Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-11 / 28. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 11, 1957 CSÓNAKÁZÁS BUDAPEST ALATT — Magyarországi riport — Különös utazás! A dantei alvilág sötét folvóit, az Acheront, a Stixet, s azokból az időkből, ami­kor a nagy európai városoknak sem volt csator­narendszerük, egy ismeretlen francia krónikás rajzát juttatja eszembe. A párizsi polgárok a törvény előírása szerint háromszori “Garde l’eau!” (Vigyázz, viz!) kiáltás után ürítették la­vórjaik és más háztartási edényeik tartalmát az utca kövezetére. Indulhattunk volna Óbudáról, a Nyugatitól vagy a Rákóczi útról, de talpig gumiruhába öl­tözött révészeink, Mayer Márton és Tóth Lajos, gyakorlott csatornabuvárok, a Petőfi teret aján­lották, mert “igv kényelmesebb”. A Petőfi tér alatt ugyanis szabályos csónakkikötője van an­nak az 1630 kilométer hosszú alvilági folyócs­ka- és patakhálózatnak, amelyet a főváros la­kossága mint csatornarendszert ismer. Helyeseb­ben: dehogy is ismer, mert olyan tökéletesen el van rejtve az úttestek alá, hogy még az illata sem zavarja a tavaszi fényben fürdő dunaparton játszó gyermekeket és ábrándozó szerelmeseket. Az illatok? Ó. az illatok itt lent egészen mások, mint a Gellérthegy virágzó oldalában, vagy a megannyi gyártól füstölt Újpesten is. De hát nem fintorog­hatok. Utazásunknak éppen az a célja, hogy be­számoljak, mitől-és hogyan szabadítják meg a csaknem kétmilliós főváros népét ezek a nem éppen festői szépségű folyócskák, mélyek való­ban csak akkor tűnnének fel, ha egy szép napon felmondanák a szolgálatot. Mert képzeljék csak el, egy esztendőben 150 millió köbméter viz hagyja el az üzemeket, a kórházakat, a fürdő­szobákat és más mellékhelyiségeket, s mindaz, amit e rengeteg viz rendeltetésszerűen magá­val hord, szintén idekerül. Természetesen időn­ként még az esővíz is. Ha a csatornák lefolyói eldugulnának, egy kiadós nyári zápor után a kö­vezett utcákat 6—8 centi magas viz borítaná. Viszik előre csónakunkat a lassan hömpölygő szürke hullámok. Fölöttünk a nagyvárosi élet muzsikája: az autóbusz- és villamoslárma halk Ziümmögés csupán. Most értünk a Hámán Kató utcai “trombitához”. Kavarog a mocskos, sürü áradat. Itt találkozik a dunaparti főgyűjtőcsa­torna a nagykörútival. S hirtelen az egyik szel- lőzőnviláson beragyog a vékony napsugár. Nini, egy patkány l Ott lapul a boltozat alján a félvilági fényben. Egyik kísérőnk legyint. — Satnya példány a milliók közül — mondja. S megtudjuk tőle, hogy a patkányok nem is a csa­tornában élnek, ide csak csemegézni járnak. Roppant szaporák. Egy pártól, az ivadékok sza­porodását is figyelembe véve, évente mintegy 860 utód születik. A Csatornázási Müvek külön szakbrigádja irtja őket. Persze nem hammerlni módszerrel, hanem mérgezett lóhussal. De a sza­pora népségnek mégsem a brigád, hanem a hir­telen jött, kiadós zápor a legfőbb elllensége. Ilyenkor szinültig telnek a csatornák és a pat­kányok nem tudnak fészkeikbe menekülni. Az 1952. má’jus 12-i hatalmas zápor több vagonnyit ölt meg. Fel kellett huzni a Soroksári úti szi­vattyútelep durvarácsát, hogy a hatalmas tetem­tömeg szét ne torié. Hogy mi a durvaracs a szivattyútelepen? Mindjárt megláthatjuk. Újabb trombitához ér­tünk, melynek egyik, zsilipben végződő ága a Dunába torkollik, a másik pedig a szivattyúte­lephez vezet. Ezt az ágat zárja el egy vastag csövekből álló rácskapu, hogy visszatartsa a na­gyobb testeket. Ami pedig átkerül a terjedel­mes csarnok gyűjtőmedencéjébe, azt a finom­szűrő tartja vissza, mely egyszersmind elevátor- szerüen futószalagra továbbítja kiszűrt zsák­mányát. A nemesnek éppen nem nevezhető so­vány rekvizitum darálás után a gázositókba, majd pedig a száritó medencékbe kerül. Immár teljesen szagtalanítva, tufával keverve műtrá­gyának használják fel. Miért mondottam az előbb, hogy sovány rek­vizitum? Azért, mert a csatornalé igen kevés zsiradékot tartalmaz azóta, hogy a nagyobb szállodák és üzemek konyháinak, valamint a vágóhidaknak és húsfeldolgozó üzemeknek a ki- folyócsatornáii’a zsiradékszürőt szereltek. Ezek­kel évente több tízezer kiló, szappanfőzésre al­kalmas zsiradékot gyűjtenek össze. De mégsem a műtrágya és a zsiradék a legértékesebb egy nagyváros hulladékában. Közvetlenül a Soroksári úti szivattyútelep mellett néhány év előtt uj üzem létesült. Itt ' bonyolult kémiai és biológiai eljárással a már gázositott, tehát szagtalanított csatornahulla­dékból újfajta, iszapszerü anyagot nyernek. A Richter-gyárban ebből vonják ki a vészes vér- szegénység nagyhatású gyógyszerét, amelyet ma már a világ “B/12” néven ismer. Milyen igaz a bölcs megállapítás: “Nem vész el semmi a természetben, csak átalakul”. Zoltán Péter TENGERI “BENZINKÚT” A Szovjetunióban a nyersolajmotoros hajók üzemanyagellátására uj módszert dolgoztak ki. “Tank-anyahajók” cirkálnak a legforgalmasabb tengeri útvonalakon, és egy különleges szivattyú- szerkezettel a nyílt tengeren töltik fel a hajók üzemanyagtartályait. Ezzel a szuezi válság kitö­résekor bevezetett szolgálattal az Afrikát meg­kerülő hajóknak sokat segítettek. A szovjet visszautasította a US-nek azt a tervét, amely a nukleáris kí­sérleteknek a felfüggesztését tiz hónapra szori- tatná. Zorin ismételte, hogy Oroszország két-három évre szóló felfüggesztést követel. Azt a nyugati tervet is elvetette, amely szakértők összeülését javasolja, hogy a nukleáris kísérletek szüneté­nek betartására rendszert dolgozák ki. Zorin azt mondta, hogy az csak idő pazarlás. Anglia csalódást fejezett ki Zorin beszéde fe­lett, mig Stassen, aki US-t képviseli, azt mondta, hogy Zorin jelentésének a tanulmányozására több időre van szüksége. MAGYARORSZÁGON eddig nem gyártották a gyógyszer és élelmiszeriparban annyira fontos karotint. Az ország átlag 300 kilós szükségletét külföldről szerezték be. Az értékes A-vitamin előállítását az idén az Igerszemesei Kísérleti Gazdaság uj üzemében megkezdik. A kísérletek szerint 100 kiló sárgarépából 10 gramm kristá­lyos karotinon kívül 7—8 kiló mézet, 2—3 kiló pektint, 17 kiló takarmányt és jelentős mennyi­ségű vajfestéket tudnak gyártani. ir AZ EGERTŐL északra lévő Eged-hegy déli' oldalán, ahol ősidők óta bokrok és fák tenyész­nek, most két hatalmas Sztalinyec-traktor dön­ti a bokrokat, forgatja a talajt 70—80 centi mé­lyen. A mészköves hegy oldalán az erdő helyén néhány év múlva a legjobb egri bikavér' terem majd. ★ N A DUNA-Tiszaközi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet üvegházaiban az idén több ezer tő para­dicsom hozott termelést. A korán érő kecske­méti törpefajtából már májusban 50 mázsát ér­tékesítettek. Júniusra 1-re virágbaborultak a tö­vek a hollandi ágyakban is és egyes korai faj­ták már érlelték termésüket. ★ HAJDU-Bihar megyében ebben az évben 23 ezer holddal vetettek több kukoricát, mint az előző években, a szántóterületnek csaknem 30 százalékán. Közel 50 vagon hibrid kukoricát ve­tettek el.-* *■ “A MÓR megtette kötelességét, a mór mehet” Shakespeare ROBERT A. Vogeler felesége arról panasz­kodik, hogy mérnökférje nem talál alkalmazást az USA-ban azóta, hogy mint kém kétévig volt Magyarországon börtönben. Vogeler 1949-ben történt elfogatásakor az International Telephone and Telegraph Co. alelnöke volt. Most 3000 dol­lárral vannak adóhátralékban és 65,000 dolláros otthonukat jelzálogkölcsönben való tartozásért kell eladniuk e hónapban. AZ IFJÚSÁG PROBLÉMÁIRÓL Az ifjúsági csoportosulások, a “gang”-ek ko­moly problémát jelentenek társadalmunk részére. Hogy megfelelő módon kezelhessük e kérdést, analizálnunk kell az ifjúság helyzetét, gyakor­lati tevékenységét. A fontos tényező az, hogy társadalmi szere­pük nem követeli meg az egyéni szereplést mint dyant, hanem együttes, kollektiv működésre van szükségük. Ez az oka az ifjúsági klubok, csopor­tok — és adott esetekben a “gang”-ek népsze­rűségének. Mit csinál egy ilyen csoport, hogy működik? Az az érdekes benne, hogy a valóságban a vé­delmező szerepét, ha ez csupán képzeleten alap­szik' is, óhajtják játszani. Az uccát ahol laknak, vagy a szomszédságot óhajtják megvédeni a képzelt ellenségtől. Néha nemzetiség alapján, vallás, vagy faj', szin stb. alapján vezetik be. A bejövő csoport, amely esetleg a másik utcában lakik a támadó fél és ezek ellen kell megvédeni az c képzelt területüket. Ez az oka annak is, hogy ha nem jön az “ide­gen csoport” támadása, ifjaink csoportja megy egy másik ilyen védelmezett területre támadni; mert ha nem csinálnak valamit, hanem tétlenül ülnek, úgy érzik, hogy elveszítették hasznosságu­kat .. . így az ő támadásuk hozza a támadókat és értelmet ad a csoport létjogosultságának. Nyilvánvaló, hogy a társadalom visszautasítá­sa leegyszerűsíti az, ifjúság magatartását a tár­sadalommal szemben. Az ifjúság részéről nem tudatos visszautasításról van szó a társadalmi ferdeségekkel szemben, hanem inkább vak lá­zadásról a meglevő társadalmi szervezetek kor­látozásai ellen. Gyűlölik a rendőrséget, mert fenntartja, rá­juk erőszakolja, ezt a társadalmi rendet. Gyűlö­lik a törvényeket, iskolákat, a gyárakat, gyűlö­lik majdnem biztosan a felnőtteket is, akik mind úgy tűnnek fel előttük, mint akik azon dolgoz­nak, hogy a gyűlöletes helyzetet változás nélkül fenntartsák ellenük. így társadalmi próbálkozá­suk a terület védelmére, ugyanakkor társadal­mi megvetést is nyilvánít részükről, mert ez a társadalom nem fogadja el munkájukat, sőt tör­vénytelennek illetve “törvényszegőnek” találja. Az egyetlen megoldás tehát az lehet, hogy al­kalmat adnak az ifjúságnak, hogy valóban tár­sadalmi szerepet tölthessenek be. Mit jelent ez a gyakorlatban? Általánosságban azt mondhatjuk, hogy társa­ikkal együtt nem csupán a termelésben használ­juk fel őket, hanem olyan munkában is, mely átalakítja társadalmunkat olyanná, mely megold­ja ezeket az ellentéteket és amely egy emberie- sebb életet hoz létre, termelést és ahhoz megfe- felelő szétosztást. Uj méltóságot ad az embernek, amelyet lassanként mindenki elnyer azáltal, hogy részt vesz a társadalom átalakulásában. Mint mondottuk az átlagos ifjúsági csöporto- sulás (club, gang) arra szolgál, hogy tagjainak vagyis az olyan fiataloknak, akiknek nincsen semmi társadalmi elfoglaltságuk, valami elfog­laltságot nyújtson. Azonban olyan ellentmondá­sokkal áll a fiatalság szemben, hogy nemcsak a társadalom degenerált része ellen lázadozik, ha­nem fellázad az egész társadalom ellen. Nagysze­rű anyagot szolgáltatnak társadalom-ellenes ma­gatartásokra és könnyen a fasizmus hálójába esnek. Könnyen tévútra vezethet bennünket' az a hit, hogy játszóterekkel, mozikkal, táncokkal, sőt templomokkal, a rendőrség jóindulatú vezetésé­vel jobb erkölcsi életre vezethetjük az ifjúságot. Azt sem jelenti, hogy rábízhatjuk az ifjúság­ra saját problémáinak megoldását az által, hogy uj játékot, az úgy nevezett “demokrácia” játé­kát játszuk velük. Ez a játék sem teszi ifjúsá­gunkat demokratikussá, mert olyan társadalom­ban. mely nem ismer egyenlőséget, a demokrati­kus játék hamisnak látszik ifjúságunk előtt, és a valóságban hamis is az. Ifjúságunk erkölcsi magaviseleté csak akkor lehet jó, ha társadalmunk előrehaladott elemei érintkezésbe kerülnek az ifjúság haladott ele­meivel és közösen dolgoznak az uj erkölcsöt ho­zó társadalmi rend érdekében, az erkölcsi rot­hadtság ellen, ami most körülöttünk van. Itt az ideje, hogy mikor egy problémát meg­vizsgálunk, azt az egész társadalmi helyzet szem­szögéből vizsgáljuk meg. Itt az ideje, hogy az ifjúság problémáját ne fontoskodó, pillanatnyi szempontok alapján vizsgáljuk, mert az semmi­féle megoldásra nem vezethet a mai társada­lomban. Az ifjúság problémáit a társadalmi ellentétek váltják ki. Ha ezeket az ellentéteket megoldjuk, akkor az ifjúságunk meg polgárságunk is uj mél­tóságra tesz szert, az igazi emberiesség méltó­ságára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom