Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-24 / 43. szám

Thursday, October 24, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 OKTÓBER 23 (Folytatás az első oldalról) szél, hogy hogyan lehetne gazdaságosabban alu­míniumot termelni, hogyan lehetne olcsóbb vil­lamos áramot fejleszteni. Tervezik a visegrádi dunai erőmüvet, amely egy kilowatt villamos ára­mot 6—7 fillérre szállítana le, a mai 35 fillér el­lenében, amibe a szénnel fejlesztett áram kerül, így évente 1,300,000 tonna szenet takaríthat­nak majd meg, ami annál fontosabb, mert na­gyon szegényes a magyar széntartalék. Még az amerikai tőkéssajtó sem bírja elhall­gatni azt, hogy a magyar ipar átlagos termelése 105 százalékra emelkedett a tavalyihoz viszo­nyítva. Az üzletek tömve vannak árucikkekkel és a magyar munkás és paraszt életszínvonala megjavult és emelkedőben van. A fejlődés fo­lyamatban van és semmi kilátás sincs arra, ha csak egy háború ki nem robban, hogy valami is megállítsa ezt a fejlődési folyamatot. ★ A magyar nép az októberi események alatt ke­serű leckét tanult. Megfizetett érte vérben és anyagi javakban. Egy teljes év munkája kellett ahhoz, hogy néhány nap rombolását helyrehoz­za. Azt a kárt, amelyet emberi életben tettek azok, akik félrevezették ezt a népet es szembe­fordították nemzeti érdekeivel, nem lehet pótol­ni. Magyar gyermekek, munkások, asszonyok ez­rei sínylődnek ma is lágerekben. A hírek szerint a dominikai köztársaság területén, 600 magyar menekültből 200 a dzsungelekben lelte halálát. Napirenden vannak az öngyilkosságok. Ezeket a derék magyar munkaerőket mindenfelé a legala­csonyabb bérekkel és legdurvább munkákkal ju­talmazzák. Van itt ott egv-egv értelmiség, aki talán érvényesül, de ez kivételt képez. Az amenaai magyar polgári sajtó nem veszi ezeket tudomásul. Az ünnepélyes összejöveteleken az urak is elhallgatják azt, hogy százával, ezré­vé' víea-'í) elhagyott hazájukba azok akik elhitták Szabad Európa és Amerika Hangja hu «.it, rogyna ott nagyjak hazájukat, itt megta­lálják a földi paradicsomot. Kanada még embe- riesen beváltja Ígéreteit és a szerencsétlen tö­megeket, akik képtelenek helyüket az uj földön meglelni, visszaszállítja Európába, hogy ezzel megkönnyítse hazatérési lehetőségüket. Több mint 30 ezer magyar érkezett az Egye­sült Államokba. Ezek közül alig néhány száznak sikerült hazamennie. Természetesen szép szám­mal vannak köztük olyanok, akik az amerikai politika hangadói voltak Magyarországon is és itt is és akik szervezkednek, hogy a “nem nem soha” jelszót hogyan vihetnék vissza ismét Ma­gyarországba. De az uj magyarok nagy többsége hallgat, mert megrémült, már rájött arra, hogy az, ami már távozásuk előtt is helyre volt hozva Magyarországon, kétszeresen érvényben van itt, vagyis ludjak, hogy na szólni mernek, meghur- colás, deportálás, kommunizmus vádja lesz elle­nük és megbolygatott életükben mar szeretné­nek egy kis nyugalmat. Ez a magyar tömeg, mini megtűrt veuueg el itt most és a bőség asz­taláról leesett morzsákkal tengetheti magát. Jo­gaik nincsenek. Walter képviselő és reakciós tár­sai eppen úgy megfosztja ezeket az úgynevezett anti-Kommunistákat jogaiktól, mint azokat, aki­ket évtizedek óta üldöznek és kommunistáknak neveznek. Polgárok soha sem lehetnek, ha csak a progresszív mozgalom fel nem karolja ügyü­ket. A magyar polgári sajtó siránkozva jegyezte meg par hónappal ezelőtt, hogy leszavazták pol­gárosodási lehetőségüket a kongresszusban, de azóta meg se mukkan. M íven keserves sors ez. Az öreg amerikások közül sokan, akik a század elején, vagy a Horthy- terror élői menekülve jöttek Amerikába, egy vággyal, egy reménnyel jöttek, azzal, hogy el fog jönni az idő, mikor néhány ezer aohárt össze- kuporgatnak, visszatérnek szülőföldjükre, vesz­nek egy kis házat, földet és igy ugjak könnyeb­ben leélni életüket. Nagyon kevésnek sikerült ez az álma. Sokan aiusszák örök álmukat itt anél­kül, hogj valaha is viszontlátták volna szülő­földjüket. Ezeknek legalább annyi jutott, hogy ha keserves, nehéz munkává is segíthettek egy szép ország felépítésében és eközben