Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-11-07 / 45. szám
Thursday, Nov. 7, 1957 uV9 S* * ''rs* ff Iá W?«HJ|Wr-A AMERIKAI MAGYAR SZÓ A. A fekete Spartacus roussaint Louverture, a haiti rabszolgaforradalom vezére 1791 augusztus 22-én éjszaka néhány óra alatt ezernégyszáz kávé- és cukorültetvény lobbant lángra Haiti szigetén. Szökött rabszolgák valóságos lavinája hömpölygött alá a hegyekről, puszta kézzel, husángokkal vetették magukat a rabszolgatartó ültetvényesekre. így kezdődött a történelem egyik legvéresebb és legelkeseredettebb háborúja, amelyet a kis sziget félmillió rabszolgája folytatott három birodalom — a francia, a spanyol és az angol — ellen. A forradalom hullámhegye emelte magasba az Afrikából elhurcolt törzsfőnök unokáját, az egyik francia ültetvényes kocsisát, a negyvenötéves, alacsonytermetü, törékeny, beteges rabszolgát, Touissant Louver- ture-t. • A “Santa Maria” hajó árbockosarából pillantotta meg Kolumbusz fürkésző szeme Hispaniola szigetét, amelynek nyugati részét — kalózainak közreműködése folytán — Franciaország kaparintotta meg, mig a keleti rész Spanyolországé maradt. Haiti — igy nevezték el a franciák hispanolai birtokukat — a világ legértékesebb gyarmatának számitott. Mint ahogy a jó gazda megtrágyázza földjét, úgy trágyázták meg a francia gyarmatosítók Afrikából idehurcolt rabszolgák tízezreinek vérével és csontjaival Haiti rögeit, hogy aranyat érő kávét, csokoládét, indigót, festékfát, fűszereket sajtoljanak ki belőlük. Egy kortárs irta: “A haiti rabszolga hétévi szakadatlan munka után használhatatlanabb, mint a vén ökör — állati tetem, amelyet a rabszolgaszállás szemétdombjára vetnek.” 1789. — a francia forradalom szele végigfuj Haiti szigetén. A “nagy fehérek” elhatározzák: itt a kedvező alkalom, hogy végleg elszakadjanak Franciaországtól, megteremtsék az arisztokrata raszolgatartó államot. Hatalmuk megszilárdítása céljából polgárjogot adnak 28,000 korábban felszabadított rabszolgának és mulattnak. A félmillió tényleges rabszolgáról azonban szó sem esik. Nekik nincs szószólójuk. Ekkor hallják először Haitiban Toussaint Louverture nevét. Kivételes ember, valóságos fehér holló fekete társai között: titokban megtanul irni és olvasni és egy alkalommal — ki tudná hogyan — kezébe kerül a néger rabszolgaságot ostorozó Raynal abbé Írása: “A négereknek csak egy bátor vezérre van szükségük. Hol az a nagy ember, akivel a természet már oly régóta tartozik megkínzott, megalázott, üldözött testvéreinek? El fog jönni, ne kételkedjünk, kezébe veszi a szent szabadság zászlaját és felkelő társai nak élére áll. . . Mindenütt áldják majd a hős nevét, aki visszaszerzi az emberi faj jogait!” Lehet, hogy Raynal abbé írása gyújtotta lángra Toussaint szivét, lehet, hogy a Bastillet megvívó ■ párisi nép példája lelkesítette, de hiszen az is elég volt, ha önnönmagának és testvéreinek tűrhetetlen helyzete lázitja fel... Tény az, hogy az 1791 augusztus 22-i nagy lázadás élére áll. Szervezetlen, pusztító dulás ez, olyan, mint az elemi erők kirobbanása. Rajtaütésszerűen elpusztítottak sokszáz ültetvényt, de hogy szegülhetnének szembe fegyvertelenül a gyarmatosítók sorkatonaságával, puskáival, tüzérséggel? Sehogy. Toussaint Louverture néhány rongyos társaával az őserdőbe veti magát és eltűnik. Több mint egy évig hírét sem hallani. A sziget nyugati részét birtokló spanyolok úgy vélik, elérkezett a jó alkalom a franciák kiszorítására. A két legyet egy csapásra mondáshoz híven ravasz haditervet kovácsolnak: követet küldenek Toussaint Louverture partizán csapatához és felszólítják, álljon spanyol szolgálatba, “szabadítsa fel testvéreit a francia uralom alól”. Toussaint beleesik a csapdába, nem veszi észre, hogy a spanyolok eszközként akarják felhasználni Haiti meghódítására, a spanyol rabszolgatartók hatalmának kiterjesztésére. Fegyvert és élelmet kap, kinevezik “ő Királyi Szentsége tábornokává”. Szökött rabszolgákból szervezett seregével segít kikaparni a spanyolok számára a forró gesztenyét. Megtépázza a francia csapatokat, de a haiti ültetvényeken ugyapaz marad a rabszolgák sorsa, mint azelőtt. Közben Franciaországban izmosodik a forradalom, Robespiere kerül hatalomra és a forradalmi konvent 1794 elején — százhatvanhárom éve — történelmi határozatot hoz: eltörli a rabszolgaságot az összes francia gyarmaton. Négy hónappal később jut el a hir Toussaint Louverture spanyol tábornokhoz és amilyen későn érkezik a hir, olyan gyorsan dönt Toussaint: Roberspierre és Marat Franciaországa mellett a helye, rá vár a feladat, hogy a francia néppel szövetségben megdöntse a francia rabszolgatartók uralmát, felszabadítsa félmillió testvérét, azokat is, akik spanyol uralom alatt élnek. Levelet ir Laveaux francia tábornoknak, a párizsi konvent küldöttének és 5,000 emberével azonnal csatlakozik hozzá. Toussaint Louverture, egykori rabszolga, hajdani spanyol tábornok az egész sziget népeinek vezérévé és felszabadítójává válik. Tízezrével csatlakoznak hozzá a négerek, távoli tüzek jelzik az ületevények páriáinak, hogy holnaptól kezdve nincs többé robot, korbács, megaláztatás, holnaptól a föld azé, aki megműveli. Néhány év leforgása alatt nyoma sincs a hatalmas ültetvényeknek: boldog, szabad néger kisbirtokosok hazája lett Haiti. Az elűzött spanyolok, sőt az ültetvényeiktől megfosztott francia ültetvényesek is, Angliát hívják segitségiil a “véres rabszolgaterror” ellen. Londonban csak nevetnek: egy-két angol hadihajó majd megtanítja kesztyűbe dudálni a “fekete csőcseléket”. Maitland angol flottaparancsnok partraszáll Haitiban 15,000 angol katonával, mocsárláztól imbolygó katonájával együtt leteszi a fegyvert Toussaint Louverture előtt. Fogcsikorgatva aláírja a szerződést: Nagy-Britannia elismeri Haiti teljes függetlenségét. .. Az egész világot bejárja Toussaint Louverture neve: merész haditaktikáját Napóleonéhoz hasonlítják, tábornokai és katonái bármikor tüzbe- mennének érte. Napóleon 1801 november 18-án levelet ir neki: “Számítson mindenben úgy, ahogyan az a világ legnagyobb nemzete egyik kimagasló polgárához illik”. Napoleon hízelgő szavai azonban komor, fenyegető veszélyt lepleznek. Az ismét uralomrajutó francia reakció elhatározza, hogy gyarmatain visszaállítja a rabszolgaságot. Napoleon még 1801-ben 54 hadihajóval, 29,000 katonával elindítja Leclerque tábornokot Toussaint Louverture ellen. A Fekete Spartacus egyik legszebb jellemvonása, hogy nem a fehér embereket általában, hanem csak a fehér kizsákmányolókat gyűlöli. Úgy gyűlöli meg most Napóleont, ahogyan a jakobinusokat szerette. Húszezer katonája élén rettent- hetetlenül szembeszáll Leclerque több mint negyvenezerre gyarapodó seregével. A néphadseregek mindenkori harcászatához híven, rajtaütéssel fel- őrli, mocsarakba szorítja, kelepcébe zárja Leclerque egységeit, felperzseli körülöttük a földet. A szorongatott francia tábornok aljas cseltevés- hez folyamodik: mézes-mázos hangú levélben tárgyalásra hívja Toussaint Louverture-t. Tábornokai hiába intik óvatosságra: Toussaint őszintesége és becsületessége folytán képtelen ellenfeléről hitszegést feltételezni. Toussaint — a megállapodás értelmében — maroknyi kíséretével megjelenik a Leclerque által kijelölt helyen. A rejtőző francia katonák kiugranak a fák mögül, lekaszabolják kíséretét, őt magát vasraverik és azonnal Franciaországba küldik. Napoleon, aki néhány hónappal azelőtt dicshimnuszokat zengett róla, most a jurái Jaux- börtön egyik nyirkos kazamatájába záratja. Felujjong az ellenforralmi Párizs: fejét vettük a néger zendülésnek! Toussaint teste francia börtönben sínylődik, de szelleme lelkesíti egykori rabszolgatársait, jelenlegi tábornokait, Christophe-ot és Dessalinest, akik a kétségbeeséstől meghatványozott erővel zúdulnak a hitszegő Leclerque csapataira. És mintha a mocsárláz is segítségére sietne Haiti népének. Leclerque szinte sírva panaszkodik Napóleonnak: “Hogy érzékeltessem önnel veszteségeimet, tudomására hozom, hogy a 7. gyalogsági egység 1895 emberrel érkezett ide: ma 83 félig beteg ember teljesít szolgálatot, 107 a kórházban fekszik. A többi halott. Ezekután képzelje el az én helyzetemet egy olyan országban, ahol tiz évig dúlt a polgárháború és ahol a lázadók meg vannak győződve arról, hogy rabszolgasorba akarják dönteni őket.” Nem is ir több levelet, a mocsárláz végez vele. Megmaradt csapatival pedig végez Haiti népe. Napóleon egykor abban reménykedett, hogy a PASSAIC, N. J. — Két nagy cégnél elbocsátások vannak ismét New Jerseyben és az állami munkaügyi hivatal vezetője szerint ez válságos helyzetet teremthet a munkanélküliek kérdésében. A Forstmann gyapjúszöveteket készítő társaság már elküldte 1,800 alkalmazottai egyharma- dát garfieldi telepéről. A többi munkást néhány héten belül elbocsátják. A telepet lezárják, mert állítólag olyan rossz az üzlet, hogy veszteséggel dolgoztak. A Curtiss Wright Company Woodridge, Garfield, Clifton és hackensacki gyáraiban január óta 6,000 munkást bocsátottak el. E négy üzem vagy 20,000 munkást alkalmaz. E gyárak 35 százalékában a légvédelmi osztály részére dolgoztak. Súlyos problémák Ben Rabin a new-jerseyi munkanélküli hivatal vezetője ugv nyilatkozott, hogy nagyobb problémát okoz részére a Forstmann gyár lezárása, mert Forstmann alkalmazottai majdnem mind a gyár környékén laknak, mig a Wright Aeuronau- tical divízió munkásai New Jersey minden részéből, sőt New Yorkból is jönnek, amellett a repülőgép iparban dolgozók nagyobb része fiatalabb és könnyebben elhelyezkedik. “A Forstmann gyárban az átlagos kor 50—55 és körül váltakozik, mind képzett textil munkások. Miután alig van textil ipar a környéken fogalmam sincs róla, hogyan tudjuk elhelyezni ezeket a munkásokat. Ezek valósággal válságos helyzetben vannak.” “Egyre többen és többen jönnek munkanélküli biztositásért”, mondta Ben Rabin. “1956 októberben 14,000 csekket adtunk ki, most októberben 22,000 csekk került ki irodánkból.” Az arzenál is elbocsátja munkásait EDISON, N. J. — A raritani arzenál is 110 munkást bocsát el harminc napon belül, Robinson őrnagy szerint. Itt is a védelmi osztály költség- vetésének leszállítását teszik felelőssé az elbocsátásokért. A Republic gyár is munkát keres FARMINGDALE,L. I. -— A Republic Aviation Corporation szintén 6,000 munkást bocsátott el, a védelmi költségvetés levágása következtében. Ez a cég az utolsó tiz évben csupán a haderők részére dolgozott. Most állítanak fel egy kereskedelmi osztályt, mely méimöki és gyáripari szolgálatokat fog teljesíteni privát ipar számára. Mundy L. Peale a cég elnöke szerint a 64 milliós üzem jórésze most már alkalmas privát ipari célokra is. MEDDIG ÉLNEK A MADARAK? Az eddigi megállapítások szerint a madarak közül a sas- keselyü éri el a legmagasabb kort: 120 esztendőt. A sas 105, a holló mintegy 100 évet érhet el, mig a papagály és a bagoly — noha utóbbit igen hosszú életűnek tartják — általában “csak” 75— 95 évig él. A tyúkok elérhetik a 30 esztendőt, a kanárimadár 25 évig élhet és 20 esztendős verebet is találtak már. ■ BB3BflBBBB8BflBflflBBSaBBBEEBESI§*JflfllBBBBBB meghódított Haitit ugródeszkaként felhasználva hatalmas francia gyarmatbirodalmat teremt az északamerikai Louisianában. A reménység igen csekélyre olvadt: 1803 októberében Napoleon 43,000 főnyi expediciós hadseregének maradványa, 8000 csontvázzáaszott félmeztelen katona kapitulált Christophe és Dessalines néger tábornokok előtt. Néhány héttel később megszületik Haiti népének függetlenségi nyilatkozata, amelynek szövegét átizzitja a tizenkét évi hősi küzdelem pátosza: “Ezennel kihirdetjük hazánk függetlenségét, ősi méltóságunkat visszanyerve esküszünk, hogy nincs hatalom a világon, amelynek ezeket a jogokat valaha is átengedjük. Széttéptük az előítélet szörnyű fátylát. Jaj annak, aki arra merészkedik, hogy újból összeillessze véres foszlányait!” Toussaint Louverture ekkor már nem él, de örökbehagvta Haiti népének élete nagyszerű példáját. örökbehagyta a rabszolgafelszabaditás forradalmi eszméjét, mindazt, amit egyszerű szavakkal igy foglalt össze: “Legyőzhetetlen a szabadság, ha gyermekei készek meghalni érte!'* Makai György Jerseyben emelkedőben van a munkanélküliek száma
