Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-11 / 28. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 11, 1957 s Magyarország EMBERI SORSOK (SÉRCÉN — Magyarországi riport — 1 Mekkora csend! Az ébredező természet nagyokat nyújtózkodik ' dombokon, megmozgatja minden porcikáját, ,s nagyokat ásit. Ásitása lágy szellővé válik, a szellő pedig takaróvá. Betakarja a zöldelő vetést és betakarja a vetőt, a mindenért felelős embert. Micsoda varázslat! Elmúlik a tél, életet adó vízzé válik a jeges hó, és á fák és a füvek, mintegy varázsütésre ébre­dezni kezdenek. Mert varázsütésnek kell lenni, annyira egyszerre éled minden. Oda a nagy téli megrázkódtatás, oda a fáradt­ság. Minden friss, mindenben erő rejlik. A természet nem történetiró, nem tekint hát­ra, csak előre néz, és megy az élet utján. A természet parancsolója, az ember is igy te­gzen, előre néz, mert az élet ezt parancsolja. De néha hátra is tekint. Látni akarja a megtett utat. Látni akarja, hogy egyáltalán haladt-e előre ? Nézi a jövőt, nézi a múltat, és látja a jelent. Látja a gércei jelent. Ahová jó visszatérni Gérce egy csöppnyi község, valahol Vas me­gyében. Aki többet akar tudni róla, annak elárul- lom, hogy ott húzódik meg Sárvár közelében, mintegy hat kilométerre, Egy kis dombocska tövében. A, dombocskán, ha kedvez az idő, bor terem, a faluban pedig, ha kedvez az idő. szerelem nyi- Jik. És a szerelemnek mindig kedvez az idő. A szerelemnek köszönhető, hogy Gérce még min­dig létezik, mert ide leginkább csak az köti az embereket. A szerelem, és később a család. Aki­nek nem volt része egyikben sem, az előbb-utóbb kivándorolt szülőfalujából, és másut keresett hazát. Gazdagabb vidéken. Gérce nagyon sze­gény kis falucska. Szegény, és mégis majdnem kétezer lélek él benne. Egy bennszülött gércei azt mondja: —- Szegény község, jó benne lakni. Jó csendes. Aki szereti a nyugodalmat, bármerre is veti a szél, visszatér. Eljutattak, kérem, a gérciek a világ minden tájára. Sokan Franciaországban kerestek' munkát. A java onnan is visszajött. Visszajött a csendbe, önvallomás ez. Egy másik öreg pedig igy beszél: — Elmentek a gérciek cukorgyárba, útépítés­hez, kubikusnak,' amire épp szükség volt. Elmen­tek, de visszajöttek, mert sehol nem találtak ilyen Ízletes bort. Ez a paraszt történetesen lelkes szőlősgazda. Ki a csendbe, ki a borospincébe jött hát haza. Ezért nem halt ki Gérce, ezért nem pusztult bele a nagy szegénységbe. 1 Valamikor egy bajor herceg uralkodott itt, övé volt a szőlőshegy, övé volt a birkalegelő és övé volt a legjobb szántó. De hol van már a ba­jor herceg?! Kérdésemre egy paraszt csendesen megjegyzi: — Októberben nagyon is közel voltunk egy­máshoz. — Csák nem ?. . . — De igen. Izente, hogy a javait visszaköve­teli. — Személyesen ? — Nem, hanem a prímás áltál... A bajor herceg nem jött vissza, pedig úgy lát­szik ő is szerette a gércei csendet és gércei bort. Nyolc esztendő mérlege Berke János, a Vörös Csillag elnöke derűs a jövőt illetően: — Jobban állunk, mint valamikor. Jobb a munkafegyelem is, a munkát korán elvégeztük. És az emberek? Mi van az emberekkel? Berke János,- a negyvenhárom éves elnök, aki a szövetkezetét megalakulása óta vezeti, ezt fe­leli : — Mondok valamit. 49-ben tizenhét taggal alakultunk, nehéz körülmények között kezdtük, és ötvenötben száz tagunk volt. Végül kialakult a törzsgárda. Hetven tag. Elég jó földünk van. Középkötött. Mindent lehet rajta termelni, cu­korrépát, takarmányt, amit akarunk. Meg lehet élni. Jól is kerestek a tagok... — De hát akkor(miért léptek ki 22-en? Berke morog valamit a foga között. — A középparasztok mentek el. —-_Dej miért? — kérdem még egyszer. Berke megint morog. — Az egyéni gazdaság reménye vitte őket. — Más nem? — Meg féltek az ellenforradalomtól. Féltek attól, hogy valaki felelősségre vonja őket, ami­ért szövetkezeti tagok/ lettek. Hát megpróbáljuk igy . . . Berke végre beszélni kezd. — Ránkszabadultak az ellenforradalmárok. Idejöttek, betörtek az irodába, két szalmakazlat felgyújtottak. Azt hitte az ember, hogy itt a világ vége. De hát nincs! Nincs és nem is lesz, hogy az a kutyauris. . . — Honnan jöttek a támadók? —Innen a faluból. Dann János tizenhárom holdas középparaszt ötvenkettő decemberében lépett be ^ Vörös Csil­lagba. Négy évi tagság után, ötvenhat december tizedikén lépett ki. Miért? — Hát megpróbáljuk igy. — Nem volt jó a csoportban? — Ezt én nem mondhatom. — Mennyit keresett ? — Tavaly például 537 munkaegységet. És egy munkaegység 63 forint 60 volt. Elég jól mű­ködő szövetkeze^ ez, kérem. Anyagilag nem volt nekem semmi kifogásom. Nem mond többet. — Mit csinál most? — Nagyjából a saját földemet kaptam visz- sza, amit betagositottak. Hét helyen van. Ló, vetőgép, eke és borona van, szekér nincs. Az apósom és az apám is kilépett. Kezdünk valamit. — Nem bánták még meg? — Még eddig nem. A dolog úgy is, dolog, igy is. Egyénileg is, közösen is. Megkérdezem, annak idején miért lépett be? — Itt, a faluban a középparasztok általánosan azért léptek be, mert vagy nem volt pénzük, vagy betagositották a földjüket és rosszabbat kaptak. Ez volt a hiba. Ha önként megy az em­ber valahová, otthonosabban érzi magát. Pedig hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jól jöt­tem ki a közösben. De, mint mindenütt, Gérce községben is két oldala van a lónak is, az» éremnek is. Három belépés története Nemcsak kilépők, hanem belépők is vannak. Három uj taggal gyarapodott a Vörös Csillag. Kik a belépők ? Illés Sándor most töltötte be a huszonhatodik életévét, és nősülni akar. Megunta a csavargást, megunta a világjárást, és ő| is otthon akar lete­lepedni. Akárcsak elődei. — Hol itt dolgoztam, hol ott. Elég volt belőle. Úgy látszik öregszem — teszi hozzá mosolyogva. Két hold juttatott földje van, azt viszi a Vö­rös- Csillagba. Meg a két kezét, két dolgos ke­zét. Búcsút intett a g3mraknak, elköszönt a cukor­gyártól, mert hogy utóbb ott kereste a kenye­rét»! búcsút intett az országutaknak. Hazahozta a szerelem és a családalapítás vá­gya. (<ltt van ez a Ridovics . . Görög Gyula és Máté Gyulai együtt léptek be, és az ő történetük külön fejezetet érdemel. Görög Gyula ötvenben lépett be a. Vörös Csil­lagba és onnan vitték el két év múlva. Egy évig volt párttitkár, majd ötvenhárom óta a csepregi malomban dolgozott. Máté Gyula, az apósa pedig csepregi párttitkár volt. Október 26-án mindket­tőjüket föl akarták akasztani, és csak a vélet­Ismét 2570 termelőszövetkezet működik — Magyarországi riport — Múlt héten a MEDOSZSZ székházában két­napos megbeszélésre ült össze a Termelőszövet­kezeti Tanács. A téma: a termelőszövetkezeti mozgalomban az elmúlt fél év alatt történt vál­tozások és az elkövetkezendő feladatok. Az ülést a Kossuth-dijas Fodroczi Lajos, a mihályi Tán­csics tsz elnöke nyitotta meg, beszámolót Dobi István, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke tar­tott. Dobi István előadásában beszélt azokról a kö­rülményekről, amelyek hatására országunkban sok termelőszövetkezet feloszlott. Mint mondot­ta, a termelőszövetkezeti hiozgalom legmélyebb pontja ez év január közepén volt, amikor ha­zánkban mindössze 1467 mezőgazdasági terme­lőszövetkezett működött. A feloszlott 2487 szö­vetkezett közül ez év május 1-ig 1103 újjáala­kult, igy a szövetkezeti gazdaságok száma ek­korra már 2570 volt. Jelenleg 96,940 család 122.296 tag, 1,187,219 katasztrális holdon dol­gozik. Dobi István ezután a szövetkezeti mintaalap­szabályzat és a jövedelemelosztás kérdéseiről beszélt. Majd hangsúlyozta, hogy uj és nagyobb lehetőséget nyitott a kormány a termelőszöveU kezeti gazdálkodás előtt, amikor felszámolta a múlt káros gazdasági politikáját és egész sor intézkedést hozott. Felhívta a figyelmet a ter­melő szövetkezetek, gépállomások együttműkö­désének fontosságára és hangsúlyozta, hogy a kormány a szövetkezeti demokráciát rendkívül fontosnak tartja és nem is avatkozik be a tsz- ek belső életébe, mégsem fogja eltűrni, hogy egyes termelőszövetkezetekben a szocialista gazdasági rendszer érdekeivel ellentétes vagy az­zal összeegyezhetetlen gazdálkodást folytassa­nak. len folytán tudtak elmenekülni. — Jöttek a börtöntöltelékek és hazajöttek külföldről a birtokosok. Bemondták( a hangoshir- adóba, hogy este hatig el kell hagynom a falut. A támadók részegek voltak és le akartak szá­molni velem. Én azt mondtam nekik, hogy' ku- láklázadás nem lesz! Vince Szabó, egy régi nagy­gazda, ordította, hogy befellegzett az én napom, és húztak, téptek. Egy kizárt volt párttag. Rido­vics Lajos csavarta k^ a kezéből a kést. Máté Gyula szavai nyomán megelevenednek az októbervégi napok. — De jobban meg kell érteni azokat, akik velünk vannak,/Itt van ez a Ridovics. Abban az időben kizártuk a pártból, mert hogy a bátyjá­ra jogtalanul ráfogták, hogy kulák. Sajnos, tör­tént ilyen dolog.jTanulni kell ebből, és nem sza­bad, hogy még egyszer ilyen helyzet legyen a falun. Máté Gyula a vej ével együtt most ott dolgo­zik a Vörös Csillagban, ■ szervezi a pártot és a munkaőrséget. És nagyon vigyáz arra, hogy a régi hibákat ne kövessék" el újra. Gércére ráereszkedik az éjszaka, fönn az égen pedig kigyulnak a csillagok. Tegnap még borús volt, esett is az eső, estére azonban kitisztult az ég. A csillagok fényesen ragyognak, és valahol valaki nótába kezd. A gondokkal teli nappal után ilyen idilli hangulattal kezdődik a gércei éjszaka. Mészáros Ferenc OLVASSA MAGYAR SZÓT? szerezzen még egy olvasót: HWTBffM K «':;■& :: “'flffüfllHBWyg " ” » K giBBnHHiMglglgSggga^ Vegye meg a “Truth About Hungary”-t Töltse ki az alanti szelvényt: New Century Publishers, Inc. 832 Broadway New York 3, N. Y. Mellékelve küldök 8.......................... Herbert Aptheker “The Truth About Hungary” cimü müvének .......... kötetéért. (Papirkötésben $2.00, vászonkötésben $3.00) Név: ...................................................................... Cim: .....................................................................

Next

/
Oldalképek
Tartalom