Amerikai Magyar Szó, 1957. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-26 / 39. szám
Vfio r ao ' II U2. hvz t *'Nf a'*iyrJ* AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sept. 26, 1957 Földművelésügyi Minisztérium ga(rá)zdálkodása Az amerikai mezőgazdaság évek óta válsággal küzd. A fokozatos gépesítés a termelés emelkedését eredményezte, de ugyanakkor csökkentette a kisfarmerek versenyképességét a nagy és óriás farmokkal. A kisfarmer éppenugy, mint a kis- üzletember, a monopóliumok világában a tőkés társadalom mostoha gyermeke. Kor- mányigéretek, segélyakciók, amelyek őket volna hivatva az elpusztulástól megmenteni, valahogy mindig a már úgyis prosperáló nagybirtokosok javára működnek. Eredmény: a nagybirtokok növekednek, szaporodnak és a kisfarmerek küzködnek, nélkülöznek és a végén a bankokon keresztül átkerülnek a nagybirtokosok kezébe. 1954-es mezőgazdasági adatok szerint a farmok száma 1950 óta 600,000-el csökkent, 5.4 millióról 4.8 millióra. Ez a 11.1 százalékos esés a legmagasabb eltolódás a rekordon. Ebben a négy évben majdnem annyi farm tűnt el mint az előző 10 évben, mikor 700 ezerre ment a megszűnt farmok Száma. Ami a legjellemzőbb ebben a jelentésben az, hogy háromnegyed része, azaz 449,000 farai a 10 és 100 acres gazdasághoz tartozott, ennek háromötöd része pedig olyan volt, amelyek a déli államokban albérlők (sharecropper) keresték kenyerüket. Az eltolódás olyan formában érvényesült, hogy a megszűnt kis és közepes farmok legtöbbje átkerült a nagybirtokhoz és azok számát szaporította. így a 260—500 acre közötti farmok száma 1950—54-ben 0.8 százalékkal, az 500—1000 acre közötti 5 százalékkal és a 1000 acre-on felüli farmok 7 és fél százalékkal szaporodtak. Egy részük pedig feldarabolva a 3 acre-on aluli farmok számát gyarapította, melyek ez idő alatt 30 százalékkal növekedtek. Ez azt mutatja, hogy mezőgazdasági munkások és gyakran egész családok, akik nehéz munkával Igyekeznek farmjukat megélhetésük szempontjából jövedelmezővé tenni, nagyon nehezen érvényesülnek, mig a nagyfarmerek, akiknek inkább módjukban van a legmodernebb gazdasági gépeket beszerezni, megnöveszthetik terméshozamukat és befektetésük arányával jóval nagyobb jövedelemre tesznek szert. A fogyasztópiac azonban nem képes felszívni az ország egész termését és a külföldi piac természetes és mesterséges korlátozása termésfelhalmozódást idéz elő. Ez problémákat állít a farmerek elé. A mesterséges korlátokért a kormányt teszik felelőssé és attól követelnek segítséget. Az árak esését sikerült állami szubvencióval megállítani, de a mezőgazdasági gépek és más ipari cikkek áremelkedése tovább sújtotta a farmereket. A gépesítés és_jobb munkamódszerből eredő temiésnövekedés problémáját a kormány úgy Iparkodott ellensúlyozni, hogy óriási mennyiségű felesleget felvásárolt a farmerektől és lépéseket tett a termelés korlátozására. Ez a földmivelésügyi minisztérium hatáskörébe esik és programot dolgozott ki a tornyosuló problémák megoldására. Szakértők véleménye szerint nem sok eredménnyel. Eisenhower adminisztrációja alatt .Ezre T. Benson államtitkár vezetésével a kormány földművelésügyi osztálya különösen melegháza lett a visszaéléseknek. Hogyan “segítik” a farmereket? Társadalmunkban már senki sincs meglepve, amikor arról hall, hogy kormányhivatalokban korrupció, csalás, lopás, megvesztegetés és hozzá nem értés hogyan pazarolja az adófizetőktől behajtott sok millió dollárt. Az öngazdagitás lelkes lovagjainak többsége az ép akkor hatalmon levő politikai pártnak tagjai és támogatóiból kerül ki, kik szabadon garázdálkodnak a húsos fazék körül. Amikor szemtelenségük már túllépi az eltitkolhatás határát és kitör a botrány, akkor sietve vizsgáló bizottságok kezébe adják az ügyet, melyeknek csigalassúsága lohasztólag hat a felháborodott közvéleményre. A bűnösök legtöbbször kicsúsznak az igazságszolgáltatás alól, néha egy bűnbakot feláldoznak és néha azzal elégítik ki a népet, hogy szenzációs részletekkel táplálják őket. Legújabban a kormány farmereket segélyző programja került igy vizsgálat alá. 1933 óta működik ez a segélyakció, amikor a nagy munka- nélküliség és a szárazság a farmerek millióit és nagykiterjedésü földeket tett tönkre. Az akció keretein belül a kivizsgálok visszaéléseket találtak a földsegélyezés, gabonakereskedelem, tárolás, a külföldi piac, sajtpiac, szállítás, adminisztráció, sőt még az iskola-ebédek programjának működésében is. És nem is kis összegekről van szó. Ez a segélyakció 1933 óta kb. 30 billió dollárba került. A kormány felvásárolja a terméstöbbletet, amit a farmer nem tud eladni. Kártérítést fizet a farmernek minden acre földért, amit a kormány kérésére bevetetlenül hagy. Évente 1 billió 200 millió dollár van erre a célra kiutalva. Hogyan lehet pénzt csinálni? Arizona demokrata szenátora S. L. Udall, múlt nyáron jelentett a kongresszusban arról, hogy 11 gyapotültetvényesnek fizettek azért, hogy ne termeljenek gyapotot. A kifizetett összegek 56 ezer és 210 ezer dollár között váltakoztak. A legnagyobb összeget J. A. Harris kapta, hogy a Pima- járásban levő 1666 acre földjét bevetetlenül hagyta. Harris egy másik járásban kibérelt 4500 acre földet, amelyen háromszorannyi gyapotot termelt. D. Morse földművelésügyi államtitkár jogosnak tartotta az összeg kifizetését, mert ezzel a “termelés csökkentését” érték el. Azt sem találta törvényellenesnek, hogy Harris más járásban még többet termelt. Harris azzal védekezett, hogy eljárásával csak a segélyprogram “nevetséges voltát” akarta jellemezni. Nem lépte át a törvény kereteit, mások is ugyanezt csinálták és tiltakozott az ellen, hogy éppen őt leplezték le. További megbotránkoztató jelentések: Kansasban egy ember 420 acre kormánytulajdonban levő földet bérelt, azután bejelentette, hogy nem fog gabonát termelni rajta. Bérletre fizetett 1,475 dollárt, nem termelésért kapott 2,500 dollárt. Egy másik illető 160 acre-ért fizetett 621 dollár bért és kapott a kormánytól 1,015 dollárt, hogy ne termeljen gabonát rajta. Kentucky államban egy farmer kukorica nemtermelésre jelentette be földjét. A földművelésügyi megbízott úgy találta, hogy a “kukoricaföld” hat láb magas bokrokkal van benőve. Erre megmondták a farmernek, hogy csak úgy ismerhetik el “nem-termelőnek”, ha megtisztítja földjét a bokroktól. Voltak farmerek, akik a városban vállaltak munkát, de bejelentették hajlandóságukat a “nem-termelésre”. És ezért is kaptak csekket. North Dakota államban mesébe illő, hihetetlen intézkedések voltak. Az egyik alapján fizettek a farmereknek, akik nem termeltek búzát. A másik alapján járulékot fizettek, ha a farmer durum ' (keményszemü) búzával vetette be földjét. így a Grand Forks járásban egy farmer 10,366 dollárt kollektált azért, hogy abbahagyta a búzatermelését, valójában pedig csak átcserélte a buza- fajtát és az előbbinél még többet termelt! South Dakotában, ahol a búzatermelés teljesen tönkrement, a szántóföldek ára mégis emelkedett. Spekulánsok üzérkedtek, abban a reményben, hogyha a farmer elmegy, majd ők kollektál- nak a kormánytól úgy, hogy kivonják a földeket a termelésből. Kiket segít a kormány “segítsége” ? Mindezek után azt állítják, hogy nemcsak az adófizető, de a farmer sem szereti a föld-segély programot. Már hogy lehet ezt elhinni, mikor ilyen busás jövedelmet lehet csinálni vele, minden megerőltetés nélkül. Jelentik, hogy egy Georgia állambeli farmer haragjában leharapta egy kormányügynök bal fülét, aki a farmer tartozását jött elintézni. Lehetséges-e az, hogy nem egyformán kezelik a farmereket? Hogy mig az egyik tízezreket kap semmiért, csalásért, a másik a kölcsönt sem tudja visszafizetni és ki van téve a kis földje elvesztésének? Érteni kell ahhoz. Tudni kell felvásárolni a kormányhivatalok által olcsón felajánlott árut, vagy eladni olyat a kormánynak, amit más, óvatos kereskedő nem venne meg. Mint a gyapot tanácsadó bizottság 3 tagja, akik egyúttal gyapotcégek elnökei is voltak és igy könnyen jutottak olcsón nagymennyiségű tárolt gyapothoz. Vagy a. 193,- 000 buzatartály tulajdonosai, akik 177 millió dollárért adtak túl a nagyban megrongált tartályaikon, amiket a tengerészet emberei a földművelésügyi minisztérium megbizásából megvizsgáltak és jóváhagytak. Mivel vádolta a vizsgáló bizottság ezt a két kormányszervet? Még csak felelősségre sem vont senkit, csak “zavaros, gondtalan, egvüttmíiködés hiánya” voltak a megbélyegző jelzők számukra. 1954-ben a kormány 37,000,000 bushel gabonára keresett tároló helyet. Jack P. Burrus azzal a mindent megoldó ajánlattal jött, hogy évi 6,600,000 dollár fizetés ellenében a gabonát vászonsátrakban raktározza el. Elhiszik az olvasók vagy nem, az ajánlat el lett fogadva. Attól fogva jó dolguk volt a verebeknek, patkányoknak, férgeknek, könnyen lakmározhattak, aztán jött az eső és a gabona rothadni kezdett. Egy kis huzavona után a földművelésügyi osztály segített Burrusnak a gabona egy részétől export utján megszabadulni. Igv is panaszkodott, hogy 15 millió dollár kára volt. A földművelésügyi minisztérium pedig csak 8 milliót vesztett. Az idófizetők kára nagy, de az összeg nem nyert megállapítást. (15 millióval kevesebbet keresett az ur, mint számított. — Szerk.) Csalásnak, korrupciónak ad teret a kormány azzal is, hogy gabona exportját olyanokra bízza, akik maguk is ezzel foglalkoznak. A kormány kitűnő minőségű gabonáját kicserélik vagy keverik a saját selejtes áruikkal és mire külföldre ér a küldemény, a kormány olcsó áron kénytelen túl adni rajta. Gabonaüzérek nyernek, adófizetők vesztenek az üzleten. De még ennél is könnyebb módszert fedezett fel a földművelésügyi osztály arra, hogyan szabaduljon meg a rábízott pénztől. Benson államtitkár 1954-ben kijelentette, hogy a sajttermékek szubvencióját áprilisban le fogja szállítani. A sajttermelőknek megmondta, hogy adják-el feleslegeiket a kormánynak márciusban a régi, ma-v gasabb árön és áprilisban visszavásárolhatják az uj, olcsóbb áron. Az egész tranzakció egy könyvelési folyamat volt, az árut nem szállították se oda, se vissza, egy adás-vétel levelet állítottak ki és a kifizetett csekk összege 2,096,401,-64 dollár volt. Ilyen bőkezűséggel könnyű visszaélni. 500,000 dollár veszteség sulyhiány következtében napraforgó mag szállításánál nem is számit. A szárított tejpor üzletnél 73,000,000 dollár volt a ráfizetés, amikor takarmány készítéshez eladták a takarmánygyárosoknak, olcsón. Ezek a nagy részét visszadobták a fogyasztókat szolgáló piacra, mert ott a tejpor magasabb áron kelt. A farmereknek eladott takarmány árát sem szállították le és e két területen 10 millió dollár hasznot húztak. Az iskola-lunchok terén történt visszaéléseket a következő eset illusztrálja: Vernon L. Nickell, Illinois iskolafelügyelője, jóbarátját, James W. Dunban republikánus tisztviselőt, aki teherautó szállítással is foglalkozott, bízta meg az élelmezésre kiutalt kormányfeleslegeknek az iskolákba és más állami intéményekbe való szállításával. Az üzlet, mely hanyatlóban volt, hirtelen felvirágzott és Dunbar — saját bevallása szerint — 29 hónap folyamán 396 ezer dollár profitot csinált. De a bizottság szerint a profit nagyobb volt, mert olyan számlákat és kiadásokat fizettetett meg magának Dunbar, melyek nyilván nem tartoztak az üzletfolyamat kötelékébe. A 66,707 dollár utazási számla néhány floridai utazás repülőjegy árát, vasúti költségeket, 1,344 dollár áru fotball jegyet és nagymennyiségű ital árát foglalja magában. Illinois állam beperelte Dunbart és bűntársait, de a biróság megsemmisítette a vádat. A földművelésügyi osztály 200,000 embert foglalkoztat. Micsoda versengés folyik ezekért a munkakörökért a republikánus, a most uralmon levő párton belül. A visszaélések sorozatát tárta föl a vizsgálóbizottság úgy a ‘job’-ok kiosztásánál mint a már elfoglalt munkakörök telj eseményeivel kapcsolatban. A farmerek problémáját egyik párt sem tudja megoldani. 25 éve mind a kettőnek megadatott az alkalom. A kapitalista rendszerben a túltermelés bajt okoz és az éhező emberiség az elosztás egyenlőtlensége következtében tovább éhezik, halmozott terménytöbblet ott rothad a kormány tárházaiban.
