Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-10 / 41. szám

Thursday, October 10, 1957 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 VÁLASZOK FELHÍVÁSUNKRA Tisztelt Kiadóhivatal! Olvastam felhívásukat a lapban, melyben uj címeket kérnek, hogy mutatványszomokat küld- hessenek. Én erre máris uj címek beküldésével válaszolok. Itt küldöm tiz itteni munkástársam címét, ezek a múltban támogatóink voltak. Ta­lán megrendelik a Magyar Szó lapunkat. Sze­rencse fel! S. B., Canada. *é( Tisztelt Szerkesztőség! Az alábbi címekre szíveskedjenek megkül­deni az Amerikai Magyar Szó egy pár mutat­ványszámát, lehetőleg a szeptember 26-iki szám is benne legyen. Ezek mind nagyon jó barátaim, akikkel együtt voltam és a lap biztosan meg fog tetszeni nekik és előfizetnek ráia. UJ KANADÁS. ★ Kedves Munkástársak! Valamikor a Népakarat idején egy ismerő­söm olvasója volt annak az újságnak. Most nem ismerem a felfogását, de próbálják megküldeni a Magyar Szó mutatványszámait a szeptember 26-iki számtól kezdődően. Címét itt küldöm. Tisztelt Munkástársak! Itt küldök egy dollárt, kérem küldjék meg a lap néhány mutatványszámát a mellékelt cimre. Lehet, hogy megrendelik lapunkat. F. Y. ★ Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm két ismerősöm cimét, kérem küldjék meg nekik a Magyar Szó mutavány- számait. Mrs L. Olvasóink hozzászólnak a közügyekkez AZ ELSŐ FECSKE Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldöm előfizetésem és a naptár árát. Egyben tudatom önökkel, hogy próbálok uj elő­fizetőt szerezni. E héten sikerült egy munkás barátomat megnyerni. Én már régebben oda­adom neki lapunkat, a Magyar Szót. Pár hónap­ja azonban megrendelte a Népszavát, de belátta, hogy az sokszor nem írja meg az igazat és le­rendelte. Most megrendelte a mi lapunkat és itt küldöm előfizetését egy évre, valamint egy dol­lárt az uj naptálért. Kérem indítsák meg neki a lapot. BRIDGEPORTI OLVASÓ. KRITIKA A LAPRÓL Tisztelt Szerkesztőség! Mint régi szakszervezeti tag és régi lapol­vasó, szeretnék néhány szóban kritikát gyakorol­ni a lap felett. A lap 16 oldalon jelenik meg he­tenként, s néha csak féloldal van a munkásmoz­galomról, szakszervezetekről. Egy hosszú cikk az acélmunkásokról, az is csak a választási kri­tika, az angol Labor Partyról, de hónapok óta keresek valamit a Beck, Hoffa, Teamsters Unió, Jim Cross pék unió, a mosoda munkások, Dió és a szakszervezeti gengszterekről, de sajnos, a Magyar Szóban nincs erre hely. 15—16 millió szakszervezeti munkás között sok magyar mun­kás van, akik olvassák a lapot. Bennünket, szak- szervezeti régi harcosokat és a jelenlegieket na­gyon érdekelnek a szakszervezeti események. Engedjék meg, hogy ajánljam, adjanak egyszer vagy kétszer havonta 2—3 oldalas szak- szervezeti híreket, s három hétig természettudo­mány,, szépirodalom és más fontos dolgokról Ír­janak. A politika kevésbé érdekel bennünket, mert elvesztettük a bizalmat. Minden haladó ügyért az unióban harcolunk. Én a lapot fenn­tartom, mert érdekel minden, ami történik a vi­lágban. R. M. (Szerk hozzászólása: Megszívleljük levelé­ben foglaltakat; a tény az, hogy a Hoffa ügy­ről például nem sokat irtunk, de multheti lapszá­munkban irtunk ezzel kapcsolatban. Vannak problémák egy hetilapnál, melyeket nehéz meg­oldani, s ugyanakkor arra is törekednünk kell, hogy minden olvasónk részére érdekessé tegyük lapunkat.) Egy uj kanadás kérése Tisztelt Szerkesztőség! Köszönettel vettem, hogy jogos panaszomat le­közölték az Amerikai Magyar Szóban, legalább annyit, hogy munkához való juttatással megsza­badítanának jelenlegi nyomorúságomból. Mondhatom, ünnepnap számomra, amikor lap­juk megérkezik. Milyen jó is volna, ha naponta és nem pedig hetenként jelenne meg! Nagy meg­lepetés volt számomra a magyar kalendárium megküldése, mely igen értékes könyv és ezúton mondok érte hálás köszönetét. Sajnálom, hogy az 1958-as kalendárium előállításához nem tudok hozzájárulni, mert sajnos munkanélküli vagyok, de boldog volnék, ha szerény tehetségemmel meg­irt irodalmi munkáimmal gazdagíthatnám azt. Kérem tegyék közzé felhívásomat ismertetve jelenlegi bizonytalan helyzetemet és felkérni régi és ujkanadás jószivü magyar honfitársakat, le­gyenek segítségemre, hogy munkához juthassak. Könyvelő, telefonkezelő, pénztár, vagy liftkezelő, mázoló, szakács, kézbesitő, takarító, tehát min­denféle munkát elfogadnék. A szerkesztőségen keresztül tudathatnának, hogy segiteni tudnak rajtam. Honfitársi üdvözlettel: K. L. ! Uj-Kanadás. A STERN HÁZASPÁR NYILATKOZATA Lapunk foglalkozott már azzal a kémkedési üggyel, melyben az FBI-nak Boris Morros holly- woody filmrendező volt a fő informátora, aki Martha és Alfred Stern ellen is terhelő vallomást tett. Ennek alapján az FBI a Stern házaspárt — akik már 1953 óta Mexikóban éltek — ez év jú­lius havában beidézte a nagy esküdtszék elé ki­hallgatásra. Ennek Sternék nem voltak hajlandók eleget tenni, mert ügyvédjük nem kapott kielé­gítő választ a kormányügyésztől a kihallgatás célját illetőleg. Azóta kiderült, hogy már akkor készen volt ellenük a vádirat, melynek alapján le­tartóztatás várt rájuk, mint orosz kémekre. A kémkedés vádját Morros vallomásai alapján hoz­ták ellenük. Sternék paraguayi állampolgárságot szereztek, mert csak úgy tehettek szert útlevélre. Négy évi mexikói tartózkodás után * Európába utaztak Bobby fiukkal együtt és jelenleg Csehszlovákiá­ban laknak. Onnan küldtek nyilatkozatot, hogy esetüket ismertessék az amerikai néppel és meg­mutassák, hogy hova kerget a reakció és háborús hisztéria amerikai polgárokat. Mártha Stern né­hai William Dodd leánya, aki Roosevelt idejében amerikai követ volt Németországban és Mártha személyesen látta a német fasizmus működését, amit leleplezett könyveiben. Alfred Stern jómó­dú befektetési ügynök volt és mindketten ismer­tek voltak, mint liberális közügyek lelkes támo­gatói. (Morros kémkedéssel vádolta Dr. és Mrs. Hen­ry Spitz, ausztriai állampolgárokat is, akik Bécs- ben kijelentették, hogy: “Sohasem ismertük Bo­ris Morrost, ellenünk hozott vádjai merő hazug­ságok”. Pert indítanak ellene becsületsértésért.) Sternék nyilatkozata “Boris Morros vádja, hogy7 szovjet ügynökök voltunk, fantasztikus koholmány az ö szennyes karrierjének kiegészítő része. “Nyilvános meghurcoltatással való jellemgva- lázás gonosz eszközét használja úgy Morros, mint egyes kormány ügynökség és kongresszusi bizott­ság arra, hogy elhallgattasson olyanokat, akik el­lentétben állnak a hivatalos véleménnyel, mert nem voltunk hajlandók megjelenni a Grand Jury előtt, mely idézés ügyvédünk véleménye szerint is jogtalan volt, most minket is meghurcolnak rágalmakkal és hazugságokkal. Megbíztuk ügy­védünket, hogy ebben az ügyben intézkedjen. “Morros kihasználása jellemző a főügyészi hi­vatal és az FBI egész szégyenteljes történetére, a jogtalan módszerek használatára, u. m. az al­kotmánynak és a polgárok jogainak arcátlan mel­lőzése, a bizonyítékok gyártása és meghamisítá­sa, amerikai progresszivek megfélemlítése és zsa­rolása, besúgók és spiclik alkalmazása. Boris Morros legújabb lakója ennek a zsúfolt mellék- helyiségnek, de ö is oda fog kerülni ahová a töb­bi lakótársa, a megvetés árkába. “Saját progresszív múltúnk jól ismert, a sajtó is eleget foglalkozott vele az utóbbi időben. Mi büszkék voltunk mindig álláspontunkra és most is büszkék vagyunk rá. Huszonöt évig harcol­tunk a fasizmus és reakció ellen és igyekeztünk hozzájárulni egy haladószellemti Amerika felépí­téséhez. A hajsza áldozatai “Működésűnkért minket is évekig hajszoltak, akárcsak más progresszív amerikaiakat. Megbé­lyegeztek bennünket, felforgatóknak neveztek, az FBI követett bennünket, telefonunkat kihallgat­ták, levelezésünkbe beavatkoztak. William E. Dodd Jr. (Mrs. Stern bátyja) “időelőtti anti­fasisztának” lett megtisztelve egy kongresszusi bizottság kihallgatásán, kidobták kormányállásá­ból, fekete listára tették, munkanélküliségbe, kétségbeesésbe és korai halálba kergették. “Mikor 1953-ban Mexikóba emigráltunk, az FBI és a State Department a mexikói titkos rendőrség segítségével követett bennünket, újra hallgattatta telefonunkat és nyomást gyakorolt az ottani kormányhivatalokra, hogy bizonyos ne­künk kijáró jogokat megvonjanak tőlünk. De azért sikerült néhány évig nyugodt és énitő éle­tet élni e büszke és barátságos nép körében. “1950-ben utlevélkérelmünket a U. S. megta­gadta, a mexikói kormány ugyanezt tette. Utóbb kormányalkalmazottak bevallották, hogy az FBI és a State Department sürgették őket, hogy tá- volitsanak el az országból bennünket. Ez beavat­kozás más ország belügyeibe és sajnos voltak esetek amikor tisztviselők a nyomásnak engedve emberek erőszakos elhurcolásában segédkeztek. Az nem igaz, hogy “kiadatás” előtt álltunk, hi­szen nem voltunk hivatalosan vádolva, csak Mor­ros által. “Az utóbbi hat hónap kellemetlenségeit meg- sokaltuk, Európába akartunk menni, ahol már 20 éve nem voltunk. Hogy elkerüljük az Egyesült Államok további beavatkozását életünkbe, elha­tároztuk, hogy Paraguay állampolgárai leszünk és ott kaptunk útlevelet. A hisztéria “Akik azt akarják tudni, hogy miért nem je­lentkeztünk a beidézésre, azoknak azt hisszük, megmutattuk, hogy milyen kevés alkalma van egy progresszivnek igazságos elbánásra számitani egy7 ilyen országos hisztérikus légkörben. “Hogyan tudnánk minden eddigi és ezutáni ránkszórt hazugságot és rágalmat megválaszol­ni? Boris Morrost 1943-ban ismertük meg Holly- wood-on, ahol film készült két Dodd-könyvről. Stern befektetést csinált egy zenemű kereskedés­be, mely Morros tulajdonát képezte és mely tönk­rement az ő tehetetlensége miatt, örök haragját érdemeltük ki azért, mert ügyvédünknek sike­rült befektetésünk egy részét visszaszerezni tő­le. 1945 óta nem láttuk, de addig sok embernek mutatott be minket, köztük Jack Soble-nak is (aki hónapokig tartó letartóztatása után vállalta a szovjet kémkedés vádját) akivel ismeretségünk olyan alkalmi volt, mint ahogy életünkben sok, üzletemberrel, politikussal, művésszel, diploma­tával volt alkalmunk megismerkedni. “Ugv érezzük, hogy más kísérletei mellett az FBI az ellenünk indított hajszát is felhasználta arra, hogy az ellenük hozott felső bírósági hatá­rozatokat ellensúlyozni próbália. A mi társadal­mi pozíciónk, progresszív voltunk jó híranyag volt, fenyegető példaként használhattak bennün­ket másokkal szemben, akiket velük való együtt­működésre akartak kényszeríteni. “Reméljük, hogy az amerikai nép tanulni fog a mi esetünkből, ők is mint mmdp" né1"» a békét és biztonságot keresik. Ismerjék fel a fenvegető veszélyt, amit csak egyesitett erővel és a népei», egymásközti barátságával tudnak leküzdeni. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom