Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-12-26 / 52. szám

Thursday, Dec. 26, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Munkásmozgalom AZ AFL-GIO KONVENCIÓ MUNKÁJÁRÓL Az AFL-CIO második együttes konvenciója vé­get ért. George Meanyt és William Schnitzert új­ra megválasztották. Az első az elnök, a második a titkár-pénztáros. A végrehajtó bizottság szin­tén a régi 25-ből áll. Két uj tagot választottak ide, az egyik Paul L. Phillips, a papirkészitők szakszervezetének elnöke. A papirgyártók 109,000 főnyi tagsággal most csatlakoztak az anyaszer­vezethez. A második Peter J. Shoemann, a szere­lők 200,000 tagot számláló szakszervezetéből. A két utóbbi Dave Beck és Herman Winter helyét tölti be. Beck a kizárt szállítási munká­sok volt elnöke és Winter, a szintén kizárt sütő­déi munkások szakszervezetének elnöke. A konvenció egyik kimagasló pontja a szenátus vizsgáló bizottságának átértékelése volt. Határo­zati javaslatban kritizálták a McClellan bizottság munkáját. Ez annál rendkivülibb, mert tavaly teljes kooprációt Ígértek a bizottság • részére. Végre megértették az AFL-CIO' vezetői is, hogy a McClellan bizottság egész lényege, munkája munkásellenes. A sajtón, a televízión keresztül támadja a munkásmozgalmat. Célja a “Munkához való jog” és más törvényjavaslatokkal guzsba- kötni a munkásmozgalmat. A konvenció mint annak idején megírtuk, 10,- 458,598 szavazattal kizárta legnagyobb szakszer­vezeti csoportját, a szállítási munkások szakszer­vezetét. 2,366,497 a kizárás ellen szavazott. Ki­zárták a sütődéi munkásokat is. 21 szakszervezet a kizárások ellen szavazott. 8 szakszervezet egyál­talán nem szavazott. Tanulmányozni kell az automáció hatását A konvenció határozati javaslatban kérte a kongresszust, hogy tanulmányozza az automáció hatását Amerika ipari helyzetére vonatkozólag. Szavazzanak meg bizonyos összeget arra, hogy lehetővé tegyék a technológia fejlettségének ta- nulmányozását'és hogy milyen befolyást gyakorol az gazdasági és társadalmi életünkre. Kérik a kongresszust, hogy tegyék lehetővé a munkaal­kalmat mindenki számára. A szakszervezeteket utasitották, hogy szerző­déseikben és a törvényhozás részére olyan prog­ramot dolgozzanak ki, hogy minél kevesebb szen­vedés érje úgy az egyéneket, mint a körzeteket, a váltakozó termelési technika következtében. Elitélik a munkásellenes állami törvényeket A konvenció minden támogatást megígért arra vonatkozólag, hogy elősegítse gazdasági növeke­désünket, hogy “mindenki számára legyen mun­kaalkalom és igazságosan részesedhessen Ameri­ka népe a technológia fejlődésével járó magas életszínvonalban.” Néhány egyen korrupcióját ürügyként akar­ják felhasználni arra, hogy munkás-ellenes tör­vényeket hozzanak. A konvenció határozati ja­vaslatban elitéli ezt, mert csak az uniók meg­gyengítésére használják. “Reakciós, unióellenes munkáltatók évtizede­ken keresztül, megállás nélkül azon munkálkod­tak, hogy az igazságtalan “Right to Work” tör­vényt létrehozták. Ez senkinek sem garantálná a munkához való jogát, de megtiltana mindenfé­le szakszervezeti egyesülést jogaik védelmére”, mondta a konvenció. “A szakszervezeti tagok és mindenki, aki hisz a munkásság szervezkedési jogaiban, ellenzi eze­ket a törvényeket, amelyeknek célja az uniók tönkretevése. Ma már 18 államban vannak ilyen törvények és harcolni kell teljes erőnkkel azért, hogy e törvényeket eltöröljék”, mondták ki ha­tározatiig. Emelni kell a minimális fizetést Az AFL-CIO konvenció arra kérte a kongresz- szust, hogy olyan törvényt hozzon, mely érvényt szerez a “Fair Labor Standard Act”-törvénynek, illetve kiterjeszti azt arra a 9.5 millió munkásra is, akik még ma sem kapják meg a törvényes “legalacsonyabb” munkabért. Kérik, hogy minél előbb szavazzák meg Wayne Morse szenátor és a nemrég elhunyt Augustine Kelley dem. képvi­selő által benyújtott törvényjavaslatot. A konvenció arra kérte a kongresszus tagjait, hogy hassanak oda, hogy a mai “egy dolláros órabért $1.25-re emeljék ne csupán itthon, de Porto Rikóban is. Egyben törvényileg kérik a maximális munkahét megállapítását is.” 35 órás munkahét a kormányalkalmazottak részére Külön határozati javaslatot fogadtak el arra- nézve, hogy a szövetségi kormány alkalmazottai 35 órás munkahetet dolgozzanak bérleszállitás nélkül. “A szövetségi alkalmazottaknak is kijár az, hogy igazságos részt kapjanak magas életszín­vonalunkból, melyet a gépek helyes alkalmazásá­val nagy termelőképességünk hozott létre,” — mondta a határozati javaslat. Az AFL-CIO törvényhozó bizottsága is ezen határozat értelmében fog intézkedni. Segítséget ígérnek a munkásnöknek is A konvenció Ígéretet tett a munkásnőknek, hogy továbbra is harcolni fog érdekeikért, egy­részt szerződéseikben, másrészt pedig a törvény- hozás keretein belül. A konvenció jóváhagyta az “egyenlő munka­bért, ugyanolyan munkáért” elvét. Kéri ennek törvénybe iktatását, hogy “megóvja a munkásnő­ket attól, hogy másodrendű termelőkként kezel­jék őket. Ugyanakkor ellenzik az úgynevezett ki mFL-SIO konvenció értékelése (Folytatás az első oldalról) Reuther, az AFL-CIO jelenlegi alelnöke, konven- ciós beszédében támadást intézett a McCellan- Bizottság ellen. Különösen élesen támadta Lyn­don Johnson szenátort, aki a nemzetvédelem ki­fogása alatt azt ajánlotta, hogy töröljék el a 40 órás munkahetet. Reuther ennek ellenében azt ajánlotta, hogy töröljék el a munkanélküliséget. Amig több mint 3 millió munkanélkülit vallanak be hivatalosan, addig csak a munkaórák levágá­sáról lehet beszélni, volt határozott véleménye. Szállító- és sütömunkások kizárása A kizárást 10,458,000 szavazattal hajtották végre. Több mint ,2 millió szavazott ellene. Ezek közül nem mindet vezette ugyanaz a cél. A kizá­rás ellen szavazók közt voltak olyanok, akik min­dig harcoltak a korrupció ellen, de ugynakkor nemi találták jó megoldásnak egy másfélmillió tagot számláló szervezet kizárását. Fontos megemlíteni azt is, hogy az épitőmunkások értekezlete egy­hangúlag a kizárás ellen szavazott, ellenben ugyanazon delegátusok egyrésze a konvención a kizárás mellett foglalt állást. Meg kell említeni, hogy sokan, akik a kizárás mellett szavaztak, éppen olyan bűnösök a korrupciót illetőleg, mint a szállító munkások vezetői. Jelen pillanatban nehéz volna megállapítani, hogy a kizárás meg­hozza-e a várt eredményeket, avagy nem-e volt hiba kizárással próbálni orvosolni a szakszerve­zeti mozgalom vezetőinek egyik nagy bűnét. Egy dolog bizonyos, hogy a korrupt szakszervezeti bürokrácia kitisztogatása csakis a rank-and-file százszázalékos közreműködésével lehetséges. A konvenció 150 határozati javaslatot fogadott el. Sajnos ezek ^csak formálisan lettek kezelve, egy nagy részét’fel sem olvasták és. a megjelent delegátusok az elfogadott határozati javaslatokat egyáltalán nem' tárgyalták meg. Egyik legfonto­sabb határozati javaslat az volt, hogy az AFL- CIO teljes erejével támogatni fogja a szakszerve­zeti munkások béremelési harcát 1958-ban. Nemzetközi kapcsolatok Múlt konvenciókon a népi demokráciákból ki­menekült volt szakszervezeti vezérek nagy szere­pet játszottak. Ez évben valamilyen oknál fogva nem szerepeltek. Ellenben tudott dolog az, hogy “Equal Rights” függeléket, mely arra szolgálna csupán, hogy megsemmisítse azokat a meglevő törvényeket is, amelyeket a nők védelmére hoz­tak”. Szerződéseikben és körzeti akcióikban dolgoz­nak a jövőben, annak érdekében, hogy “megszün­tessenek minden