kubizmussal kísérletezett. Folytonosan dolgozott és igen termékeny volt. Ontotta magából a kubista képeket és el is adott belőlük eleget arra, hogy szerényen megélhessen. Nagy belső küzdelmeit azonban ez a munka nem elégítette ki. A háború végefelé sokat tárgyalt Alferes Siqueiros mexikói müvésztársával, akivel Párizsban találkozott. Vele megbeszélte egy uj mexikói mü- vészmozgalom megindításának szükségességét, s elhatározták, hogy visszatérnék szülőföldjükre. Ennek az elhatározásnak a rugója az újonnan létrejött első munkásában», a Szovjetunió volt, amely e két marxi fogalommal bíró művész előtt egy uj művészeti iránv .ehetőségeit tárta fel. Visszatérése előtt Rivera inég végigjárta Görögországot és Olaszországot. Tanulmányozta a bizánci mozaikokat és falfestményeket, s az olasz Renaissance és Renaissance előtti munkákat. Különösen Giotto freskói voltak reá maradandó befolyással. Francisco Madero alig kezdett hozzá a forradalom újításainak megvalósításához, mikor 1913- ban az ellenforradalom meggyilkoltatta és Huerta bitorolta a hatalmat. Carranza 1914-ben kihirdette társadalmi és gazdasági reform-progrart- ját, amely hozzájárult a forradalom megszilárdulásához, s 1915-ben meghozták az első földreformtörvényeket. De csak Alvaro Obrigan elnöksége alatt, 1921-ben jutottak el a törvény életbeléptetéséhez. Akkor megalapították a közoktatásügyi minisztériumot egy olyan országban, amelynek lakossága 85 százalékban Írástudatlan volt. Rivera ilyen körülmények között ért haza, s Orozco és Siqueirosszal együtt megalapította a forradalmi művészek egyesületét. A következő évben már nagy falfestményen dolgozott. A Nemzeti Élökészitő Iskola nagytermét dekorálta. Ezen az első nagy munkáján még erősen érezhető az olasz festészet hatása. A modelja azonban már mexikói leány, Guadelupe Marin volt, akit elvett feleségül, s aki két leánygyermekének lett az anyja. A közoktatásügyi minisztérium palotájának a falain 1923-ban kezdett dolgozni és azt 1928-ban fejezte be. Ez a monumentális munka egy óriási udvart ölel körül, amely két blokk hosszú és egy blokk széles. A fal három emelet magasságú, amelyre több mint T20 jókora freskóját festette. Hogy mondanivalója felől se lehessen kétség, minden freskó-részlet fölé odaírta annak jelentőségét. Erre azonban aligha volt szükség. Az írástudatlan is megérti, amikor látja, hogy a munkás a gyárigazgató úrral szerződést irat alá; a leány a nagyságának seprüt nyom a kezébe; a nép örege, if ja olvasni tanul; a gazdag csőcselék dorbé- zol; a csuhások lim-lomját szemétre hányják; a sarló-kalapácsos lobogó alatt a nép fegyvert kap és a földet szétosztják a peonok között. Itt már igazi képét adja hazájának; földjének szine-sza- ga; népének öröme, tragédiája, félelme, reménye érvényesül ecsete nyomán. Nem csoda, hogy a polgári sajtó hevesen támadta a munkákat. Némelyek azok megsemmisítését követelték. Egy ízben úri csemeték, egyetemi diákok, freskója egyik részletét savval öntötték le. A munkában azonban nem történt komoly kár, csak egy kissé elhalványult, ahol 3, sav érte, A művésznek a munkájáért a közoktatásügyi minisztérium 8 peso (4 dollár) napidijat utalt ki. Mivel a minisztériumnak nem volt felhatalmazása arra, hogy a művészetre költsön pénzt, a problémát ugv oldották meg, hogy a művész valamilyen minisztériumi állást fogadott el. A napidijat ennek ellenében utalták ki. Diego Rivera azonban még ezt, a csekély díjazást sem tarthatta meg, mert kénytelen volt a vakolókat gyakran tulóráztatni. S mivel túlóra-fizetési alap nem volt, azt a művésznek a saját zsebéből kellett fizetnie. Ugyanis a freskót a friss vakolatba kell blefesteni, ha egyszer a vakolat száraz, a munka megáll és a befejezetlen részről a vakolatot le kell vágni. Hogy a munkát folytatni lehessen, a kivágott részre uj vakolatot kell rakni. így a vakolat állapota jelöli ki a művész munkaidejét, ami az időjárástól függően 6-—12 óra között váltakozik. A freskó fal sziporkázóan fehér felületét 3 mészbe kevert fehér márványpor adja meg, ami a beléje festett színeken is keresztül üt. Ez