beleélték magukat uj társadalomba. Tudva azt, hogy reuendes élei viszonyt hagytak ott maguk mö­gött. legtöbben nem kértek többet belőle. Dé bármit .mond is a hazug sajtó, minden uj ma­gyar. akive! beszéltünk, ■bármilyen reakciós né­zeteket vaiiott is. nem mondta azt. hogy Ma- gyarcrszágcn ma nincs" lehetőség a megélhe­NEW YORK VÁLASZTÁSI KAMPÁNYA Baloldali politikusok lehetőséget kaptak arra, hogy a város választási kampányában részt ve­hessenek, miután a szükséges aláírásokkal ellá­tott petíciókat a Választási Bizottság elfogadta. Elizabeth Gurley Flynn, a People’s Rights Party jelöltje után a Szocialista Munkáspárt jelöltjei is el lettek fogadva egynek kivételével, kinek petí­cióit nem találta a Bizottság rendben. A League of Women Voters meghívta Miss Flynnt a 104. szmu iskolában megtartott szim­póziumban való részvételre. Ezenkívül számos utcai gyűlésen beszél az East Side-on levő kerü­lete legnagyobbára idegenszületésü és sokféle nemzetiségű lakóihoz. Miss Flynn városi tanácsnok jelölt sürgönyt küldött Wagner polgármesternek, melyben éle­sen megkritizálja halogató eljárását a Sharkey- Brown-Isaac3 törvényjavaslattal szemben. Ez a törvényjavaslat a fajimegkülönböztetés beszün­tetését rendelné el a lakások kibérlésénél. Hóna­pok óta huzzák-halasszák a városi tanácsban en­nek nyílt tárgyalást és eldöntését. Újabban el­halasztották a választások utánra. Wagner azt a kijelentést tette, hogy elvileg támogatja a tör­vényjavaslatot, mert ez Little Rock kérdésében is döntő befolyású lesz. Miss Flynn azt kérdi sürgönyében, hogy “Miért csak elvben és miért nem támogatja gyakorlatilag is a törvényjavas­latot? Nem Little Rock, hanem New York város égető lakásproblémáját kell vele megoldani. Sür­gősen ajánlom a Városi Tanács azonnali össze­hívását és a javaslat elfogadását.” A kampányát vezető bizottság Miss Flynn ré­szére fogadtatást rendez október 31-én, csütörtö­kön este a Rappaport Bankett teremben, 91 Second Avenue alatt. A felszólalók között lesz­nek Mrs. Eslanda G. Robeson, ismert előadó, Mrs. Anita Block ujságirónő, John McManus lap- szerkesztő, Miss Anette T. Rubinstein irónő-ta- nárnő és mások. A UN előtt nyilvánított véleményekről A Kínai Népköztársaság bevonása nélkül egy nemzetközi leszerelési egyezmény nem sokat ér­ne, volt Dr. E. Ronald Walker, ausztráliai megbí­zott véleménye az Egyesült Nemzetek Politikai Bizottsága előtt megtartott beszédében. V. K. Krisna Menőn, India képviselője azzal a kéréssel folyamodott a vezető hatalmakhoz, hogy fogadtassák el a közgyűléssel a fegyverkisérlete- zés beszüntetését célzó javaslatát. Bejelentette,' hogy India kormányát aggodalommal tölti el az a lehetőség, hogy atomerővel ellátott pisztolyo­kat és gépfegyvereket fognak gyártani, melyek nagyban fogják növelni a kisugárzás veszedel­mét, mert ilyen fegyverek milliószámban kerül­nek majd forgalomba. Visszautasította az úgynevezett “tiszta bomba” koncepcióját is, mert olyasmi nem létezik a gya­korlatban. Vaclav David, Csehszlovákia képviselője meg­kritizálta a japán kormány javaslatát, amely az atomkisérletek beszüntetését másodrendűén az ellenőrzés kérdésének megoldása mögé sorakoz­tatta fel. Ez nem egyezik a japán nép követelésé­vel a kísérletek azonnali beszüntetésére vonatko­zólag, amint ez a japán parlamentben is kifeje­zésre jutott. tésre és hogy társadalmi és kulturális életük nem virágzott volna. Most itt vannak. Egy müveit nép a sivatag­ban. Az amerikai magyar progresszív mozgalom­nak meg kell értenie az uj magyarok helyzetét és most, hogy közöttünk vannak, segítenünk kell őket abban, hogy megtalálják helyüket társa­dalmunkban. Az öreg amerikások kötelessége, hogy ne hagyják cserben szerencsétlen testvérei­ket. Követeljék, hogy a'z uj magyarok állam­polgárai lehessenek az Egyesült Államoknak. Követeljük, hoe:- kormányunk is tartsa be Ígé­retéi. melyet októl;. rbe?t ett és fizesse meg az ufiköliséget olyan magyarok részére, akik nem ki*.' ;.,U beleélni magukat i, környezetükbe és szeretnének hazájukba visszatérni. Áz öreg ame- rifcás karcol jen azért ' is. hog\ az -uj -magyarok bemehessenek.-a szakszervezetekbe és egyen jogot nyerjenek a polgárokkal. Épüljön fel a barátság az öntudatos munkás és a magyar tragédia-áldó- «itat között» Mrs. Roosevelt végső konklúziója szovjefunióbeli útjáról Százszázalékosan megegyezem Nutting volt angol, külügyi államtitkár kijelentésével, aki azt mondta, hogy nekünk harcolni kell a mi rendsze­rünk (a tőkés rendszer. — Szerk.) javításáért, ha folyton hajtogatjuk, hogy milyen rossz a kommunizmus. Nekünk be kell bizonyítani, hogy a mi ideánk jobb és többet tud elérni. Ne ijedjünk meg a szovjet tudományos sike­rektől, amelyek magyarázata az, hogy a szovjet pénzt költött e célokra. Mi ezzel szemben közöm­bösek voltunk e téren és zsugoriak voltunk úgy pénzben, mint emberanyagban. Minket jobban ér dekelt a kényelmünk, nekünk fontos volt, hogy részvénytársaságaink profitja nagy legyen. .. Amerika jelenleg kirakat a világ számára, amely bebizonyítja annak lehetőségét, hogy mit lehet elérni egy szabad társadalomban. Ha a nép élete itt nem jobb, mint másutt a világon, akkor azok a népek, amelyek még nem Ígérkeztek el egyik oldalra sem, azok felé fognak fordulni, akik nem azon nyargalnak, hogy kit és mit ELLE­NEZNEK, hanem azon, hogy minek az ÉRDE­KÉBEN dolgoznak. Mi pld. nem nagyon igyekeztünk, hogy meg­hívjunk delegációkat más országokból, hogy be­mutassuk nekik, mit tudunk kormányunk irányí­tása alatt a néniólét érdekében elérni. Ha voltak olyanok, akik érdeklődtek, jöhettek, de mi nem törődtünk, hogy jöttek-e vagy nem. (Kivéve Szaud királyt, akinek látogatása fontos volt az olaj tröszt részére. — Szedő.) Bezzeg nem ilyen magatartást tanúsít a Szov­jetunió. És nekünk meg kell értenünk, hogy Ázsiában, Afrikában, sőt sok helyen Dél-Ameri- kában a népek olyan viszonyok között élnek, ame­lyek sokkal közelebb vannak a 40 év előtti Orosz­országhoz, mint a mieinkhez. A Szovjet ezt mondja e népeknek: “Mi jól is­merjük a ti sorsotokat. A mi népünk is éhes volt, nemcsak élelemre, hanem tudásra, egészségre. .. Nézzétek, mit értünk el 40 év alatt. Reméljetek. Mi segíthetünk rajtatok.” E kihívás erejét nekünk amerikaiaknak meg kell értenünk. És be kell látnunk, hogy e kihívás­ra nem lehet egyedül bombákkal válaszolni, hogy egyedül a mi mindennapi életmódunkkal adha­tunk választ, azzal, hogy miként tiszteljük m- bertársainkat fajra, hitre, színre való külön’ -ég nélkül. Az emberiség kétharmada szinesbör i és nekik is van civilizációjuk és életcéljuk, éppogy mint a fehéreknek. Ha valóban vezetője akarunk lenni a szabad vi­lágnak, akkor felnőttként kell viselkednünk. .. Tisztelnünk kell mindent, ami uj és hajlandó­nak kell lennünk annak megvizsgálására. Szeret­nünk kell az emberiséget és ha kell áldozatot kell vállalnunk, hogy megakadályozzuk a terror ter­jedését az emberiség boldogulását célzó törekvé­sekben. Félelemmel jöttem vissza a Szovjetunióból. Nem az tölt el félelemmel, amit ott láttam, n t a sikereik rettentenek el, hanem az amerikai n n apátiája és nemtörődömsége. Megértem, hogy a Szovjetunió népe mórt fo­gadja el a jót, amit kaptak. De nem tudom elhin­ni, hogy az, amit csak félelemmel lehet fenntar­tani, sokáig fennállhat azzal szemben, ami szere- tetet és bizalmat kínál fel nekik. . . Vajha lenne elég bátorságunk szembenézni önmagunkkal. Vajha visszanyerhetnénk annak lehetőségét, hogy magunkra, mint a világ veze­tőire tekinthetnénk. Ha ez bekövetkezne, n kellene félnünk a tudomány terjedésétől sehol a világon. Akkor csatlakozhatnánk ahhoz a törek­véshez, hogy minden tudást minden élőlény bol­dogulására fordítsunk. Amerikai képviselők látogatása Mokszkvában Az Egyesült Államok Közös Kongreszusi bi­zottságának négy tagja, Albert Gm zenát» (D.'Tenn.), Melvin Price képviselő (1). Il! James Van Zandr képviselő (R. Pa.).'i' - lan*. Patterson képviselő ÍR. Conn.) megérkezel Mos"kvába Bécsből. ahol részt vettek a Nemzc. - közi Atomenergia Szervezet gyűlésén. Reméli». hogy meglátogathatják a Möszkva közelében mi ködő és ipari használatra termelő atomenergi; állomást.- , ' : > - . ' . U-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom