Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-18 / 29. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ July 18, 1957 r_4________________________________ AHOGYAN ÉN LÁTOM... = írja: EHN “CHIGKEN OUT” ! Mint minden más halandót, úgy az életem folyamán engem is illettek jelzőkkel, amelyek nem minden alkalommal voltak hízelgőnek nevezhetők. Nem emlékszem azonban, hogy a múlt hétig valaha is gyávának neveztek volna és egész életemben igyekeztem, hogy ezt a jelzőt lehetőleg ne érdemeljem ki. Végre, — ha érdemtelenül is, — de ezt is megéltem, még pedig különös körülmények között. A nevezetes nap is ugv kezdődött, mint a többi: békés, ködös reggel, amelyet később a sokat emlegetett és a múltban közismertebb kaliforniai napsütés követett. A láthatáron egy felhő sem volt, olyan sem, amely az én remény- teljesén indult napomat fenyegette volna elho- mályositással. Valami bevásárlásra mentünk a közeli üzlet-negyedbe, ahol a nap minden szakában az autók százai sorakoznak egymás mellé az erre kijelölt parkolási területen. Éppen innen igyekeztem kikászolódni, amikor szembe velem két suhanc biciklizett, feltűnő gyorsasággal és olyan vonalban, hogy az összeütközés elkerülhetetlennek látszott. Fiatal legények elgázolása, illetőleg autóval való kiirtása soha nem tartozott kedvenc szórakozásaim közé és ezért — mielőtt a fenyegető összeütközés njegtörtént, — hirtelen mozdulattal elkerültem a bicikliző ifjakat. Nyilvánvaló, hogy a helyzetet mindketten nagyon komikusnak találták, mert hangosan elnevették magukat és egyikük harsányan káltotta az autó nyitott ablakán át: “Chicken!” Olvasóink egynémelyike talán nincsen száz percentesen tisztában a mai fiatalság saját kü- lönbejáratu nyelvezetével, azért a gyengébbek kedvéért szükségesnek tartom e pontnál megmagyarázni, hogy a “chicken” kiáltás édes magyar nyelvünkön miért felel meg a “gyáva” szónak. A mai amerikai ifjúság szórakozási módja egészen más, mint amilyen volt 20, 30 vagy 40 évvel ezelőtt. Egészen más, mint az óhazából évtizedekkel ezelőtt bevándoroltaké volt. Egészen más, mint az ókorban volt, amikor még automobilok ismeretlenek voltak és a fiatalok semmi rendkiviilit és felháborítót nem találtak abban, ha valaki iskolába, templomba, moziba és a sarki fűszer üzletbe gyalogszerrel ment. Az amerikaiak, főként pedig a los angelesiek élete manapság az automobil körül forog és igy érthető, hogy a fiatalság az automobilt nemcsak közlekedési, hanem szórakozási eszközként is használja. Az ily szórakozás egyik közkedvelt módja a következő: Los Angeles s környékén, akárcsak az ország többi részében, a fő közlekedési utak közepére fehér sávot festettek a polgárság jóvoltát szivükön viselő hatóságok. A fehér sáv választja el az ellentétes irányban száguldó automobilokat. Aki az autóvezetés a-b-c-jét ismeri, az tisztában van azzal, hogy a fehér sáv keresztezése 'tilalmas, veszedelmes és nagyon gyakran életveszéllyel jár, amire mindennapi szomorú példák figyelmeztetik a földi halandókat. Az automobillal felszerelt los angelesi ifj^k is tisztában vannak ezzel, ami azonban nem akadályozza őket abban, hogy a fehér sávot használják fel “szórakozásra” olymódon, hogy az autónak az ut közepére eső kerekét, a szabályok ílagráns megsértésével magán a sávon futtatják. Ha már most két szembejövő autó ugyanezt csinálja, — amit reménydus ifjaink szórakozásnak neveznek, — akkor két eset lehetséges: vagy összeütköznek, amit hivatalos nyelven “head-on collision” néven könyvelnek el a rendőrségen és a kórházakban, vagy az egyik kitér a másik elől, amit az aranyifjuság nyelvén “chicken out” néven ismernek. Ez utóbbi esetben senki nem hal meg, a szórakozók nagy csalódására még csak sérülések sem történnek, csupán a két szórakozó ifjú józanabbika, ha úgy tetszik: gyávábbika, — aki kitért az összeütközés elől, — érdemli ki a “chicken”, magyarul a “gyáva” jelzőt. Ezt a szégyent persze lehetőleg minden jobb jövőre hivatott ifjú el szeretné kerülni, ezért gyakoriak az összeütközések e fajtája és ez szolgáltat bizonyítékot arra, hogy nem szül gyáva chicken-t California párduca, a mi ifjaink szive a helyén van, ha aggyal szűkösen Munkásmozgalom George Meany az együttműködésért Hogy ne legyen tévedés, előre kell bocsátani, hogy nem a kelet-nyugat közti együttműködésnek lett hirtelen a barátja az amerikai munkásszakszervezetek vezetője. Ha tőle függne, ez sohasem jönne létre. Aminek ő — nem is olyan hirtelen lett — barátja, az az amerikai munkásosztály és a munkáltatóik közötti együttműködés. Az együttműködést, mint az egy vezetőhöz illik, egy ebéden kezdte Chicago-ban, amit a chicagói Federation of Labor és az ottani Kereskedelmi és Ipari Szövetkezet közösen rendeztek, azért, hogy megbeszéljék, hogyan lehetne az országot fenyegető inflációnak elejét venni. “A mi életmódunkat ma ez veszélyezteti legjobban”, mondta Meany. “Ezért józan meglátást és önmérséklést kell gyakorolnunk, hogy ezt a veszélyt legyőzzük. A munkásság nem haladhat előre a gazdaságunk rovására, de a nagyipar sem. Mindegyiknek vállalnia kell a reá eső felelősséget”. Egyszerű szavakkal ez azt jelenti, hogy a munkás ne kérjen fizetésemelést, a kapitalista pedig ne növelje a profitját. Igaz, hogy a gyakorlatban- azt látjuk, hogy akár ad a munkásnak fizetésemelést, akár nem, a szegény kapitalista minden évben megnövekedett profittal találja magát szemben. Erről Meany nem beszélt. Az önmérséklés szükségességéről azzal akarta meggyőzni a hallgatóit, hogy a Szovjetunió már alig várja, hogy az Egyesült Államok gazdasága összeomoljon. “Az állandóan fenyegető infláció, az azt követő defláció (értékcsökkenés) és az osztályok közötti érdekösszeütközések okvetlenül gazdasági összeomlásra vezetnek a kapitalista országokban. Ezt tanítja a Szovjetunió” Meany nem először feledkezik meg arról, hogy neki a munkásosztály képviseletében kellene beszélni. összetartanak a Kohler munkások A több mint három éves Kohler sztrájk (Sheboygan, Wisconsin) munkásainak egy része Dél-Kaliforniában talált elhelyezést és munkát. Találkozóra gyűltek össze, ahol virsli, sör és unió dalok éneklése mellett az otthoni sztrájk erősítésével, munkástársaik anyagi megsegítésével és a már eddig is sikeres bojkott továbbvitelével foglalkoztak. A Kohler-gyár fürdőszoba és konyha berendezéseket gyárt és a bojkottot építkezéseknél terjesztik. Kaliforniából azt izenték Sheboygan- ba, hogy csak folytassák a jó harcot, minden szükséges támogatást megadnak nekik. bánt is velük a természet. Mindebből az következik, hogy jelenlegi tisztes koromban azért lettem “chicken”, magyarul “gyáva”, mert nem gázoltam le a két bicikliző ifjút, vagy legalább is egyiküket, amivel alkalmam lett volna bizonyítani, hogy az én szivem is helyén van és csak akkor érzem jól magamat, ha reggeli és ebéd között legalább egy, de lehetőleg két 14—15 éves suhancot küldök a másvilágra, vagy legalább is egy jól berendezett kórházba. Ezzel kapcsolatban eszembe jut, hogy a Maine állambeli East Boothbay községben lakik egy Mrs. Dodge nevű jól megtermett asszonyság, aki foglalkozásra nézve: náspángoló. Egy dollár lefizetése ellenében elfogad rosszul viselkedő fiú és leány gyermekeket igen hatásos, szakavatott náspángolásra. E célra nem használ husángot, sem óhazából ismert nádpálcát, de még hajkefét sem, csupán házimunkában és náspángolásban megkeményedett tenyerét. Még ma irok ennek az áldott kezű asszonynak es megkérem, hogy töltse a vakációját városunkban, ahol rengeteg alkalom kínálkoznék mesterségének gyakorlására. Egy-két hónapi itt-tartózkodása után talán csökkenni fog a “chicken out” játék népszerűsége és egyben reményteljes ifjaink közül is kevesebb kerül majd kórházba és a — temetőbe. Életbelép a munkaképteleneket segélyező törvény Augusztus elején a társadalmi biztosítás egy uj szakasza lép érvénybe, mely munkaképtelenné vált, 50 éven felüli munkásoknak ad segély- juttatást. Egy évvel ezelőtt fogadta el a Kongresszus ezt az uj törvényt. Az erre jogosultak jelentkezésének határidejét egy évvel meghosszabbítja. Hivatalos becslés szerint New York területén 5 és 10 ezer között van azon munkaképtelenek száma, akik nem jelentették be igényüket július 1-e előtt. Ha a Kongresszus nem ihosszab- bitja meg a határidőt, akkor ezek az emberek elvesztik ségélyjogosultságukat a jelentkezésük előtti hónapokra. Ki jogosult munkaképtelen segélyre a törvény szerint? Minden 50—65 év közötti munkás, aki társadalmi biztosításra jogosult, aki munkaképtelensége előtti 10 évben legalább 5 éven keresztül dolgozott és az utolsó 3 évben legalább iy2 évig volt alkalmazásban. Munkaképtelen az, aki nem képes semmi alapos munka elvégzésére és akinél ennek az állapotnak az időtartama bizonytalan. A rövid- lejáratú vagy részleges rokkant nem jogosult segélyre. A rokkantság lehet testi vagy szellemi. De minden esetben orvosi igazolványra van szükség, mely jelzi a betegség mibenlétét és várható időtartamát. Információt a Social Security Administration helyi irodáiban lehet kapni. Az első néger tenisz bajnok Althea Gibson, 29 éves newyorki néger teniszjátékosnő megnyerte Wimbledon, Anglia teniszverseny bajnokságát. New York város büszke szülöttje többszöri, a világ több hires teniszpályáin nyert sikereire, melyek végül a wimbledoni győzelemhez vezettek, ahol Erzsébet királynő személyesen nyújtotta át neki a bajnoki dijat, egy arany tálat. A bajnoknő, hősöknek kijáró ünneplésben részesült New Yorkban. Konfetti felvonulás a Broadway-n, fogadtatás a városháza előtt a polgármester részvételével, utána városi vezetők által rendezett diszebéd. Althea Gibson a Harlemben született, N. Y. zsúfolt néger negyedében. Mint minden new yorki gyermeknek, neki is az utca volt a játéktere. Néha a sarki rendőr lezár egy utcatömböt a forgalom elől és akkor a gyerekek szabadabban játszhatnak néhány óráig. Ott gyakorolta ő is a játékot. Mint néger, további nehézségeket kellett leküzdenie útjában ahhoz, hogy hozzájuthasson a sportvilág elismeréséhez, amely a versenypályákat megnyitotta előtte. Szomszédai, az utcák gyermekei örömünneplésben részesítették hazatértekor, mint Harlem, az egész néger nép és az igazi demokráciáért küzdő amerikaiak kiváló példaképét. Kereskedelmi kapcsolatokai Kínával Az International Woodworkers of America, Portland, Ore.-ban tartott vezetőségi gyűlésén elhatározta, hogy dolgozni fog az irányba, hogy az Egyesült Államok törölje a korlátokat, amiket a Kínai Népköztársasággal folytatandó kereskedelmi kapcsolatok elé állított. A. F. Hartunk elnök, a vezetőség nevében kijelentette, ha úgy érzik, hogy az Egyesült Államok meg kell változtassa eddigi álláspontját a kérdésben, ha nem is értenek egyet Kina jelenlegi kormányával. Támogatja Warren Magnuson és Wayne Morse szenátorokat, akik leszögezték, hogy egy 600 millió lakosságú országgal szemben kormányunknak reálisabb álláspontra kell helyezkednie. A kapcsolatok felújítása mindkét Ország népének javára válna, de ami még fontosabb, segítené a Csendes-óceán partjain elterülő országok béketörekvéseit.