teszi a freskó színeit oly ragyogóvá. Mialatt a minisztérium munkáján dolgozott, a földművelési iskola nagytermének a freskósorozatát is bevégezte. Ebben a javaknak szülőanyját, a földet dicsőítette. A termékenységet ünnepelte és megmutatta a mexikói termelő munkásságnak a föld birtoklásáért folyó harcát, amelyért ha kell, az életét is készen volt feláldozni. Ebben az időben vált el Rivera Guarelupe Maríntól, aki újra férjhez ment és elvette Freda Kahlo nagytehetségü mexikói művésznőt. Később tőle is elvált, csakhogy újra elvegye. Freda Kahlo 1954-ben halt meg. Cuernavaca városában Cortes palotájának freskóiban megfestette Mexikó múltjának történetét,, az azték ősök leigázását a spanyol hóditó Cortes által, s 1933-ban Nelson Rockefeller meghívta Riverát, a newyorki Rockefeller Center építésének idején, hogy a főépület bejáratával szembenálló falat dekorálja. Már miután a san-franciscoi tőzsde épületében s a san-franciscoi szépművészeti iskolában bevégezte dekorációit és a detroiti művészeti intézet freskóival is elkészült, Rivera hozzálátott a Rockefeller-centeri freskóhoz. A munka máj’ majdnem befejezés előtt állott, mikor elrendelték annak abbahagyását,- mert a freskó egyik részlete Lenint ábrázolta. (Bár Lenin arcképe benne volt az eredeti vázlatban, melyet Rivera a Rocke- fellerék jóváhagyására nyújtott be mpg mielőtt a freskóhoz kezdett volna.) A művészt kifizették és a munkát letakarták, később pedig darabokra zúzták. —,, New York művészei kikeltek Rockefellerék vandál tette ellen és Rivera mellé szegülték. A Rockefeller Centerben éppen akkor tartott kiállításról visszavették képeiket és a kiállítás épületét piketelték. Azután hosszú ideig bojkottálták a Rockefeller Center épületeit és nem vettek részt az ott rendezett kiállításokban. A következő évben Rivera a mexikói szépművészeti palota falára festette a Rockfellerék által elpusztított freskót. A nemzeti palota freskóiban, melyet 1945-ben fejezett be hazájának a jelenét és művészi meglátásán keresztül már annak jövőjét is megfestette. Főleg Rivera, Orozco és Siqueiróá idézték el» Mexikó művészetének felvirágzását, melyet ma az: egész világon, mint a mexikói Renaissance-ot emlegetik. Riverát a szépművészeti múzeumban ravatalozták fel, melynek hatalmas falán a New Yorkban elpusztított freskójának mása pompázik. Onnan temették el a nagy művészt, aki népének szivéhez oly közel jutott. Diego Rivera magasra emelte ít freskómüvészet nemes faját és efedeti hivatásá- nek megfelelően tanitóeszközzé avatta népének nevelésében. Feltárják Urartu 2700 évvel ezelőtt épített városait A Kaukázustól délre fekvő szovjet Arméniábars most tárják fel az Urartu birodalom 1700 évvel ezelőtt épült hatalmas erődítményét és fővárosát- “Tesebanit”. Az asszírok, médek, szkiták által sokszor támadott és elpusztított ország a feltárások szerint igen gazdag, technikailag és kulturálisan» fejlett volt. A Teseba erődítményben feltárt királyi palotában 120 hatalmas terem van. Említésre méltó még az egyik bazalt sziklába vájt és feltárt 22 kilométer hosszúságú alagút, amely az: Ildarumi folyó vizét vezeti le a szomszédos száraz síkságra és ma is, évezredek óta öntözi a kerteket, szőlőket. rövidek I ___________________________________________f* Egy ember nagyságát az teszi naggyá, ami halála után is él. ★ Csehszlovákiában a Skoda gyár egy teljes automobil-testet készített törhetetlen üvegből, meljr a kísérleteknél a legerősebb rázkódtatásnak is- ellenállt. „•. Skoda-mérnökök és vegyészek biztosak abban. hogy rövid időn belül képesek lesznek ezt a nagy" ellenállású üveget nemcsak butprok készítésére használni, hanem az építkezéseknél a fa,cement és beton anyagokat is ki fogja szorítani a használatból ez a csoda-üveg. ★ New Jersey államban 17,100-al több lett a munkanélküliek száma ez év október havában az: állami munkaügyi hivatal jelentése szerint. ★ Róma fénykorában a rómaiak 4941 gladiátort öltek meg 117 nap alatt.” Mi a legnagyszerűbb modern készülékekkel ellátott automobiljainkkal csak 35,000 embert tudunk megölni 365 nap alatt. j
