Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-31 / 44. szám

Thursday. October 31, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 AZ ORVOS ÉS A POLITIKUS Mikor az Egyesült Államok milliói minden no­vemberben eleget tesznek polgári kötelességük­nek és elmennek szavazni, avval a jóleső érzéssel hagyják el a szavazó fülkét, hogy most jó kezek­re bízták sorsukat, hazájuk sorsát és főleg gyer­mekeik jövőjét. Ez a bizalom és megnyugvás el­tart kisebb nagyobb mértékben mindaddig, amig a családfőnek megvan adva a lehetőség arra, hogy családja anyagi szükségleteit keresete alap­ján el tudja látni. Az átlag polgár más következményekkel nem sokat törődik. Belenyugszik abba, hogy minden közügy elintézésére meg vannak a megfelelő szer­vek. Gondoskodik a kormány mindenről. Eddigi tapasztalataink szerint az amerikai nép még nem adott elég hatásos kifejezést annak, hogy fél az atomkisérletek káros hatásától, a strontium 90 gyermeknyomoritó következményei­től. Talán bízik abban, hogy az egész világon el­hangzott tiltakozást tudomásul veszi a kormány és kellően intézkedik a népe védelmében. Hiszen tudósokból, szakértőkből álló bizottságokat ne­vez ki az igazság kikutatására és véleményüket közhírré teszi a nép okulására. De valami hiba csúszott be a számításba. A tiszta tudomány emberei sem bizonyulnak már megbízhatóknak. Úgy néz ki, hogy amit tesznek, nem a tiszta tudomány érdekében teszik és amit mondanak sem a tiszta igazság szava. Ez a bizal­matlanság legutóbb az Atomenergia Bizottság Biológia és Gyógytan Tanácsadó alosztálya el­len jutott kifejezésre. A tanácsadó bizottság an­nak a véleményének adott kifejezést, hogy “az Egyesült Államoknak biztonsági szempontból el­sőrangú katonai felkészültséggel kell rendelkez­nie és ebből kiindulva a nukleáris fegyverek to­vábbi kisérletezései jogosultak”. És hogy “azok akik a nemzet politikája felett határoznak elő­ször ezt a törvényt vegyék figyelembe m meg­fontolandó kérdéssel szemben.” Dr. Monroe Schneider, a brooklyní zsidó kórház, orthopedia sebészeti osztályána1' igazgató.!a meg­támadta a tanácsadó bizottságot a fenti állás­pontjáért. A N. Y. Timeshoz beküldött levelében kijelentette, hogy a bizottság túllépte egy tudo­mányos kérdésekkel foglalkozó te ^"let ko'-Uta'1- amikor katonai szempontból kelt védelmére az atombomba kísérleteknek. Fgés- ó-rügy; torén a megbízhatatlanság gyanújának vitte ki magét azzal, hogy a nemzeti felkészültséget art w tosabbnak, mint gyermekeink, unokáink és egész emberiség egészségét. “Pártoskodik a bizottság”, mondja Dr. Mónim “amikor azt mondja, hogy o lecsapódásokból : dő káros következmények tűrhet >k. habír saját számításuk szerint is a nyomorék . vermelek s ma évenként 2,500—13,000-rel emelkedhet ik. Szavaik bizonyítják, hogy vélem o ükét nem bio­lógiai vagy orvosi szempont!ót, hanem egy nm rozott politikai álláspontból tették meg. l g r szik engedtek azon politikai csoport ’• sának, mely ugv látja a d y i , hogy nincs kiút, mint a fegyver1-''- ,-i v. rseny meggym- tása. A bizottság let érv,-. 1. e mán ns szak­hagyományos útjáról kétkedő-1 ébresztett ki ; ban tudományos ért-'! < . eik megbízható«» • iránt. Tárgyilagosnak fogadhatjuk-e el megállapí­tásaikat? Sokan nem évi 2,500—ISjOOÖ nr" kék számában “törhető". A kisugárzás káros -- vetkezménveiröt szőlő véleményük k- ellen:ét u van más tudós eeoporo'K vNamőovóvel, kik sok­kal .nagyobbna’* Tátják -, kisb<.'Hr.-:ás •:árható :• -n - bolását.” “De akár ettől aj nek ezpk a vél mérv ok, • .ekem csak egyet ,ii:ce­tének-. hogy nincs számunkra más megoldás, mintho"” kér ük nak, hoy- a b-cyv«- ■ e nó és a bor 1 >.