megkülönböztetést a női mun­kásokkal szemben.” Támogatást az emberi jogok részére ^ Az Egyesült Nemzetek emberi jogokért való nyilatkozatának 9-ik évfordulójára az AFL-CIG konvenciója elfogadta, hogy teljes erejével dol­gozni fog azon, hogy a “Declaration of Human Rights” valóra váljon. Elismerik, hogy voltak kezdeményezések e téren, azonban még messze van az emberiség attól, hogy a szabadság és as emberi jogok valóban érvényre jussanak a világ minden részében. Leonard Woodcock, az autómunkások uniójá­nak alelnöke az orvosi szövetség (AMA) támadá­sáról beszélt. Ugyanis a társadalmi biztosítás törvényeihez, Aime Forand iowai képviselő füg­geléket ajánlott. Woodcock kimutatta, hogy as orvosi szövetség állandóan elgáncsolja azt as igyekezetét, hogy a nép jobb egészségügyi ellá­tást nyerjen. Minden ilyen igyekezetét azonnal “államosított gyógykezelésnek” minősítenek, hogy elijesszék a tudatlanokat. Felemelik a tagdijat A konvenció felemelte a fejadót, az anyaszer­vezethez tartozó fiókszervezetek részére. Vagyis ezentúl minden tag után havonként 5 centet fi­zet minden szakszervezet az anyaszervezet részé­re, az eddigi 4 cent helyett. A szövetség kebelébe tartozó uniók egy dollárt fizetnek fejenként ha­vonta, az előbbi 80 cent helyett. Az AFL-CIO konvenciója elfogadta azt, hogy amely évben nincs konvenció legalább egy gyű­lést tartson a végrehajtó bizottság minden szak- szervezet elnöke, vagy más vezető tiszt viselő jé- megjelenésével. a volt CIO vezetősége nem értett egyet az AFL vezetőségével az International Confederation of Trade Union (jobboldali világszervezet) kérdésé­vel. Az ellentétek olyan élesek ma is, hogy hat vezető tagja az ICFTU-nak repülőgépen egy hat órai gyűlésre átjött Európából Atlantic Citybé. Ezek a vezetők be sem tették a lábukat a konven­ció tanácstermébe. Zárt ajtók mögött próbálták elsimítani az ellentéteket. Az egyik eredmény az volt, hogy Jay Lovestone, a hidegháború egyik leghangosabb szószólója, a szakszervezetek kül­ügyi kérdésekkel foglalkozó osztályának vezetője, elvesztette pozícióját, úgyszintén Irving Brown, aki az utóbbi .években az AFL nevében és pénzén anti-kommunista uniókat próbált szervezni Euró­pában, szintén kiesett állásából. A másik ered­mény az, hogy ezután a két külügyi bizottság he­lyett csak egy fog működni és ennek vezetésére Michael Ross lett kinevezve. A konvenció teljes elemzése lehetetlen egy rö­vid cikk keretében. Annyi bizonyos, hogy az el­következő év nehéz problémák elé állítja az ame­rikai szakszervezeti mozgalmat. A belső ellenté­tek, a kizárások, nem erőt, hanem gyengeséget jeleznek. A külső támadás a szakszervezeti moz­galom ellen, különböző formákban nyilvánul meg. A Taft-Hartley törvényen kívül az úgynevezett “right-to-work” törvények és számos uj munkás­ellenes törvényjavaslatok megkövetelik a szak- szervezetek egységes működését. Az állandóan növekvő munkanélküliség uj problémákat hoz. Az úgynevezett viszonylagos prosperitásnak vége van és a szakszervezeteknek már ma olyan prog­ramot kell kidolgozni, -amelyik meg fogja aka­dályozni azt, hogy a munkáltatók, mint mindig a múltban, a munkásság vállán próbálja megúsz­ni a válságot. Szükséges, hogy a szakszervezeti tagság állami és városi konferenciákon tárgyalja meg ezeket aproblémákat és rank-and-file akti­vitásokon keresztül késztesse a szakszervezeti vezéreket ezeknek és számos más problémáknak a megoldására. A világ népei szaporodnak A világ népe a történelemben példátlan gyorsa­sággal szaporodik. Ha igy tart 2,000-re hatbillió nép lesz földünkön. Az 1955-ös népszámlálás 2.7 billióra becsülte a világ népességét. Naponta 12Z ezerrel több a születés, mint a halálozások száma. ______________

Next

/
Oldalképek
Tartalom