Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-11 / 28. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 11, 1957 CSÓNAKÁZÁS BUDAPEST ALATT — Magyarországi riport — Különös utazás! A dantei alvilág sötét folvóit, az Acheront, a Stixet, s azokból az időkből, amikor a nagy európai városoknak sem volt csatornarendszerük, egy ismeretlen francia krónikás rajzát juttatja eszembe. A párizsi polgárok a törvény előírása szerint háromszori “Garde l’eau!” (Vigyázz, viz!) kiáltás után ürítették lavórjaik és más háztartási edényeik tartalmát az utca kövezetére. Indulhattunk volna Óbudáról, a Nyugatitól vagy a Rákóczi útról, de talpig gumiruhába öltözött révészeink, Mayer Márton és Tóth Lajos, gyakorlott csatornabuvárok, a Petőfi teret ajánlották, mert “igv kényelmesebb”. A Petőfi tér alatt ugyanis szabályos csónakkikötője van annak az 1630 kilométer hosszú alvilági folyócska- és patakhálózatnak, amelyet a főváros lakossága mint csatornarendszert ismer. Helyesebben: dehogy is ismer, mert olyan tökéletesen el van rejtve az úttestek alá, hogy még az illata sem zavarja a tavaszi fényben fürdő dunaparton játszó gyermekeket és ábrándozó szerelmeseket. Az illatok? Ó. az illatok itt lent egészen mások, mint a Gellérthegy virágzó oldalában, vagy a megannyi gyártól füstölt Újpesten is. De hát nem fintoroghatok. Utazásunknak éppen az a célja, hogy beszámoljak, mitől-és hogyan szabadítják meg a csaknem kétmilliós főváros népét ezek a nem éppen festői szépségű folyócskák, mélyek valóban csak akkor tűnnének fel, ha egy szép napon felmondanák a szolgálatot. Mert képzeljék csak el, egy esztendőben 150 millió köbméter viz hagyja el az üzemeket, a kórházakat, a fürdőszobákat és más mellékhelyiségeket, s mindaz, amit e rengeteg viz rendeltetésszerűen magával hord, szintén idekerül. Természetesen időnként még az esővíz is. Ha a csatornák lefolyói eldugulnának, egy kiadós nyári zápor után a kövezett utcákat 6—8 centi magas viz borítaná. Viszik előre csónakunkat a lassan hömpölygő szürke hullámok. Fölöttünk a nagyvárosi élet muzsikája: az autóbusz- és villamoslárma halk Ziümmögés csupán. Most értünk a Hámán Kató utcai “trombitához”. Kavarog a mocskos, sürü áradat. Itt találkozik a dunaparti főgyűjtőcsatorna a nagykörútival. S hirtelen az egyik szel- lőzőnviláson beragyog a vékony napsugár. Nini, egy patkány l Ott lapul a boltozat alján a félvilági fényben. Egyik kísérőnk legyint. — Satnya példány a milliók közül — mondja. S megtudjuk tőle, hogy a patkányok nem is a csatornában élnek, ide csak csemegézni járnak. Roppant szaporák. Egy pártól, az ivadékok szaporodását is figyelembe véve, évente mintegy 860 utód születik. A Csatornázási Müvek külön szakbrigádja irtja őket. Persze nem hammerlni módszerrel, hanem mérgezett lóhussal. De a szapora népségnek mégsem a brigád, hanem a hirtelen jött, kiadós zápor a legfőbb elllensége. Ilyenkor szinültig telnek a csatornák és a patkányok nem tudnak fészkeikbe menekülni. Az 1952. má’jus 12-i hatalmas zápor több vagonnyit ölt meg. Fel kellett huzni a Soroksári úti szivattyútelep durvarácsát, hogy a hatalmas tetemtömeg szét ne torié. Hogy mi a durvaracs a szivattyútelepen? Mindjárt megláthatjuk. Újabb trombitához értünk, melynek egyik, zsilipben végződő ága a Dunába torkollik, a másik pedig a szivattyútelephez vezet. Ezt az ágat zárja el egy vastag csövekből álló rácskapu, hogy visszatartsa a nagyobb testeket. Ami pedig átkerül a terjedelmes csarnok gyűjtőmedencéjébe, azt a finomszűrő tartja vissza, mely egyszersmind elevátor- szerüen futószalagra továbbítja kiszűrt zsákmányát. A nemesnek éppen nem nevezhető sovány rekvizitum darálás után a gázositókba, majd pedig a száritó medencékbe kerül. Immár teljesen szagtalanítva, tufával keverve műtrágyának használják fel. Miért mondottam az előbb, hogy sovány rekvizitum? Azért, mert a csatornalé igen kevés zsiradékot tartalmaz azóta, hogy a nagyobb szállodák és üzemek konyháinak, valamint a vágóhidaknak és húsfeldolgozó üzemeknek a ki- folyócsatornáii’a zsiradékszürőt szereltek. Ezekkel évente több tízezer kiló, szappanfőzésre alkalmas zsiradékot gyűjtenek össze. De mégsem a műtrágya és a zsiradék a legértékesebb egy nagyváros hulladékában. Közvetlenül a Soroksári úti szivattyútelep mellett néhány év előtt uj üzem létesült. Itt ' bonyolult kémiai és biológiai eljárással a már gázositott, tehát szagtalanított csatornahulladékból újfajta, iszapszerü anyagot nyernek. A Richter-gyárban ebből vonják ki a vészes vér- szegénység nagyhatású gyógyszerét, amelyet ma már a világ “B/12” néven ismer. Milyen igaz a bölcs megállapítás: “Nem vész el semmi a természetben, csak átalakul”. Zoltán Péter TENGERI “BENZINKÚT” A Szovjetunióban a nyersolajmotoros hajók üzemanyagellátására uj módszert dolgoztak ki. “Tank-anyahajók” cirkálnak a legforgalmasabb tengeri útvonalakon, és egy különleges szivattyú- szerkezettel a nyílt tengeren töltik fel a hajók üzemanyagtartályait. Ezzel a szuezi válság kitörésekor bevezetett szolgálattal az Afrikát megkerülő hajóknak sokat segítettek. A szovjet visszautasította a US-nek azt a tervét, amely a nukleáris kísérleteknek a felfüggesztését tiz hónapra szori- tatná. Zorin ismételte, hogy Oroszország két-három évre szóló felfüggesztést követel. Azt a nyugati tervet is elvetette, amely szakértők összeülését javasolja, hogy a nukleáris kísérletek szünetének betartására rendszert dolgozák ki. Zorin azt mondta, hogy az csak idő pazarlás. Anglia csalódást fejezett ki Zorin beszéde felett, mig Stassen, aki US-t képviseli, azt mondta, hogy Zorin jelentésének a tanulmányozására több időre van szüksége. MAGYARORSZÁGON eddig nem gyártották a gyógyszer és élelmiszeriparban annyira fontos karotint. Az ország átlag 300 kilós szükségletét külföldről szerezték be. Az értékes A-vitamin előállítását az idén az Igerszemesei Kísérleti Gazdaság uj üzemében megkezdik. A kísérletek szerint 100 kiló sárgarépából 10 gramm kristályos karotinon kívül 7—8 kiló mézet, 2—3 kiló pektint, 17 kiló takarmányt és jelentős mennyiségű vajfestéket tudnak gyártani. ir AZ EGERTŐL északra lévő Eged-hegy déli' oldalán, ahol ősidők óta bokrok és fák tenyésznek, most két hatalmas Sztalinyec-traktor dönti a bokrokat, forgatja a talajt 70—80 centi mélyen. A mészköves hegy oldalán az erdő helyén néhány év múlva a legjobb egri bikavér' terem majd. ★ N A DUNA-Tiszaközi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet üvegházaiban az idén több ezer tő paradicsom hozott termelést. A korán érő kecskeméti törpefajtából már májusban 50 mázsát értékesítettek. Júniusra 1-re virágbaborultak a tövek a hollandi ágyakban is és egyes korai fajták már érlelték termésüket. ★ HAJDU-Bihar megyében ebben az évben 23 ezer holddal vetettek több kukoricát, mint az előző években, a szántóterületnek csaknem 30 százalékán. Közel 50 vagon hibrid kukoricát vetettek el.-* *■ “A MÓR megtette kötelességét, a mór mehet” Shakespeare ROBERT A. Vogeler felesége arról panaszkodik, hogy mérnökférje nem talál alkalmazást az USA-ban azóta, hogy mint kém kétévig volt Magyarországon börtönben. Vogeler 1949-ben történt elfogatásakor az International Telephone and Telegraph Co. alelnöke volt. Most 3000 dollárral vannak adóhátralékban és 65,000 dolláros otthonukat jelzálogkölcsönben való tartozásért kell eladniuk e hónapban. AZ IFJÚSÁG PROBLÉMÁIRÓL Az ifjúsági csoportosulások, a “gang”-ek komoly problémát jelentenek társadalmunk részére. Hogy megfelelő módon kezelhessük e kérdést, analizálnunk kell az ifjúság helyzetét, gyakorlati tevékenységét. A fontos tényező az, hogy társadalmi szerepük nem követeli meg az egyéni szereplést mint dyant, hanem együttes, kollektiv működésre van szükségük. Ez az oka az ifjúsági klubok, csoportok — és adott esetekben a “gang”-ek népszerűségének. Mit csinál egy ilyen csoport, hogy működik? Az az érdekes benne, hogy a valóságban a védelmező szerepét, ha ez csupán képzeleten alapszik' is, óhajtják játszani. Az uccát ahol laknak, vagy a szomszédságot óhajtják megvédeni a képzelt ellenségtől. Néha nemzetiség alapján, vallás, vagy faj', szin stb. alapján vezetik be. A bejövő csoport, amely esetleg a másik utcában lakik a támadó fél és ezek ellen kell megvédeni az c képzelt területüket. Ez az oka annak is, hogy ha nem jön az “idegen csoport” támadása, ifjaink csoportja megy egy másik ilyen védelmezett területre támadni; mert ha nem csinálnak valamit, hanem tétlenül ülnek, úgy érzik, hogy elveszítették hasznosságukat .. . így az ő támadásuk hozza a támadókat és értelmet ad a csoport létjogosultságának. Nyilvánvaló, hogy a társadalom visszautasítása leegyszerűsíti az, ifjúság magatartását a társadalommal szemben. Az ifjúság részéről nem tudatos visszautasításról van szó a társadalmi ferdeségekkel szemben, hanem inkább vak lázadásról a meglevő társadalmi szervezetek korlátozásai ellen. Gyűlölik a rendőrséget, mert fenntartja, rájuk erőszakolja, ezt a társadalmi rendet. Gyűlölik a törvényeket, iskolákat, a gyárakat, gyűlölik majdnem biztosan a felnőtteket is, akik mind úgy tűnnek fel előttük, mint akik azon dolgoznak, hogy a gyűlöletes helyzetet változás nélkül fenntartsák ellenük. így társadalmi próbálkozásuk a terület védelmére, ugyanakkor társadalmi megvetést is nyilvánít részükről, mert ez a társadalom nem fogadja el munkájukat, sőt törvénytelennek illetve “törvényszegőnek” találja. Az egyetlen megoldás tehát az lehet, hogy alkalmat adnak az ifjúságnak, hogy valóban társadalmi szerepet tölthessenek be. Mit jelent ez a gyakorlatban? Általánosságban azt mondhatjuk, hogy társaikkal együtt nem csupán a termelésben használjuk fel őket, hanem olyan munkában is, mely átalakítja társadalmunkat olyanná, mely megoldja ezeket az ellentéteket és amely egy emberie- sebb életet hoz létre, termelést és ahhoz megfe- felelő szétosztást. Uj méltóságot ad az embernek, amelyet lassanként mindenki elnyer azáltal, hogy részt vesz a társadalom átalakulásában. Mint mondottuk az átlagos ifjúsági csöporto- sulás (club, gang) arra szolgál, hogy tagjainak vagyis az olyan fiataloknak, akiknek nincsen semmi társadalmi elfoglaltságuk, valami elfoglaltságot nyújtson. Azonban olyan ellentmondásokkal áll a fiatalság szemben, hogy nemcsak a társadalom degenerált része ellen lázadozik, hanem fellázad az egész társadalom ellen. Nagyszerű anyagot szolgáltatnak társadalom-ellenes magatartásokra és könnyen a fasizmus hálójába esnek. Könnyen tévútra vezethet bennünket' az a hit, hogy játszóterekkel, mozikkal, táncokkal, sőt templomokkal, a rendőrség jóindulatú vezetésével jobb erkölcsi életre vezethetjük az ifjúságot. Azt sem jelenti, hogy rábízhatjuk az ifjúságra saját problémáinak megoldását az által, hogy uj játékot, az úgy nevezett “demokrácia” játékát játszuk velük. Ez a játék sem teszi ifjúságunkat demokratikussá, mert olyan társadalomban. mely nem ismer egyenlőséget, a demokratikus játék hamisnak látszik ifjúságunk előtt, és a valóságban hamis is az. Ifjúságunk erkölcsi magaviseleté csak akkor lehet jó, ha társadalmunk előrehaladott elemei érintkezésbe kerülnek az ifjúság haladott elemeivel és közösen dolgoznak az uj erkölcsöt hozó társadalmi rend érdekében, az erkölcsi rothadtság ellen, ami most körülöttünk van. Itt az ideje, hogy mikor egy problémát megvizsgálunk, azt az egész társadalmi helyzet szemszögéből vizsgáljuk meg. Itt az ideje, hogy az ifjúság problémáját ne fontoskodó, pillanatnyi szempontok alapján vizsgáljuk, mert az semmiféle megoldásra nem vezethet a mai társadalomban. Az ifjúság problémáit a társadalmi ellentétek váltják ki. Ha ezeket az ellentéteket megoldjuk, akkor az ifjúságunk meg polgárságunk is uj méltóságra tesz szert, az igazi emberiesség méltóságára.