­kfaéríei A ió 1 r k ■ -catiásai és következtetései na­gyon is -rthetök. Napről-liwprá kezeli, gyógy it ’a a szerencsétlen.';öson*lérztilírsbaa szenvedő gyer­mek- -két. Mává* túl sok van belőlük, nem akar még ti' ivei -látni. Megszólalt, mért'hä -hallgatón volna, lelkiismeretével gyűlt volna meg a baja. Haffgatá savai ti fegyverkezést és a bombakrsér- let*k további Polytatását támogatta* volna. A szülők is vannak annyira érdekelve gyerme­keik és utódaik jövőjében, mint ez a lelkiismere­tes orvos. De legtöbbje még hallgat. Ha a külön­böző vélemények megzavarják eket és nem áll tisztán előttük az. hogy a tudomány fejlődésével visszaélő lélekkufár, háborúra uszító érdekkörök milyen irtózatos következmények felé viszik az emberiséget, mentőgondolatként még mindig azt aNbizalmat használják, ami abban talál kifejezés­re, hogy “ez a kormány dolga”. Ez ellen nem is lehet kifogást emelni. Hiszen azért van kormány, hogy intézze az ország sorsát. De saját magával és gyermekeivel szemben kö­vet el mulasztást az az amerikai polgár, aki min­den felelősséget elhárít magáról, és a választások után nem törődik többé azzal, hogy merre viszi az ország sorsát a politika. Elvégre a kormány, Lincoln szavaival élve “a népből, a nép által és a nép érdekében” működik. Ez nyílt kötelességtel- jesitésre szóló felhívás a nemzet minden tagjá­hoz, hogy éberséggel és hozzászólással vegye ki részét az ország helyes utón való haladásában. A ma égető problémáját sem Dulles, sem a fegyverkezési verseny önérdekü támogatói ön­ként megoldani nem fogják. Ha ők nem törődnek gyermekeink jövőjével, magunknak kell több fi­gyelmet fordítani arra. November van. Az egész országban választások folynak e héten. Az uj nyertesekhez, de a régiek­hez is’, állítjuk fel követeléseinket, hogy az em­bert tekintsék az ország legfőbb értékeként és annak életét, egészségét és boldogabb jövőjét te­gyék törekvéseik főcéljává. wmm}, és utódja Herbert Brownell Jr. aki 1953 óta tagja az Eiserh. víg-kabinetnek, lemondott igazságügy - miniszteri állásáról. Eisenhower elnökhöz irt le­vel'1 kijelentette, hogy ezentúl mint magán­ig véd og működni. Utódául William P. Rogerst, B'-e ’erlégi helyettesét jelölte ki az elnök, ami a k..ngvessziis jóváhagyására vár. 1 rá levelében Brownell felsorolta, azokat ; á ■•■el- amelyek megvalósítása az igaz­áé- .r ; mr atal közreműködését igénylik. Ilyen r. - v - ve is égi törvények becsületes és rész­ér !i végrehajtása, az amerikai polgá­rnő -up; a szövetségi bíróságok általi meg- '-ütése, a bevándorlási törvények - á ,-a, a fiatalkori bűnözők rehabilitásá- m: v< mik-." - program kidolgozása, a trösztellenes ■w . á értelmének megvilágítása, az FBI je- cvm D liumiuaK megvédése és a legmagasabb osita á az országnak a kommu- ; - - eszeclelme ellen .........'vizsgálnánk «* -élkftüzések mindegyikét- s :: <>g> Brow: - r ,ran alkalmazta őket a h< - —envhén kife- hiv alát nem használ­tét, polgárainak smwtközi hely- -■ x: v uio/.di1 a. Talán rövidesen ‘-esen kitérni. . ■ iir ni íz ádjától, aki kez­pgvá alügyészi minőségben mű1 6d5tt ;’l a "eb ,:am P •'■“rs , masalli • *>- Nixor --'lnöT tol, ! 055 t mi kor Eisenhower etnök - :‘v- ív .. kapótt. Vivőn kocsijába ült, !h ott barátjához es olt a késő éjjeli ••-rákba nyúló ta­Ikészü s zabbrá, Nixon politikái .iö- R'-írers és Nixon szoros barátsága az 1952-es ef- :á'kváim-yt.:si kcmp.ány alatt iivil-iinult meg 1VT- yenem érthetőén. Akkor Nixon alelnökjeíölt or­szágos támadás alatt volt. mert kampányköltsé- geire olyan forrásokból fogadott el pénzeket, me­lyek nem feleltek meg ni erkölcsösség' és törvé­nyesség' követélményeinek. Bfeg —az ilyesmire nem nagyon érzékeny — republikánus vezetők is követelték, hogy Nixon mondjon le a jélöltség- rőt. Mr.' Rogers minden tehetségét latba veteti:“, hogy elhárítsa a Nixon'élfeni támadásokat és el­távolítsa'a republikánus -partVézétők ellenzéséi3. A republikánus párt érdekében tett szolgála­tait még 1937-ben kezdte, amikor New Yorkban Thomas K. Déwey akkori' kerületi ügyésts helyet­tese volt.- Szükségesnek tartjuk kifejteni ázt a véleményünket, hogy személyzetváltózás magá­ban nem"biztosíték arra, hogy'az igazságosság és a demokratikus szelTént jobban'fog á jövőben *ér- vértyesülfti. HARIS BARÁTOK A New York állami munkaügyi szakértők kon­ferenciáján Harriman kormányzó abbeli aggodal­mának adott kifejezést, hogy bizonyos munkás­ellenes körökben már nagyban készülnek egy szö­vetségi “munkához való jog” törvény elfogadta­tására, mely megbéníthatja az egész amerikai munkásmozgalmat. A "munkához való jog”, mint olvasóink nagyon jól tudják, az a hamis és félrevezető cégér, melv­lyel a szakszervezetek megsemmisítésére irányu­ló mozgalmukat álcázzák a nagyiparosok és tör­vényhozási ügynökeik. Harriman megvádolt egyes “politikusokat és üzletembereket”, akik egy ily törvénnyel az egész munkásmozgalmat akarják gyengiteni. “Fontos, hogy ellenezzünk minden olyan moz­galmat, amely a munkásmozgalmi raketirek ki­tisztítása ürügye alapján a becsületes szakszer­vezeteket is meg akarja bénítani.” Ugyanakkor, amikor New York állam kormány­zója e munkásbarát kijelentését tette, Mississip­pi államban a gyárosok ülésén az amerikai szer­vezett munkásság jelenleg legveszélyesebb és legbefolyásosabb kongresszusi ellensége, McClel­lan szenátor már alig leplezett örömmel jelentet­te, hogy a kongresszus következő ülésszakán két munkásromboló törvény lesz beterjesztve. Az egyik a trösztellenes törvény hatásköre alá he­lyezné a szakszervezeteket, a másik pedig beve­zetné a “munkához való jog” elvét. Ez utóbbi sze­rint egy munkásnak nem volna kötelező a szak- szervezethez való csatlakozás, azaz megszüntetné az “union shop”-okat. Másszóval, lehetővé tenné a munkaadóknak az 1937 előtti állapotok vissza­állítását, szkebek tömeges munkábaállitását min­den üzemben. McClellan azt is bejelentette, hogy mindezen tuimenőleg az ő bizottsága olyan javaslaton dol­gozik. amely szövetségi ellenőrzés alá helvezné az az amerikai szakszervezetek 25—30 billió dollár­ra rugó jóléti és nyugdíjalapját! A tőkésosztály hü kiszolgálói elérkezettnek lát­ják az időt arra, hogy a munkásosztály gazdasági társadalmi és politikai érdekeit erőteljesen alátá­masztó nagy összegel et a tőkés rendszer közvet­lenebb ellenőrzése al:i hozzák. Az űrügy persze az, hogy “meg akarják védeni” a munkásságot az olyan gazemberektől, mint a Beck-féle elemek, akik mondjuk valóban elloptak vagy jogtalanul “köcsönöz”-tek egy pár százezer dollárt. Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb gazember a munkásmozgalomban sem veszélyeztette komo­lyan az ilyen jóléti alapok nagy részét. A legtöbb amit elkövettek, vagy elkövethettek viszonylag apró pénzügyi manőverek. Ezek megtorlására volt és van is lehetőség a szakszervezeti mozgal­mon belül, vagy adott esetben a már fennálló törvények alapján való büntetőjogi felelősségre- vonás. Persze McClellanéknak és a tőkés osztály többi furfangos ügynökének kisebb gondja is nagvobb mint a munkásmozgalom vagyonának védelme! Hi«"“’-’ a “munkához való jog” törvény bevezeté­se ma'wbavéve is akkora rést ütne ezeken az ala­pokon. hoTv néhány éven belül felére, harmadára csa: a az. Ezek a nagv jóléti alapok ponto­sa“ .-.."a "'víilemleltek fel, amióta a roosev°lti New Bea! lehetővé tette 18 millió amerikai mun­kás megszervezését! G--r.’. a '-ak nem átja a szemérmetlen áskáló- dác ’rMsság ellen. TT ' BBlellan-féle tőkés ügynököknek váló­ba ' '«ság jóléte, a. munkásság közvagvo­r;' ’-’me volna a célja, akkor mért nőm r á .a faji elkülönit-^i kérdésbe, beleértve TT "r>n «aiát államát ArVansast, a Hltle­w> ’ ne kelevénnve1-7 Mert a faji elkülnni­i több billió dollárral csökkenti a r' y»r na bérét minden évben. A faji elküUni­!' mnjrakadályoz-f* a déli munka ág-7j mi viszont ir’abb *öbb hüllő dr’ >­~ az amerikí)-' munkásságot. •■én -őr bele Mr. McClellan a nasrv i? •*. vállal: "“iniMha. arriefy Hd*« ax uiflä« cii • fkai nén béHrefnsete vá«árlóe“ jő* csökken' 'ráárt J eíTanék végeznet és amire készj«T V. utonáüáe? kísértet az nme- ■jnkásmozgalom ér nz »o-ész nép e?ka, . ■; n, fa Tónk naeyipar. Wall Street érde­ke bán, amcá már most ily módon kezdi a kö­rn g terhét az amerikai dolgozó osztály, elsősorban a szemezett munkássá? vállára he»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom